Tanácsok Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1955-08-23 / 16. szám

ALKOTMÁNYUNK ÉVFORDULÓJÁRA !Haz éve annak, hogy országgyű­­lésünk a Magyar Népköztár­saság Alkotmányát megtárgyalta és elfogadta. A Tanácsköztársaság idő­szakától eltekintve ez volt Magyar­­ország első alkotmánya, olyan alap­törvényünk, amely immár hat esz­tendeje dolgozó népünk jogainak szilárd alapja, útmutatója a szocia­lizmus építésének útján. Alkotmányunk jelentősége népünk történetében óriási. Abban az idő­szakban született, amikor hazánk­ban már a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében volt az államhatalom, amikor el­dőlt az osztályharc egyik legdöntőbb szakasza. Lenin már 1909-ben hangsúlyozta az alkotmányok nagy jelentőségét, kifejtve, hogy »az ál­lam alaptörvényei... az osztály­harcban fennálló tényleges erővi­szonyt fejezik ki­. Így tükrözte Népköztársaságunk Alkotmánya az elért politikai és gazdasági eredmé­nyeket, elsősorban azt, hogy »a Ma­gyar Népköztársaságban minden ha­talom a dolgozó népé«. Alkotmányunk népi demokratikus államunk további erősítése, népünk jogainak biztosítása céljából új, szocialista állami szerveket hozott. Olyan államhatalmi szervek jöttek létre országgyűlésünk és tanácsaink képében, amelyeket maguk a dolgo­zók hoznak létre a legdemokratiku­sabb választójog alapján. Olyan köz­ponti és helyi államigazgatási szer­vezet épült fel azóta, amely szoros kapcsolatban áll népünk válasz­totta államhatalmi szerveinkkel, ezek irányítása, vezetése alapján működik. Nagy jelentőségű rendel­kezése Alkotmányuknak az is, hogy új bírósági és ügyészségi szervezetet hozott létre; olyan bírósági szerve­zetet, amely a dolgozók rendszeres bevonásával végzi munkáját és olyan ügyészséget, amely a dolgo­zók javára hozott törvények, törvé­nyes rendelkezések pontos betartása felett őrködik, ЖГ­ülönösen nagy jelentőségű, hogy Alkotmányunk létrehozta ál­lamhatalmunk egységes, helyi szer­veit, a tanácsokat. Mindazok az alapelvek, amelyeknek alapján tanácsi szervezetünk felépült, szoros kapcsolatban állnak a népszuvereni­tás szocialista elvével, hogy t. i. a szocialista államban mind a köz­ponti, mind pedig a helyi szervek­nek a dolgozók valódi akaratát kell kifejezniük, képviselniük. »A vá­ros és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldötteik útján gya­korolják hatalmukat« — mondja Al­kotmányunk 2. §-a. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a küldötteknek ál­landóan érezniök kell felelősségü­ket választóik iránt, az ő akaratu­kat kell kifejezniük állami szer­veinkben, másrészt megadja a jogot a dolgozóknak, a választóknak, hogy rábízzák az általuk választott kép­viselőkre és tanácstagokra jogos kí­vánságaikat és irányítsák ezek tevé­kenységét. Államhatalmunk helyi szervei, a tanácsok éppen abban különböznek döntő módon minden korábbi szerv­től Magyarországon, hogy csak a ta­nácsok fejezték és fejezik ki való­ban a dolgozó nép akaratát. Ha visszaemlékezünk a régi képviselő­­testületek, vagy nagyobb városaink törvényhatósági bizottságainak szer­vezetére és munkájára, rögtön sze­münkbe ötlik, hogy azok teljesen »függetlenek« voltak a dolgozók, az állampolgárok akaratától; olyan kér­désekkel foglalkoztak, amelyek lé­nyegesen nem befolyásolták az illető község, város életét. Még a felsza­badulás utáni képviselőtestületekről is meg kell állapítanunk, hogy — bár nagymértékben megváltozott személyi összetételük a munkások és a dolgozó parasztok javára — korlá­tozott­ jogaiknál és szervezeti fel­építésüknél fogva nem foglalkozhat­tak az illető terület legfontosabb gazdasági és társadalmi problémái­val. Csak a tanácsi szervezet beve­zetése tette lehetővé olyan helyi szervek létrejöttét, amelyek az ösz­­szes döntő helyi problémák — le­gyen az gazdasági, kulturális vagy szociális — gazdáivá váltak. Az Alkotmány és az azt végre­hajtó tanácstörvény elfogadásáig he­lyi államigazgatási szerveink rend­kívül bonyolult, széttagolt, bürok­ratikus szervezete nehezítette a dol­gozók mindennapos ügyes-bajos dol­gainak elintézését. Se szeri, se szá­ma nem volt az olyan igazgatási szerveknek, amelyek lényegében felügyelet, ellenőrzés nélkül mű­ködtek és felesleges rendelkezéseik­kel, zaklatásaikkal keserítették dol­gozóink életét. Az Alkotmány ren­delkezései egységes állami szerveze­tet hoztak létre falun és városban, járásokban és megyékben egyaránt. Az államigazgatás helyi szerveinek nagy többsége maguknak a taná­csoknak van alárendelve, vagy leg­alább is rendelkezéseink módot ad­nak arra, hogy a tanácsok ellen­őrizzék azok munkáját. Ezzel az ál­lamigazgatási szervek még jobban a tanácsok és a tömegek irányítása, vezetése alá kerültek. A­lkotmányunk olyan helyi állami "rm" szervezetet hozott létre, ame­lyik a demokratikus centralizmus elve alapján működik. Ez biztosítja azt, hogy a tanácsok, a végrehajtó bizottságok és apparátusok az orszá­gos érdekeket szem előtt tartva vé­gezzék munkájukat és közösen küzd­jenek az egész ország szocialista építésének frontján. A demokratikus centralizmus elvének helyes ér­vényesítését domborították ki azok az alkotmánymódosítások, amelyek 1954-ben kimondották, hogy az ál­lamhatalom helyi szerveit végső fo­kon a Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a végrehajtó bizottságokat a Minisztertanács, a helyi szakigazga­tási szerveket pedig szakszempont­ból a minisztériumok irányítják. Ezek a rendelkezések is hozzájárul­tak ahhoz, hogy jól működő, ugyan­akkor a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartó tanácsi szervek jöjjenek létre. Ha Alkotmányunk hat esztende­jére visszapillantunk, büszkén álla­píthatjuk meg, hogy pártunk veze­tésével, Alkotmányunk szellemében igen sokat haladtunk előre. Taná­csaink fejlődése is hű tükre álla­munk megerősödésének. Ezen az úton, az Alkotmány által leszöge­zett elvek alapján kell tovább ha­ladnunk. Tanácsainknak, összes ál­lami szerveinknek a dolgozó töme­gek segítségével azért kell tovább harcolniuk, hogy egyre javuló mun­kájukkal a maguk területén erősít­sék­ népi hatalmunkat, építsék szo­cialista hazánkat. Termelőszövetkezeti község lett • a Somogy megyei Gadács Az idén Gadács lett elsőként ter­melőszövetkezeti község Somogy me­gyében. Példáját azóta több falu dol­gozó parasztsága követte: nemrég adtak hírt az újságok a Nemesdéden és Kőkúrtőn bekövetkezett változá­sokról. Mégsem az elsőség miatt fog­lalkozunk most vele. Mivel a puszta tény keveset mond, a helyszínen tu­dakozódtunk a tsz-községgé alakulás körülményei, története s az első lépé­sek felől, keresve azokat a tanulsá­gokat, melyek — elsősorban a tanácsi munka szempontjából — másutt is hasznosíthatók. A gadácsi föld kincsei A kaposvári járás északkeleti szé­lén elterülő kis község lélekszáma 340—350 között mozog. A lakosok ki­vétel nélkül földművelők. A határ­ban a termékeny mezőföldi talaj az uralkodó, a művelési ágak is ennek megfelelően alakultak. A középkötött vályog igen alkalmas a búza, rozs, árpa és zab termesztésére, hasonló­kép jól megterem erre a kukorica, a homokos részeken a burgonya is szépen fizet, de cukorrépával is ér­demes komolyan foglalkozni. A csa­padék nagyjából megfelel a Zala megyei, közelebbről göcseji átlagnak, a mezőgazdasági kultúra azonban inkább a Tolna megyeivel rokon. Bízvást állíthatjuk, hogy Gadács földje — a termelés adottságait néz­ve — igazi kincseket rejt, melyeket semmiképpen sem szabad kiakná­zatlan hagyni. A környéken szép számmal talál­hatók dús rétek, legelőnek alkalmas területek. A közeli erdők mérsékelik a szél szárító és pusztító hatását, s a mélyedésekben az év minden sza­kában­­elegendő víz gyűlik össze. A kedvező viszonyok ellenére az állat­tartás nem elég számottevő, aminek lényegében szubjektív okai vannak. A takarmánykészletektől — főleg az idén — akár kétannyi tenyészállatot tarthatnának. Figyelemre méltó, hogy a megyében Gadács község vég­zett legelőször a gabonafélék aratá­sával, s a termés csaknem minden növénynél több, mint a tavalyi volt. A helyes gazdálkodás létkérdés Azt hihetné az ember, hogy ilyen körülmények és adottságok között Gadács máris elérte a mezőgazdasági termelésben a maximumot. Csak né­hány pillantást kell vetni a külön­böző községi kimutatásokba, s meg­alapíthatjuk, hogy a gadácsiak még távolról sem élnek a földjük és­­kin­csei nyújtotta határtalan lehetősé­geikkel. Mint említettük, ennek lé­nyegében szubjektív okai vannak. A legkülönbözőbb vidékekről ideszár­mazott telepesek még nem sajátítot­ták el azokat a gazdálkodási, műve­lési módokat, amelyek lehetővé ten­nék terméseredményeik gyorsabb, ál­landóbb növelését, az adottságok, tel­jesebb kihasználását. Meggyőződtünk felőle, hogy éppen ebből a lényeges szempontból van úgyszólván korszak­alkotó jelentősége a tsz-községgé alakulásnak. A fentiek pontosabb bizonyítása végett hadd említsünk csupán egyet­len példát. A környéken mindenütt beszélik, de magunk is láthattuk, hogy a gadácsiak számára az aratás és betakarítás az igazi munka. Úgy hírlik, hogy különb kaszásokat alig lehet másutt találni. Megtudtuk, hogy egyetlen ember egy nap alatt háromezer négyszögöl gabonát le­vág. Igen ám, de kapálásban, s más növényápolási munkában kevésbé kelhetnének versenyre a környékbeli dolgozó parasztokkal. Ennek nincs más oka, mint a már említett: az emberek túl lassan szoktak hozzá a helyi viszonyokhoz, az itteni terme­lésben oly előnyös és ráadásul kívá­natos sokféleséghez. Vagyis egyszó­val: az agrotechnika tökéletes, min­denre kiterjedő elsajátítása létkérdés, s ebben a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás felmérhetetlen könnyebb­séget és segítséget jelent. Első lépések és tanulságok A­­tsz­ községgé alakulás június 29-én történt meg: ezen a napon érte el a Táncsics Mihály tsz taglétszáma a szükséges arányt. Megelőzte ezt az a tanácsülés (június 13-án), me­lyen a falu egyéni gazdáinak több­sége végleg elhatározta, hogy a szö­vetkezeti gazdálkodás mellé áll. A belépések júliusban is folyta­k, sőt Gadácson jártunkkor is jelentkezett néhány család. Epizód ugyan, de ér­demes elmondani, hogy Tanka Já­­nosnéval a szervezők nem foglalkoz­tak, mire a hatvannyolc éves asszony maga kereste fel a tanácsházát, azt tudakolta, miért akarják őt kihagyni. Ennél fontosabb szerepe volt a nyolc­holdas Nemecz Imrének, aki jó ideig húzódozott. Mikor végre elhatározta magát, példáját még aznap tizenöt család követte. Ma már úgy fest a helyzet, hogy mindössze négy család maradt kívül, köztük egy »kemény­­kötésű« hatholdas, meg néhány öreg, akik nem elég munkabírók. Nemecz Imrére, miután megnyer­ték, most szép feladatok várnak. Tanácstag, jó állampolgár, s jó gazda lévén, hatása vitathatatlan. Amellett, hogy majd neki kell élenjárnia a leg­helyesebb termelési módok meghono­sításában, nagy szerepe lesz a munka­­fegyelem megszilárdításában, a közös vagyon, megóvásának biztosításában, társai tanításában és nevelésében is. Az első lépésekhez és tanulságok­hoz tartozik, hogy jól választott a megyei tanács mezőgazdasági igaz­gatósága, amikor Széphalmi Dénes agronómust július elején a községbe küldte. Az energikus, tisztánlátó szakember hozzásegítheti a gadácsia­­kat, hogy a tsz-községgé alakulást kiváló termelési eredmények köves­sék. Nem vitás azonban, hogy tartós sikerekre csak akkor törekedhetik, ha a helyi pártszervezet és tanács teljes erővel támogatja munkáját. Égető szükséglet egy erre alkalmas irodahelyiség mielőbbi berendezése, mivel jelenleg nincs mód a nyugodt s biztonságos adminisztrációra. Már most kell gondoskodni óvodáról is, hogy a régi s új tagok házanépükkel együtt egyaránt nyugodtan dolgoz­hassanak. A közeljövőben megfelelő kultúrteremről, könyvtárról, stb. is gondoskodni kell Állandó támogatás Mint említettük, Gadácsnak adott­ságai miatt kiaknázatlan lehetőségei vannak. A nehézségek legyűrése, a hibák felszámolása mégsem végez­hető el napok alatt. Ehhez sok-sok munkára, a felsőbb szervek részéről pedig szüntelen segítségre van szük­ség. Örvendetes, hogy a megyei és a járási tanács tudatában van a támo­gatás fontossága ttok. Nánásiné elv­­társnő, a megyei tanács vb. elnök­helyettese külön bizottságot alakított Gadács problémáinak alapos meg­oldása céljából, Szentes József elv­­társ pedig (járási vb. tag) majd min­den harmadik nap megjelenik a falu­ban, hogy szükség esetén rögtön in­­tézkedhessék. Meg kell azonban mondanunk, hogy a községi tanács vb-n nem áll feladata magaslatán. Működésében az is korlátozza, hogy az elnökön és titkáron kívül csupán a tsz elnöke foglal helyet benne. Sze­rintünk alapvető feltétele a biztos fej­lődésnek, hogy tömegkapcsolataikat szélesítsék, s hogy minél több alkal­mas tsz-tagot bevonjanak a tanácsi munkába, a község virágzásáért foly­tatott államhatalmi és államigazga­tási tevékenységbe. SZÉLESEDIK A „BUDAPEST SZTÁLINVÁROSÉRT MOZGALOM ALIG HANGZOTT EL A FEL­HÍVÁS, hogy a fővárosi tanács moz­galmat indít Sztálinváros patroná­­lására — máris számos felajánlás született, sőt nem egy dologban már konkrét segítséget is nyújtottak. Jó példával a fővárosi tanács vb veze­tői jártak az élen. Pongrácz Kálmán elvtárs, a vb elnöke, Bartos István és Szily Géza elnökhelyettesek Sztá­­linvárosba utaztak és tüzetesen ta­nulmányozták első szocialista váro­­sunnk tanácsi vezetésének problé­máit. Tapolczai Jenő, a sztálinvárosi ta­nács vb elnöke feltárta a vendégek előtt a szakigazgatás legégetőbb problémáit, amelyek enyhítésében elsősorban a fővárosi tanács egyes osztályai vállaltak szerepet. A leg­­hathatósabb segítséget eddig az egészségügyi osztály nyújtotta. Dr. Vikol János osztályvezető intézkedé­sére az István és a János kórházak egy-egy kiváló szülésznőt küldtek 35 napi­­ tartózkodásra Sztálinvárosba. Ezt követően dr. Schindler Ferenc utazott a patronált városba az üzem­­egészségügy megvizsgálása és a ta­pasztalatok átadása végett. A későb­biekben Vikol elvtárs, egy orvos­csoport élén, személyesen is részt vesz a sztálinvárosi egészségügyi kérdések rendezésében. A főváros kommunális osztályá­nak legkiválóbb szakembere segíti majd a sztálinvárosi gázvezeték-há­lózat megtervezését és lefektetését. A főváros kereskedelmi osztálya, a városrendezési osztállyal karölt­ve azon fáradozik, hogy тефсопу­­nyítse a sztálinvárosi tanácsnak az új piac tervének elkészítését. A fő­város városrendezési osztályának nagy szerepe lesz abban, hogy a szal­­ki szigetet sztálinvárosi »Margitszi­getté« alakítják át. A főváros keres­kedelmi osztályának szakemberei a helyszínen adnak majd szaktanácsot a különböző vállalatok üzemelteté­sére vonatkozóan. A tejutalványok kiadása ma már az odautazott szak­ember útmutatásai szerint történik. SZAKEMBEREKET KÜLD MAJD SZTÁLINVÁROSBA a főváros ipari osztálya is, akik hatalmas dokumen­tációs anyagot visznek magukkal. A lakásgazdálkodási igazgatóság rend­szeres tapasztalatcsere-kapcsolatot létesít a fővárosi és a sztálinvárosi ingatlankezelő vállalatok között. Pongrácz Kálmán felhívására azonnal megmozdultak a kerületek is. Az élen Angyalföld, Csepel és Újpest haladnak. Felajánlásaikról, terveikről szóljon itt a következő három lelkes nyilatkozat. Takács Jenő, a XIII. kerületi vb elnökhelyettese: — Abból a hatalmas dokumentá­ciós anyagból, mely fényképfelvéte­lekben mutatja be Sztálnvárost születésétől a mai napig, kiállítást szeretnénk szervezni üzemeink dol­gozói és az iskolai ifjúság számára. Akik még nem láthatták ezt a vá­rost és nem hallották hősi történe­tét, legalább ezen a kiállításon is­merkedjenek meg vele£ Az a ter­vünk, hogy a Rákosi Mátyás Kultúr­­ház szocialista szerződést köt majd a sztálinvárosi Bartók Béla kultúr­­otthonnal. Ennek keretében üzemi és tanácsi kultúrcsoportjaink a sztá­linvárosi dolgozók előtt is bemutat­nák művészetüket. Kalamár József, a XXI. kerületi vb elnöke: — Már folynak a tárgyalások, hogy a Rákosi Mátyás Művek kor­mánykitüntetéses színjátszó-együtte­se mielőbb megkezdje vendégszerep­lését Sztálinvárosban. Gálhidi Béla, a IV. kerületi vb el­nökhelyettese: — Köztudomású, hogy kerületünk háromszor egymás után első lett a budapesti tisztasági mozgalomban. A kerületi tisztasági bizottság ezért bátran vállalkozik arra, hogy mód­szereit, tapasztalatait szükség ese­tén a helyszínen is ismertesse a sztálinvárosia­kkal. Takarékossági albizottságunk, mely fővárosi vi­szonylatban eddig kétszer nyerte el a pálmát a takarékossági verseny­ben, hasonlóképpen tapasztalatai­nak átadására készül. Kerületi // egészségügyi osztályunk és egész­ségügyi állandó bizottságunk beje­lentette, hogy a sztálinvárosi egész­ségügyet — bármelyik szakágazat vonalán — a legmesszebbmenően hajlandó segíteni. A IX. kerületi tanács oktatási osz­tálya minta-tanítások bemutatását tervezi Sztálinvárosban. A SEGÍTŐKÉSZSÉG SZÉP PÉL­DÁJÁT LÁTHATJUK a fővárosi ta­nács népművelési állandó bizott­sága részéről is. Azzal a gondolat­tal foglalkozik, hogy Sztálinvárosban kultúr-gócpontot létesít. Sokat kí­ván tenni a gyermek- és ifjúságne­velés vonalán. Felvetette egy sztá­linvárosi állat- és növénykert meg­alapításának tervét is. A II. kerületi egészségügyi állan­dó bizottság 15 tagú egészségápui brigádot szándékozik Sztálinvárosba küldeni. A patronázsmozgalom kiszélesítése érdekében tanácskozás folyt a SZOT kultúrosztálya és a fővárosi tanács Szakszervezeti Bizottsága, valamint népművelési állandó bizottsága kö­zött. Ennek gyümölcse a SZOT és a Népművészeti Intézet irányítása alatt álló Egressy Gábor Műkedvelő Színpadnak az a felajánlása, hogy minta­csoportokat állít össze a sztá­linvárosi színpadi bemutatók meg­felelő színvonalának biztosítására. A mozgalom további terebélyese­­dését várjuk az állandó bizottságok fokozottabb mérvű bekapcsolódásá­tól. Balotai

Next