Tájoló, 1989 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

1989 • budapesti tájékozódási FUTÓ­szövetség TÁJÉKOZTATÓJA* Január Elszomorító jubileum... Hiábavaló morfondírozás , részben ülök az Írógép előtt, kopog a gép s közben 26 évvel ezelőtti pillanatok jutnak az eszembe... • Az egyik budapesti kerületi szövetségben /akkor még Termé­szetbarát Szövetség­ 1968 őszén néhány lelkes, fiatal tájfutó megelégelte azt a rendkívül sze­gényes információ áramlást, a­­mely a sportágat jellemezte és elhatározta: tájfutó kiadványt szerkeszt és ad ki. A Természet­­barát Híradó különlenyomata ez idő­­ tájt halt el, a sportág fej­lődése pedig éppen ekkor jutott olyan szintre, hogy megcsillant az önálló szövetség alakításának reménye. Ötletünkhöz megkaptuk a helyi vezetés támogatását, így megszületett a TÁJOLÓ, a­­melynek négy száma jelent meg. A második kettő nyomtatva,fény­képekkel, térképekkel, sok-sok cikkel. Az érdeklődésen felbuz­dulva tovább akartuk fejleszteni a kiadványt. Már elkészült az új borító terve /Lux Iván műve/, amikor jött a jó hír: lesz önál­ló tájfutó szövetség, önálló táj­futó lappal! Elbúcsúztunk hát ol­vasóinktól, az új borítót átcí­meztük BTFSz tájékoztatónak és átadtunk helyünket a T­Á­J­­­FUTÁS -nak. • Van TÁJFUTÁS! Egyre szebb a kivitele, egyre változatosabb a tartalma, fokozatosan nő az elő­fizetők száma. Erre vártunk évek óta. Közben kikacsingatunk a vi­lágra: Skogs Sport, NOF Posten, OL,irigylésre méltó tájfutó szak­lapok, fényképekkel, színes tér­képekkel vagy mellékletekkel.De szép! Egyszer talán a TÁJFUTÁS is ilyen lesz. Pénz kérdése az egész. A többi megvan! Remény­kedtünk. S aközben az átcímzett borító éli maga életét. Budapes­ti versenyeredményekkel, infor­mációkkal havonta vagy szükség szerint, de rendszeresen megje­lenik. a Valami baj van. Van TÁJFUTÁS, de önmaga után kullog. Csökken a lelkesedés, elfekteti a nyom­da? Talán ez is, az is. Valamit tenni kellene. Budapesten javul­nak a technikai feltételek. Be­levágunk! Ismét új borító, a cím legyen megint TÁJOLÓ! A cél: a rendszeresség. Talán sikerült. a Még nagyobb a baj. Nincs TÁJ­FUTÁS.Két éve nem jelent meg. Még az sem, amelyiknek a szerkesz­tése elkészült. Kevés a pénz.A TÁJOLÓ borítójára sem futja. De megoldjuk. TÁJOLÓ még van, ülök az Írógép előtt, kopog a gép s közben elgondolkozok.El­múlt 26 év és ugyanott vagyunk. Valamit tenni kellene. Hol van­nak a fiatalok? Hol van a lel­kesedés? Nem csak pénz kérdése ez az egész! Én már csak tudom. Schell Antal !

Next