Tanácsok Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1955-12-27 / 23. szám

A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGI É­­ tanácstagok munkájukért a tanácsnak felelnek KIRENDELTSÉGEK JÓl sikerült tanácsülés Gödöllőn Már hét óra fele jár az idő, s a­­gödöllői kultúrházbe­n még mindig csak­ alig néhányan vannak jelen a tanácstagok közül. Pedig a tanács­ülést hat órára tűziték rá, s a dél­előtt folyamán a végrehajtó bizott­ság vezetői beszéltek mindazokkal a tanácstagokkal, akik az előző ta­nácsülésen nem jelentek meg. A dologhoz ugyanis tudni kell, hogy a novemberi tanácsülést, nem tartot­tak meg határozatképtelenség miatt.­­ A tanácstagokat akkor is értesítet­­tüik, de — egy esztendő óta először — csa­k 45-en jöttek el, viszont a ha­tározatképességhez 47 tanácstag je­lenléte szükséges. Mádtól talán nem is adtak volna ilyen '­kicsiségre­' — nyilván megtartották volna a tanács­ülést. De a gödöllői tanács végre­hajtó bizottságának vezetői gondo­san ügyelnek arra, hogy még ilyen aprónak tűnő dolgok­ban se sértsék meg a törvényességet. Újabb idő­pontot fűztek­­ tehát: december 2-át. Alig múlik el azonban néhány perccel hét óra, máris csoportosan, gyors egymásutánban jönnek a ta­nácstagok. Negyed nyolcra már hat­vanan vannak — a tanácsülés tehát határozatképes. Mielőtt azonban is­mertetnénk, mi is történt ezen a tanácsülésen, hadd mondjunk el elöljáróban valamit. TERMÉKENY VITA AZ MDP CSOPORTÜLÉSEN Még a tanácsülés előtti hét pén­tekjén összehívták az MDP-csopor­­tot. »Ez is valami? — mondhatná valaki. — Hiszen minden valamire­való tanács ülése előtt összejönnek a­­kommunista tanácstagok.« Igen, összejönnek, ismertetik előttük a napirendi pontokat, de az MDP- csoportok üléseinek többségén — több nem is történik. Ritka az olyan, mint a gödöllői tanács MDP-cso­­■portja, ahol ennél többet is tettek. Az MDP-csoport ülésén ismertet­ték a kommunista tanácstagok előtt a tanácsülés svét napirendi pontját: a beszámolót az őszi mezőgazdasági munkákról, és az oktatási állandó bizottság beszámolóját. Az MDP- csopo­rt vezetőségének titkára rövi­den azt is elmondta, hogy neki mi a véleménye a végrehajtó bizottság beszámolójáról. Ezután vita kezdő­dött. Vita arról, hogy például az­­ őszi vetési munkák határidőre való biztosításainál a végrehajtó bizottság­­ kellően élt-e a tör­vény erejével? Fe­­­­­elősségre vonta-e a hanyag gazdá­­­­kat, megbüntette-e a kulákokat? A kommunista tanácstagok megál­lapították, hogy a végrehajtó bizott­ság nem használta eléggé a törvény szigorát, s egyedül Tóth Lajos al­­végi kulákkal szemben alkalmazott ezer forintos pénzbüntetést. Pedig még több skulákot is felelősségre le­hetett volna vonni a vetés­­elhanya­golásáért, de néhány hanyag dol­­­­gozó parasztot is jobb belátásra bír- s ihattak volna. Bizonyára így hama­­­ rabb vetettek volna el az egész köz­ségben. »De nem volt kielégítő a politikai s felvilágosító munka sem, s ebben a­­ kommunista t­an­ács, tagok is felelő­­­­sek« — állapították meg­ az MDP- s csoport ülésén. Sok felszólaló el­­­­mondta ezzel kapcsolatban a véle­ményét, azután a párt politikájának megfelelően egységes álláspontot­­ alakítottak­­ki még a tanácsülés előtt. Jegyzésnek a községben marad­t ösz­­szegéből a végrehajtó bizottság egy villanyórát vásárolt, s a község egyik legforgatavasatab pontján sze­reltette fel. Miután a tanácstagok meghall­gatták az előző tanácsülés határoza­­tainak végrehajtásáról szóló beszá­­mólót, Gerő elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke az őszi munkákról beszélt. Tekintsünk most el a beszá­moló ismertetésétől, inkább nézzük meg azt, ami maiden jó tanácsülés sava, borsa: a­­vitát, a hozzászólá­sokat. A VITA A TSZ-RŐL A hozzászólást legtöbbje arról be­­szélt, hogy miért nincs a csözségb­en termelőszövetkezet. »Pedig terme né­hány jól gazdálkodó dolgozó paraszt, akik megalakítanák az előkészítő bizottságot« — mondotta Máté Ist­ván tanácstag. Igen, lenne, többek ■között ő is hajlik efelé. Tudni kell azt is, hogy Máté István olyan gazda, aki életében tanulta és ta­nulja a paraszti gazdálkodást, s 12 holdas gazdasága valóságos minta­­gazdaság. Dolgozott és tanult , híres gazdálkodó lett. Az ilyen em­berekre mondják: felemel egy ma­rék földet, s megmondja, mit lehet abból a földiből kihozni. Ért tehát hozzá, tekintélye is van, köztiszte­letben álló tanácstag és pontunk ta­gja. De akad még több, Máté elvtárs­­hoz h­asonló dolgozó paraszt is, akik már igen­csak hajlanak a szövet­kezeti gazdálkodás felé. »De jöttek egyszer is hozzám azzal, hogy Máté komám, nézzük meg, mit tehetne ki­hozni ebben a községben egy ter­melőszövetkezetből?« — mondta Máté elv­társ. Nem men­tek hozzá ilyen problémákka­­. Mindig csak ál­talánosságban beszéltek антоЗ, mi­lyen szép eredményeket ér el pél­dául a szomszédos hatvani »Dózsa«­­tsz, amelyet a gödöllői Agráregye­tem patronál. »Milyen jó lenne itt a községben is egy tsz« — így el­mélkedtek, de ennél tovább soha nem mentek. Pedig — mint ah­ogy azt Bencze József elvtárs tanácstag, az Agráregyetem adjunktusa mon­dotta — ők is szívesebben patronál­nák a helybeli szövetkezetet, s, ad­nának meg neki mindenfajta anyagi és szakmai segítséget. »Meg aztán, a hatvani­­Dózsa’ jól megáll a lábán, nem kell azt patronálni, kiváló szö­vetkezet lett. Most a hely­belieken a sor, mi pedig minden segítséget­­meg­adunk majd, hogy híres szövetkezet legyen a gödöllői« — erősítette Bencze elvtárs felszólalásában. Szinte valamennyi felszólaló meg­említette azt a nagy segítséget, ame­lyet a falu eddig az egyetemtől ka­pott — az ezüstkalászos tanfolyam­tól a minősé­gi vetőmagig. S ezt a tá­mogatást tovább lehetne gyümöl­­csöztetni­ az új, a leendő termelőszö­vetkezet számára is. Beszéltek a tanácstagok arról is, hogy az elmúlt időszakban milyen politikai munkát végeztek. Nagy Dá­niel tanácstag elmondotta például: a falu lakói között az a rémhír ter­jedt el, hogy minden levágott disznó után kilogrammok­ként még három forintot kell fizetni az államnak. Mi más ez, mint az ellenség hírve­rése? A rémhír komoly nyugtalan­ságot idézett elő a faluban, s a ta­nácstagok politikai felvilágosító munkájának köszönhető, hogy idejé­ben­­leszerelték. A 14 hozzászólás után lezárták ж első napirendi pont vitáját és ha­tározatokat hoztak. Olyan határoza­tokat, amelyek alkalmasak a végre­hajtó bizottság további munkájának elősegítésére. Ugyanilyen élénk vita folyt a második napirendi pont fe­lett is. Tizenegy óra felé járt az idő, amikor véget ért a tanácsülés. Jó tanácsülés volt ez? Igen. Hasz­nos, alaposa­n, gondosan előkészített tanácsnépt tartottak Gödöllőn, amely azt, mutatta, hogy a végre­hajtó bizottság számít az államhata­lom, helyi szervének segítségére, a tanácstagok­ kollektív tudására, böl­csességére, erejére. Szabó lesz­ló Ismeretes, hogy a felszabadulást­­ megelőzően, különösen a tanyáié népe, a külterületek lakossága sok­szor órákig­ gyalogolhatott esőben, sárban, hogy az igazgatási hatósá­goknál ügyeit elintézhesse. Már nem sokkal a felszabadulás után is arra törekedtünk, hogy ezt az állapotot megszüntessük, ezért a tanyaközpon­tokban, a távolabb eső külterületi lakott helyeken úgynevezett igazga­tási kirendeltségeket alakítottunk. □öntő fordulat akkor állt be, amikor a tanácsok megalakulása után, pon­tosabban 1952-ben, létrehoztuk a végrehajtó bizottsági kirendeltsége­ket és ezen az úton a külterületi la­kosságot is az eddiginél sokkal na­gyobb mértékben bekapcsoltuk a közügyek intézésébe. Az 1952 óta szerzett tapasztala­ta­ik, tanácsrendszerünk további ki­építése szükségessé tették a meglevő végrehajtó bizottsági kirendeltségek munkájának megvizsgálását és e vizsgálódás következtében új jogsza­bályok kibocsátását. Az ez év júniu­sában kiadott 1955.19. sz. tvr. és a Minisztertanács elnökének 1—111. 1955. (T. K. 70.) M. T. E. sz. utasí­tása megváltoztatta a végrehajtó bi­zottsági kirendeltségek eddigi szer­vezetét és létrehozásuk módját. Az 1952-ben szervezett végrehajtó bizottsági kirendeltségek jogi hely­zete nem volt kellőképpen tisztázva. A kirendeltség vezetője, aki a vég­rehajtó bizottságnak hivatalból — az esetek túlnyomó többségében kooptált — tagja volt, névleg ugyan alá volt rendelve a végrehajtó bi­zottságnak, de ez az alárendeltség igen kevéssé érvényesült. A kiren­deltség vezetője a végrehajtó bizott­ság nevében hozhatott határozato­kat, ami egymagában is helytelen volt és csökkentette a végrehajtó bi­zottság tekintélyét. A Minisztertanács elnökének uta­sítsa nem írja elő azt, hogy a ki­­rendeltség vezetője a végrehajtó bi­zottságnak hivatalból tagja legyen, hiszen ez­ összeférhetetlen lenne ta­nácstörvényünk szellemével. A ki­­rendeltség vezetője — szükség ese­tén beosztott dolgozók segítségével — a kirendeltség hivatali teendőit látja el, így tehát világos az utasí­tás értelmében, hogy a kirendeltség vez­etője az igazgatási apparátus egyik dolgozója, ak­i szakigazgatási feladatokat lát el a kirendeltség területén. Éppen ezért a szakigazga­tási feladatokat ellátó kirendeltségi vezetőt — szakirányú munkájában — a végrehajtó bizottság szakigaz­gatási szerveinek vezetője utasíthat­ja és beszámoltathatja. A­z 1952.17. sz. tvr. a kirendeltség ve-’ J-*- zetője mellett úgynevezett kdren­­­deltségi bizottságot hozott létre. En­nek a bizottságnak a helyzete szin­tén nem volt tisztázva. A bizottság vezetője, elnöke a kirendeltség ve­zetője volt. Magát a bizottságot le­hetőség szerint a tanácstagok sorá­ból kellett létrehozni. A végrehajtó bizottsághoz hasonlóan hetenként ülésezett és határozatokat is hozha­tott. Általában úgy működött, mint­ha a kirendeltség területének »kis végrehajtó bizottsága« volna. A kirendeltségi bizottságok ilyen formájukban nem tudtak erőre kap­ni. A tapasztalat az volt, hogy a vég­rehajtó bizottságok sérelmesnek ta­lálták magukra nézve a bizottságok munkáját és nem tudták összeegyez­tetni azok hatáskörét a maguk ha­táskörével. A kirendeltségi bizott­ságok ezért hosszú idő óta nem mű­ködtek. Az új rendelkezések szerint a ki­­rendeltségi bizottságokat — ameny­­nyiben ilyenek valahol működtek volna — megszüntetik és területi jellegű állandó bizottságot hoznak létre. A kirendeltségi állandó bizott­ság az illető tanács kirendeltségi te­rületén megválasztott tanácstagokból jön létre és különösképpen az a fel­adata, hogy erősítse a kapcsolatot a tanács és a kirendeltség területén levő lakosság között, mozgósítsa a lakosságot egyes feladatok elvégzé­sére és általában elvégezze azokat a feladatokat, amelyeket a tanács alá tartozó egyéb területeken a szak­ágazatok szerint szervezett állandó bizottságok látnak el. A kirendelt­ség vezetője — mint igazgatási dol­gozó — nem lehet tagja a kirendelt­ségi állandó bizottságnak. Igen fontos változás történt az új rendelkezések szerint a végrehajtó bizottsági kirendeltség létesítésének szabályozásában. Az 1952-es rendel­kezések értelmében a kirendeltsé­gek szervezését a belügyminiszter, majd később a Minisztertanács hagy­ta jóvá. Ez a rendszer igen sok huzavonát és felesleges levelezést eredményezett. Ezért az új rendel­kezések a végrehajtó bizottsági ki­­rendeltségek létesítésének jóváha­gyását a megyei (megyei jogú váro­si, fővárosi) tanács végrehajtó bi­zottságára bízzák. A megyei taná­csok végrehajtó bizottságai köny­­nyebben megvizsgálhatják a kiren­deltségek létesítésének szükségessé­gét. I új rendelkezés, hogy a végrehajtó bizottsági kirendeltség szervezé­sét elhatározó tanácsülésen a községi tanácsnak rendeletet kell alkotnia a kirendeltség működési szabályzatá­ról. Ebben fel kell tüntetni a kiren­deltség helyét, illetékességi terüle­tét, elnevezését, hatáskörét, szerve­zetét, a beosztottak számát, azok munkaidejét, a működés megkezdé­sének időpontját. Szabályozni kell a kirendeltség és a végrehajtó bizott­ság, illetőleg a végrehajtó bizottság szakigazgatási szervei közötti vi­szonyt, a kirendeltségi állandó bi­zottság szervezetét és, működését, va­lamint az olyan anyagi előfeltétele­ket, mint a kirendeltség elhelyezése, dologi ellátása, a költségvetési ki­adások fedezete stb. A megyei tanácsok végrehajtó bi­zottságainak az új rendelkezések megvalósításáról 1956. január 1-ig kell gondoskodniuk. Az új szervezet minden bizonnyal előbb fogja se­gíteni a külterületi lakosság jobb igazgatási ellátását és bekapcsolását az állami ügyek intézésébe Egész évi beadásukat teljesítették Barlahida község dolgozó parasztjai A Zala megyei Barlahida község dolgozó parasztjai November 7. tisz­teletére indított begyűjtési verseny­ben­­ megígérték, hogy éves beadási tervüket december 1-ig teljesítik. A község valamennyi dolgozó paraszt­ja bekapcsolódott a versenybe, s november utolsó két hetében a be­adott termények mennyisége meg­halad"..­. az előző negyedévi beadást. Különösen a tanácstagok és az ál­landó bizottságok tagjai jártak elöl ,jó példával. A barlanghidaiak lelkes és odaadó munkájukkal elérték, hogy a község már november 29-én eleget tett egész évi beadási kötelezettségének. Több gazda, mint Novák Zoltán hat­holdas, Úti Ferenc nyolcholdas, Horváth János hatholdas több ter­ményféleségből már a jövő év első negyedévi beadását is teljesítette. 26 új tag lépett a paksi Vörös Sugár tsz-be A paksi Vörös Sugár TSZ-ben megtartották a zárszámadási köz­gyűlést. Az ünnepélyes alkalomkor a szövetkezetiek lemérték az elmúlt, öt év fejlődését és eredményeit is. A tsz élete az elmúlt évek folyamán nem mutatott egységes képet: 1953- ban 12 tagra olvadt le a tagság, de a következő esztendőben már 20 tag gazdálkodott 226 hold földön. Az idén a tagok létszáma 107-re, a föld­terület pedig 749 holdra emelkedett s a megjavított munkafegyelem kö­vetkeztében a kapásoknak már négyszeri ápolást tudtak adni. En­nek eredménye is lett. Az elmúlt évi 36 forintos munkaegységgel szemben az idén 54 forint 90 fillért fizethettek egy munkaegységre. A zárszámadási közgyűlésre szá­mos kívülálló dolgozó parasztot is meghívtak, s először vettek részt a közgyűlésen azok a gazdák is, akik most kérték felvételüket. A köz­gyűlés egyhangú döntése alapján 26 felvételét kérő gazdát a tsz tagjai sorába fogadtak Teljesítették évi beadási tervüket a XXII. kerületi dolgozó parasztok A XXII. kerületi dolgozó parasz­tok — Nagytétény—Budatétény— Budafok lakói — a többi kerületet megelőzve, november végére, tehát egy hónappal, a határidő előtt telje­sítették évi beadási tervüket. A ke­rületben nincs egyetlen olyan dol­gozó paraszt sem, ak­i bármilyen termékből adósa lenne az állam­inak. A Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai, akik egész éven át péklát mutattak, az egyénileg gazdálkodók­nak, edd­ig már 4,4 százalékkal túl is teljesítették a tervet. Az ered­mény elérésében nagy szerepe volt Czövek József begyűjtési megbízott­nak, aki kerületi tanácstag és a pártbizottság, valamint a tanács se­gítségével jól szervezte meg a fel­­világosító munkát. G TANÁCSOK LAPJA „CSAK RÉSZBEN HAJTOTTÁK­­ VÉGRE" De térjünk vissza a tanácsülés­hez. A hosszú kultúrterem színpadán már elfoglalta helyét az elnökség és Gerő György elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke elkezdte beszámo­­lóját a múlt tanácsülés határozatai- I nak végrehajtásáról. Részletesen —• talán túl aprólékosan is — ismer­tette a végrehajtó bizottság mun­káját, s elmondotta, hogy a múlt tanácsülésnek azt a határozatát, amely szerint a tanácstagoknak fel kell keresniük körzetük dolgozó pa­rasztjait, s el k­éll velük beszélget­ni az őszi munkák fontosságáról — csak részben hajtották végre. Jó néhány tanácstag­ —­­köztük kommu­nista tanácstagok is — nem hajtotta végre ezt a határozatot. Pedig, ahol éltek a politikai multkénak e hasz­nos formájával, ott volt is ered­mény: határidőre szántottak, vezet­­­­tek a dolgozó parasztok. »A tanács-­s ülésnek el kell ítélnie azokat a ta-­­ nácstagokat, akik nem hajtják végre­­ a tanács határozatait« — mondotta Gerő elvtárs. Igaz, nem sok ilyen­­ tanácstag volt, de ezek — ha keve-­i sem is vannak — rontják a tanács­­ munkáját, hitelét, eredményeit. A tanácstagok soraiban helyeslő moraj hallatszott, egyetértettek az­zal, hogy­ a hanyag tanácstagokat fe­lelősségre kell vonni. Támogatják a végrehajtó bizottságnak azt a javas­latát is, hogy a legutóbb kiadott »Tiszta Gödöllőért« elnevezésű sza­bályrendeletnek érvényt kell sze­rezni. Megelégedéssel vették tudo­másul hogy a HíHod­ít­. Réfeektörzsör­ A HELYIIPAR FEJLŐDÉSE A VIII. KERÜLETI VB NAPIRENDJÉN Kitűnő munkamódszert valósított meg a VIII. kerületi tanács végre­hajtó bizottsága. Ütemtervet dolgo­zott ki a megvitatásra kerülő kér­désekről és gondoskodik arról is, hogy a tagok ezeket a kérdéseket mélyrehatóan tanulmányozhassák. Így történt ez legutóbb is, amikor a kerület helyi iparának fejlődését tárgyalták. A vb-tagok már jóval az ülés­­ előtt megbeszélték egymással, hogy mintegy 40 ktsz-ben és kisipa­rosnál végeznek majd helyszíni ellenőrzést. A közvetlen tapasztalatok alapján azután az eddiginél sokkal behatób­ban tudták megvitatni az ülés­ anya­gát. Martos Ernő dr. orvos, vb-tag pél­dául elmondta, hogy az »Április 4« vegyesipari szövetkezet más kerüle­tek számára is dolgozik, mert a helyi rendelések megközelítően sem kötik le az üzem teljes kapacitását. Farkas József vb-tag az »Egység« nevű kisipari szövetkezetet ellen­őrizve megállapította, hogy az két­irányú tevékenységet is folytat. Készáruival egyrészt közvetlenül a fogyasztókat elégíti ki, másrészt a nagykereskedelemnek is szállít. Ki­derült azonban, hogy a nagykereske­delem számos esetben inkább köt­bért fizet, semhogy átvegye az árut. Ebben az évben csak ennél az egy szövetkezetnél másfélmillió forintra rúg annak az árunak az értéke, amit a nagykereskedelmi rendelő fél nem vett át. Elképzelhető, hogy milyen gazdál­kodás folyik ott, ahol ekkora áru­mennyiségeknek nem akad gazdája és a hatalmas kötbérekre kell el­pazarolni a pénzt. Váradi Andorné vb-tit­kár a »Sáp­ka« nevű kisipari szövetkezetét el­lenőrizte és azt tapasztalta, hogy a ksz-tagok nagyon rossz munkakörülmények között dolgoznak. A szövetkezet helyisége nem megfe­lelő, a munkásokat összezsúfolták, ami nagyon hátráltatja a termelést. Kleiner Ödön vb-elnökhelyettes ellenőrzései során olyan jelenségek­kel találkozott, amelyek azt bizonyít­ják, hogy a ksz-ek általában a nagyüzemektől veszik a mun­kaerőket. Erre mutat az a statisztika is, amely szerint a kerületi ksz-üzemek egy részében a dolgozóknak mindössze 5—10 százaléka volt azelőtt kisiparos. A tapasztalatok alapján a VIII. ke­rületi tanács végrehajtó bizottsága igen fontos határozatokat hozott. A Martos Ernő dr. és Farkas József vb­­tagok által mondottak figyelembevé­telével úgy döntött, hogy megvizs­gálják a kerületi ksz-ek termelési kapacitását, munkahelyiségeik mére­teit és elhelyezését. Klement Ödön elvtárs a többi között felhívta a fi­gyelmet az ipari tanulók kérdéseire is. Ennek­­jegyében született meg az a vb-határozat, amely arra utasítja az ipari osztályt, hogy az ipari ta­nulókkal való foglalkozás kérdései­ben vegyék fel a kapcsolatot a kerü­leti DISZ-bizottsággal és beszéljék meg a továbbképzés le­hetőségeit. . A vb-tagok helyszíni ellenőrzése minden bizonnyal megjavítja és meggyorsítja majd a határozatok végrehajtását is. Kalotai Gábor SÜB Békés megyében gazdagabb az árukészlet, mint az elmúlt években Békés megyében a tavalyihoz ké­pest tízmillió forint értékűvel több árucikkből vásárolhat a falusi la­kosság. A megyei tanács kereske­delmi osztálya már az utolsó ne­gyedév elején gondoskodott arról, hogy azokból az árucikkekből, ame­lyeket a lakosság legjobban keres, bőségesen legyen az üzletekben. Szoros együttműködés jött létre a tanácsok, a Mészöv és a nagykeres­kedelmi vállalatok között. A betaka­rítás óta több községben — elsősor­ban a termelőszövetkezeti tagok és a dolgozó parasztok kérésének meg­felelően — az üzletek nyitvatartási idejét meghosszabbították és beve­zették a vasárnapi árusítást is. Ilyen községek például Sarkad, Szeghalom, Mezőberény. A megyében bővült az árukész­let. Tavaly még kevés férfi- és gyer­mekkabát, borcsizma, bakancs, ház­tartási gép, finom üvegáru és aján­déktárgy állott a falusi lakosság ren­delkezésére, most ezekből is bőséges a­mi észlel. A tavalyinál több a me­­zőgazdasági kisgépek száma is.

Next