Tanácsok Lapja, 1954 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1954-10-11 / 18. szám
Jó MUNKÁÉRT, szép muzsikát — Kossuth rádió, Budapest. Kedves hallgatóink, helyszíni közvetítést adunk a Magyar Néphadsereg Színházából... — hallatszott nemrégiben Pintér Sándornak, a magyar rádió közismert bemondójának hangja a Néphadsereg Színháza színpadán. A nézőtéren pedig azok ültek, akiknek tiszteletére ezt a hangversenyt rendezték: kiváló dolgozók, jó tanácstagok, egyéni parasztok, mellükön a kitüntetésekkel, szemükben pedig a jó munka boldog ragyogásával. Mikor felgördült a függöny, a magyar rádió szimfonikus zenekara — kiváló és Kossuth-díjas művészek közreműködésével — először Piros András, S. Szabó István, Gyarmati István példamutató tanácstagoknak szerzett kellemes perceket muzsikájával. Sipop András tanító, a budapesti VI. kerületi tanács tagja, kislányával jött el a hangversenyre. Amikor azután a műsorközlő bejelentette, hogy Puccini a Pillangókisasszony című operájának zümmögő kórusát Sípos Andrásnak küldik szeretettel — a VI. kerületi tanácsban végzett jó munkájáért —, Sipos elvtárs kislánya már kipirult arccal, büszkén feszített édesapja mellett, hallgatva a szép melódiát. Ezután Németh Marika és Remsey Győző Gyarmati Istvánné Örkényi dolgozó parasztasszonynak és tanácstagnak énekelt Kálmán Imre operettjéből. A fekete fejkendős Gyarmati néni könnyes szemmel, meghatódva fogadta a gyönyörű köszöntést. A művészet és a művészek köszöntötték jól dolgozó tanácstagjainkat a Néphadsereg Színházában ezen a vasárnapon. A magyar rádió nyilvános hangversenyén sok örömet szerzett a megjelent közönségnek és a rádió hallgatóinak egyaránt. A Budapesti IV. kerületi tanács ismeretterjesztő előadássorozatának keretében Bolgár Miklós előadást tartott a televízióról, melynek működését a gyakorlatban is bemutatta. • (Garamszegi Károly.) * A kistapolcai »Alkotmány« tsz-ben 21 forintot és 2,50 kg búzát osztottak fel előlegképpen munkaegységenként. A végleges elszámolásnál előreláthatólag mégegyszer ennyi részesedés jut. Ennek is köszönhető, hogy eddig már nyolcan kérték felvételüket ebbe a tsz-be. (Hőgye Dezső.) Szentesen, a közlekedési á. b. javaslatára, a Kolozsvári utcát betonburkolattal látták el. A munkálatokra közel 200.000 forintot fordítottak (Fazekas Bálint.) * A mezőkeresztes termelési bizottság tagjai minden gazdával elbeszélgettek az őszi munkák jó elvégzése érdekében. Különösen a vetőmagcserét és a trágyakihordást szorgalmazták. Ennek nyomán a határban serény munka folyik. (Barla Anna ) * Zala megyében ezidőszerint 650 családiházat építenek. Az építkezések nagyobb része állami szeletönből, kisebb része pedig magánerőből történik. (Káli Mihályné.) * A nagyréccei dolgozó parasztok kérésére a helyi tanács elintézte, hogy az ottani, üzemen kívül álló malomban liszt-cseretelepet létesítsenek. (K. M.) * A paksiVörös csillagá tsz Budapesten, a Mártirák útján halászcsárdát létesít. Itt 14-féle halételt készítenek majd és hideg büffével is a fogyasztók rendelkezésére állnak. (Kelen Györgyné.) * A szepetnekia Zója- tsz tagjai 10 holdon termeltek fehérhere magot. A 31.000 forintos átvételi áron felül 43.000 forintot kaptak prémiumképpen. (Tudósítónktól.) A budapesti XXII. kerületi Vegyesipari Javító Vállalat dolgozói társadalmi munkával 5 árvízsújtott család lakóházát helyreállították. (K. Gy.) * * Az új tanév megkezdése előtt a detki iskola tatarozásába fogtak. Ez nagyon helyes. Hosszú évtizedek gyakorlata szerint minden tatarozás úgy történik, hogy előbb jönnek a kőművesek és amikor elvégezték a dolgukat, átadják a helyüket a festőknek. Ez olyan vasszabály, mint ahogy a vasárnapi ebédnél a leves megelőzi a húst és a tésztát. A detki »szakácsok« másképpen tálalnak. Az iskolában előbb megjelentek a festők, elvégezték a dolgukat, aztán megérkeztek a kőművesek és a már tisztára festett falakat bontani, vakolni, malterezni kezdték. Hogy ez a fal utána hogyan festett — azt mindenki képzeletére bízzuk. Az bizonyos, hogy ismét ráfért volna a festés, mint ahogy rendbe is kellett hozni a falakat. A furcsa sorrendről a kőműveseik vállvonogatva nyilatkoztak: — Az igazgató előbb rendelte oda a festőket, mint bennünket. Úgy látszik, ő jobban tudja a sorrendet... De akadtak, akik az igazgatót védelmükbe vették — mondván —, hogy a festőnek sietős volt a munka, tehát önkényesen látott hozzá a falak festéséhez, még mielőtt a kőművesek az alapmunkával elkészültek. A detki iskolában valószínűleg az elsőosztályosok is tudják, hogy a házat nem úgy építik, hogy előbb a tetőt rakják fel, azután az alapot. Viszont a felelős vezetőik tudhatnák, hogy semmilyen formában sem illik pazarolni a népi vagyont. E. J. (Gyöngyös, járási tanács.) Valami „bűzlik“ a hagyma körül A makói termelők ebben az évben 2780 hold hagyma termelésére kötöttek szerződést. A MEZOKER mégis sok esetben visszautasítja az átvételt — mondván: nincs, akinek eladja. Ebben csupán az az érdekes, hogy mikor aztán a termelők maguk kényszerülnek piac után nézni, — csodák csodája — mégis csak találnak vevőt!! De nem ez az egyetlen — enyhén szólván — furcsa jelenség e nem éppen illatos, de annál hasznosabb termény körül. Ugyanis az itteni átvevőtelepen sok vagon hagyma kiált »segítségért« (jobban mondva kiáltana, ha beszélni tudna) az ég felé, pontosabban a szabad ég felé, mivel éppen az alatt van tárolva. Vájjon rossz az illetékesek szaglóérzéke? Nagy Ottó Csongrád m. tanács A szebehási vb. elnök zsebe öblösre van méretezve, így aztán iparkodik is Horváth bajos, hogy teletöltse. Hogyan? Nyugodtan felveszi a tanácselnöki fizetést, ugyanakkor munkaideje alatt olyan eredményesen dolgozik a helyi tsz-ben, hogy már 350 munkaegysége van. Tény, ha a dolgozó parasztok fordulnak hozzá ügyesbajos dolgaikkal, azokat viszont elfelejti elintézni. Nem csodálkozhatna azon, ha a közelgő választásokon a falusiak feledkeznének el róla... Menyhárt Éva megyei instruktor, Győr Az „álláspont“ kialakult — de kályha nincs Mint a sajószentpéteri általános iskola tanára, szolgálati lakásban lakom, amelyben nincs kályha. A tél zord hidege ellen családommal együtt, mint más halandó — csakis fűtéssel védekezhetem. Igenám, de a helyi tanács nem hajlandó részemre kályhát biztosítani, mert a megye nem ad rá pénzt. Igaz, a kályha helyett küldtek egy papírt, mely szerint »kialakult álláspont az, hogy az épületet fenntartó szerv nem köteles a szolgálati lakást ellátni kályhával«. A kialakult »álláspontból« tehát megértettem, hogy egy pedagógusnak — az Oktatásügyi Minisztérium szerint is jogos — kérelme nem szívügye az illetékeseknek. Ez nem valami kellemes számomra, annál is inkább, mivel az álláspontot közlő papír még akkor sem ad olyan meleget, mint egy kályha, ha gyufát gyújtok alá. Hegedűs Lukács ált. isk. tanár: Sajószentpéter Nagyképűség vádja nélkül merem állítani, hogy »némi« szerepünk nekünk is van a kis bocik világrajöttében. Nem veheti tehát senki rossznéven, hogy e (remélem fontos) cél érdekében jól szeretnénk táplálkozni. A baj csak az, hogy a községi tanácsokat olyan rendelettel »látják el« az illetékes hivatalnokok, hogy szálastakarmányt 105 forintnál, szemestakarmányt pedig 270 forintnál magasabb áron részünkre nem vásárolhatnak. Mifelénk — az aszódi járásban — 300 forinton felül van az árpa ára. Ezt nem vásárolhatja meg a tanács, mert magasabb az ára a megengedettnél. Alkudozni kezd tehát a Nemzeti Bankkal, legyen belátással. Az be is látna mindent — dehát a bölcs rendeletet nem ők szülték. Amíg aztán ez a huzavona folyik, addig a mi szemünk meg kopog az éhségtől. Végül is mit tehet a tanács? Olyan áron vásárol, ahogyan tud, csak arra kéri a termelőt: tüntessen fel nagyobb súlyt, mint amenynyit eladott, hogy a dolog »stimmeljen«. Így aztán »stimmel« is a dolog, de hová vész az ilyen üzletek után a tanács tekintélye? Mert hogy ezek után elvész, vagy legalábbis nagymértékben csökken — az bizonyos! Napóleon, Samu és a többi apaállat Orvosolták : Holló János levelezőnk kifogásolta, hogy a MEZŐKER a halásztelki »Szabad Május« tsz konyhakertészetének többszáz kilométerről küldött trágyát. Ezzel kapcsolatiban a Belker. Min. Zöldség- és Gyümölcsforgalmi Igazgatósága közölte velünk: »Intézkedtünk, hogy a kertészeti termelés céljára szállított szervestrágya fuvarköltségét csökkentsék.« »Van mozink és mégsincs« címmel közöltük Kálvin Jenő kunbaracsi olvasónk panaszos levelét. Az Országos Moziipari Igazgatóság válaszolt: »A község panasza indokolt és ezért vetítőgép és agregátor beállításáról gondoskodtunk. Somos Ferenc igazgató.« A tanácselnök becsapta maga után az ajtót... ! Az egyik idegesebb tisztiviselő azon tűnődött, hogy beássa-e magát, vagy sem. Gyula bácsinak, az öreg hivatalsegédnek eszébe jutott az első világháború, és elkezdte szidni Ferenc Józsefet. Suttogva járt szájról szájra a hír: — Dühös az elnök! Attól kezdve mindenki megilletődötten, lábujjhegyen járt-kelt és a naphosszat bömböld hangszóróból is csak az hallatszott, hogy: »Maros vize folyik csendesen ...« A tanácselnök közben az íróasztalnál ült, és ezt a semmitmondó nevet suttogta maga elé: • — Petrik! Petrik! Petrik! Ez a név, úgy látszik, nagyon felingerelte, mert egyre vörösebb lett és az asztalon doboló tömpe ujjai egyre harciasabb indulókat vertek. Hirtelen belépett az ajtón egy férfiú, tétova léptekkel, szinte nem is lehetett hallani, amikor bejött, mintha a lába nem is érte volna a földet. Az arcán üdvözölt mosoly lebegett, kezében egy sapkát gyűrögetett gombóccá ... — Ide halgasson Petrik! — kiáltott az elnök fenyegető hangsúllyal és félig felemelkedett a székből: — Mit gondol, meddig tűröm én ezt? Eddig elnéző voltam, de ... — Kérem én... — rebegte Petrik, nagyokat pislogva, kicsit ijedten. — Semmi kérem én... — csapott az asztalra az elnök. — Tudja meg, kedves barátom, el fogjuk számoltatni, érti? Elszámoltatjuk! Petrik lehajtott fejjel állt, aztán egy lépést tett a tanácselnök felé: — Az úgy volt, hogy... — akarta mondani, de az elnök nem engedte, közbevágott: — Az nem úgy volt, ha- I nem úgy lesz... Érti? Maga I adósa az államnak... Be- I adását többszöri felszólítás ellenére sem teljesítette ... Sajnálom, hogy eddig is tűrtem ... Érti? — Értem, de hogyismondjam csak... — hebegte Petrik. I — Visszaélnek az ember jóságával — mérgelődött az elnök. — Viszaélnek vele... — De, kérem elnök elvtárs ... — könyörgött Petrik — csak ezt ne mondja az elnök elvtárs, mert meghasad a szívem, ez a szívem, itt ni! — Nem, kár volt jónak lenni! — szólt az elnök, és csak legyintett. Szemében méla bánat tükröződött. — Mi tudjuk, hogy az elnök elvtárs jó hozzánk ... — Bizony az voltam! — sóhajtott az elnök és szipogott. — Mondta is tegnap a Behár Menyus, hogy a mi tanácselnökünk olyan, mint az édesapánk... — szólt Petrik és hosszan kifújta az orrát. — Ki mondta? — A Behár Menyus! — Mit mondott a Behár? — kérdezte az elnök és helyet mutatott Petriknek. — Azt mondta, kérem, a Behár Menyus, hogy a mi elnökünk olyan, mintha az édesapánk lenne. — Bizony az vagyok nektek, gyermekeim! — szólt kenetteljes hangon az elnök. — De, ti rosszak vagytok ... Te is Petrik fiam, nem teljesíted a beadásodat... — De édesapám ... izé ... tanácselnök elvtárs — mondta Petrik zavartan — nemcsak a Behár mondta, hanem a hosszú Kovács is, meg a Pattantyús... — Hagyjál békén, édes fiam... Egyikőtök sem teljesíti a kötelességét... Mindnyájan rajta vagytok a fekete táblán... De, mondd csak, mit is mondtak azok a gézengúzok? — Azt mondták, hogy ilyen elnökünk még nem volt és nem is lesz! — kiáltotta Petrik és ütemesen tapsolni kezdett. — Nono, ezt azért mégse kellett volna mondani! — felelte az elnök pirulva, de mintha hájjal kenegették volna. Aztán így folytatta: — Hát édes gyermekem ... — Kérem én... — szólalt meg hirtelen Petrik, de nem tudta végig mondani, mert az elnök jóságos hangon tovább beszélt: — Ha néha kiabálok is, nem kell olyan zokon venni ... — De mégiscsak furcsa, hogy bejövök és rámtámadnak ... — felelte sértődötten Petrik. — No, felejtsük el! — mosolygott az elnök. íosem tudom elfelejteni! — 1 ’ csóválta meg a fejét Petrik, és hozzátette: —Nem tudom, mit fog szólni a Behár Menyus, ha elmesélem neki ezt az esetet... — Felejtsd el! — kérlette az elnök. — Ideges voltam és... — Idegesség? — kiálotta Petrik. — Az nem mentség! — Értsd meg, az úgy volt, hogy... — dadogott az elnök. — Az nem úgy volt, hanem úgy lesz, hogy mindent elmondok a Behár Menyusnak... Akkor aztán nem tudom, hogy mi lesz a népszerűséggel! — vonta meg a vállát Petrik. — Ne tedd! — könyörgött az elnök. — Ne fájdítsd meg a szívemet... — Bejövök ide és nekemrontanak ... Hát, mi vagyok én? — dohogott Petrik. — Hát ezt érdemlem én?... — Ugyan, Petrik fiam, ne izgasd fel magad!... — esdekelt az elnök. Add ide a kezed és szent a béke, igaz? — Legyen! — egyezett bele Petrik, mire az elnök homlokon csókolta örömében. Amikor Petrik kiment a szobából, az elnök felsóhajtott: — Mnyen jó az, ha enynyire szeretik az embert!!!! (m. gy.) Fő a helyes sorrend ! A bikák keservei ... VÍZSZINTES: 1. A tanácstag joga, hogy választóinak képviseletében ... 17. Keletkező. 18. Néni alatta. 19. Megfedd. 21. Hiba betűt keverve. 22. Fajta. 23. »Eger« feje. 24. Sporteszköz. 25. A szabadsághegyi fogaskerekű vasút egyik megállója: ». .. lak«. 26. Kilométer. 28. Betűt kiejtve. 29. Bolgár pénzegység (első betű hiányt) 30. »Kérő« fele! 32. Köz-ség Somogy megyében. 34. Dohány, idegen nyelven. 35. Szeretetre méltó. 37. Sajátkezüleg. 38. Réti János. 39. »Ki« ellentéte. 40. »Igen« németül. 41. A szabadságharc ágyú- öntőjéről szóló dal első sora. 49. A verseny nyertese. 50. Közlekednek rajta (vissza). 61. »Kalap« első része. 52. »R« nélkül »Ismer«. 53. Háziszárnyas. 54. E szó ismételgetésével hívjuk a baromfiakat. 56. Irány. 59. Romló gyümölcs, ékezethibával. 63. 365 nap. 64. A tanács munkájában közvetlenül erre támaszkodik (vissza). 67. Tetejére. 68. »A«-tlan láb. 69. Ismételve — egyik legértékesebb szénvidékünk. 70. ES. 7. Nem fogékony (második betű kettős). 75. Várakozásnak megfelel. 76. A szó befejező része (visszafelé). 79. Folyadék. 80. Foghús (visszafelé). 81. »Herr« magyarul. 82. Ének-hang. 83. »Mint«, németül. 84. A. 85. Lontai Halén. 86. A ‘liba legértékesebb belsősége, névelővel. 88. »Ment« betűt keverve. 90. Nyugatszibériai folyó. 91. Besúg. 94. Hova megy?! FÜGGŐLEGES. 2. »Étet« magánhangzói. 3. »A«-tlan nyakmelegitő. 4. E déink kedves vadja (vissza). 5. I lozd is .. . pecsenyéhez. 6. VLB. 7. Mérnöki kar egyik ágazata. 8. »Menj« angolul. 9. Bérű, kiejtve. 10. Ne csökkentsd az iramot (egy. hiány). 1. Artistamutatvány közben gyakran hallható felkiáltás. 12 Házhely. 13. A »sivatag hajója«, névelővel 14. Népgazdasági Tanács. 15. AB. 16. A tanácsok, illetve a végrehajtó bizottságok legfelsőbb irányítását és felügyeletét gyakorolták az új tanácstörvény szerint. 20. A Balaton felső vizét vezeti le (vissza). 21. Kereset, vagyon után is fizetik. 23. Mezőgazdasági szerszám. 25. Hegedűt teszik (vissza) 27. A Rajna jobboldali mellékvize. 28 Fűszerlévé!. 30. »Kapjuk« ellentéte. 33. »Zsido« betűt keverve. 36. Szabolcs megyei község. 42. Aö. 43. »Vére« vége. 44. Áss mélyre. 45. Fél. 40. Átmásoló. 47. Selyemhernyó egyik életfolyamata. 53/a. Gépkocsi »á«-tlanul. Délamerikai köztársaság. 53. Ilyen tűvel tájékozódnak. 57. Föld lakója. 58. Rámleheltél és tudtam hogy . . . 60. .»Hígleves« másság- hangról. 64. Magyar kártya egyik lapja 62. N neki lang. 65. Félénk. 66. Szélhámos más-« néven, »tv nélkül. 72. Hulladékbegyűjtő. 73. 1NAVI. 74. Zökkenőmentesen. 76. Görög ábc harmadik betűje. 77. »Éltem« »n«-nek 78. Németországban az állatkert megnevezése. 87. Ádám beceneve. 89. Két »e« betűt. 91. Kis ellentéte. 92. Kiejtett betű. 93. ».Z«. magánhangzó nélkül. 94. 1E. 95. Liba ilyen hango: ad. 96. Ybl Cecil. TANÁCSOK LAPJA — a Minisztertanács Titkársága lapja. Szerkeszti a Szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Perlai Rezső. Szerkesztőség: Bp., V., Szalay utca 4. III. Telefon: 125—652. Kiadásért felel: Lapkiadó Vállalat igazgató.. V”r_ Lmja w* 8—11. Telefon: 221—285. Megjelenik havonta kétszer. Egyes szám ára: 1.20 Ft. Előfizetés negyedévre 7.20, félévre 14.40, egy évre 28.80 F* terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda II. V. Budapest. V., Józsefaidor-tér 2. Teletom 180—858, 182—022. Csekkszamlavíam: 61,391. Készült: 11.200 példányban, 2544565. Athenaeum (F. U. Soproni Béla. .