Tanácsok Lapja, 1957 (8. évfolyam, 1-22. szám)

1957-08-29 / 14. szám

Egy érdekes tanácskozás Moszkvában SZÍNES, LÁTVÁNYOS, maradandó emlékeket nyújtott a VI. moszkvai Világifjúsági Találkozó. 127 nemzet fiai és leányai jöttek össze Moszkvában, hogy két hétre együttesen is hitet tegyenek a BÉKE és BARÁTSÁG jelszava mellett. De nemcsak a szórakozás töltötte ki a fesztivál 14 napját. Rengeteg, a mi számunkra is érdekes szakmai találkozó, megbeszélés, összejövetel volt ez idő alatt Moszkvában. Az örökifjú város sok ezer külföldi fiatal vendége között például megtalálhattuk a különböző országok fiatal parlamenti képviselőit is. Augusztus első napjaiban érdekes találkozóra került sor; a fiatal parlamenti képviselők jöttek össze, hogy kicseréljék gondolataikat, véleményüket, megismerjék egymást és nézeteiket. Képzeljük csak el, milyen színes lehetett ez a találkozó külső formájában is, amikor 32 ország fiatal képviselői öszszegyűltek a Sajtó Házában. Hát még tartalmában! E megbeszélésen természetesen részt vettek a népi demokratikus országok fiatal parlamenti képviselői is, valamint Franciaország, Olaszország, Svédország, Ausztria, Finnország, Anglia, Hollandia, Dánia, egy sor afrikai, valamint távol-keleti állam parlamenti tagjai. A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének fiatal tagjai látták el a Szívélyes vendéglátó házigazda tisztét. Érdemes felidézni néhány dolgot az ott hallottakból. Első napirendi pontként azt vitatták meg, hogyan küzdhetnek hazájuk parlamentjében a fiatal képviselők a népek békés egymás mellett éléséért, az új háború elkerüléséért. Sok találkozón, megbeszélésen vettem részt Moszkvában, de a követendő célok tekintetében talán egy sem volt olyan egyértelműen világos, mint ez a találkozó. Ez érthető is, hiszen rendkívül felelősségteljes megbízatásban dolgozó fiatalemberek és nők jöttek itt össze. A részvevők már az első napirendi pont vitájánál meleg érdeklődést tanúsítottak Magyarország iránt. "Több felszólaló beszélt őszinte hangon a magyar nép iránt táplált érzéseiről, s örömének adott kifejezést, hogy a magyar haladó erők rendet teremtettek országunkban, az októberi nagy ellenséges felfordulás után. Egy fiatal francia képviselő, Pierre Coussy például javasolta, hogy a találkozó részvevői foglaljanak állást a magyarországi haladó erők mellett, azok mellett, akik leverték azt az ellenforradalmat, amely egy új háború zsiráit hordozta magában. BIZTATÓ ÉS MEGNYUGTATÓ VOLT hallgatni e fiatal emberek okos, megfontolt tanácskozását. Különböző nyelveken, de egy gondolattól fűtve beszéltek, közölték érzéseiket: ez pedig a béke megvédésének gondolata volt. Számomra különösen tanulságos volt az a meghitt beszélgetés, amelyet a tanácskozás ebédszünetében egy egyiptomi fiatal parlamenti képviselővel, a 29 éves Sokai Rauphemnivel folytattam. Ő is tagja a most újjáválasztott egyiptomi parlamentnek, de ennek előtte is tagja volt a képviselő testületnek. 25 éves korában lett képviselő. Szülei gazdag emberek, ő maga külkereskedelmi szakember, ma az egyiptomi nép függetlenségi harcában való tevékeny részvétele folytán, kitüntetésül Nasszer elnök közvetlen környezetében dolgozik. A beszélgetés során szó került Egyiptom függetlenségi harcáról, az egyiptomi nép imperialistaellenes küzdelmeiről. Figyelemre méltó, hogy ez a fiatalember milyen világosan látja a világ dolgait. Beszélgettünk például arról, hogyan használták ki Egyiptom ellen az angolok és a franciák a magyar ellenforradalmi eseményeket. Igen, ellenforradalmi eseményeket! Ő is így mondta: contrar evolution — ellenforradalom! S mindjárt hozzá is tette, hogy nemcsak az angolok és franciák ellenségei Egyiptomnak, s barátai az egyiptomi nemzetközi burzsoáziának, a reakciós erőknek, hanem az amerikaiak is. „Ne gondoljam — világosított fel — hogy az angolok és a franciák pusztán saját agyuk szüleményeként támadták meg Egyiptomot. A sugallmazás az Egyesült Államoktól ered." SZAVAIBÓL KIERZŐDÖTT, mennyire rokonszenvez hazánkkal, Magyarországgal. Mint mondotta, elsősorban azért, mert népünk mindig határozottan kiállt Egyiptom nemzeti függetlensége mellett. El sem tudjuk képzelni — magyarázta — mily számottevő dolog a világpolitikában, ha еду еду nép kiáll a másik nép jogai mellett. Szó került az egyiptomi—magyar kapcsolatokról is, arról, hogy a jövőben még fokozottabban kell elmélyíteni a két nép barátságát. Ez a beszélgetés annál is inkább hasznos volt számomra, mert élő példaként mutatta, milyen fontos, hogy mi, magyarok is messze hallhatóan támogassuk a gyarmati és félgyarmati népek szabadságharcát, függetlenségi mozgalmát. FELMERÜLT AZ A GONDOLAT IS, hogy hasznos volna nemcsak a népi demokratikus országok, hanem a kapitalista országok választott helyi szervei, képviselő testületei fiatal tagjainak és a magyar fiatal tanácstagoknak találkozóját, országlátogatását megszervezni. Miután címeinket kölcsönösen felírtuk, bizonyára mód nyílik majd arra, hogy hazánkba látogassanak, a kapitalista országok fiatal helyi képviselőtestületi tagjai is, s viszontlátogatásként elutazzanak ez országokba a fiatal magyar tanácstagok is. Ezek a jövőben megszervezendő látogatások csak tovább erősítik majd azt a barátságot, amely a moszkvai világifjúsági találkozón kialakult. Szabó László De sajnálom is azt az embert! Annyira sajnálom, hogy még a nevét sem írom ide. Csak a helyzetet, amiben összetalálkoztunk. Az olvasó majd ítéletet mond az ügyben. Ez történt: , Azzal az elhatározással léptem be a tanácsháza kapuján, hogy megnézem, miként bánnak azokkal, akiknek a szó betű szerinti értelmében mindennapi kenyerük függ a tanácsi alkalmazottaktól. A szociálpolitikai csoportot kerestem. Tábla fogadott a szobaajtón: „Szerdán a félfogadás szünetel!!!” S éppen szerda volt. Annál érdekesebb! Már ki is találtam a történetet, ami előtt a szigorú csoportvezető is fejet hajt és azt mondja: „Kérem ez olyan ügy, hogy halasztást nem tűr. Itt esetleg emberélet is foroghat kockán. Köszönjük, hogy szólt. Jaj, dehogy is vonatkozik ilyesmire az, ami a táblán van!” Már-már könnyes lett a szemem, annyira megilletődtem a csoportvezető szívbemarkolónak elképzelt szavain. Aztán beléptem a szobába, ösztövér, szemüveges férfi ült a három íróasztal egyikénél. Magasba húzott vállakkal, csüggedt görbeséggel hajolt a аг írógép fölé. Haja a nyakába nőtt, szemébe lógott. — Kérem szépen... — kezdtem tétován. Felkapta fejét. — Nem lát? — hadarta idegesen. — De látok... — bizonygattam és tágra nyitottam szememet. — Nem lát — emelte fel hangját. — Nem lát — ismételte mind ingerültebben. — Különben elolvasta volna, hogy ma nincs félfogadás. Az ember egyetlen aktát sem tud békességben elintézni, mert jönnek-mennek, mint a promenádon. Hiszen ráérnek strabancolni egész nap, csak nekem kell megőrölnöm a dologtói és női fiókomban a restancia, míg ki nem vágnak innét, mint a rongyot. / BV egyfolytában, viharsebesen. ... Elhatároztam, ha kell, térdig lejárom a lábam, hogy ezt az embert innét elbocsássák. Ehhez először azt kezdtem kutatni, hogy mi a munkája. Két napig jöttem-mentem, érdeklődtem, míg végül számbavehettem ügyeit-gondjait. És bekerült jegyzetfüzetembe, nem a fontosság sorrendje szerint, hanem, ahogy éppen találkoztam vele. Sok gyermekes anyák jutalmazását, indokolt esetekben segélyezését intézi. (Ketten is síró meghatottsággal beszéltek arról, hogy milyen lelkismeretesen foglalkozott ügyükkel.) Szociális gondozottak ellátásának biztosítása is rátartozik. (Egy idős asszony bevallotta, hogy fél bemenni panaszával az előadóhoz, mert az a múltkor mások előtt megalázó módon leteremtette.) És folytatódik ilyenekkel: Bevonultak rászoruló hozzátartozóinak segélyezése; csökkent munkaképességűek elhelyezése, segélyezése; beutalások szociális otthonba; kórházi költségek és tíz úgynevezett „túlápolás“ jogosultságának elbírálása; Joint-segélyek intézése; véghatározatok kiállítása, postázása; helyszíni szemlék; jegyzőkönyvek felvétele. Naponta 8—10 környezettanulmányt végez vagy ötvenhatvan beidézett fél ügyét intézi el érdemben. S mindezt nagyon alaposan, egész szívvel, fáradhatatlanul. És ilyen tűrhetetlen gorombasággal, ilyen embert lenéző pökhendiséggel, ilyen kíméletlenül. Miért? Azt mesélik, néhány évvel ezelőtt olyan főnöke volt, aki minduntalan azt magyarázta neki: aki pedig ide jön, annak fele munkakerülő, fele meg az állam zsírján akar hízni — jót ha tíz közül egy jár igaz úton. Úgy is kell bánni velük, tehát ilyen ridegen, eleve is elutasítóan, hátát a közvagyonnak támasztva, szinte karddal-kelevézzel oltalmazza a hivatalt az ügyfelektől. Úgy ilyen, hogy közben agyondolgozza magát. . És hordozza hátán a szektás embertelenséget, mint nyomorék ember a púpját. Harmadnap megkérdeztem tőle: — Jó az, hogy nem szeretik az emberek? Konok egykedvűséggel és valami elsuhanó szomorúsággal felelte: — A tanács nem lelkiklinika. Azt hiszem, a munkámat pedig elvégzem. Szinte végszóra lépett be egy hetven esztendősnek tűnő, rosszlábú öreg, valami aprócska kéréssel. — Látja, kérem — fordult felém, ott a kérelmező előtt. — Az állam pénzét hordanák el kazalszámra. — És hozzátette az öreghez fordulva: — No, majd utána nézek... iz riadtan hátrált kifelé, mí Szívében harag és ijedelem ölelkezett egymással. Nem tudta, hogy az a rossz ember két főnökével is összeveszett, csakhogy elintézze az „aprócska” ügyét. Küszködött, dohogott, körmölt, végig rosszkedvűen, s mégis embermentő igyekezettel. A boldogtalan... d 1. A félfogadás szünetel KINEK VOLT ERRE SZÜKSÉGE? Elmúlt, az ügyet lezárták. Már senkit sem nyugtalanít és nem okoz bosszúságot senkinek. Mégis ejtsünk róla néhány szót azért, hogy máshol fel ne üsse a fejét. ► Szegeden kérdőívet kellett volna kitölteniük a pedagó- ► gusoknak. A kérdőív szerkesztője maga a városi tanács 3 ► oktatási osztálya volt. A kérdőív első pontja alatt abc 3 ► sorrendben egészen a „p” betűig sorakoztak az alkérdő- 3 ► sek. A második pont alatt giédában álló al-érdeklődések 3 ► szerényebbek voltak, mert az abc egymásutánjában 3 ► csupán a „g” betűig nyugtalanították az embert, illetve 3 ► az „adatszolgáltatót” — ahogy a szegedi pedagógusokat 3 ► a kérdőív megnevezni szíveskedett. 3 ^ Akárhány kérdés várt kitöltésre azon a papíron, egy 3 t kérdésre magának a szerzőnek kell válaszolnia. Arra 3 t ugyanis, hogy mi szükség van az ilyen kérdésekre: a 3 t házastárs szüleinek vagyoni helyzete 1938-ban, 1944-ben. 3 t A házastárs apjának foglalkozása még hagyján, mert 4 Г teszem azt, lehet, hogy rablóbetyár volt a papa, az is * Г lehet, hogy gróf és az is lehet, hogy az elmegyógyintézet í ► ben fejezte be az életét és ebben az esetben a kedves fia ► és leánya, amennyiben a pedagógus szakmára diplomát 3 ► nyert, aztán később beházasult egy másik pedagógushoz, 3 ► hát ilyen kérdőívben megterheléssel fogja tanítani a 3 ► gyerekeket. S a gyerekek, ha jó a pedagógus, kitűnően 3 tól fogják sajátítani a 2X2 4-et és a főnévi igenév szere- 3 ► pét az igeragozásban, anélkül, коду halvány fogalmuk 3 i lenne arról, hogy mi volt a tanítójuk házastársa édes- 3 f apjának vagyoni helyzete 1938-ban és 1944-ben. 3 i Igaz, hogy nem is a gyerekekre tartozik ez, hanem az 3 t oktatási osztályra. Az oktatási osztály viszont addig nem 3 £ nyugszik, amíg meg nem tudja, hogy egy negyvenhárom 3 éves tanító háztartásbeli feleségének már régen elhaláloszott kedves édesanyja mivel foglalkozott azon kívül, ami 3 ► a legvalószínűbb az esetek többségét tekintve, az ugyanis. 3 ► hogy nyáron dunsztost tett el, este harisnyát stoppolt és 3 í ősszel nagytakarította a lakást. 3 Laikusok vagyunk a szakmában, de feltehető, hogy 5 ► az ilyen kérdésekre már körülbelül hetvenhét alkalommal 3 ► válaszoltak az emberek. Megengedjük, előfordulhat, hogy ► a már hetvenhét ízben kitöltött különböző kérdőívek ► közül az idők folyamán hetvenhat elveszett. Akkor is ► marad egy. Jó, az is elveszett. Akkor viszont — megrúgjuk — a munkakönyv is és a személyazonossági ► igazolvány is, valamint a Minisztertanács Tanácsszervek ► osztálya részéről megkívánt törzslap is kielégítheti a szegedi városi tanács oktatási osztályának beható kivánrcsiságát. ► S. T. VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.4 Kommunisták felelőssége a tanácsokban Nemrég közölte a Népszabadság Kiss Károly elvtárs cikkét a tanácsok pártirányításáról. Kiss elvtárs cikkében, az MSZMP júniusi pártértekezletének határozatára hivatkozva, azt tűzte ki feladatul, hogy végleg felszámoljuk a tanácsok pártirányításában a még meglévő bürokratikus vonásokat, a parancsolgatást, az utasítgatást, azt a módszert, hogy sok helyütt egyes pártszervek a tanácsok helyett intézkednek. Ehhez az elemzéshez szeretnék most néhány gondolatot és tapasztalatot hozzáfűzni, hogy meggyorsítsuk azoknak a helyes módszereknek kialakítását, amelyeket a párthatározat sürget. . Az MSZMP országos értekezlete meghatározta az államhatalom további erősítésének feladatait és módszereit. A pártszervezetek most azon munkálkodnak, hogy az állami szervekben kibontakozzék az építő bírálat és növekedjék a vezetők hatásköre, tekintélye és ezzel együtt a vezetők vállalják a fokozottabb felelősséget. Ahhoz, hogy ezt a határozatot a tanácsapparátusban dolgozó kommunisták végre tudják hajtani, bátran,, következetesen és önállóan kell dolgozniok. Alapvetően fontos számukra, hogy az elmúlt tizenkét év tapasztalatait helyesen értékeljék. Ez annél is inkább szükséges, mert az utóbbi időben a revizionisták azt hangoztatják, hogy minden, ami a tizenkét év alatt történt , rossz. Ugyanakkor a szektásoknak az a nézetük, hogy II. állami vezetésnek nincs szüksége új módszerekre, holott ezeket az új módszereket maga az élet követeli meg. 1945. után, az államigazgatás demokratizálásának időszakában, a párt a kommunisták felelősségét különösen azzal fejezte ki, hogy igen kiváló elvtársakat küldött a központi és helyi állami szervekbe. Ebben az időszakban a párt valóban pártmunkának ismerte el az államigazgatásban dolgozó kommunisták munkáját és éppen ezért mindent, amire szükségük volt, megadott nekik. Mi, akik az államigazgatásban dolgoztunk, már akkor éreztük a párt segítő kezét, gondoskodását. A párt vigyázott ránk és segített megoldani ügyes-bajos dolgainkat. Ezt a mindenre kiterjedő figyelmet a káderek fejlődése követte és nem maradt el az előléptetésük sem. Tudjuk, hogy a párthatározatok a választott testületekre nem kötelezőek, végrehajtásuk az ott dolgozó kommunistákon múlik. Éppen ezért volt és lesz ezután is mindig arra szükség, hogy a párt az államhatalmi szervekben dolgozó kommunistákat politikai megfontolásra és előrelátásra nevelje és ösztönözze. 1945-től 1948-ig nem kisebb feladatról volt szó, mint, hogy a párt tömegbefolyásának, tekintélyének növelésével megszerezzük a munkásosztály politikai hatalmát. Hogyan dolgoztak e feladat megvalósításáért a kommu-nisták? Az volt a fő törekvésük, hogy mennél több konkrét helyi feladatot oldjanak meg, így bizonyították be a lakosság előtt, hogy jó községi, városi, illetve megyei politikát folytatnak. Szinte minden energiájuk arra összpontosult, hogy egyre több helyi erőforrást és anyagot tárjanak fel és a lehetőséghez képest harcoljanak a lakosság életviszonyainak fokozódó megjavításáért, ők lettek a helyi kezdeményezésnek és a szervező munkának a példaképei. Ebben az időszakban — nem úgy, mint később — nem azon vitatkoztak, hogy kinek, melyik szervnek a dicsőségére írják az eredményeket, ők, a párt munkásai, akik az eredményekért megküzdöttek, az elért sikert a párt győzelmének tekintették. Munkájukat az jellemezte, hogy nem kímélték magukat A párt helyes politikája eredményeképpen kialakult közhangulat egyre inkább rokonszenvezett az államigazgatásban tevékenykedő kommunistákkal. Igen gyakran tapasztalhattuk, hogy a párt ideológiájától távolabb álló dolgozók is, ha problémájuk akadt, a mi pártunkhoz fordultak segítségért. Nem egyszer hallottunk olyan megjegyzéseket, hogy a kommunisták kezdeményező készségét, példamutatását nem lehet felülmúlni. Nézzük m meg, milyenis volt a kapcsolat az államigazgatásban és a pártszervekben dolgozó kommunisták között és milyen volt a kapcsolat a lakossággal? A pártvezetők és az államigazgatás kommunista dolgaés minden eszközt megragadtak, ha a lakosság érdekeiről volt szó. Úgy növelték a Párt tekintélyét az emberek között, hogy lelkiismeretesen és gyorsan elintézték az emberek ügyes-bajos dolgait. A tömegek megnyeréséért folytatott harcot tehát helyesen összegzetteket kötötték a tömegek jogos igényeinek kielégítésével. Ez végső soron a politikai pozíciók megnyerése, a munkáshatalom megvalósulására vezetett.szony volt a jellemző, hanem elvtársiasan megosztották a közös gondokat, a közös munkát. Őszinte kommunista kapcsolat volt ez. A pártvezetők, együtt a párttagokkal, rendszeresen ápolták a községek és városok dolgozóihoz fűződő kapcsolataikat. Milyen megnyugtató érzés volt együtt fáradozni, osztozni a közös örömökben és egymást erősíteni, ha kudarcot szenvedtek. Természetes dolog volt, éppen ebből a kommunista magatartásból következett, hogy tisztelettel vették körül a remég családi eseményekre is meghívták őket. Köztudomású, hogy a faluban csak azt a vezetőt látják szívesen a családi asztalnál, aki méltó a tiszteletre. A falu kommunista vezetője nem is sértette meg a népi szokásokat, hanem azokat helyesen, a párt politikájának megfelelően istápolta és munkájában felhasználta. Természetes, nem az elvtelen, megalkuvó vagy korrupciós összejövetelekre gondolok. Ilyenekről szó sem lehetett. Eddig az 1945—48-as időszak pozitív vonásait ismertettük. Hibát követnénk el azonban, ha ugyanakkor elkendőznénk azokat az egészségtelen jelenségeket, amelyek akkor még szórványosan jelentkeztek az államigazgatás helyi és központi szerveiben, de később elterjedtek. Már akkor feltűnt, hogy egyesek adminisztratív és parancsolgató módszereket alkalmaznak a meggyőző, érvelő, rokonszenzei együtt éltek. Kapcsolatuk-évés felvilágosító munka hora nem a rideg hivatali vilyett. Az ilyenek úgy, ahogy végrehajtották ugyan az állami feladatokat, de súlyosan megsértették a tömegek és a párt kialakult, hagyományos jó kapcsolatát és ártottak a párt tekintélyének, csökkentették befolyását. Ezek a módszerek sajnos, nem szűntek meg, hanem ellenkezőleg: 1948-tól, a hatalom átvétele után, elterjedtek. Egyes helyeken az osztályellenségre mért csapások sokszor a becsületes, a népi demokráciával rokonszenvező középparasztokat is sújtották, ez viszont sértette a falu dolgozóinak igazságérzetét. A proletárdiktatúra megszilárdulása közben elért eredmények az államigazgatásban dolgozó kommunistákat is elbizakodottá tették. Nem egyszer előfordult, hogy szavakkal hangoztatták ugyan, hogy be kell vonni az államigazgatás munkájába a tömegeket, a gyakorlatban azonban megfeledkeztek erről és a szép szó csak frázis maradt. Ma már mindenki tudja, hogy ez a gyakorlat mélységesen hibás és káros volt. A lehetőségek birtokában, ahelyett, hogy fejlesztettük volna a kialakult községpolitikai tevékenységet, lebecsültük a lakosság problémáinak, az úgynevezett „kis ügyeknek” megoldását. A tanácsok megválasztása után, ahelyett, hogy rögtön növeltük volna hatáskörüket és önállóságukat, túlzott centralizációt vezettünk be. Ahelyett, hogy továbbra is szorgalmaztuk volna a helyes községpolitika fejlesztését — hiszen a le- Hatezer hold vetőszántást végeztek Bács megyében Bács-Kiskun megye szántóföldjein serényen halad az őszi vetések talajelőkészítése. Eddig már több mint hatezer holdon készítettek magágyat az őszikalászosoknak. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya gondost, ott nemesített vetőmagról, s összesen 682 vagon magot osztanak szét a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák között.