Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)

1956-05-22 / 10. szám

2 TANÁCSOK LAPJA Nem nőnek a fák als égig, vagy Miért hívták vissza funkciójából a vértessomlói vb-elnököt? Még márciusban történt. Az egész község izgatottan várta a tanácsülést. A vértessomlói bányász és paraszt tanácstagok aznap úgy intézték dolgaikat, hogy minél többen részt vehessenek a tanácsülésen. S amikor az elnök (a v. b. elnök!) megállapította, hogy a tanácsülés határozatképes és javaslatot tett a napirend elfogadására, szokatlan esemény következett. A tanácstagok visszautasították a javaslatot, így kezdődött az a tanácsülés, amely fordulópontot jelentett Vértessomló község életében. A vb-elnök kivonul... Elsőnek Krüpl György tanácstag szólalt fel. — Az elmúlt tanácsülésen határozatot hoztunk, hogy ma este napirendre tűzzük a végrehajtó bizottság elnökének, Dittrich Tibornak magatartását és visszahívásának ügyét. Ezután Zink Rudolf tanácstag kért szót. — Igaza van Krüpl elvtársnak. Nincs okunk tovább várni... — Nem engedem napirendre tűzni a visszahívást — vágott közbe Dittrich Tibor v. b. elnök. — A tanácsülés maga határozza meg napirendjét — folytatta Zink elvtárs —, még akkor is, ha ezt a V. b. elnök ellenzi. Nincs joga hozzá, hogy megakadályozza. (Közbeszólások, de nincs ám!) A v. b. elnök ezután — nagyon indulatosan — töbször kijelentette, hogy a szavazást nem engedélyezi és a tanácsülést bezárja. Az ülést bezárták, de senki sem mozdult helyéről. A v. b. elnök hiába vonult ki a teremből, a tanácstagok továbbra is együtt maradtak. Az ülés további levezetésével Wells Ferenc v. b. elnökhelyettest bízták meg. — A tanácsülés tovább folytatja munkáját. Napirend: az elnök visszahívása, kérem a tanácstagokat, fejtsék ki véleményüket — mondotta Weltz elvtárs. — Felesleges vitázni — kezdte hozzászólását Pfiszterer János tanácstag. — Tudja az egész község, hogy a v. b. elnök törvénytelen magatartást tanúsít. Tovább ezt nem tűrhetjük. Szavazzunk! Mivel többen nem kértek szót, Weltz elvtárs elrendelte a szavazást. És néhány perc múlva megszületett Vértessomló község tanácsának határozata: »A tanács Dittrich Tibort 13 szavazattal, két tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül a v. b. elnöki tisztségből visszahívja.) Megdöntött emberek nyilatkoznak Vajon miért »lázadtak« fel a tanácstagok a V. b. elnök ellen? A helyszínen jártamkor ezt kérdeztem a vértessomlói tanácstagoktól. A következő válaszokat kaptam: Rieder Antal iskolaigazgató és v. b. tag. A szőke hajú, 32 esztendős pedagógus arcáról, amikor »gyerekeiről«, a faluról beszél, türelem, megértés, nyugodtság- sugárzik. De amikor a volt v. b. elnökről érdeklődöm, teljesen megváltozik a tekintete. — Fasisztáknak, nyilasoknak nevezett minket, tanácstagokat. Ha valamiben nem helyeseltünk neki, rendőrséggel fenyegetett bennünket. 27 éves létére durván és gorombán beszélt idősebb emberekkel. És sok esetben törvénytelenül és igazságtalanul intézkedett. A vád súlyos, de a tények még súlyosabbat bizonyítanak. Az egyik v. b. ülésen Dittrich Tibor kijelentette, hogy azok a bányászok, akiknek földjük van, nem tarthatják vissza a fejadagot. Lehrech Ferenc v. b. tag, aki szintén bányász, kétségbevonta a v. b. elnök állítását. — Ha a cséplőmunkások és a részes aratók megkapják fejadagjukat, akkor mi is megérdemeljük. — Én is ismerem bányászainkat — vette át a szót az iskolaigazgató — nagyon sokat dolgoznak a bányában és földjeiket is becsületesen művelik. Véleményem szerint megérdemlik a fejadagot, annál inkább, mert ezt a törvény is megengedi. Behrech és Rieder elvtársaknak volt igazuk, ennek ellenére a v. b. elnök az igazgatót pártfegyelmivel, behrech elvtársat pedig »elvitetéssel« fenyegette. Ugyanakkor Rieder Antalról a járási tanács oktatási osztályára pocskondiázó, hamis véleményt küldött. Önkényesség és hányavetiség A tanácsülés és a v. b. határozatait Dittrich Tibor semmibe vette. Csak egy-egy példát: A v. b. ülés határozatot hozott, hogy Wohl Mártonné nem kaphatja meg a beadási és adózási szociális kedvezményt. Ennek ellenére, miután Dittrich Tibor Wohl Mártonnétól megfelelő mennyiségű és minőségű szalonnát, sonkát és bort kapott, törvénytelenül, önkényesen megadta neki a szociális kedvezményt. A tanácsülés elhatározta, hogy a falu alsó végében épülő újtelepre egy rövidebb utat kell nyitni. Mivel azonban ez az út több gazda földjét érinti, előzőleg korláttal jelölik ki az út irányát és csak azután nyitják meg. A v. b. elnök a gazdák megkérdezése nélkül, a tanácsülés határozata ellenére megnyittatta az utat. Ez az intézkedés igen sok civódást, veszekedést okozott. Amikor már több gazda »hajbakapott«, mert a szekerek összevissza jártak és néha a szántást is letaposták, a v. b. elnök azt jelentette a járási tanácsnak, hogy a község tele van lázadó, veszekedő fasisztákkal Dittrich Tibor intézkedéseit legtöbbször meggondolatlanság, szeszélyesség jellemezte. Gyakran egyenesen nevetségessé tette és megsértette a község lakóit és lejáratta a tanácstagokat. ’'‘Egyik este elszabadult a falu bikája. Weltz Ferenc v. b. elnökhelyettes az állat keresésére indult. Az utcán találkozott a v. b. elnökkel, aki éppen gyűlésre ment. — A maga helye is inkább a gyűlésen lenne! Mit szaladgál itt összevissza a bika után! — förmedt rá a v. b. elnök. A bika reggelre sem került elő. Dittrich Tibor ekkor így támadt Weltz elvtársra: — Úgy látszik, kényelmesebb a sutban ülni, mint a bikát keresni. Másik eset: Az egyik ünnepi gyűlésre az iskolaigazgató elvitte az úttörőket is. — Minek cipeli ide ezeket a gyerekeket? — jegyezte meg a v. b. elnök. És amikor a legközelebbi ünnepségen az úttörők nem jelentek meg, Dittrich Tibor felelősségre vonta Rieder Antalt: — Milyen iskolaigazgató maga, ha még a gyerekeket sem tudja mozgósítani? Ilyen ember Dittrich Tibor, akinek fejéről a kiskirályi koronát a márciusi tanácsülés leütötte. A vértessomlói tanácstagok kötelességüket teljesítették, amikor a nép bizalmával visszaélő s a törvényeket lábbal tipró korrupt v. b. elnököt visszahívták. A tatai járási tanács v. b. azonban — úgy látszik — még ezek után is bízik Dittrich Tiborban, mert a Vértessomlóval szomszédos Környe községben, v. b. elnökhelyettesként »állította munkába«. Hozzá kell tenni, hogy új helyén még tanácstagnak sem választották meg. Barabás János, a tatai járási tanács v. b. elnöke talán azt gondolja, hogy Dittrich Tibor megváltozott és egyik alapról a másikra jó ember lett? Hát nem egészen... Helyreáll a nyugalom Amikor Pacsai Józsefné elvtársnő személyében új v. b. elnök került Vértessomlóra, Dittrich Tibor a következő »okos« tanácsot adta neki útravalóul: — Az egész község egy ellenséges barlang. Csak a nyilas zászlót kellene felhúzni a templom tornyára. Azt ajánlom, ne bízzon a tanácstagokban, mert azok fasiszták, a v. b. titkárban sem, mert bár ő jól dolgozik és érti a szakmáját, de régi jegyző volt. Ezután három olyan embert nevezett meg Pacsai elvtársnőinek, akikre nyugodtan lehet számítani. Az egyik meszes Wohl János, akinek 11 000 forintos adóhátraléka van és engedély nélküli mészégetésért többször volt büntetve. A másik Szvezsényi László italboltvezető, akiről azt mesélik, hogy igen jó minőségű bort mért a volt v. b. elnöknek, persze jutányos áron. A harmadik Traskó Gáspár, akiről semmi roszszat nem hallottam, de akiről jót se igen tudtak a községben mondani. Még szerencse, hogy Pacsai elvtársnő nem hallgatott az »okos« szóra, és a tanácstagokra, a becsületes dolgozókra támaszkodni néhány hét alatt helyreállította a község nyugalmát. Bebizonyosult, hogy a fák nem nőhetnek az égig, de az is, hogy az igazság előbb-utóbb győzedelmeskedik. Ráczalmási György » Söpörjünk a saját házunk táján is! Szabó elvtárs, a kiskunfélegyházi járási begyűjtési hivatal vezetőhelyettese homlokát összeráncolva, haragosan vizsgálja az előtte heverő papírlapot. Hát ez már mégis csak sok — bosszankodik magában —, megint nagyobb lett a hivatal telefonszámlája. Úgy látszik, a munkatársak "tevékenysége-" már csak a telefonálgatásból áll. Ki győzi a végén kifizetni ezt a hónaprólhónapra növekvő összeget? Lassan nemcsak a hivatali költségvetési keretből nem futja, de talán Dárius kincse sem fedezné. Itt van m ez is — bök rá a számla egyik tételére —, 62 Ft-os költség egyetlen beszélgetés után! Na, de majd utána néz ő ennek a dolognak, csak legyen egy kis ideje. Kideríti, hogy kik azok, akik ilyen felelőtlenül pocsékolják az állam pénzét és rendre tanítja őket. Aki pedig ezt a 62 Ft-os beszélgetést lefolytatta, az nem ússza meg fegyelmi nélkül, erről kezeskedik! Azért éppen jókor jött ez a lehetetlenül nagy számla — úgyis most készül a megyei szakszervezeti küldöttgyűlésre. Majd megmondja ő ott is a véleményét. Már korábban tervezte, hogy felhívja majd a küldöttek figyelmét a káros, bürokratikus munkamódszerek elleni harcra. Ez a számla éppen jó például szolgálhat annak a követelésének alátámasztására, hogy vizsgálják meg, szükség van-e a sok, súlyos összeget felemésztő telefonjelentési kötelezettségre. Minthogy pedig Szabó elvtárs világéletében a tettek embere volt, ezúttal is keresztülvitte szándékát. Már ami a küldöttgyűlésen való felszólalását illeti... Nem hiába törte fejét egész úton még Kecskemétre menet is az elmondandókon, mert a küldöttgyűlésen valóban hatásos kis beszéd keretében sikerült kifejtenie, hogy mi nyomja az ő lelkét. »Az adminisztrációval kapcsolatban — mondotta többek között nemes pátosszal — nem hinném, hogy még egy szerv lenne, amely annyit telefonál, mint a begyűjtési hivatal.. Volt a múlt hónapban egy 62 Ft-os telefonbeszélgetés is. Vajon mit lehet beszélni 62 Ft erejéig? Ez igen emeli az önköltséget!A Hazafelé menet jóleső érzéssel gondolt sikerére, ami egyébként nem volt számára meglepetés. Hja, ő nemcsak úgy általában beszélt a problémákról, mint a többi felszólaló, hogy így a bürokrácia, meg úgy a bürokrácia. Ő konkrétan mutatott rá a dolgok lényegére és az életből vett példával világította meg a pazarló munkamódszert. Hazaérve aztán nyomban hozzáfogott, hogy megszerkessze javaslatát a költségokozó, felesleges telefonjelentések megszüntetésére. Ebben azonban — mindig közbejön valami — megzavarták egy telefonhívással. Az egyik községi megbízott érdeklődött valamilyen ügyben. »Rendben van, majd utánanézek — szól Szabó elvtárs a telefonba. — Addig tartsa a vonalat!« »Akkor inkább felhívom később Szabó elvtársat, mert a múltkor is addig tartotta velem a kagylót, míg 62 Ft-os számla lett belőle!« — hangzott a válasz és nyomban utána a jól ismert kattanás. A drót másik végén a községi megbízott lerakta a hallgatót. Jól is tette, mert Szabó elvtárs meglepetésében úgy sem tudott még sokáig szóhoz jutni... Tanulságos tanmese is lehetne a fenti kis eset, azonban , sajnos, megtörtént dologról van szó. Szabó elvtárs a köz- alkalmazottak kecskeméti kül- Adöttgyűlésén valóban olyan hi- /bát, pazarlást állított pellen- egérre, aminek saját maga volt az oka. Ez önmagában nem is volna baj, sőt üdvözlendő. Csak máskor ilyen esetben ne a kritika, hanem az önkritika hangján szóljon. Balogh Jenő ak \ * / 50- t. dirá Myl... LASZÁR KÁROLY tápiógyörgyei tanácstag sok panaszt hallott a péküzemről. Választói felháborodva kifogásolták, hogy ott bizony nem sokat adnak a tisztaságra. Hogy a segéd az udvart söpri, fát vág, ez még nem volna baj, de ritkán mossa a kezét, esetleg csak akkor, ha meszsziről feltűnik a községi orvos és a péküzem vezetője »ellenőrzést« vár. Laszák Károlyt azonban nem olyan fából faragták, hogy hagyja elmenni füle mellett a panaszokat. Egyik nap benyitott a péküzembe, éppen jókor érkezett, mert a segéd a frissen sült kenyereket rakosgatta, de nem a legtisztább kézzel. Már nem egy esetben figyelmeztették a péküzem vezetőjét is, hogy fordítson több gondot a tisztaságra. Laszák Károly látva, hogy a többszöri figyelmeztetés ellenére sem változott meg a helyzet, határozottan követelte a v. b.-től, hogy a segédet távolítsák el az üzemből, az üzemvezetőt pedig szigorúan figyelmeztessék. Ez meg is történt, s azóta a péküzem vezetője — a dolgozók megelégedésére — jobban vigyáz a tisztaságra. Ugyancsak Laszák Károllyal történt meg a következő eset. Cement kellett a járdaépítéshez, amiért Nagy Kátéra kellett beutazniuk. Mivel aznap ünnep volt, és már nem találtak rakodómunkást, a lelkes tanácstag másodmagával rakta fel a szekérre a 120 mázsa cementet, így szállította Tápiógyörgyére. Éjfél volt már, amikor visszaindult. Pénz sem volt nála, a nagy sietségben elemózsiát is elfelejtett magával vinni — mégis először lerakodott, biztos helyre helyezte a cementet, s csak azután ballagott hazafelé holtfáradtan, éhesen, de meleg, jóleső érzéssel szívében. A legszebbet, a legnemesebbet érezte, azt, hogy a közösségért cselekedett. Akikor még sáros úton lépkedett hazafelé, de a cementből azóta már betonjárda lett. S ha Laszák elvtárs végigmegy a betonjárdán, amilyen büszkén ő nézi, éppen olyan büszkén tekintenek rá választói is, akik azóta is igaz barátjukként tisztelik ezt a fáradhatatlan embert. * KISS SÁNDOR tanácstag esete szintén e rovatunkba kívánkozik. Kiss Sándor is tápiógyörgyei tanácstag. A történetet azzal kell kezdeni, hogy a községet átszelő Tápió, bár csendes kis folyócska, de a tavaszi olvadások idején általában úgy megbokrosodik, hogy az egész környéket rettegésben tartja. Kiss Sándor választókerülete a Tápió legveszélyesebb részén fekszik. Már maga is nemegyszer kiköltözött választóival együtt családi hajlékából. Többször kérte a tanácstag a körzet, lakói nevében: segítsenek ezen a bajon. Várt hosszú ideig, de a válasz elmaradt, Kiss Sándor meg tépelődve állt választói elé, hogy most mit is mondjon nekik. Ha a v. b.-hez fordult, ott is várakozásra intették. Egy nap aztán már nem várt senkire! Két ízben is felutazott Budapestre a Vízügyi Igazgatósághoz, ahol előadta a választók panaszát. Nem volt olyan egyszerű a dolog, mert innen is tovább küldték Menyére, oda is elutazott. Ott is csak ígéretet kapott , de ettől még nincs megoldva a választók problémája. Tovább küldték a Szolnoki Vízművekhez. Körülbelül egy évig járkált az egyik helyről a másikra, míg végül a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság megunta a dolgot, vagy talán el is szégyelte magát és megkezdte a gátjavítási munkákat Kiss Sándor választókerületében. De senki ne gondolja, hogy ezzel befejeződött a hosszú kálvária; a 14 gátépítő munkásnak szállás is kellett. Kiss Sándor ezt is megoldotta. Segített az elszállásolásban, úgy mozgott az emberek között, mintha maga lett volna a gátépítő brigád vezetője. A Tápió folyócska azóta rendes mederbe szorult, a munkálatok befejtés előtt állanak, a választók pedig nyugodtabban tekintenek a nagy esőzések,áradások elé. Becsülik is érte Kiss Sándor tanácstagot. Állami életünk fejlődésének egyik alapvető tényezője az alulról jövő bírálat. Akadnak azonban olyanok, akik igyekeznek lerázni magukról a bírálatot, sőt olyanok is, akik »nebázs-virág« módjára a legkisebb bírálat-fugalomra is megsértődnek és ilyenkor segítségül hívják az ég összes villámait, hogy azzal sújtsanak a merénylőre. Úgy látszik ez utóbbiakhoz tartozik a Tolna megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztálya, illetve a megyei versenyhíradó szerkesztőbizottsága is. (Szerintem akettő nagyjából azonos.) Miről van szó? Arról, hogy a szekszárdi járási munkaerőgazdálkodási csoport előadója cikket írt a versenyhíradó számára “Hogyan foglalkozunk a közvetítésre jelentkező dolgozókkal?« címen. Ebben a kb. 36 sorban főleg az önkényes kilépőkkel foglalkozik. gyakorlati ---------------------------- Bírásd, ok! példákkal is rámutatva erre a kérdésre. Ebben az írásban az előadó mindössze anynyit merészelt bírálatiként felvetni, hogy »nálunk az önkényes kilépőkkel szemben nincs liberalizmus, amelyet a megyei XII. osztálynál tapasztaltunk«. Vadászaton a meglőtt vad nem horkan úgy fel, és nem támad olyan hévvel a vadászra, mint a híradó szerkesztőbizottsága a cikk írójára. Hatalmas dörgedelmek közepette fenyegető villámokat szórt egy egész oldalt betöltő válaszában. (Bár a kérdéses cikk nem került leközlésre!) A válaszból ugyanis kiderül, hogy az eddig többször is megdicsért, jutalomban is részesített dolgozó , opportunista, a rendeleteteket semmibevevő, rosszmunkamódszerű hivatalnok, aki a közvetítéseknél szabálytalanságokat követ el, ciki az osztályhoz küldi azokat, akik nem akarnak a kijelölt vállalathoz menni stb. S hogy kétség ne férjen állásfoglalásukhoz, a válasz befejező soraiként ezt írták: »Javasoljuk, hogy munkamódszerén sürgősen változtasson, ha el akarja kerülni a súlyosabb következményeket ...« Nesze neked bírálat! így merjetek bírálni ti is, többi járási dolgozó! Mindez pedig történt 1956 áprilisában, egy hónappal az SZKP XX. kongresszusa után, amikor előtérbe került a bírálat fejlesztésének szükségessége, a bírálat fontossága, amikor a sajtó és a rádió szinte naponta foglalkozik a bírálat jelentőségével, feltárva azokat a hibákat, amelyek a bírálat elfojtásából, visszaverése fakadnak. Úgy látszik azonban, ezek a hangok nem jutnak fel abba a magasságba, ahová a XII. osztály és annak szerkesztőbizottsága helyezte magát. F. Gy. >ЛАЛЛЛАЛЛЛААЛЛААЛЛЛ\ЛАЛАЛАЛАЛЛЛАЛЛЛЛАЛЛЛЛЛАЛЛЛЛЛ HASZNOS TUDNIVALÓK Ezentúl a földművesszövetkezetek útján köthetnek megállapodásokat az egyénileg dolgozó parasztok a gépállomásokkal. A földművesszövetkezetek megbízottakat jelölnek ki erre a munkára. A gépállomások az idény kezdete előtt kiszlik a földművesszövetkezeteikkel, mennyi szabad kapacitásuk van az illető község területén. (A földművelésügyi miniszter és a SZÖVOSZ Igazgatósága elnökének együttes utasítása a Tanácsok Közlönye május 6-i számában.)• A földművelésügyi miniszter utasítást adott ki a vidéki mezőgazdasági kiállítások rendezéséről. Az utasítás részletesen felsorolja a járási tanács v. b. mezőgazdasági osztályok, a kiállítási bizottágok és a bíráló bizottságok feladatait. (Megjelent a Tanácsok Közlönye május 6-i számában.) * A Minisztertanács 11/1956. (IV. 24.) számú határozata szabályozza a lakóházszövetkezetek szervezését és a szövetkezeti társasházak építését Az új határozat értelmében az állam épít társasházakat és a dolgozók az egyes lakásokat kedvezményes vételárért vásárolhatják meg lakóházszövetkezetek útján. Ilyen szövetkezeteket a tanácsok végrehajtó bizottságai is szervezhetnek. Az egyes tagokat legkésőbb a belépéstől számított öt éven belül (bányászokat, építőipari és építőanyagipari dolgozókat három éven belül) lakáshoz kell juttatni. A tagok nagy kedvezményben részesülnek. Így például a kétszobás összkomfortos lakásoknál az ár 104 000 Ft, ebből azonban a tag 26 000 Ft kedvezményt kap (78 000 Ft-ot kell csupán az előírás szerint befizetnie). A csökkentett összeget részben havi előfizetéssel, részben havi előtörlesztéssel, részben később, 25 év alatt kell a tagoknak kifizetniök. (Megjelent a Tanácsok Közlönye április 29-i számában.)