Tanácsok Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1955-04-26 / 8. szám
Becsapták az államot és a dolgozó parasztokat A bíróság előtt felelnek érte Ez év januárjában, a madarasi földművesszövetkezeti italboltban, Suhajda József vb-elnök igen jó hangulatban találta Rapcsák Sándort, a község egyik gazdáját. Rapcsák már dél óta iszogatott, így aztán a sok jó Bácsalmás környéki bor délutánra bőbeszédűvé tette az egyébként halkszavú embert. — Jó, hogy jön, elnök elvtárs! — kiabált Rapcsák, amikor meglátta Suhajda vb-elnököt. — És is szeretném pénzben kifizetni terményberadásomat! — Csakhogy azt nem lehet ám ... — válaszolt barátságosan az elnök. Az igazság vagy a bor, beszélt... — A többieknek lehet, csak nekem nem? Pedig én a pénzt egyenesen az elnök elvtársnak adnám, hogy ne csak a begyűjtésiek keressenek! Az elnök az első percekben azt gondolta, hogy Rapcsákból a bor beszél. De az ittas ember nem tágított ... — Tollas Jani még a sertésbeadását is pénzben fizette ki! Nekem is ajánlotta, hogy ha akarom, elintézi, hogy én is pénzben fizethessek ... De én inkább az elnöknek fizetek, nem a Tolaséknak. Suhajda József vb-elnököt most már nagyon is érdekelte mindaz, amit Rapcsák össze-vissza beszólt. Leült az asztalához. A részeg ember pedig mindent elmesélt. Elmondta, hogy a begyűjtési hivatalban már hónapok óta pénzért eltörlik a beadási hátralékokat és vágási engedélyt is adnak. Másnap reggel Suhajda József vleelnök magához hivatta Újházi Györgynét, a begyűjtési megbízottat és kérte, hogy mutassa be neki Tollas Jani — rendes nevén Hofszang János — volt tollnagykereskedő — beadási lapját. A beadási lapot csak későn délután találták meg, de akkor már tele volt törlésekkel, átírásokkal. Suhajda elvtárs mindezt azonnal jelentette a járási tanácsnak. Másnap Kurucsai Istvánnal, a járási begyűjtési instruktorral átvizsgálták az összes begyűjtési íveket és még sok helyen találtak hamis beírást, törlést. Újházi Györgyné, Madaras község begyűjtési megbízottja, az ellenőrzés alatt megevett két doboz aszpirint és jónéhány karilt. Öngyilkossági kísérlete azonban nem sikerült, csak a náthája és a fejfájása múlt el; bálázó tag, valószínűleg »kiújult«... Ugyanis az egész ügyet átadták a járási rendőrkapitányságnak, ahol azonnal megkezdték a nyomozást és hamarosan fényt derítettek a madarasi begyűjtési megbízott garázdálkodására. Tollas Jani, a jómadár megjelenik 1954 elején Mészáros Antal, a bácsalmási járási begyűjtési hivatal egyik területfelelőse, ellátogatott Madarasra és ellenőrzés közben igen érdekes »tanácsokat« adott Újházi Györgyné begyűjtési megbízottnak, Tóth Lajosné és Magó Ilona beosztottaknak. Férkőzzenek a dolgozó parasztság bizalmába és amikor azok a beadás nagysága miatt panaszkodnak, mondják meg nekik, hogy »egy bizonyos mennyiségű terméket pénzért szívesen jóváírnak«. Ezzel több lesz a saját fizetésük és a »megbízható« gazdák is szívesen veszik a dolgot. Újházi Györgyné és a begyűjtési hivatal többi dolgozói megfogadták Mészáros Antal tanácsát, s hamarosan munkához láttak... Tavaly februárban a begyűjtési hivatal irodájában megjelent Hofszang János, akit a községben csak »Tollas Jani« néven ismernek. Ujháziné Hofszang Jánost találta alkalmasnak arra, hogy 1500 forintért egész évi sertésbeadást jóváírja. Hofszang János szívesen belement az Üzletbe. A kapott pénzt Újházi Györgyné, Tóth Lajosné és Magó Ilona három részre osztották. Ugyanakkor Hofszang János vállalkozott arra is, hogy majd szerez még »megbízható« embereket, akik szívesen fizetnek beadás helyett. De személyenként 150 forintot kért. Ujháziné elfogadta az ajánlatot. És ettől kezdve Hofszang János, mint felhajtó »szállította« a feleket a begyűjtési hivatalhoz. Az átlagos tarifa 15000000 forint volt, később azonban már néhányszáz forintért hajlandók voltak a begyűjtési hivatal tagjai hamisan törölni különböző terménybeadásokat. Újházi Györgyné, Tóth Lajosné, valamint a begyűjtési hivatal többi munkatársa, a nem »megbízható« gazdáknak azt hazudták, hogy az új rendelet értelmében a terménybeadást pénzzel is ki lehet egyenlíteni. Nem egészen egy esztendő alatt Madaras község 43 gazdáját vezették félre és vették el tőlük jogtalanul a pénzt. Harmincnyolcezer forint . .. Újházi Györgyné 11.161 forintot, Tóth Lajosné 10.240 forintot, Magó Ilona 9180 forintot, Marossi László 5012 forintot, Klocz Mihály 2450 forintot keresett az üzelmek során. A madarasi begyűjtési hivatal tagjai 186.118 forinttal károsították meg a nép államát és 74.347 kg búzát számoltak el hamisan. Ezekért a bűncselekményekért valamennyiüket letartóztatták és a közeljövőben majd a vádlottak padján felelnek elkövetett bűneikért. * Madaras községben ismét helyreállt a rend. Azok a gazdák, akik a múltban mindig becsületesen teljesítették beadási kötelezettségüket — mint pl. özv. Vörös Józsefné, Molnár György, Ábrahám József és még jónéhányan — , akiket Ujháziné és társai félrevezettek, rendezték beadásukat. Ugyanakkor az egész község követeli a begyűjtési hivatal volt munkatársainak és Tollas Janinak szigorú, példás megbüntetését. R. Gy. Az öreg Boda, amikor látta, hogy a rongyolódó felhők széle olyan fehérre bodrozódik, mint a borotvapamacs habja, hátrakiáltott a készülődök felé: — Na, jöhet a legénység! Nem lesz ebből már semmi... A szövetkezet lovai, mintha csak a vezényszóra vártak volna, megrántották a szekereket. Kigördült a kapun az első, a második, de a harmadik — ahogy Boda bácsi mellé ért —, hirtelen lelassított. Nőkkel volt tele, egy brigádra való lánnyal, asszonnyal. Budainé a szekéroldalon átnyújtózva liáltott az öreg Boda felé: — Mihály bácsi! Ha a Török Erzsi mégis előkerülne, igyekezzen utánunk! — Miért? Hát nem jött ma? Már a macskakövekre zökkent a szekér, amikor a nők közül valaki visszakacagott: — Nem az! Eltévesztette a kapuszámot! Ekkor azonban hirtelen női sikoly lépett bele a párázó reggelbe. Boda bácsi az utcára futott, s látta ám: a Törökné jajong éktelenül a szekérsor előtt. — Jaj, én istenem! Hová lett az a lány? Az én Erzsikém... Eltűnt! Elemésztették! Mintha a föld nyelte volna el azt az áldott lelket! Addigra a szövetkezetiek mind leugráltak a szekerekről, s körülfogták a szegény asszonyt. Tizen is kérdezték egyszerre: — Hát hová tűnhetett? Mikor látta utoljára a lányát, Török néni? Szabó Péter, a szövetkezet elnöke utat tágított magának a zsibongó embergyűrűben. — Mit beszél, Török néni? Valami baj történt volna Erzsivel? Én úgy tudom, tegnap Madarasra ment DISZ-gyűlésre, oda hívták meg még pénteken. Hogy mondja el, mit csinálnak nálunk a fiatalok... Az asszony könnyes, megtört tekintetét a férfire emelte. — El is indult az én bogárkám — szipogta —, meg is ígérte, hogy estére mindenképpen hazaér. Aztán reggelig se jött... — És újra zokogni kezdett. — Nem véletlenül választottuk Erzsit tanácstagnak! — mordult közbe az öreg Boda. — Tudja a jól, hogy ki töri rosszban a fejét, nem megy ő lépre egykönnyen. — Nem ám! — riszálta magát egyszerre csak a kör közepére Pap Piroska. — Annak nem, aki rosszban töri a fejét. De talán van Madarason olyan legény is, aki jószívvel csalja lépre a lányt... S csúfondárosan nevetett. De hamar torkára akadt a jókedv. — Még le beszélsz, te szégyentelen? — parázslottak arcába Törökné szavai. — Az én Erzsikémet akarod bemocskolni? Mert irigykedsz rá! Hogy ég a keze alatt a munka! Hogy felnéznek rá az emberek! Szabó Péter a legjobbkor lépett a két acsarkodó nő közé, még mielőtt azok egymásnak estek volna. Gyengéden félrevonta a vérig sértett anyát, aztán szembefordult a lánnyal: — Szégyeld magad, Piros! Meggondolatlanság az ilyesmi... Emberek! Ne nézzük hát tétlenül ezt a szegény asszonyt! A föld alól is elő kell keríteni Török Erzsit! Madarasra én magam megyek, mégpedig azonnal... A többiek meg nézzék végig a falut, az egész határt! A szövetkezeti tagok felugráltak a szekerekre, s elsiettek. Csak Török néni maradt egyedül az út közepén, még kezeit tördelve, még szipogva, de egyre több bizakodással szívében.* —• Édes! Akkor estére jövök... — Csak aztán igyekezz! Lóg az eső lába... Erzsi már nem hallotta édesanyja szavait. Átsietett a kis udvaron, ki a kapun, végig a Kossuth utcán, keresztül a vékony patakocskát keresztező pallókon, és máris kint járt a határban... Milyen ismerős volt ez a táj: a bokrosodó vetés... s távolabb a barna szénakazlak, mint békésen legelésző óriási tehenek ... A vasárnapi nyugalom dolgos hétköznapokról zsongott... Ó, lesz mit elmondania a madarasiaknak! Hogy mit csinálnak a fiatalok a »Petőfidben? Hát mindezt, amit itt lát, s mindazt, amit csak az lát, aki a lelkekben tud olvasni. Igaz, nem minden léleik egyformán nyitott könyv, s nem is minden könyv egyforma írású, de egyenesednek a sorok, s egyre érthetőbbek a szavak... Ezért növekszik a fiatalok becsülete, belőle is tanácstag lett . . . Török Erzsi elgondolkozva lépegetett az úton. Már arra járt, ahol az út Madaras felé fordul, amikor hirtelen hatalmas, gubancos szőrű kutya ugrott eléje dühös csaholással. A lány valósággal megdermedt. — Megállj! — sikoltott aztán rémülten, s futásnak eredt. Botladozva ugrált előre a barázdáik között, de a kutya egyre közelebb merészkedett. Erzsi tanácstalanul nézett körül... Csak valami furkós alkudna a keze ügyébe! Aztán gyorsan jobbra fordult. . . arra, amerre az a ház fehérlik... A Babó Jánosék kis tanyája! Ha száz méter lehet odáig... Elakadó lélegzettel rántotta fel Török Erzsi az ajtó reteszét. — Adjon isten! — kiáltott lihegve, s hogy nem kapott választ, máris a szoba ajtaja felé indult. Benyitott és egyszerre mintha földbegyökerezett volna a lába. Tekintete az ágyra tapadt, ahol egy asszonyt test vonaglott, nyöszörgött kétségbeesetten. Az áporodott levegőjű szobában szinte izzott a fájdalom. A lány az ágyhoz rohant. — Panni! Mi van veled? Babóné nagynehezen Erzsi felé fordította a fejét. — Ne ... nem ... Semmi... Csak — ez lesz az első... Még nehéz... — Az első? Hát gyereket vársz? — nyitotta nagyra Erzsi a szemeit, s már ugrott is fel az ágytól. — És János? Éppen ilyenkor nincs itt? — Elment... Már két napja . .. A gépek ügyében... Jaj... A súlyos sóhaj ölre kapta Erzsi szívét. Most mit tegyen? Orvos Icellene ide, mégpedig azonnal! S már lépett volna az ajtó felé. — Én Orvosért megyek! Nem várhatunk egy percet sem! — Ne menj! — szakadt fel az asszony remegő ajkáról. — Maradj, Erzsiké! Ne hagyj egyedül... Ahogy múlt az idő, akként nőtt a lányban a szorongás. Babóné lihegve markolászta a csatakos párna csücskeit, arcán verejték csillogott. Erzsi, nem nézhette tovább a kínlódó asszonyt, az ablakra vetődött tekintete. Az üvegen gyors csíkokban ömlött alá a patakzó eső... Verejték mindenütt... — Ez így nem mehet! — tört ki Erzsiből a végső elhatározás. — A szekér, ló itthon van, Panni? Jó tíz kilométert kell megtenni.. . Megpróbáljuk! Az asszonynak már válaszolni sem volt ereje. Török Erzsi felkapta a lámpát, s kilépett a sötét, esőben fürdő udvarra. Valami puha feketeségbe botlott. Úristen, a kutya! De az állat most hízelkedve simult szoknyájához.. Elmosolyodott a lány. — Gyere hát te is.. Okos jószágom ... Az ujjak gyakorlatlanul mozogtak, a szemek tapogatózva kerestek. A lónak sehogy sem ízlett az idegen kéz érintése. De Erzsi nem tágított, lázasan tett-vett. Minden perc drága volt! Csaknem bőrig ázott, míg végül vusna rohanhatott a vajúdó asszonyhoz. — Mehetünk, Panni.. » * A szövetkezet tagjaiban valami végtelenül jó érzés melegedett, amint ott álltak a tábla szélén, szemtől-szembe Török Erzsivel. Végül is Szabó Péter törte meg a csendet. — Hiszen gondoltuk mi is, hogy oka van annak, ha te egyszer elmaradsz. S nem csalódtunk... Ember vagy a talpadon, Erzsi! Igazán tanácstagnak való! Török Erzsi csak nagysokára szólalt meg, s akkor is igen elszorult hangon: — Csak szegény édesanyám rémült meg bizonyára. Dehát reggel felé értem vissza, s üzenni sem tudtam. Gondoltam, bevárom itt a brigádot . . . A nap nagy sietséggel kapaszkodott felhőről-felhőre, mintha valami irdatlan létra tetejére igyekezett volna. Talán az emberek feje fölött akarta közelebbről szemügyre venni, hogy milyen is az a lány, akinek aranyból van a szíve, s vasból az akarata., s ERZSI ELBESZÉLÉS. IRTA: NÉMETH GÉZA A TANÁCSOK LAPJA Április 29-én nyílik a Helyiipari Vásár Budapest Főváros Tanácsa meghívta az április 29-én nyíló Helyiipari Vásárra a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fővárosainak helyi iparát is. Több országból már közölték, hogy a meghívást elfogadták. Eddig Moszkva, Peking, Berlin, Varsó és Szófia jelentette be részvételét. A külföldi kiállítók általában közfogyasztási cikkeket hoznak a vásárra. A Helyiipari Vásárra az ország minden részéből várják a vendégeket. A MÁV a vásár látogatói részére ötven százalékos vasúti kedvezményt ad. 'Ace. Az önkéntes földcserék és földátadások szabályai (Megjelent: Tanácsok Közlönye 25. sz. 1955. ápr. 3-án.) Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, valamint az egyéni gazdaságok területének helyesebb kialakítása érdekében — az önkéntesség elvének szigorú betartása mellett — a törvény megengedi a földcseréket és földátadásokat. Földcserére az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek megállapodást köthetnek egymással. A földátadás szabályai a földcserére vonatkozó szabályoktól annyiban térnek el, hogy állami gazdaság, illetve termelőszövetkezet egyénileg gazdálkodóval földátadási megállapodást nem köthet. A termelőszövetkezet a közgyűlési határozat alapján földet — állami gazdaság részére is — csak az általa átvett állami tartalékterület mértékéig adhat át. Az ezt meghaladó területnek bármilyen formában történő leadásához a közgyűlés határozatán kívül a Földművelésügyi Minisztérium előzetes jóváhagyása szükséges. Állami gazdaság, a felette felügyeletet gyakorló termelési igazgatóság vezetőjének előzetes hozzájárulásával, földet termelőszövetkezet részére átadhat, sőt — amennyiben területének jobb kialakítása szükségessé teszi, — távoleső, szétszórt ingatlanait a községi tanács részére állami tartalékföldként is leadhatja, ha a földet a községi tanács végrehajtó bizottsága hasznosítani tudja, vagy arra földrendezés céljából van szükség. Az állami gazdaság üzemi területének tagosított táblájából azonban tartalékföldként területet leadni nem lehet. A földcserére, illetve földátadásra vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni, azt az év bármely szakában meg lehet kötni. A megállapodásnak tartalmaznia kell : az érdekeltek nevét, a dűlő megnevezését, ahol az ingatlan fekszik, a cserébe kapott, illetve cserébe adott és átadott Ingatlan telekkönyvi adatait (helyrajzi számát, művelési ágit stb.), az átadás, átvétel időpontját, valamint az esetleges kártérítésre vonatkozó kikötéseket. A megállapodást a cserében, illetve átadásban érdekelt tulajdonos, vagy használó és a községi tanács végrehajtó bizottsága elnöke írják alá és azt a végrehajtó bizottság pecsétjével látják el. A földcserét és földátadást a járási mezőgazdasági osztály engedélyezi. A földcserére és földátadásra vonatkozó megállapodást ezért a járási mezőgazdasági osztályhoz kell felterjeszteni. A megállapodást annyi példányban kell elkészíteni, hogy abból minden érdekeltnek egyegy példány, a járási mezőgazdasági osztály részére pedig 4 példány, illetve, ha földmérésre vagy megosztási vázrajzra van szükség, 5 példány jusson. A járási mezőgazdasági osztálynak szóló 4, illetve 5 példányt is a községi tanácsnál kell benyújtani, amely azt a járáshoz engedélyezés végett felterjeszti. Az engedélyezés kérdésében a járási mezőgazdasági osztály dönt. Döntését záradék formájában rávezeti a megállapodás valamennyi példányára és a záradékolt megállapodás egy-egy példányát a községi tanács végrehajtó bizottságának, a járási pénzügyi osztály földnyilvántartási csoportjának, a telekkönyvi hatóságnak, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal megyei földmérési kirendeltségének küldi meg, egy példányt pedig saját részére tart meg. A mezőgazdasági osztály határozatáról az érdekelteket a községi tanács végrehajtó bizottsága értesíti. A földcserét, illetve földátadást csak a járási mezőgazdasági osztály engedélyének kiadása után lehet végrehajtani. A járási mezőgazdasági osztálynak a megállapodásra vezetett döntése alapján a telekkönyvi hatóság, valamint a járási földnyilvántartási kirendeltség a földcserét, illetve földátadást a telekkönyvijén és az állami földkönyvben keresztül vezeti és erről az érdekelteket írásban értesíti. Kézikönyv a tanácsok munkájának egyes kérdéseiről A Közalkalmazottak bajoszervezetében munkaközösség alakult, amely »A községi tanácsok végrehajtó bizottságai titkárainak kézikönyve« címmel kiadványt állít öszsze. A kézikönyvben kérdés és felelet formájában feldolgozzák a községi tanácsok munkájának egyes kérdéseit.