Tájoló, 2003 (21. évfolyam, 1-10. szám)

2003-06-13 / 5. szám

2003/5 A­ki május 16-án az esti órákban a 21-es busszal a Széchenyi-hegyre igye­kezett, meglepően sok tájfutó­val találkozhatott útközben. De érdekes módon öltönyös, nyak­­kendős, ünneplőbe öltözött, többnyire szenior korú verseny­zők voltak ők és nem valame­lyik ismert versenyközpontba igyekeztek, hanem valamennyi­en a víztoronnyal szemben ta­lálható Hotel Sunlight közelé­ben lévő megállónál szálltak le. Mindnyájan egy helyre igye­keztek, Dr. Fekete Jenő, azaz Svarc személyes meghívásának tettek eleget. A BTFSZ elnöke ugyanis ezen a napon ünnepelte 60. születésnapját és ebből az alkalomból kapott meghívást 102 barát, rokon, munkatárs és sporttárs az esti vacsorára a szálló éttermébe. Hogy csak a sportolókról szóljak, a BTFSZ elnöksége mellett ott voltak a MAFC egykori és mai verseny­zői, a régi válogatottak tagjai, sok sportbarát. Úgy gondolom a sajtón keresztül ezúton is gratu­lálhatunk a születésnap alkal­mából, jó egészséget kívánva az elnöknek. A Tájoló szerkesztő­sége ez alkalomból kereste meg Fekete Jenőt és érdeklődött az elmúlt évtizedekben történt eseményekről, természetesen, ami a sport területén történt. - Mikor és hogyan kezdted a tájfutást? - Első versenyemen 11 éves koromban, 1954-ben indultam a Bakonyban. Ez egy akkori szabályok szerint lebonyolított éjszakai verseny volt, angyalos térképen, szerkesztett pontok­kal. A verseny ideje alatt zuho­gott az eső és én a fél versenyt végigbőgtem. A MOTIMTE színeiben indultam, 3 fősek voltak a csapatok és én a legfi­atalabb versenyző voltam, kor­engedély kellett az induláshoz. Jó eredményt értünk el, az élmezőnyben végeztünk, de ez természetesen nem rajtam mú­lott. Az akkori versenyek jó is­kolát jelentettek, a kitartás, a csapatszellem érvényesült. A folytatás nem volt túl in­tenzív, az általános iskola és a gimnázium éveiben csak né­hány versenyen indultam. Egyetemi éveim alatt teljesen kimaradt a tájfutás, de azt kö­vetve a BEAC színeiben kezd­tem újra a versenyzést. - Milyen eredményeket értél el ebben a sportágban? - Élversenyző sohasem vol­tam, de a másodosztályú verse­nyeken biztos csapattagnak számítottam és néha még győz­tem is. A MAFC volt a nagy el­lenfél, az egyik Hungária ku­pán sikerült legyőzni őket és megnyerni a versenyt. - Azt tudjuk, hogy évekig vé­geztél edzői munkát, de ver­senybíróként is dolgoztál? - 1967-ben lettem versenybí­ró és sok verseny rendezésében vettem részt a BEAC-ban. Eb­ben az időszakban lett az Eötvös egy nagy nemzetközi verseny és a Kilián is kinőtte a korábbi gyermekbetegségeket. 1969- ben kértek fel a BEAC ifi csapat edzőjének. A 70-es években edzői képesítést szereztem a TF- en, majd a MAFC-ban másodál­lású edzőként dolgoztam. 1974 és 1980 között a junior és után­pótlás válogatott edzőjeként te­vékenykedtem. Az edzői munka az 1983-as VB miatt maradt ab­ba, de a VB után még hat évig voltam a MAFC edzője. - Kik dolgoztak a kezed alatt és milyen eredményeket értek el? - A válogatottban sok kiváló versenyző volt ebben az időben. AZ ELNÖK 60 ÉVES . Tájoló

Next