Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)
1956-07-24 / 14. szám
A TANÁCSI MUNKA A POLITIKAI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁNAK TÜKRÉBEN A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE július 18-án meghallgatta a Politikai Bizottságnak a nemzetközi helyzetről, valamint az ország legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseiről szóló beszámolóját. Annak megfelelően, hogy a tanácsok működési köre kiterjed politikai és gazdasági életünknek úgyszólván valamennyi főbb területére, a Politikai Bizottság beszámolójának egész mondanivalója tartalmaz tanácsi vonatkozásokat is. Megállapítja például többek között a beszámoló, hogy ►■1953 júniusa óta, bár távolról sem egyenletesen«, de »►széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban«. És mi nem téveszthetjük szem elől: ennek, a dolgozó tömegek fokozott aktivizálódását célzó folyamatnak legszélesebb körben a tanácsok területén kell megvalósulnia, amelyek — mint a legnagyobb tömegszervezet — arra hivatottak, hogy munkájukba az egész dolgozó népet bevonják. 1953 júniusa óta tapasztalhattuk is számtalan jelét a tanácsi munka demokratizálódásának. Íme néhány e jelek közül: 1954-ben az Országgyűlés új tanácstörvényt alkotott, amelynek nyomán megszüntették a lajstromos választási rendszert, s a tanácstagokat a választók előzetes jelölése alapján választókerületenként egyénileg választották meg; megszüntették a tanácstagság kooptálás útján való betöltésének lehetőségét; a tanácsok legfőbb felügyelete a Minisztertanácstól a legfőbb államhatalmi szervek kezébe került; több rendelkezés intézkedett arról, hogy a helyi szükségletekre termelő vállalatok az érdekelt tanácsok és rajtuk keresztül a helyi lakosság irányítása alá kerüljenek stb. Érvényes azonban a tanácsi munkára is, hogy a demokratizálódás eddigi folyamata távolról sem egyenletes. 1954-ben megszűnt ugyan a kooptálás a választott vezetői helyekre, de 1955 elejétől kezdve egyre gyakoribbá vált, hogy a v. b. elnöki, elnökhelyettesi, titkári posztokra megbízottakat állítottak, és a választás kitűzéséről hónapokon át nem gondoskodtak. Bács-Kiskun megye Kunszállás községében például az 1955 áprilisában munkába állított megbízott v. b. elnök választását csak 1956 január havára tűzték ki. Sőt, ezt a hibát még tetézték azzal, hogy miután a jelöltet a januári választásokon leszavazták, felettes szervei hosszú hónapokig meghagyták a végrehajtó bizottság élén. Vagy lássunk egy másik területet. A Minisztertanács már 1954-ben rendelkezett bizonyos minisztériumi vállalatoknak a tanácsok részére való átadásáról, s ennek alapján az átadásokat meg is kezdték. Egy idő után azonban a végrehajtás folyamata megszakadt és egyes minisztériumok nem adtak át minden kijelölt vállalatot. A POLITIKAI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁBAN érintett egyéb kérdések tanácsi vonatkozásai hasonlóak a demokratizálódási folyamattal kapcsolatban említettekhez. 1953 óta a törvényesség megszilárdítása, a bürokrácia elleni küzdelem, a rehabilitációk stb. tekintetében, miként az egész államélet területén, a tanácsoknál is határozott fejlődés észlelhető. Az előre tett lépések azonban időnként a tanácsi területen is egyhelyben topogással, sőt helyenként kisebb-nagyobb visszaeséssel váltakoztak. Rá kell azonban mutatnunk ezzel kapcsolatban különösen a legalsóbb fokú, az ügyfelekkel, a dolgozókkal közvetlen kapcsolatban álló tanácsapparátus rendkívül nehéz helyzetére. Ennek az apparátusnak ugyanis kétszeresen vállalnia kellett az elmúlt évek során a különböző kérdésekben megnyilvánuló ingadozások miatt keletkezett hibák következményeit. Ez az apparátus a tömegek előtt kétféle hibáért is felel: azért is, amit hiányos felkészültsége vagy a sorai közt megbúvó ellenséges elemek aknamunkája következtében maga követett el, s azért is, amely abból származott, hogy a felettes szervek sokszor helytelen intézkedéseit közvetítette a lakosság felé. Mert igaz, hogy például az 1952. évi begyűjtési elszámoltatások során a községi tanácsok alkalmazottai közül sokan használtak olyan törvénytelen eszközöket, amelyekre utasítást sehonnan sem kaptak, az a törvényesség megsértését jelentő intézkedés azonban, hogy a beadási kötelezettség megelőzi a háztartási és vetőmagszükségletet, a felettes, illetőleg egyes minisztériumi szervektől eredt. A padlást a községi apparátus tagjai sepertették le, a törvénytelenségért tehát a méltatlanul sújtott dolgozók őket okolták. Aki a végrehajtó szervek munkáját e körülmények figyelmen kívül hagyásával vizsgálja, s emellett magáénak vallja azt a szemléletet, amely fő feladatnak a felnagyított hibák ostorozását s az eredmények elhallgatását tekinti, az könnyen kész az ítélettel: a mi állami szerveink dolgozóira a bürokratikus munkamódszerek jellemzők. Éppen ezért, fokozottan jóleső érzéssel olvassuk a Politikai Bizottság beszámolójában az ilyen rosszindulatú véleménynyilvánítások cáfolatáról szóló megállapítást: ►►Államapparátusunk dolgozói túlnyomó többségükben derék, becsületes emberek, népi demokráciánk hívei, s nem lelketlen bürokraták.« Ha tanácsi dolgozóinkat bürokratikus betűvágás jellemezné, akkor a gazdasági jóvátételről szóló rendelkezés megjelenéséig a politikai rehabilitáció után is változatlanul követelték volna az igazságtalanul megállapított kötelezettségek teljesítését, tetézve ezzel a korábbi hibákat. Márpedig ilyen panaszokra példa alig akadt. Bács-Kiskun megyében például a megyei végrehajtó bizottság elnökhelyettese, Szelepcsényi elvtárs a központi intézkedésig személyesen intézkedett az ilyen kötelezettségek behajtásának felfüggesztéséről. MOST, AMIKOR ORSZÁGOSAN NAPIRENDRE KERÜLT az államigazgatás egyszerűsítése, tanácsi dolgozóink ezrével küldik ezzel kapcsolatos javaslataikat felettes szerveikhez. A javaslatok egy részét a megyei vagy az alsóbb fokú végrehajtó bizottságok saját körükben megvalósítják. Nagy azonban azoknak a javaslatoknak a száma, amelyek hasznosak ugyan, egyszerűsítést eredményeznek ugyan, de megvalósításukhoz valamely, központi szerv által kiadott jogszabály megváltoztatása szükséges. A Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottságához eddig beérkezett 1200 egyszerűsítési javaslatból mintegy 900—1000 ilyen. Gyakran találkozunk még a lakosság különböző rétegeit vagy egyes személyeket gátló olyan jogszabálykötöttségekkel, amelyeknek értelmét a tanácsok egyszerűen képtelenek megmagyarázni az érdekelteknek. Ilyen kötöttség áll fenn például a termelőszövetkezetek saját gépkocsijainak használatával kapcsolatban. Eszerint, ha — tegyük fel — egy mezőtúri termelőszövetkezet saját gépkocsijával Szolnokra friss zöldséget, gyümölcsöt kíván szállítani, ehhez esetenként előzetesen engedélyt kell kérni a Debrecenben székelő Autóközlekedési Igazgatóságtól. Az engedélyezés legjobb esetben is több napot vesz igénybe. Valószínűleg a felesleges gépkocsi használat korlátozását akarja szolgálni ez a rendelkezés. De miért kell feltételezni, hogy a termelőszövetkezetek ellenségei önmaguknak és szükségtelen autóutakra fogják pazarolni jövedelmüket. Vagy ha már mindenáron ragaszkodunk az engedélyhez, miért ne adhatná ezt meg a termelőszövetkezetek egyéb ügyes-bajos dolgait is intéző járási végrehajtó bizottság? A POLITIKAI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA ахта figyelmeztet, hogy sokat kell még tenni a tanácsok működésének javítása, ügyintéző tevékenységük egyszerűsítése érdekében. Ehhez azonban szükséges egyebek között az irányukban eddig tanúsított bizalom megnövelése, valamint a különböző központi szervek munkájának további javítása is. MIKOR IGEN ÉS MIKOR NEM EGYOLDALÚ A TANÁCSÜLÉS? Mi a tanácstag szerepe a község életében? Vajon elegendő-e az, ha ►►mozgósítjukz, hogy a dolgozókat rábírja kötelességeik teljesítésére, vagy egyéb feladatokra? Avagy volna más szerepe is? Naponta felvetődnek ezek a kérdések a tanácstagokkal tartott megbeszéléseken, ankétokon, sőt magukon a tanácsüléseken is. Az igazság az, hogy legtöbb községi tanácsunknál eddig alig-alig adtak a gyakorlatban is választ rájuk. A felsőbb szervek sem nevelték ахта a községi funkcionáriusokat, hogy a tanácstagok munkáját helyesen irányítsák. Hányszor olvastunk olyan utasításokat, amelyek arra hívták fel községi végrehajtó bizottságainkat, hogy a tanácstagokat kérjék fel, segítsék elő népnevelő munkával az ilyen, meg amolyan kötelezettségek teljesítését. Azt már sokkal ritkábban olvastuk a rendelkezésekben, milyen módszerrel vonják be a tanácstagokat a tanácsülések előkészítésébe, hogyan értékesítsék a tanácstagok javaslatait és tapasztalatait, mindennapi munkájukban. Ennek az lett a következménye, hogy a tanácstagok sok községünkben elkedvetlenedtek. Hiszen nem látták munkájuk célját és sok helyütt formálisnak, sőt néha értelmetlennek tartották a tanácsüléseket, ahol »minden úgy ment, mint a karikacsapás«, de a tanácstagok kívánságai, javaslatai eloszlottak a levegőben. Mert egyhangú a napirend A tanácstörvény megjelenése óta, rövid fellendülés után sok tanácsunknál bizonyos tespedés következett be. A tanácsülések napirendje újra egyhangúvá vált, csökkent a tanácstagok és a lakosság érdeklődése az ülések iránt. Ebből sok helyütt azt a következtetést vonták le még a végrehajtó bizottságok furkcionáriuisai is, hogy »túl sűrűn vannak tanácsülések és ezért nem válnak érdekessé a lakosság számára«. Hasonló észrevételek hangzottak el, természetesen a végrehajtó bizottsági ülésekkel kapcsolatban is. Mit jelent ez, milyen következtetéseket kell levonnunk az ilyen állításokból? Elsősorban azt, hogy az ilyen elvtársak csak beszélnek a kollektív vezetésről, annak szükségességéről, de szívük mélyén »kényelmesebbnek«, sőt »célravezetőbbnek« tartják az egyszemélyi vezetést, vagy néhány ember irányító munkáját. Ezek a funkcionáriusok még nem látják: a kollektív vezetéshez az is szükséges, hogy tág teret nyissunk a dolgozók javaslatainak, észrevételeinek, s hogy az államhatalom helyi szervének működését elsősorban a tanácstagok tapasztalataira, véleményére és javaslataira építsük. Ha végigtekintjük a legtöbb község tanácsülésének jegyzőkönyveit, azt találjuk, hogy napirendjük teljesen egyhangú és az ülések csak »nagy elvi kérdésekkel« foglalkoznak. Szinte alig tükröződik a tanácsülések menetéből, milyen helyi problémák érdeklik a lakosságot. Ha jegyzőkönyvek első mondataiban nem közölnék, melyik község tanácsüléséről van szó, a tanácsülés lefolyásából, az előterjesztésekből aligha állapíthatnék meg, vajon Hajdú megyei vagy Baranya megyei-e az adott község. Két község — két eredmény Hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni? Az országos tapasztalat azt mutatja, hogy elsősorban a tanácstagok előzetes megkérdezésével, javaslataik felkarolásával. Sokan úgy gondolják, hogy egy-egy községben a tömegkapcsolatok megszilárdítása abból áll, ha a dolgozókat sikerült megnyerni egy társadalmi munkában való részvételre. Természetesen erre is szükség van, de az igazi tömegkapcsolat azt jelenti, hogy először is a tanácstagokat aktivizáljuk és az ő segítségükkel — nem pedig a végrehajtó bizottság egyik vagy másik tagjának elszigetelt munkájával — kapcsoljuk a lakosságot az államhatalom helyi szervéhez. Nézzük meg két Baranya megyei község példáját. Kővágószöllősön és Bükkösdön egyaránt sokat foglalkoztak az utóbbi években a tanács tömegkapcsolatainak megszilárdításával. Mégis, a két község eredménye nagyon elüt egymástól. Úgy láttuk, hogy a kővágószöllősiek minden igyekezetük ellenére sem találták meg a helyes formát. A község tanácsának ez évben letárgyalt napirendi pontjaiból szinte árad az egyhangúság. Miért csökkent az aktivitás Kővágószöllősön Mezőgazdasági munka, begyűjtés és néhány hasonló általános napirendi pont jellemző erre a községre. Mi ennek a következménye? Az, hogy a tanácsüléseken az aktivitás csökken és hogy a tanácstagok egy része elidegenedik az állami munkától. Igaz, hogy az új bánya, a sok munkalehetőség alaposan megzavarta a kővágószöllősi dolgozó parasztok eddigi nyugodt, lassú életét. Nyilván ez is befolyásolja a tanács munkáját. Az azonban világos, hogy más, ennél a községnél sokkal erősebben iparosított községben jól működik a tanács és nem csökken az érdeklődés, hanem növekszik. Az semmiképpen sem vonzhatta a dolgozókat, hogy áprilisban a végrehajtó bizottság beszámolóján kívül a soron levő mezőgazdasági munkákat, májusban a begyűjtési feladatokat »vitatták« meg egy olyan községben, ahol a mezőgazdaságilag megművelt terület aránya igen nagymértékben csökkent. Nem került ugyanakkor a tanács elé a község sok aprónak látszó, de a lakosság és ennek folytán a tanácstagok számára rendkívül fontos ügyebaja. Élénk tevékenység Bükkösdön Nem sokban különbözik Kővágószöllős helyzetétől Bükkösdé. Ennek ellenére a tanácsülések egyre élénkebben vetnek fel mind érdekesebb problémákat. A községi tanácsülés elé márciusban olyan módon került a községfejlesztési terv, hogy előzőleg a tanácstagok kisgyűlést tartottak és a tanácstagok háromnegyede írásos jelentést tett az ezeken folyt vitákról. Jellemző, hogy e kisgyűlések alapján komoly változtatásokat eszközöltek az eredeti terven. Az áprilisi tanácsülésen a tavaszi mezőgazdasági mukákon kívül Léhmann Mihály tanácstag javaslatára megvitatták az egyik államosított ház pásztorházzá fillet mény-lakássá nyilvánítását. Májusban Mátyás József tanácstag javaslatára a községben levő Pölcsárok levezetését vitatták meg és a tanácsülés határozatai nyomán a parti birtokosok pénzzel és társadalmi munkával — mintegy 20—25 000 forinttal — járultak hozzá a szabályozáshoz. Ugyenezen a tanácsülésen tárgyalták az egyik dolgozó paraszt kérelmét, mintegy 10 négyszögöl községi föld átadását. A tanácsülés komolyan megvitatta ezt a kérdést is és azzal utasította el a kérelmet, hogy a később elkészült bekötőút fekvésétől teszik függővé, hogy újra tárgyalják-e a kérdést. Mindezek a kérdések nagyon érdekelték a tanácstagokat és a lakosságot is. Van tehát mód arra, hogy a tanácstagokat és magukat a tanácsüléseket is aktívabbá tegyük. Bükkösdön Komáromi Antal v. b. elnök és Bencze József v. b. titkár rendszeresen feljegyzi azokat a problémákat, amelyekkel a tanácstagok hozzájuk jönnek. Ha úgy látják, hogy ezek a kérdések közérdekűek, megkérik az illető tanácstagot, tárgyalja meg őket újra az érdekelt lakossággal. Mivel az ilyen problémákat gyakran tűzik napirendre, a tanácstagok őrzik munkájuk jelentőségét. Attól sem riadnak vissza, hogy a lakossággal, választóikkal »népszerűtlen« feladatokat is megbeszéljenek, hiszen tudják, hogy más alkalommal majd nem állnak üres kézzel a dolgozók elé. Útmutatás A legfontosabb tanulság mindenesetre az, hogy biztatni kell a tanácstagokat: vessék fel a községet érintő ügyeket a tanácsülésen még abban az esetben is, ha ezek jelentéktelennek látszanak. Különben is, a tanácsülések napirendjének őszi szeállításánál le kell szállni a magas lóról. Tudomásul kell vennünk, hogy nem fontos állandóan általános, »nagy elvi« kérdéseket a tanácsülések napirendjére tűzni, hanem ezek mellett mind több és több apróbb, helyi problémát. Ebben tudnak nagy segítséget nyújtani a tanácstagok, akik ilyen módon válhatnak választóik igazi küldötteivé. Dr. Bihari Ottó M Stalinstadt vezetőinek látogatása Sztálinvárosban Ez év május 23-tól június 5-ig tettek látogatást Sztálinváros tanácsának vezetői: Tapolczai Jenő elvtárs vb.-elnök, Illyés József elvtárs vb.titkár és Hajdú András elvtárs vb.-tag a Német Demokratikus Köztársaságban, Stalinstadtban. A látogatás alkalmával Berlint, Frankfurt an der Odert is megtekintették és viszonzásul meghívták Stalinstadt vezetőségét Sztálinvárosba. A látogatásra most kerül sor. Augusztus 5-én érkezik Sztálinvárosba Stalinstadt vezetőségének négytagú küldöttsége Lange elvtárs főpolgármester vezetésével. A német vendégek tiszteletére az augusztus 15-ig tartó látogatás során Sztálinvárosba összehívják közös értekezletre Komló, Kazincbarcika, Várpalota és a megyei jogú városok: Miskolc, Pécs, Debrecen, Szeged küldötteit, hogy a német elvtársakkal kicserélhessék tapasztalataikat. A tíznapos látogatás során Sztálinváros tanácsának vezetői megmutatják Stalinstadt vezetőinek hazánk több nevezetességét, így kirándulást tesznek a Balatonra, a Bükk-hegységbe és az ország többi részébe. Aratás idején sem feledkeztek meg beadási kötelességükről a szentendrei járás termelői A szentendrei járásban már javában aratnak, sőt egyes helyeken a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok takarmánygabona kötelezettségüket is lerótták. A nagy nyári munkák idején sem feledkeznek meg azonban az állat- és állati termékbeadásról. Ezt mutatja, hogy a járás községei 126,1 százalékra teljesítették globális félévi tervüket. Sertésből 143,1, vágómarhából 122,5, tojásból 103,7, baromfiból 104,4, tejből 105,2 százalékra tettek eleget a félévi előirányzatnak. Nagyon sok egyénileg dolgozó paraszt és termelőszövetkezet teljesítette túl beadási tervét, ugyanakkor azonban hátralékosok is akadnak. A mulasztások pótlására a járási és a helyi tanácsok, valamint a begyűjtési hivatalok megtették a szükséges intézkedéseket.