Tájoló, 2002 (20. évfolyam, 1-10. szám)
2002-03-14 / 2. szám
2002/2 13 rv tájfutó térképek Skerletz Iván munkája nyomán, tovább segítve a felzárkózást az északi kiadványokhoz. „Versenyhíradó” jelent meg Hardicsay Mária szerkesztésében. Jelkulcsot is adott ki a Szövetség, ami Schluth Péter munkáját dicséri, Bozán György pedig a Hosszúhegyről helyesbített és rajzolt meg térképet. 1967- ben került bevezetésre a váltóverseny-forma, ami északon az egyéni mellett a második versenyszám volt. 1968- ban Schell Antal a XIV kerületben „Tájoló" címmel szaklapot indított, amelynek 1970-ig 4 száma jelent meg. 1969- ben eredménnyel végződött a küzdelem a sportág önállóságáért. Az OTSH döntött és hozzájárult az önálló Tájfutó Szövetség megalakulásához. III. Az önálló Tájfutó Szövetség első 20 éve 1970-89-ig 1970 januárjában az új BTFSZ elnöke Szőnyi László, titkára pedig Hosszú Aurél lett, valamint a 28 szakosztály tömörítésére megalakultak a budapesti körzetek. Az Északpestit Koczur Kálmán és Hunyadi József, a Középpestit Kempelen Imre és Bogdány Miklós, a Délpestit Nagypál György és Valkony Ferenc, a Budait Bíró Pál, illetve Csuporné Babai Margit vezette. Megalakult a Szövetség 8 bizottsága. A Versenybizottság Varga László, később pedig Koczur Kálmán vezetésével a bajnokságok, bírói tanfolyamok, továbbképzések megrendezésével foglalkozott. A Pályakitűző-bizottság végig Halász Miklóssal az élen a korszerű módszertannak volt a gazdája. Az Edzőbizottság az edzői tanfolyamok szaktáborait szervezte és edzőpályákról, edzőbázisokról gondoskodott dr. Vizkelety László, majd Hanusz Máriával az élen. Az Ifjúsági bizottságot Szeredai László, Bogdány Miklós, Valkony Ferenc és Szentpétery Ákos vezette. Fő feladatuk az általános és középiskolai bajnokságok rendezése, iskolák patronálásának segítése volt. A Sajtó- és Propaganda-bizottság vezetése Gesztelyi Nagy Zoltán, Makk József, Argay Gyula után Schell Antal kezébe került, akinek a plakátok és leporellók, szórólapok kiadása mellett a Tájoló folyamatos szerkesztése jutott osztályrészéül, valamint a kiskönyvtár egyes köteteinek műszaki patronálása. Segítsége volt dr. Szentpétery Tibor, aki az időszak szinte valamennyi bajnokságát, kupaversenyét végig fényképezte. A Térkép-bizottság élén Schluth Péter, Halász Miklós és Hegedűs Ábel állt, akik újabb és újabb Budapestkörnyéki térképek kiadását szorgalmazták és végül a hazai térképkatalógus megjelenését tették lehetővé. A Minősítés hálátlan feladatát Valtinyi László után Bánkuti János, majd pedig Szecsődi Ákos vette át, és így gondoskodott a budapesti versenyzők osztálybasorolásáról. A Technikai bizottság feladata a versenyrendezésekhez szükséges felszerelések biztosítása, kiskönyvtári kötetek, valamint a térképek forgalmazása volt. Varga Imre után Dobozi Miklós volt a vezető, majd pedig Kozma László lett e terület gazdája. A Környezetvédelmi Bizottság dr. Krasznai István vezetésével csak jóval később alakult és az erdők tisztántartásának apostola volt. Itt kell szólni a Szövetség gazdasági munkájáról is, amit Hosszú Aurél egyszemélyben intézett. A természetbarátoktól kiharcolt és átvett pénzzel olyan ügyesen gazdálkodott, hogy mindig jutott a bajnokságok megrendezésére, a clubok támogatására jelentős pénzösszeg. Ebben nagy segítségére volt a Sporthivatal, ahol 1974-től szinte a mai napig Tóth Csaba volt a sportág előadója, s egyben komoly, megértő és segítőkész támogatója. A 71-es évben indult a Vásárváros-Kupasorozat. Magyarszéky Béla közreműködésével jött létre ez a nemzetközi kapcsolat Plovdiv, Leipzig, Brno, Poznan és Budapest között, ami azt jelentette, hogy évenként felváltva rendezték meg a versenyeket először felnőtt férfi és női csapatok számára. Büszkék vagyunk arra, hogy válogatottunk a 20 év alatt mindig a dobogó valamelyik fokára léphetett. Ugyanehhez az évhez fűződik a „Kiskönyvtár Sorozat” első kötetének megjelenése. Az elnökségi határozat nyomán, az évek során 9 kötet került kiadásra, segítve ezzel az edzői-, a bírói- és pályakitűzői tanfolyamok hallgatóit, hiszen egészen addig csak saját jegyzeteikre voltak szorulva. Halász Miklós 3 kötetet, dr. Gombkötő Péter 2, Szőnyi László 2, Hanusz Mária 1 és jómagam is 1 kötetet írtam a sorozat szerkesztését is magamra vállalva. A 70-es évek során Hosszú Aurél állította össze a Budapesti Körlevelet, benne a versenyeredményekkel, Schell Antal pedig a „Tájolót” szerkesztette, mind nagyobb és nagyobb érdeklődést keltve országosan is. A 80-as évtizedben folytatódott a szövetség fejlődése, alelnök lett dr. Vörös István; a Vásárvárosok versenysorozatában ifi fiúk és lányok is bekapcsolódtak és mindig eredményesen szerepeltek. Újabb kiskönyvtár kötetek és térképek kerültek kiadásra, új köntösben jelent meg a „Tájoló”. Dr Fekete Jenő a „Tájfutás technikai ABC”-je címmel írt tanulmányt, Halász Miklós pedig hatalmas munkával állította össze az eddig megjelent több mint 600 tájfutó térkép katalógusát. Az évtized végén lejárt az utolsó kinevezett elnökség mandátuma, és így 40 éves munkájuk után a fiatalok vették át a stafétabotot. A búcsúzáskor Tóth Csaba a Sporthivatal nevében mondott köszönetet a régi harcosoknak, további jó egészséget kívánva minden önzetlen társadalmi munkatársnak. Schell Antal volt az, aki folytatta megkezdett sajtómunkáját és tanúja volt a 90-es évek történelmének. Erről az évtizedről ő hivatott beszámolni, én pedig megköszönöm a tisztelt jelenlévők türelmét. (Dr. Vizkelety László jubileumi előadása 2002. január 19-én) Tájoló