Tájoló, 2002 (20. évfolyam, 1-10. szám)
2002-02-08 / 1. szám
2002/1 pozitív csalódás volt maga a bajnokság, majdnem végig lehetett síelni, sőt nagyrészt korizni, ami előkészítetlen pályán nem kis meglepetés. A vége felé ugyan jött egy-egy „deltás” szakasz, amelyeken erős szembeszélben, csúszóra vaxolt lécekkel a diagonálnyomban maximum a helybenfutásig lehetett eljutni, de addig akár élvezni is lehetett a versenyzést. Az előny az erős kezűeknél és a klasszikus technikát ismerőknél volt, ez az eredményekben meg is mutatkozott. Az első helyek nem okoztak meglepetést, a férfiaknál Dosek Toncsi még mindig nem volt elérhető, a lányoknál pedig komolyabb konkurens hiányában Marosffy Orsi győzött magabiztosan. Galyatető, 2002. január 12-13. Sprint és rövidtáv Nem kis bátorságról tettek tanúbizonyságot a FŐMTERV sítájfutói, amikor bevállalták, hogy idén nemzetközi, sőt világranglista versenyt rendeznek Galyatetőn. A mázli, már ami a hóviszonyokat illeti, megadatott, innentől már csak rajtuk múlott, hogy hogyan gazdálkodnak a páratlan lehetősséggel. Nos, ez ügyben igazán nem érheti szó a ház elejét, a gályás verseny méltó párja volt bármelyik külföldi eseménynek. Hogy a fáradozás ne legyen hiába, a világranglista versenyen kívül ez egyben magyar és szlovák bajnokság is volt, így két nemzet már eleve nagyobb létszámban jelent meg, de tiszteletét tette az osztrák 'A'-keret néhány tagja is, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy jól megvernek mindenkit. Szomorúan mehettek haza, mert az igazi favoritnak inkább a szlovákok bizonyultak, elsősorban a tájbringában szlovák válogatottként már ismert Stefan Surgan, aki mindkét napot megnyerte. Az osztrákoknak néhány dobogós hely maradt vigaszul, illetve a női elit, ahol viszont Uschi Varga duplázott az első helyen. Magyar versenyző ezekbe a küzdelmekbe nemigen tudott beleszólni, bár ismert terepen kicsit közelebb kerültünk a nagyokhoz, de azért bőven maradt még a hátrányból. Ami a magyar bajnokságot illeti, a férfiaknál mindkét nap győzött a papírforma, ezt ezúttal Szőllősi István képviselte, aki két biathlon-edzés között nyert egy-egy sítájfutó-bajnokságot. A lányoknál azonban már érdekesebben alakult a dobogó sorsa. Az egy dolog ugyanis, hogy az első nap a tavalyi bajnokságot kihagyó Urbán Katica nem tudta megverni Orsit, de ráadásul mindkettőjüket leverte Simon Ági, aki eddig nem hogy ilyet nem tett, de még csak magyar sítájfutó versenyen sem indult. Vasárnap ugyan ezt nem tudta megismételni, de közvetlen ott volt a „válogatottak” mögött, jelezve, hogy az első napot nem viccnek szánta. A második napot egyébként Katica nyerte, így végül is a három nagyjából egyforma képességű lány szép testvériesen megosztozott az idei szezon aranyérmein. Galyatető a legjobb formáját hozta, tartósan -5 fok hideg volt, nagyon jó minőségű hóval, nagyon gyors pályákkal. Aki próbált már itt időre síelni, az talán értékelni tudja azt a tényt, hogy a férfi győztes 2:15 perc/km körüli tempóban ment végig a sprintversenyen, tájékozódással és pontfogással együtt. (Összehasonlításképpen: a világ legjobb sífutói nagyjából ezzel a tempóval mennek 10 km-en.) A pályák kifejezetten technikásak voltak, az egyetlen, ami meglephette a külföldieket, az a sok széles ratrak-nyom lehetett, nem nagyon voltak kis ski-do nyomok, taposott ösvények meg pláne. De emiatt senki nem panaszkodott. A verseny egyéb tekintetben - a cél infrastruktúrája, szállás, eredményhirdetés - is példamutató volt, a szlovák bajnokoknak kiosztott dupla éremmennyiség valószínűleg pár szavazatot von el Meciartól a legközelebbi választáson... Ilyen kiszolgálás mellett már az eredménylista extremitásai is csak mulatságos perceket szereztek a résztvevőknek (negatív befutóidő pl.). Hogy még valami árnyalja a képet: a rendezőknek nem biztos, hogy egyértelműen kellemes emlék maradt ez a verseny, ugyanis nemhogy pénzt hozott volna a konyhára, de kifejezetten ráfizetéses volt. Hiába, a cél, az étterem, a pályafenntartók, a szállás, az érmek mind pénzbe kerültek, csak a rendezők lelkesedése volt ingyen. Köszönjük, hogy áldoztak ránk ennyit. Egyelőre csak annyit ígérhetünk, hogy jövőre biztos nem kell ezt megismételni, megyünk a szlovákokhoz cserebajnokságra. Egy ideig még biztos ez marad minden idők legjobb sítájfutó-versenye Magyarországon. Marosffy Dani G Tájoló