Tájoló, 1994 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1994-02-11 / 1. szám
1994/1 TÁJOLÓ A Budapesti Tájékozódási Futó Szövetség lapja 1994/1 A szerkesztőség vezetője: Schell Antal Szerkesztőbizottság: Argay Gyula, Cseresnyés Ágnes Hajdú Martin, Hujba Ágnes, Józsa Sándor, Lantos Zoltán, Sőtér Johanna, Tóth Eszter Szerkesztőség: 1053 Budapest, Kúria u. 3. H./2. Tel.: (06-1) 118-0933/292 Hivatalos idő: kedd, csütörtök 16-19 óráig Nyomdai előkészítés: Karakter Kft., Tel.: 165-86-82 Kiadja: Budapesti Tájékozódási Futó Szövetség Felelős kiadó: Vass László HU ISSN 1215-8526 Megjelenik évente 10 alkalommal: lapzárta megjelenik 1. 02.03 02.11 2. 03.03 03.12 3. 04.07 04.15 4. 05.12 05.20 5. 06.16 06.24 6. 07.28 08.05 7. 08.25 09.02 8. 09.22 09.30 9. 10.27 11.04 10. 12.01 12.09 Megrendelhető a Budapesti Tájékozódási Futó Szövetségnél, a szerkesztőség címén. Tájoló Mi újság a Kúria utcában? Azt mondja a főszerkesztőm — széles karmozdulattal és diadalmas mosollyal, mint akinek valami óriási lehetőséget sikerült kiharcolnia - hogyaszongya: az első két oldal a tied a februári számból, de ha nagyon akarod, még a harmadik is. Hát ez megható. Két oldal egy közgyűlésről persze összejöhet, de ahhoz megfelelő harcias küldöttekre van szükség. Először is hát ebből a szempontból vizsgálgatom az embereimet. Vagyunk úgy ötvenen. Tizenöt-húszat még a hatvanas évekből ismerek, szorgalmas tevékvevők, van, aki már abban az időben is a Szövetségben tevékenykedett, vagy versenyeket rendezett. A többiek is régi bútordarabok, alig van néhány fiatal. Viszont kettővel mellettem itt ül az új viágbajnoknőnk, őt még eddig csak képen láttam. Hála isten, számomra is van új a nap alatt. Régi klubtársam kérdezi, nem akarok e küldött lenni, mert valaki nem jött el, itt a cédulája. Ezt büszkén visszautasítom, mert úgy tanultam mostanában, hogy az újságíró pártatlansága mindenek előtt! Az elnöki asztalnál helyet foglalnak a nagyjaink, és megkezdődik a duma. Szarka Ernő közismert jópofa modorában elnököl, mellette balra a budapesti elnökség tagjai, jó, őket ismerem. Jobbszélen a „Főtitkár szerényen mosolyog” (ahogy Fülig Jimmy mondaná valahol egy P.Howard regényben), meg ott ül még az Önkormányzat képviselője is. De ki az a másik, a Főtitkár mellett? Hát a Holló , súgja Gyuszi megrökönyödve, és én máris szégyelhetem magam, hogy több, mint tíz éve az Országos Szövetségnek a tájékára se keveredtem. Erről mindjárt eszembe jutnak a régi szép idők, vajon most is működik-e még a mélyháttérben az Országos és a Budapesti Elnökség között a csendes ellenségeskedés? (Stop!: Ez itt nem a Legendárium helye, erről majd máskor.) Most már nincs semmilyen rossz viszony a két szövetség között, mondja egy hozzászóló éppen, és ezzel, úgy tűnik, meg is válaszolja a ki nem mondott kérdésemet. A beszámolót egyébként elég gyéren követik a hozzászólások, mindenki dicsér, mindenki nagyon meg van elégedve. A lényeg talán az, hogy a budapestiek a megváltozott anyagi körülményekhez sikeresen alkalmazkodtak, a csökkenő támogatást más forrásokból tudták pótolni, úgyhogy a tájfutás a régi, megszokott színvonalon tudott maradni, sőt! Arról pedig.