Tanácsok Lapja, 1954 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1954-10-11 / 18. szám

Jó MUNKÁÉRT,­ szép muzsikát — Kossuth rádió, Budapest. Ked­ves hallgatóink, helyszíni közvetí­tést adunk a Magyar Néphadsereg Színházából... — hallatszott nem­régiben Pintér Sándornak, a magyar rádió közismert bemondójának hang­ja a Néphadsereg Színháza színpa­dán. A nézőtéren pedig azok ültek, akiknek tiszteletére ezt a hangver­senyt rendezték: kiváló dolgozók, jó tanácstagok, egyéni parasztok, mel­lükön a kitüntetésekkel, szemükben pedig a jó munka boldog ragyogá­sával. Mikor felgördült a függöny, a magyar rádió szimfonikus zenekara — kiváló és Kossuth-díjas művészek közreműködésével — először Piros András, S. Szabó István, Gyarmati István példamutató tanácstagoknak szerzett kellemes perceket muzsi­kájával. Sipop András tanító, a budapesti VI. kerületi tanács tagja, kislányá­val jött el a hangversenyre. Amikor azután a műsorközlő bejelentette, hogy Puccini a Pillangókisasszony­ című operájának zümmögő­ kórusát Sípos Andrásnak küldik szeretettel — a VI. kerületi tanácsban végzett jó munkájáért —, Sipos elvtárs kis­lánya már kipirult arccal, büszkén feszített édesapja mellett, hallgatva a szép melódiát. Ezután Németh Marika és Remsey Győző Gyarmati Istvánné Örkényi dolgozó parasztasszonynak és ta­nácstagnak énekelt Kálmán Imre operettjéből. A fekete fejkendős Gyarmati néni könnyes szemmel, meghatódva fogadta a gyönyörű kö­szöntést. A művészet és a művészek köszön­tötték jól dolgozó tanácstagjainkat a Néphadsereg Színházában ezen a vasárnapon. A magyar rádió nyil­vános hangversenyén sok örömet szerzett a megjelent közönségnek és a rádió hallgatóinak egyaránt. A Budapesti IV. kerületi tanács is­meretterjesztő előadássorozatának keretében Bolgár Miklós előadást tartott a televízióról, melynek mű­ködését a gyakorlatban is bemu­tatta.­­ • (Garamszegi Károly.) * A kistapolcai »Alkotmány« tsz-ben 21 forintot és 2,50 kg búzát osztot­tak fel előlegképpen munkaegysé­genként. A végleges elszámolásnál előreláthatólag mégegyszer ennyi ré­szesedés jut. Ennek is k­öszönhető, hogy eddig már nyolcan kérték fel­vételüket ebbe a tsz-be. (Hőgye Dezső.) Szentesen, a közlekedési á. b. ja­vaslatára, a Kolozsvári­ utcát beton­­burkolattal látták el. A munkála­tokra közel 200.000 forintot fordí­tottak (Fazekas Bálint.) * A mezőkeresztes­ termelési bizott­ság tagjai minden gazdával elbeszél­gettek az őszi munkák jó elvégzése érdekében. Különösen a vetőmag­­cserét és a trágyakihordást szorgal­mazták. E­nnek nyomán a határban serény munka folyik. (Barla Anna ) * Zala megyében ezidőszerint 650 családiházat építenek. Az építkezé­sek nagyobb része állami szeletön­ből, kisebb része pedig magánerőből történik. (Káli Mihályné.) * A nagyréccei dolgozó parasztok kérésére a helyi tanács elintézte, hogy az ottani, üzemen kívül álló malomban liszt-cseretelepet létesít­senek. (K. M.) * A paksi­­Vörös csillagá tsz Buda­pesten, a Mártirák­ útján halászcsár­dát létesít. Itt 14-féle halételt készí­tenek majd és hideg büff­ével is a fogyasztók rendelkezésére állnak. (Kelen Györgyné.) * A szepetneki­a Zója- tsz tagjai 10 holdon termeltek fehérhere magot. A 31.000 forintos átvételi áron felül 43.000 forintot kaptak prémiumkép­pen. (Tudósítónktól.) A budapesti XXII. kerületi Ve­gyesipari Javító Vállalat dolgozói társadalmi munkával 5 árvízsújtott család lakóházát helyreállították. (K. Gy.) * * Az új tanév megkezdése előtt a detki iskola tatarozá­sába fogtak. Ez nagyon he­lyes. Hosszú évtizedek gyakor­lata szerint minden tataro­zás úgy történik, hogy előbb jönnek a kőművesek és ami­kor elvégezték a dolgukat,­­ átadják a helyüket a fes­tőknek. Ez olyan vas­sza­bály, mint a­hogy a vasár­napi ebédnél a leves meg­előzi a húst és a tésztát. A detki »szakácsok« más­képpen tálalnak. Az iskolá­ban előbb megjelentek a festők, elvégezték a dolgu­kat,­­ aztán megérkeztek a kőművesek és a már tisztá­ra festett falakat bontani, vakolni, malterezni kezdték. Hogy ez a fal utána hogyan festett — azt mindenki kép­zeletére bízzuk. Az bizo­nyos, hogy ismét ráfért vol­na a festés, mint ahogy rendbe is kellett hozni a fa­lakat. A furcsa sorrendről a kőműveseik vállvonogatva nyilatkoztak: — Az igazgató előbb ren­delte oda a festőket, mint bennünket. Úgy látszik, ő jobban tudja a sorrendet... De akadtak, akik az igaz­gatót védelmükbe vették — mondván —, hogy a festő­nek sietős volt a munka, te­hát önkényesen látott hozzá a falak festéséhez, még mielőtt a kőművesek az alapmunkával elkészül­tek. A detki iskolában valószí­nűleg az elsőosztályosok is tudják, hogy a házat nem úgy építik, hogy előbb a te­tőt rakják fel, azután az alapot. Viszont a felelős vezetőik tudhatnák, hogy semmilyen formában sem illik pazarolni a népi va­gyont. E. J. (Gyöngyös, járási tanács.) Valami „bűzlik“ a hagyma körül A makói termelők ebben az évben 2780 hold hagyma termelésére kötöttek szer­ződést. A MEZOKER mégis sok esetben visszautasítja az átvételt — mondván: nincs, akinek eladja. Ebben csupán az az érdekes, hogy mikor aztán a termelők maguk kényszerülnek piac után nézni, — csodák csodá­ja — mégis csak találnak vevőt!! De nem ez az egyet­len — enyhén szólván — furcsa jelenség e nem ép­pen illatos, de annál hasz­nosabb termény körül. Ugyanis az itteni átvevőte­lepen sok vagon hagyma kiált »segítségért« (jobban mondva kiáltana, ha be­szélni tudna) az ég felé, pontosabban a szabad ég felé, mivel éppen az alatt van tárolva. Vájjon rossz az illetékesek szagló­érzéke? Nagy Ottó Csongrád m. tanács A szebehási vb. elnök zsebe öblösre van méretezve, így aztán iparkodik is Horváth bajos, hogy teletöltse. Ho­gyan? Nyugodtan felveszi a tanácselnöki fizetést, ugyan­akkor munkaideje alatt olyan eredményesen dolgo­zik­­ a helyi tsz-ben, hogy már 350 munkaegysége van. Tény, ha a dolgozó parasz­tok fordulnak hozzá ügyes­­bajos dolgaikkal, azokat vi­szont elfelejti elintézni. Nem csodálkozhatna azon, ha a közelgő választásokon a fa­lusiak feledkeznének el ró­la... Menyhárt Éva megyei instruktor, Győr Az „álláspont“ kialakult — de kályha nincs Mint a sajószentpéteri általános iskola tanára, szolgálati lakásban lakom, amelyben nincs kályha. A tél zord hidege ellen csa­ládommal együtt, mint más halandó — csakis fű­­téssel védekezhetem. Igen­­ám, de a helyi tanács nem hajlandó részemre kályhát biztosítani, mert a megye nem ad rá pénzt. Igaz, a kályha helyett küldtek egy papírt, mely szerint »kialakult álláspont az, hogy az épületet fenn­tartó szerv nem köteles a szolgálati lakást ellátni kályhával«. A kialakult »ál­láspontból« tehát megértet­tem, hogy egy pedagógus­nak — az Oktatásügyi Mi­nisztérium szerint is jogos — kérelme nem szívügye az illetékeseknek. Ez nem valami kellemes számomra, annál is inkább, mivel az álláspontot­ közlő papír még akkor sem ad olyan meleget, mint egy kályha,­­ ha gyufát gyújtok alá. Hegedűs Lukács ált. isk. tanár: Sajószentpéter Nagyképűség vádja nélkül merem állítani, hogy »némi« szerepünk nekünk is van a kis bocik világrajöttében. Nem veheti tehát senki rossznéven, hogy e (remé­lem fontos) cél érdekében jól szeretnénk táplálkozni. A baj csak az, hogy a köz­ségi tanácsokat olyan rende­lettel »látják el« az illeté­kes hivatalnokok, hogy szá­lastakarmányt 105 forint­nál, szemestakarmányt pe­dig 270 forintnál magasabb áron részünkre nem vásá­rolhatnak. Mifelénk — az aszódi já­rásban — 300 forinton felül van az árpa ára. Ezt nem vásárolhatja meg a tanács, mert magasabb az ára a megengedettnél. Alkudozni kezd tehát a Nemzeti Bank­kal, legyen belátással. Az be is látna mindent — de­h­át a bölcs rendeletet nem ők szülték. Amíg aztán ez a huzavona folyik, addig a mi szemünk meg kopog az éh­ségtől. Végül is mit tehet a tanács? Olyan áron vásárol, ahogyan tud, csak arra kéri a termelőt: tüntessen fel nagyobb súlyt, mint ameny­­nyit eladott, hogy a dolog »stimmeljen«. Így aztán »stimmel« is a dolog, de ho­vá vész az ilyen üzletek után a tanács tekintélye? Mert hogy ezek után elvész, vagy legalábbis nagymér­tékben csökken — az bizo­nyos! Napóleon, Samu és a többi apaállat Orvosolták : Holló János levelezőnk ki­fogásolta, hogy a MEZŐ­­KER a halásztelki »Szabad Május« tsz konyhakerté­szetének többszáz kilomé­terről küldött trágyát. Ezzel kapcsolatiban a Belker. Min. Zöldség- és Gyümölcs­forgalmi Igazgatósága kö­zölte velünk: »Intézkedtünk, hogy a kertészeti termelés céljára szállított szerves­­trágya fuvarköltségét csök­kentsék.« »Van mozink és­­ még­­sincs« címmel közöltük Kál­vin Jenő kunbaracsi olva­sónk panaszos levelét. Az Országos Moziipari Igazgató­ság válaszolt: »A község pa­nasza indokolt és ezért ve­títőgép és agregátor beállí­tásáról gondoskodtunk. So­mos Ferenc igazgató.« A tanácselnök becsapta maga után az ajtót... ! Az egyik idegesebb tiszt­­i­viselő azon tűnődött, hogy­­ beássa-e magát, vagy sem. Gyula bácsinak, az öreg hi­vatalsegédnek eszébe jutott az első világháború, és el­kezdte szidni Ferenc Józse­fet. Suttogva járt szájról száj­ra a hír: — Dühös az elnök! Attól kezdve mindenki megilletődötten, lábujjhegyen járt-kelt és a naphosszat bömböld hangszóróból is csak az hallatszott, hogy: »Maros vize folyik csende­sen ...« A tanácselnök közben az íróasztalnál ült, és ezt a semmitmondó nevet suttogta maga elé: • — Petrik! Petrik! Petrik! Ez a név, úgy látszik, na­gyon felingerelte, mert egy­re vörösebb lett és az aszta­lon doboló tömpe ujjai egy­re harciasabb indulókat ver­tek. Hirtelen belépett az ajtón egy férfiú, tétova léptekkel, szinte nem is lehetett halla­ni, amikor bejött, mintha a lába nem is érte volna a föl­det. Az arcán üdvözölt mo­soly lebegett, kezében egy sapkát gyűrögetett gom­bóccá ... — Ide halgasson Petrik! — kiáltott az elnök fenyegető hangsúllyal és félig felemel­kedett a székből: — Mit gon­dol, meddig tűröm én ezt? Eddig elnéző voltam, de ... — Kérem én... — rebeg­­te Petrik, nagyokat pislogva, kicsit ijedten. — Semmi kérem én... — csapott az asztalra az elnök. — Tudja meg, kedves bará­tom, el fogjuk számoltatni, érti? Elszámoltatjuk! Petrik lehajtott fejjel állt, aztán egy lépést tett a ta­nácselnök felé: — Az úgy volt, hogy... —­­ akarta mondani, de az elnök nem engedte, közbevágott: — Az nem úgy volt, ha- I nem úgy lesz... Érti? Maga I adósa az államnak... Be- I adását többszöri felszólítás­­ ellenére sem teljesítette ... Sajnálom, hogy eddig is tűr­tem ... Érti? — Értem, de hogyismond­­j­­am csak... — hebegte Pet­­­­rik. I — Visszaélnek az ember jóságával — mérgelődött az­­ elnök. — Viszaélnek­ vele... — De, kérem elnök elv­­társ ... — könyörgött Petrik — csak ezt ne mondja az elnök elvtárs, mert megha­sad a szívem, ez a szívem, itt ni! — Nem, kár volt jónak lenni! — szólt az elnök, és csak legyintett. Szemében méla bánat tükröződött. — Mi tudjuk, hogy az el­­­­nök elvtárs jó hozzánk ... — Bizony az voltam! —­­ sóhajtott az elnök és szipo­gott. — Mondta is tegnap a­­ Behár Menyus, hogy a mi tanácselnökünk­ olyan, mint az édesapánk... — szólt Petrik és hosszan kifújta az orrát. — Ki mondta? — A Behár Menyus! — Mit mondott a Behár? — kérdezte az elnök és he­lyet mutatott Petriknek. — Azt mondta, kérem, a Behár Menyus, hogy a mi elnökünk olyan, mintha az édesapánk lenne. — Bizony az vagyok nek­tek, gyermekeim! — szólt kenetteljes hangon az elnök. — De, ti rosszak vagytok ... Te is Petrik fiam, nem telje­síted a beadásodat... — De édesapám ... izé ... tanácselnök elvtárs — mond­ta Petrik zavartan — nem­csak a Behár mondta, hanem a hosszú Kovács is, meg a Pattantyús... — Hagyjál békén, édes fiam... Egyikőtök sem tel­jesíti a kötelességét... Mind­nyájan rajta vagytok a fe­kete táblán... De, mondd csak, mit is mondtak azok a gézengúzok? — Azt mondták, hogy ilyen elnökünk még nem volt és nem is lesz! — kiáltotta Pet­rik és ütemesen tapsolni kezdett. — Nono, ezt azért mégse kellett volna mondani! — fe­lelte az elnök pirulva, de mintha hájjal kenegették volna. Aztán így folytatta: — Hát édes gyermekem ... — Kérem én... — szólalt meg hirtelen Petrik, de nem tudta végig mondani, mert az elnök jóságos hangon to­vább beszélt: — Ha néha kiabálok is, nem kell olyan zokon ven­ni ... — De mégiscsak furcsa, hogy bejövök és rámtámad­nak ... — felelte sértődötten Petrik. — No, felejtsük el! — mo­solygott az elnök. íos­em tudom elfelejteni! — 1 ’ csóválta meg a fejét Petrik, és hozzátette: —Nem tudom, mit fog szólni a Be­hár Menyus, ha elmesélem neki ezt az esetet... — Felejtsd el! — kérlette az elnök. — Ideges voltam és... — Idegesség? — kiálotta Petrik. — Az nem mentség! — Értsd meg, az úgy volt, hogy... — dadogott az el­nök. — Az nem úgy volt, ha­nem úgy lesz, hogy mindent elmondok a Behár Menyus­­nak... Akkor aztán nem tu­dom, hogy mi lesz a népsze­rűséggel! — vonta meg a vállát Petrik. — Ne tedd! — könyörgött az elnök. — Ne fájdítsd meg a szívemet... — Bejövök ide és nekem­­rontanak ... Hát, mi vagyok én? — dohogott Petrik. — Hát ezt érdemlem én?... — Ugyan, Petrik fiam, ne izgasd fel magad!... — es­­dekelt az elnök. Add ide a kezed és szent a béke, igaz? — Legyen! — egyezett bele Petrik, mire az elnök hom­lokon csókolta örömében. Amikor Petrik kiment a szobából, az elnök felsóhaj­tott: — Mnyen jó az, ha eny­­nyire szeretik az embert!!!! (m. gy.) Fő a helyes sorrend ! A bikák keservei ... VÍZSZINTES: 1. A tanácstag joga, hogy választóinak képviseletében ... 17. Keletkező. 18. Néni alatta. 19. Megfedd. 21. Hiba betűt keverve. 22. Fajta. 23. »Eger« feje. 24. Sporteszköz. 25. A szabadsághegyi fogaskerekű vasút egyik megállója: ». .. lak«. 26. Kilométer. 28. Betű­t kiejtve. 29. Bolgár pénzegység (első betű hiányt) 30. »Kérő« fele! 32. Köz-­­ség Somogy megyében. 34. Dohány, idegen nyelven. 35. Szeretetre méltó. 37. Sajátkezü­­leg. 38. Réti János. 39. »Ki« ellentéte. 40. »Igen« németül. 41. A szabadságharc ágyú- öntőjéről szóló dal első sora. 49. A verseny nyertese. 50. Közlekednek rajta (vissza). 61. »Kalap« első része. 52. »R« nélkül »Ismer«. 53. Háziszárnyas. 54. E szó ismételgetésével hívjuk a baromfiakat. 56. Irány. 59. Romló gyümölcs, ékezethibával. 63. 365 nap. 64. A tanács munkájában közvetlenül erre tá­maszkodik (vissza). 67. Tetejére. 68. »A«-tlan láb. 69. Ismételve — egyik legértékesebb szénvidékünk. 70. ES. 7­. Nem fogékony (második betű kettős). 75. Várakozásnak megfelel. 76. A szó befejező része (vissza­felé). 79. Folyadék. 80. Foghús (visszafelé). 81. »Herr« magyarul. 82. Ének-hang. 83. »Mint«, németül. 84. A­. 85. Lontai Halén. 86. A ‘liba legértékesebb belsősége, névelő­vel. 88. »Ment« betűt keverve. 90. Nyugat­­szibériai folyó. 91. Besúg. 94. Hova megy?! FÜGGŐLEGES. 2. »Étet« magánhangzói. 3. »A«-tlan nyak­­melegitő. 4. E déink kedves vadja (vissza). 5. I lozd is .. . pecsenyéhez. 6. VLB. 7. Mér­nöki kar egyik ágazata. 8. »Menj« angolul. 9. Bérű, kiejtve. 10. Ne csökkentsd az ira­mot (egy­­. hiány). 1­. Artistamutatvány közben gyakran hallható felkiáltás. 12 Ház­hely. 13. A »sivatag hajója«, névelővel 14. Népgazdasági Tanács. 15. AB. 16. A taná­csok, illetve a végrehajtó bizottságok leg­felsőbb irányítását és felügyeletét gyakorol­ták az új tanácstörvény szerint. 20. A Bala­ton felső vizét vezeti le (vissza). 21. Kere­set, vagyon után is fizetik. 23. Mezőgazda­­­sági szerszám. 25. Hegedűt teszik (vissza) 27. A Rajna jobboldali mellékvize. 28 Fű­szerlévé!. 30. »Kapjuk« ellentéte. 33. »Zsido« betűt keverve. 36. Szabolcs megyei község. 42. Aö. 43. »Vére­« vége. 44. Áss mélyre. 45. Fél. 40. Átmásoló. 47. Selyemhernyó egyik életfolyamata. 53/a. Gépkocsi »á«-tlanul. Dél­­amerikai köztársaság. 53. Ilyen tűvel tájé­kozódnak. 57. Föld lakója. 58. Rámleheltél és tudtam hogy . . . 60. .»Hígleves« mássá­g- hangról. 64. Magyar kártya egyik lapja 62. N neki lang. 65. Félénk. 66. Szélhámos más-« néven, »tv­ nélkül. 72. Hulladékbegyűjtő. 73. 1NAVI. 74. Zökkenőmentesen. 76. Görög ábc harmadik betűje. 77. »Éltem­« »n«-nek 78. Németországban az állatkert megneve­zése. 87. Ádám beceneve. 89. Két »e« betűt. 91. Ki­s ellentéte. 92. Kiejtett betű. 93. »­.­­Z«. magánhangzó nélkül. 94. 1E. 95. Liba ilyen hango: ad. 96. Ybl Cecil. TANÁCSOK LAPJA — a Minisztertanács Titkársága lapja. Szerkeszti a Szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Perlai Rezső. Szerkesztőség: Bp., V., Szalay­ utca 4. III. Telefon: 125—652. Kiadásért felel: Lapkiadó Vállalat igazgató­.. V”r_ Lmja w* 8—11. Telefon: 221—285. Megjelenik havonta kétszer. Egyes szám ára: 1.20 Ft. Előfizetés negyedévre 7.20, félévre 14.40, egy évre 28.80 F* terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda II. V. Budapest. V., Józse­f­aidor-tér 2. Teletom 180—858, 182—022. Csekkszamlavíam: 61,391. Készült: 11.200 példányban, 2­544565. Athenaeum (F. U. Soproni Béla. .

Next