Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)

1956-07-24 / 14. szám

A TANÁCSI MUNKA A POLITIKAI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁNAK TÜKRÉBEN A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRT­JA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE jú­lius 18-án meghallgatta a Politikai Bizottságnak a nemzetközi helyzet­ről, valamint az ország legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseiről szóló beszámolóját. Annak megfelelően, hogy a taná­csok működési köre kiterjed politikai és gazdasági életünknek úgyszólván valamennyi főbb területére, a Politi­kai Bizottság beszámolójának egész mondanivalója tartalmaz tanácsi vo­natkozásokat is. Megállapítja például többek között a beszámoló, hogy ►■1953 júniusa óta, bár távolról sem egyenletesen«, de »►széleskörű demok­ratizálódási folyamat megy végbe or­szágunkban«. És mi nem téveszthet­jük szem elől: ennek, a dolgozó tö­megek fokozott aktivizálódását célzó folyamatnak legszélesebb körben a tanácsok területén kell megvalósul­nia, amelyek — mint a legnagyobb tömegszervezet — arra hivatottak, hogy munkájukba az egész dolgozó népet bevonják. 1953 júniusa óta ta­pasztalhattuk is számtalan jelét a ta­nácsi munka demokratizálódásának. Íme néhány e jelek közül: 1954-ben az Or­szággyűlés új tanácstörvényt al­kotott, amelynek nyomán megszün­tették a lajstromos választási rend­szert, s a tanácstagokat a választók előzetes jelölése alapján választóke­rület­enként egyénileg választották meg; megszüntették a tanácstagság kooptálás útján való betöltésének le­hetőségét; a tanácsok legfőbb fel­ügyelete a Minisztertanácstól a leg­főbb államhatalmi szervek kezébe került; több rendelkezés intézkedett arról, hogy a helyi szükségletekre termelő vállalatok az érdekelt taná­csok és rajtuk keresztül a helyi la­kosság irányítása alá kerüljenek stb. Érvényes azonban a tanácsi mun­kára is, hogy a demokratizálódás ed­digi folyamata távolról sem egyenle­tes. 1954-ben megszűnt ugyan a kooptálás a választott vezetői helyek­re, de 1955 elejétől kezdve egyre gyakoribbá vált, hogy a v. b. elnöki, elnökhelyettesi, titkári posztokra megbízottakat állítottak, és a vá­lasztás kitűzéséről hónapokon át nem gondoskodtak. Bács-Kiskun megye Kunszállás községében például az 1955 áprilisában munkába állított megbízott v. b. elnök választását csak 1956 január havára tűzték ki. Sőt, ezt a hibát még tetézték azzal, hogy miután a jelöltet a januári vá­lasztásokon leszavazták, felettes szer­vei hosszú hónapokig meghagyták a végrehajtó bizottság élén. Vagy lás­sunk egy másik területet. A Minisz­tertanács már 1954-ben rendelkezett bizonyos minisztériumi vállalatoknak a tanácsok részére való átadásáról, s ennek alapján az átadásokat meg is­­ kezdték. Egy idő után azonban a vég­rehajtás folyamata megszakadt és egyes minisztériumok nem­ adtak át minden kijelölt vállalatot. A POLITIKAI BIZOTTSÁG BE­SZÁMOLÓJÁBAN érintett egyéb kérdések tanácsi vonatkozásai hason­lóak a demokratizálódási folyamattal kapcsolatban említettekhez. 1953 óta a törvényesség megszilárdítása, a bü­rokrácia elleni küzdelem, a rehabili­tációk stb. tekintetében, miként az egész államélet területén, a tanácsok­nál is határozott fejlődés észlelhető. Az előre tett lépések azonban időn­ként a tanácsi területen is egyhely­ben topogással, sőt helyenként ki­­sebb-nagyobb visszaeséssel váltakoz­tak. Rá kell azonban mutatnunk ez­zel kapcsolatban különösen a legal­sóbb fokú, az ügyfelekkel, a dolgo­zókkal közvetlen kapcsolatban álló tanácsapparátus rendkívül nehéz helyzetére. Ennek az apparátusnak ugyanis kétszeresen vállalnia kellett az elmúlt évek során a különböző kérdésekben megnyilvánuló ingado­zások miatt keletkezett hibák követ­kezményeit. Ez az apparátus a töme­gek előtt kétféle hibáért is felel: azért is, amit hiányos felkészültsége vagy a sorai közt megbúvó ellensé­ges elemek aknamunkája következ­tében maga követett el, s azért is, amely abból származott, hogy a felet­tes szervek sokszor helytelen intéz­kedéseit közvetítette a lakosság felé. Mert igaz, hogy például az 1952. évi begyűjtési elszámoltatások során a községi tanácsok alkalmazottai közül sokan használtak olyan törvénytelen eszközöket, amelyekre utasítást se­honnan sem kaptak, az a törvényes­ség megsértését jelentő intézkedés azonban, hogy a beadási kötelezett­ség megelőzi a háztartási és vető­magszükségletet, a felettes, illetőleg egyes minisztériumi szervektől eredt. A padlást a községi apparátus tagjai sepertették le, a törvénytelenségért tehát a méltatlanul sújtott dolgozók őket okolták. Aki a végrehajtó szervek munká­ját e körülmények figyelmen kívül hagyásával vizsgálja, s emellett ma­gáénak vallja azt a szemléletet, amely fő feladatnak a felnagyított hi­bák ostorozását s az eredmények el­hallgatását tekinti, az könnyen kész az ítélettel: a mi állami szerveink dolgozóira a bürokratikus munka­­módszerek jellemzők. Éppen ezért, fokozottan jóleső érzéssel olvassuk a Politikai Bizottság beszámolójában az ilyen rosszindulatú véleménynyil­vánítások cáfolatáról szóló megálla­pítást: ►►Államapparátusunk dolgozói túlnyomó többségükben derék, be­csületes emberek, népi demokráciánk hívei, s nem lelketlen bürokraták.« Ha tanácsi dolgozóinkat bürokra­tikus betűvágás jellemezné, akkor a gazdasági jóvátételről szóló rendelke­zés megjelenéséig a politikai rehabi­litáció után is változatlanul követel­ték volna az igazságtalanul megálla­pított kötelezettségek teljesítését, te­tézve ezzel a korábbi hibákat. Már­pedig ilyen panaszokra példa alig akadt. Bács-Kiskun megyében pél­dául a megyei végrehajtó bizottság elnökhelyettese, Szelepcsényi elvtárs a központi intézkedésig személyesen intézkedett az ilyen kötelezettségek behajtásának felfüggesztéséről. MOST, AMIKOR ORSZÁGOSAN NAPIRENDRE KERÜLT az állam­­igazgatás egyszerűsítése, tanácsi dol­gozóink ezrével küldik ezzel kapcso­latos javaslataikat felettes szerveik­hez. A javaslatok egy részét a megyei vagy az alsóbb fokú végrehajtó bi­zottságok saját körükben megvalósít­ják. Nagy azonban azoknak a javas­latoknak a száma, amelyek haszno­sak ugyan, egyszerűsítést eredmé­nyeznek ugyan, de megvalósításuk­hoz valamely, központi szerv által kiadott jogszabály megváltoztatása szükséges. A Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottságához eddig beér­kezett 1200 egyszerűsítési javaslatból mintegy 900—1000 ilyen. Gyakran találkozunk még a lakos­ság különböző rétegeit vagy egyes személyeket gátló olyan jogszabály­kötöttségekkel, amelyeknek értelmét a tanácsok egyszerűen képtelenek megmagyarázni az érdekelteknek. Ilyen kötöttség áll fenn például a termelőszövetkezetek saját gépkocsi­jainak használatával kapcsolatban. Eszerint, ha — tegyük fel — egy mezőtúri termelőszövetkezet saját gépkocsijával Szolnokra friss zöldsé­get, gyümölcsöt kíván szállítani, eh­hez esetenként előzetesen engedélyt kell kérni a Debrecenben székelő Autóközlekedési Igazgatóságtól. Az engedélyezés legjobb esetben is több napot vesz igénybe. Valószínűleg a felesleges gépkocsi használat korláto­zását akarja szolgálni ez a rendelke­zés. De miért kell feltételezni, hogy a termelőszövetkezetek ellenségei ön­maguknak és szükségtelen autóutak­­ra fogják pazarolni jövedelmüket. Vagy ha már mindenáron ragaszko­dunk az engedélyhez, miért ne ad­hatná ezt meg a termelőszövetkeze­tek egyéb ügyes-bajos dolgait is in­téző járási végrehajtó bizottság? A POLITIKAI BIZOTTSÁG BE­SZÁMOLÓJA ахта figyelmeztet, hogy sokat kell még tenni a taná­csok működésének javítása, ügyin­téző tevékenységük egyszerűsítése érdekében. Ehhez azonban szükséges egyebek között az irányukban eddig tanúsított bizalom megnövelése, va­lamint a különböző központi szervek munkájának további javítása is. MIKOR IGEN ÉS MIKOR NEM EGYOLDALÚ A TANÁCSÜLÉS? Mi a tanácstag szerepe a község életében? Vajon elegendő-e az, ha ►►mozgósítjukz, hogy a dolgozókat rábírja kötelességeik teljesítésére, vagy egyéb feladatokra? Avagy vol­na más szerepe is? Naponta felvetődnek ezek a kér­dések a tanácstagokkal­ tartott meg­beszéléseken, ankétokon, sőt magu­kon a tanácsüléseken is. Az igaz­ság az, hogy legtöbb községi taná­csunknál eddig alig-alig adtak a gyakorlatban is választ rájuk. A felsőbb szervek sem nevelték ахта a községi funkcionáriusokat, hogy a tanácstagok munkáját helyesen irá­nyítsák. Hányszor olvastunk olyan utasításokat, amelyek arra hívták fel községi végrehajtó bizottságain­kat, hogy a tanácstagokat kérjék fel, segítsék elő népnevelő munká­val az ilyen, meg amolyan kötele­zettségek teljesítését. Azt már sok­kal ritkábban olvastuk a rendelke­zésekben, milyen módszerrel von­ják be a tanácstagokat a tanácsülé­sek előkészítésébe, hogyan értékesít­sék a tanácstagok javaslatait és ta­pasztalatait, mindennapi munkájuk­ban. Ennek az lett a következménye, hogy a tanácstagok sok községünk­ben elkedvetlenedtek. Hiszen nem látták munkájuk célját és sok helyütt formálisnak, sőt néha értelmetlen­nek tartották a tanácsüléseket, ahol »minden úgy ment, mint a karika­­csapás«, de a tanácstagok kívánsá­gai, javaslatai eloszlottak a levegő­ben. Mert egyhangú a napirend A tanácstörvény megjelenése óta, rövid fellendülés után sok taná­csunknál bizonyos tespedés követ­kezett be. A tanácsülések napirend­je újra egyhangúvá vált, csökkent a tanácstagok és a lakosság érdeklő­dése az ülések iránt. Ebből sok helyütt azt a következtetést vonták le még a végrehajtó bizottságok fur­kcionáriuisai is, hogy »túl sűrűn vannak tanácsülések és ezért nem válnak érdekessé a lakosság szá­mára«. Hasonló észrevételek hang­zottak el, természetesen a végre­hajtó bizottsági ülésekkel kapcso­latban is. Mit jelent ez, milyen következte­téseket kell levonnunk az ilyen állí­tásokból? Elsősorban azt, hogy az ilyen elvtársak csak beszélnek a kollektív vezetésről, annak szüksé­gességéről, de szívük mélyén »ké­nyelmesebbnek­«, sőt »célravezetőbb­nek« tartják az egyszemélyi veze­tést, vagy néhány ember irányító munkáját. Ezek a funkcionáriusok még nem látják: a kollektív veze­téshez az is szükséges, hogy tág te­ret nyissunk a dolgozók javaslatai­nak, észrevételeinek, s hogy az ál­lamhatalom helyi szervének műkö­­­dését elsősorban a tanácstagok ta­pasztalataira, véleményére és javas­lataira építsük. Ha végigtekintjük a legtöbb köz­ség tanácsülésének jegyzőkönyveit, azt találjuk, hogy napirendjük telje­sen egyhangú és az ülések csak »nagy elvi kérdésekkel« foglalkoz­nak. Szinte alig tükröződik a ta­nácsülések menetéből, milyen helyi problémák érdeklik a lakosságot. Ha jegyzőkönyvek első mondataiban nem közölnék, melyik község ta­nácsüléséről van szó, a tanácsülés lefolyásából, az előterjesztésekből aligha állapíthatnék meg, vajon Hajdú megyei vagy Baranya me­gyei-e az adott község. Két község — két eredmény Hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni? Az országos tapasztalat azt mutatja, hogy elsősorban a ta­nácstagok előzetes megkérdezésével, javaslataik felkarolásával. Sokan úgy gondolják, hogy egy-egy köz­ségben a tömegkapcsolatok megszi­lárdítása abból áll, ha a dolgozó­kat sikerült megnyerni egy társa­dalmi munkában való részvételre. Természetesen erre is szükség van, de az igazi tömegkapcsolat azt je­lenti, hogy először is a tanácstago­kat aktivizáljuk és az ő segítségük­kel — nem pedig a végrehajtó bi­zottság egyik vagy másik tagjának elszigetelt munkájával — kapcsol­juk a lakosságot az államhatalom helyi szervéhez. Nézzük meg két Baranya megyei község példáját. Kővágószöllősön és Bükkösdön egyaránt sokat foglal­koztak az utóbbi években a tanács tömegkapcsolatainak megszilárdítá­sával. Mégis, a két község eredmé­nye nagyon elüt egymástól. Úgy lát­tuk, hogy a kővágószöllősiek minden igyekezetük ellenére sem találták meg a helyes formát. A község ta­nácsának ez évben letárgyalt napi­rendi pontjaiból szinte árad az egy­hangúság. Miért csökkent az aktivitás Kővágószöllősön Mezőgazdasági munka, begyűjtés és néhány hasonló általános napi­rendi pont jellemző erre a községre. Mi ennek a következménye? Az, hogy a tanácsüléseken az aktivitás csökken és hogy a tanácstagok egy része elidegenedik az állami munká­tól. Igaz, hogy az új bánya, a sok munkalehetőség alaposan megzavar­ta a kővágószöllősi dolgozó parasz­tok eddigi nyugodt, lassú életét. Nyilván ez is befolyásolja a tanács munkáját. Az azonban világos, hogy más, ennél a községnél sokkal erő­sebben iparosított községben jól működik a tanács és nem csökken az érdeklődés, hanem növekszik. Az semmiképpen sem vonzhatta a dol­gozókat, hogy­ áprilisban a végre­hajtó bizottság beszámolóján kívül a soron levő mezőgazdasági munká­kat, májusb­an a begyűjtési felada­tokat »vitatták« meg egy olyan köz­ségben, ahol a mezőgazdaságilag megművelt terület aránya igen n­agymértékben csökkent. Nem ke­rült ugyanakkor a tanács elé a köz­ség sok aprónak látszó, de a lakos­ság és ennek folytán a tanácstagok számára rendkívül fontos ügye­­baja. Élénk tevékenység Bükkösdön Nem sokban különbözik Kővágó­­szöllős helyzetétől Bükkösdé. En­nek ellenére a tanácsülések egyre élénkebben vetnek fel mind érde­kesebb problémákat. A községi ta­nácsülés elé márciusban olyan mó­don került a községfejlesztési terv, hogy előzőleg a tanácstagok kisgyű­­lést tartottak és a tanácstagok há­romnegyede írásos jelentést tett az ezeken folyt vitákról. Jellemző, hogy e kisgyűlések alapján komoly vál­toztatásokat eszközöltek az eredeti terven. Az áprilisi tanácsülésen a tavaszi mezőgazdasági mukákon kí­vül Léhmann Mihály tanácstag ja­vaslatára megvitatták az egyik álla­mosított ház pásztorházzá fillet­­ mény-lakássá­ nyilvánítását. Má­jusban Mátyás József tanácstag ja­vaslatára a községben levő Pölcs­­árok levezetését vitatták meg és a tanácsülés határozatai nyomán a parti birtokosok pénzzel és társadal­mi munkával — mintegy 20—25 000 forinttal — járultak hozzá a szabá­lyozáshoz. Ugyenezen a tanácsülé­sen tárgyalták az egyik dolgozó pa­raszt kérelmét, mintegy 10 négy­szögöl községi föld átadását. A ta­nácsülés komolyan megvitatta ezt a kérdést is és azzal utasította el a ké­relmet, hogy a később elkészült be­kötőút fekvésétől teszik függővé, hogy újra tárgyalják-e a kérdést. Mindezek a kérdések nagyon érde­kelték a tanácstagokat és a lakos­ságot is. Van tehát mód arra, hogy a ta­nácstagokat és magukat a tanács­üléseket is aktívabbá tegyük. Bük­kösdön Komáromi Antal v. b. elnök és Bencze József v. b. titkár rend­szeresen feljegyzi azokat a problé­mákat, amelyekkel a tanácstagok hozzájuk jönnek. Ha úgy látják, hogy ezek a kérdések közérdekűek, megkérik az illető tanácstagot, tár­gyalja meg őket újra az érdekelt la­kossággal. Mivel az ilyen problémákat gyak­ran tűzik napirendre, a tanácstagok őrzik munkájuk jelentőségét. Attól sem riadnak vissza, hogy a lakos­sággal, választóikkal »népszerűtlen« feladatokat is megbeszéljenek, hi­szen tudják, hogy más alkalommal majd nem állnak üres kézzel a dol­gozók elé. Útmutatás A legfontosabb tanulság minden­esetre az, hogy biztatni kell a ta­nácstagokat: vessék fel a községet érintő ügyeket a tanácsülésen még abban az esetben is, ha ezek jelen­téktelennek látszanak. Különben is, a tanácsülések napirendjének őszi szeállításánál le kell szállni a ma­gas lóról. Tudomásul kell vennünk, hogy nem fontos állandóan általá­nos, »nagy elvi« kérdéseket a ta­nácsülések napirendjére tűzni, ha­nem ezek mellett mind több és több apróbb, helyi problémát. Ebben tud­nak nagy segítséget nyújtani a ta­nácstagok, akik ilyen módon válhat­nak választóik igazi küldötteivé. Dr. Bihari Ottó M Stalinstadt vezetőinek látogatása Sztálinvárosban Ez év május 23-tól június 5-ig tettek látogatást Sztálinváros tanácsá­nak vezetői: Tapolczai Jenő elvtárs vb.-elnök, Illyés József elvtárs vb.­­titkár és Hajdú András elvtárs vb.-tag a Német Demokratikus Köztár­saságban, Stalinstadtban. A látogatás alkalmával Berlint, Frankfurt an der Odert is megtekintették és viszonzásul meghívták Stalinstadt vezetősé­gét Sztálinvárosba. A látogatásra most kerül sor. Augusztus 5-én érkezik Sztálinvárosba Stalinstadt vezetőségének négytagú küldöttsége Lange elvtárs főpolgármester vezetésével. A német vendégek tiszteletére az augusztus 15-ig tartó látogatás során Sztálinvá­rosba összehívják közös értekezletre Komló, Kazincbarcika, Várpalota és a megyei jogú városok: Miskolc, Pécs, Debrecen, Szeged küldötteit, hogy a német elvtársakkal kicserélhessék tapasztalataikat. A tíznapos látogatás során Sztálinváros tanácsának vezetői megmu­tatják Stalinstadt vezetőinek hazánk több nevezetességét, így kirándulást tesznek a Balatonra, a Bükk-hegységbe és az ország többi részébe. Aratás idején sem feledkeztek meg beadási kötelességükről a szentendrei járás termelői A szentendrei járásban már javá­ban aratnak, sőt egyes helyeken a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok takarmánygabona kötelezettségüket is lerótták. A nagy nyári munkák idején sem feledkez­nek meg azonban az állat- és állati termékbeadásról. Ezt mutatja, hogy a járás községei 126,1 százalékra tel­jesítették globális félévi tervüket. Sertésből 143,1, vágómarhából 122,5, tojásból 103,7, baromfiból 104,4, tej­ből 105,2 százalékra tettek eleget a félévi előirányzatnak. Nagyon sok egyénileg dolgozó pa­raszt és termelőszövetkezet teljesí­tette túl beadási tervét, ugyanakkor azonban hátralékosok is akadnak. A mulasztások pótlására a járási és a helyi tanácsok, valamint a begyűj­tési hivatalok megtették a szükséges intézkedéseket.

Next