Tájoló, 1999 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1999-02-12 / 1. szám
1999/1 szíván a másik versenyzőt követni. (Ezek nem tűnnek jelentős dolgoknak, mégis mindezekkel bizonyos versenyző a képességeinél jobb — azaz jogosulatlan - eredményt érhet el.) És ha gondoltál rá, megtetted-e? Sportszerűtlen a rendezőket, térképet, versenyt szidni. Sok-sok munka elvégzése után bárkinek rosszul esik a pocskondiázás („csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit”). A felmerült problémákat egymás közt kell megbeszélni, és a kritikát (óvást) bízzuk csapatvezetőnkre. Nagyon ritkán előfordul, hogy valaki információt akar szerezni egy eljövendő verseny pályájáról, esetleg olyan indul el, akinek bizalmas adatok vannak birtokában. Azt hiszem, ezt mindenki mélyen elítéli. A menők figyelik egymást, tudni akarják, ki a jobb, és ha esetleg egy-egy „vagány trükkel” (értsd: csalás, sportszerűtlenség) pillanatnyi népszerűséget el is lehet érni (?), •a bélyeg örökre ott marad, és később bizony könnyen megkérdőjelezik a jobb eredményeket is. A versenyzéstől kissé elkanyarodva meg kell említeni az egymás iránti tiszteletet: általános köreinkben a tegeződés, nagy kár, ha ez némelyeknél udvariatlanságba, sőt pimaszságba torkollik, de azt hiszem, nem a tegeződésben van a hiba oka. Van, aki (vissza)köszönni is elfelejt... Társainkhoz való viszonyunk mellett fontos a természetes környezetünkhöz való viszonyunk is. A tájfutók híresek a természetszeretetükről, ennek egyik jellemző megnyilvánulása, hogy nem szemetelünk, nem szennyezzük a környezetünket. Maradjon ez mindig így! Csapatvezető, edző szerepe A sport jellemformáló tevékenység, de irányítást, azaz a vezető személyiségek nevelő munkáját igényli. Előre világossá kell tenni, hogy mit várunk a ránk bízott sportolóktól, követelményeket kell támasztani, és betartásukat folyamatosan ellenőrizni, illetve értékeini kell. Lényeges, hogy a megfelelő elismerés vagy elmarasztalás ne maradjon el, és arányban legyen a tettekkel. Elmondhatjuk, hogy - nem kevés vita után - a tájfutók többsége egy véleményen van a sportszerűségi kérdések fontosságának megítélésében, nagyon időszerűnek tartja a változásokat. A jelenlegi helyzetből el kell mozdulnunk, és ha eldöntöttük a legfontosabb irányelveket, akkor a „kirakatban lévők” — vezetők és élversenyzők — személyes példamutatása lehet meghatározó. Nem várhatunk el olyasmit tanítványainktól, amit mi magunk nem tartunk be. Nem szabad, hogy a tájfutás egyik erénye, az, hogy nálunk mindenki megtalálja a helyét a kezdőktől, az amatőr (szórakozásként, ill. az egészségért) sportolóktól a világklasszisokig, hátrányunkká váljon, és a menőkre nagyobb hatással legyenek a negatív jelenségek. Azaz egyidejűleg kell törekednünk az élversenyzők és a szabadidő-sportoló tanítványaink sportszerűségre nevelésére. Végül összefoglalom, ami az előbbiek számára a legfontosabb, a szövetségi kapitány állásfoglalásaként. „ Tájoló Lássuk, mi az, amit a válogatott szintű versenyzőknek mindenképpen be kell tartaniuk (illetve, amit ők maguk is követendőnek tartanak, de sokszor a könnyebb utat választják): 1. Sporttársi kapcsolatok Az udvariasság és a tisztelet ma nem népszerű fogalmak, pedig azonkívül, hogy megilletik társainkat, főleg az idősebbeket, életünket könnyebbé, konfliktusmentesebbé teszik. 2. Versenyzés A sportszerűtlenség elkerülése azt jelenti, hogy nem teszünk olyat, ami a sporttársak jogos igazságérzetét sértheti, tiszta eszközökkel versenyzünk. 3. Csalás Nem! A gyanúja sem merülhet fel annak, hogy egy élversenyző nem tiszta eszközökkel akar eredményt elérni. Minden cselekmény csalás, ami a tiszta, mérhető sportteljesítményt meghamisítja, minden „eredmény”, amit a versenyszabályok megszegésével ér el valaki. Pl. ha a pálya teljesítése nélkül akar eredményhez jutni, rajt előtt információt szerez a pályáról, idegen segítséget vesz igénybe stb. 4. Alkoholfogyasztás és egyebek A válogatott programjain - versenyeken, edzőtáborokban - a résztvevők számára etikai és élettani okokból egyaránt nem megengedett az alkoholfogyasztás, kizáró okot jelent a válogatottból. Nagy megterhelésű verse