Tájoló, 1995 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1995-02-10 / 1. szám
1995/1 A Ripszám Henrik-díj kitüntetettjei A festőként és sportemberként is közismert ifj. Ripszám Henrik volt az első magyarországi tájfutóverseny megszervezője, miután Svédországban megismerkedett ezzel a sporttal. Most az első verseny 70 éves jubileumán, az MTFSz jubileumi közgyűlésén dr. Kiss Endre, Harcsa Gábor, dr. Vörös István, Kovács Ferenc és Valkony Ferenc átvehette az egykori sportemberről elnevezett díjat. Velük beszélget Vass László, dr. Kiss Endre neve szorosan összefügg a pécsi tájfutással. — Hogyan lettél tájfutó, minek köszönhetők a pécsi sikerek? — Hosszú atléta múlt után kerültem a „lombszedők” sportágába, ahogy annak idején az atléták hívták a tájfutást. Az 50-es évek óta van Pécsett tájfutó élet, de a sportág igazi fejlődése akkor kezdődött, amikor soproni tanulmányai után visszakerült a megyébe Szabó László, aki a salgótarjáni Hungária kupán tűnt fel, miután majdnem megnyerte a versenyt. Az ő sikere példaként szolgált és köréje szerveződött a szakosztály. Volt egy kis csoportom, velük dolgoztam, köztük volt Széles Gábor is más fiúkkal és lányokkal együtt. Atlétikus élményemet és 15 éves versenyzői múltamat tudtam átvinni és én úgy gondolom, ennek köszönhetem a sikereket. — Mint az MTFSz Felügyelőbizottságának elnöke hogyan látod a szövetség elnökségének munkáját, hogyan lehetne az jobb? — Tisztességesen végzi munkáját a mai viszonyok lehetőségei között. Miután én is tagja voltam az előző ciklusban az elnökségnek, ahol volt egy ún. reformszárny, amelynek váratlanul elfogyott a lelkesedése, ez nagy kár a sportág egészére nézve és a megfontoltabb konzervatizmus győzött, anélkül, hogy ez harc lett volna. Egy valaki hiányzik. Kellene egy olyan ember a vezetésbe, akinek menedzser szemlélete van,és legalább olyan szenvedélye legyen a menedzselés, mint nekünk a tájfutás. Harcsa Gábort profi újságíróként ismerjük, aki hosszú éveken keresztül „eladta” ezt a sportágat az olvasóknak. -Mi a tájfutással a kapcsolatod, hogyan kerültél ehhez a sportághoz? - Futballbíró voltam, sakkoztam, evezéssel foglalkoztam, és amikor a Népsporthoz kerültem, egészen véletlenül a tájfutásban volt egy üresedés és ezért tettek engem oda. 10- 13 évig dolgoztam, sok-sok hosszabb cikket írtam a sportágról és kutattam a múltját is. Simon Lajos volt az, akinek révén Pótharaszton, rekkenő hőségben a versenyzésbe is belekóstoltam. Mikor végre beértem a célba, az volt a legnagyobb sztori, hogy a Monspart megkérdezte, hű, de izzadt vagy, csak nem futottál? Vannak nagyon kellemes élményeim és vannak rosszabbak is. Sajnos, 1976-ban bizonyos okok miatt nem volt túl jó a kapcsolat elsősorban a férfi versenyzők és köztem, de remélem, hogy ezt később sikerült valamennyire jóvátennem azzal, hogy kibogarásztam az 1920-as évek közepén rendezett versenyekről a tudósításokat, majd később - a Bárányhagyatékot felhasználva - az OB eredményeket összegyűjtöttem. Én úgy érzem, megtettem a magam dolgát, de azért ha tudok, megpróbálok továbbra is segíteni. - Voltak-e sztorijaid az elmúlt 20 évben, hogy sikerült ezeket „eladni”? - Nagyon fontos a körítés. Sajtóügyeket profi módon kell intézni, ez a jubileumi rendezvények sajtótájékoztatóinak szervezésénél is előjött. dr. Vörös István nevéhez a BEAC fénykora kapcsolódik, ezekről az évekről kérdezzük. - Két oka van eredményeinknek. Sikerült lépéselőnyt szereznünk, hogy elsőként vittük lejjebb az aktív versenyzők korhatárát, s később, a 70-es években ez a beért csapat vitte a szakosztályt, vívta ki a sikereket. A másik okát egyszerűen úgy hívják, hogy Garay Sándor. A ma 75 éves edző még ma is tartja kedden és pénteken azokat a legendás hírű kora reggeli tornatermi edzéseit, amelyeket más szakosztályok versenyzői közül sokan ismernek. - Az utóbbi években nagyon visszavonultál, több felkérést kaptál, de nem vállaltad. Meddig bírod még ezt a távollétet? - Én magamnak ezt úgy fogalmazom meg, hogy ha nem tudok annyi időt és energiát ráfordítani valamire, hogy az elvárásnak megfelelő módon végezzem azt el, akkor inkább nem vállalok feladatot. Már nyugdíjas vagyok, de rengeteg elfoglaltságom van a családban és más területen is. A versenyekre rendszeresen eljárok, mert az már olyan „fertőzés”, ami gyógyíthatatlan. A Kovács Ferenccel és Valkony Ferenccel készült interjút lapunk legközelebbi számában közöljük. 3 Tájoló