Tanácsok Lapja, 1957 (8. évfolyam, 1-22. szám)

1957-11-28 / 20. szám

VIk­. ÉVFOLYAM, 1957. NOVEMBER 28. ú­j KB mimkásei B­udapesten, s az ország számos községében rész­leges tanácstagi választások zajlottak le. Az azóta ismertté vált adatok ország-világ előtt bizonyították be: állami éle­tünk, egész közéletünk rendje és nyugalma soha nem volt oly szilárd, mint éppen most, egy évvel az ellenforradalom szét­zúzása után. A választások egész menete a választók jó­zanságának tükörképe volt. Ebből a tükörképből a nyugodt életkörülmények helyeslése és a további fejlődés igenlése raj­zolódik elénk. Számos olyan epizód játszó­dott le a választás idején, amely a ragaszkodás, a biza­lom jeleit viselte magán, s mindenképpen kézzelfoghatóvá tette azt a tényt, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban me­lyek a néphatalom gyökerei. Hajdú megye Vértes közsé­gében a külterületek választói szekereken érkeztek közösen a szavazóhelyiséghez. Somogy megyében, ahol több község­ben éppen lakodalom volt, a násznép az ifjú párok vezeté­sével együttesen kereste fel a választási helyiségeket, együtt szavazott, s együttesen is ment vissza a vidám lakodalmas házhoz. Kastélyosdombon, ahol a tanácstagjelölt egy kisiparos volt, mihelyt a választási bi­zottság a szavazatokat össze­számolta, bensőséges ünnep­lésben részesítették az új me­gyei tanácstagot. Ott ül­t az új tanácstag a régi ismerősök, barátok között. Az egyik vá­lasztó röviden így fogalmazta meg az „útravalót“: „Legyen méltó a bizalmunkra!“ Ezzel indították útjára az új megyei tanácstagot. A Somogy megyei Kárapusz­­tán mindjárt a választás után elhangzott a legfőbb kívánság: ez új megyei tanácstag töre­kedjék arra, hogy gyakran ta­lálkozzon választóival. Ne csak a fogadóórákon láthassák, mint elődjét, hanem családi körben is, otthonukban, mun­ka után, ahol szívesen eldisku­rál a parasztember. Apró jelek ezek és mégis mennyire tükrözik a válasz­tóknak azt az óhaját, amely találkozik pártunk és kormá­nyunk célkitűzéseivel: minél közelebb az emberekhez, a gondokhoz, a kívánságok meg­oldásának színhelyéhez, a fa­luhoz és a választókerületek dolgozóihoz! Nem kis dolgok ezek, hiszen az állami élet to­vábbi demokratizálódásának nagy horderejű kívánságait­­ rejtik magukban. Mert kis do­log-e, hogy például Budapes­ten 2500 ember szerzett ér­vényt állampolgári jogának, amikor követelte, hogy pótló­lag vegyék fel a választási névjegyzékbe. Kis dolog-e, hogy ugyancsak Budapesten csaknem négyezer aktíva vé­gezte lelkesen reggeltől nap­estig a választás lebonyolításá­val együttjáró, nem kis fárad­ságot igénylő feladatait. La­punkat teleírhatnánk nevek­kel, választók, új tanácstagok neveivel, akik minden látvá­nyosságtól mentesen, mint a hatalom birtokosai tettek hitet rendszerünk mellett. A választás után vagyunk Nemcsak reménykedünk, ha­nem bizonyosak is vagyunk abban, hogy az új tanácstagok azzal a bizalommal, amellyel a választók útnak indították őket, már munkához is láttak, kézbevették a közélet formá­lásának­­kimondhatatlanul szép, nemes tennivalóit. Eb­ben a közös munkában tiszte­lettel, s további bizalommal tekintünk reájuk. Perlai Rezső A TARTALOMRÓL: Vita a községfejlesztési munka új alapjáról (2.oldal) Közérdek (3. oldal) Téglagyár az építkezés színhelyén (5. oldal) Keresztül-kasul Somogyon (7. oldal) Olvasóink írják (8. oldal) Miért nem bíznak bennünk ? Megyei vezető véleménye a hatáskörök bővítéséről A tanácsok hatásköréről, a Politikai Bizottság emlékeze­tes határozatáról beszélgetünk Szabó Károly elv­társsal, a Pest megyei Tanács VB-elnökével. — Már az év elején össze­állítottuk és elküldtük azok­nak a vállalatoknak a listáját — mondja — amelyeket sze­rintünk a tanácsoknak kellene átadni Pest megyében. E ja­vaslatunkra mindeddig sem­miféle választ nem kaptunk. Tartunk tőle hogy az­ előző évekhez hasonlóan most sem veszik komolyan a miniszté­riumok a Politikai Bizottság erre vonatkozó határozatát. Persze — vetjük közbe — a határozattal elvben minden­ki egyetért A gyakorlati ki­fogás az, hogy a tanácsoknál nincsenek meg a­ feltételek a vállalatok szakszerű irányí­tásához, ez károsan hatna a termelésre s a tervgazdálko­dás látná kárát.. — De miért nem bíznak bennünk? Hiszen a tanácsi irá­nyítás eredménye számokban, adatokban is kimutatható: töb­bet és gazdaságosabban ter­melnek az eddig átadott válla­latok. Pest megye helyi ipara az első háromnegyed évben az előző év hasonló időszaká­hoz képest 47,6 százalékkal többet termelt. A nyereség ugyanez idő alatt 133 ezer fo­rintról 10 millió 884 ezer fo­rintra növekedett, az önkölt­ség pedig 95,5 százalékról 92,7 százalékra csökkent (nem szá­mítva le ebből a nyersanyag­­árváltozást, a béremelést, ez további 3,2 százalékos csök­kenést jelentene). Valón dicse­kedhet-e a minisztériumi ipar eyen eredményekkel? — Néhány példát mondok hogy ennek szükségessége igazoljam. A Tőzegkitermelő Vállalat tavaly 193 000 forint veszteséggel termelt, az idén 401 000 forint a nyeresége Emögött egy egyszerű intézke­dés húzódik meg: 20 dolgozó áthelyeztünk más vállalathoz és helyettük kabaróval és lánctalpas traktorral végeztet­tük el a nehéz munkát. Aztán itt van a Monori Kefegyár,­ amellyel nem akart bajlódni a minisztérium. Átadta nekünk: most igen gazdaságosan ter­mel és busás hasznot hoz töb­bek között azért is, mert a gyár mellé telepítettünk egy gyökér termelőtelepet, s így nemcsak a gyárnak nem kell futkároznia nyersanyagért, de valószínűleg még más üzemek­­nek is eladhatnak belőle. — De nézzük, ipst is kérünk most a minisztériumoktól és miért? Például a Nagymarosi Géngyárat. Nincs kihasználva a kapacitása ennek a mo­dernül berendezett kisüzem­nek. Amikor ott jártam, búgó­csigát gyártottak, s ebből sok hevert eladatlanul a raktáru­kon. Nekünk aranyat érne ez az üzem. Kooperálhatna más vállalatainkkal: csattot, s egyebeket készíthetne, ezen­kívül javíthatná a tanácsi vál­lalatok gépeit, így elavult, gép­­parkunkat fokozatosan rend­beszedhetnénk. Ha a Szent­endrei Kocsigyárat, átadnák nekünk, egyesítenénk a Soly­mári Faárugyárral, ezzel je­lentősen csökkenthetnénk az adminisztrációs költségeket és így tovább ... Tehát a népgaz­daság érdeke az, hogy a Poli­tikai Bizottság határozata mi­előbb megvalósuljon. (gallé) ­ Nem ismeretlen Katrus Ján­­­osné számára a tanácstagi taifea. Éveken keresztül ut­­óbizalmi volt és tanácsössze­kötő a XXII. kerületben, a B­aross Gábor-telepen. Az mént jutott tudomására, hogy arát­­Sándorné gumigyári­olgozó két gyermekével füt­­etetlen, hideg szobában vár­harmadik kicsijét. Lakásról kell gondoskodni a részükre! Annál is inkább, mert férje nemi baleset áldozata lett. Ki ártfogolja, ha nem a tanács­­ag? Még talán le sem ért az urna aljára a két boríték, amit ékesi Lajos és felesége dobott be, de a kölcsönös ü­dvözlés tán Tatai László tanácstaggal máris Pesthidegkút, illetve II. kerület külső részének gondjairól beszélgettek. Valahogy gy: a tanács egy kissé megfeledkezett arról, hogy a kerület határa nem ér véget a hűvösvölgyi végállomásnál, hanem majdnem a solymári kertek alá húzódik. Ennélfogva alig-alig érődik az utakkal, a közvilágítással. — Lesz tennivalója To­ut bácsinak! ­ Választottak Budapesten Nagy feladatok várnak ránk. Tovább kell gyógyítanunk az ellenforradalom ütötte se­beket, pótolni a hatalmas károkat, s to­vább kell építenünk a szocializmust egész népünk jövője érdekében. A sebek gyógyí­tásához, az építéshez tartozik az is, hogy minden poszton rendezzük sorainkat, így a tanácsokban is. Az elmúlt esztendők viha­rában voltak, akik nem tudtak megállni, voltak tanácstagok, akik meghaltak, mások elköltöztek lakóhelyükről. Ezek helyére vá­lasztott Budapest népe 453 kerületi és 27 fővárosi tanácstagot. Hisszük, hogy az újon­nan választottak derekasabban dolgoznak majd, mint elődeik, s választóik megelége­désére látják el felelősségteljes munkáju­kat. Galló Józsefet az V/106-os körzet választotta meg tanács­tagjának. Célratörő, határozott embernek ismerik a választói, fizikai dolgozóként végezte el a közgazdasági egyetemet, most osztályvezető az egyik minisztériumban. A választási törvény értelmében természe­tesen ő is szavaz, de mint ta­nácstag már dolgozik is. A ta­nács egyik munkatársával együtt megnézte a Balaton ut­ca 12. szám alatti óvoda épít­kezését, amely már több mint fél éve húzódik a kerületi Ta­tarozó Vállalat „jóvoltából­’, illetv hanyagságából, Így az­tán gyerekek helyett téglahal­mazok, szerszámok töltik meg a termet, naponta csupán egy­két ember dolgozik itt — pa­naszkodik a házban lakó Fan­­csa Jánosné. Calló elvtárs a szavazás után a helyszínen megbeszéli, mit kell tenniök a munka meggyorsítására. ­ — ügy véljük. Szabó elv- ^O-O-O СОСЮ O-O OOOOOOO-OOO-OOO-O-OCXl OOO^CXKhO-OOO ooo-oo-o-o-o társ ezzel a megjegyzésével^ nem arra cél­z, hogy az­­ iparirányítást teljesen a ta­­g­nácsokra kellene bízni.­­ — Nem. Hiszen ilyesmiről 9 szó sem lehet. Adják át nek e­künk a kisebb volumenű, helyi 2 irányítással gazdaságosabban 9 üzemeltethető vállalatokat, s­ ha azok a mi irányításunk­­ alatt nagy gyárrá fejlődnek, 9 mi készségesen visszaadjuk­­ őket. Azután ismét másokat­­ kapnánk h­elyettük, melyeket 9 a helyzetet figyelembe véve. X gazdaságosabban üzemeltet- 2 hetnénk ... . Tehát egy sajátos körfor­ c­gás alakulna ki: nem egy- a szer s mindenkorra dönte-.2 nék el, hogy ez miniszté- 5­riumi, ez pedig tanácsi vál-. a­lalat, hanem az ésszerűség-A Honfoglalót Foton 6, a vállalatokat egyik szernnt honfoglalók vették birtokukba a Fóti-kastélyt. hatásköréből a másikéba. Ks találtak a Gyer­тек város első lakói otthonra A tanácsok rendelkeznek építőanyagipari többlettermelésével Kormányhatározat jelent meg a tanácsok kezelésében levő építőanyagipari vállala­­tok terven felül előállított ter­­melvényeinek felhasználásá­ról. Eszerint a tanácsok keze­lésében levő építőipari válla­latok többlettermeléséből szár­mazó anyagokkal az irányító tanácsok önállóan rendelkez­nek. A többlettermel­ésból szár­mazó anyagokat a fővárosi, megyei és a megyei jogú vá­rosi tanácsok végrehajtó bi­zottságai osztják el az alsóbb­­fokú tanácsok és a tanácsi gazdálkodó egységek között. A többlettermelésből a taná­csok rendelkezésére álló épí­tőanyagok legalább 30 száza­lékát a helyi lakosság áru­alapjának növelésére kel for­dítani és a helyi „TÜZÉP‘’-te­­lepeken forgalomba hozni. Az építőanyag további 70 száza­lékát — a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanács VB határozata alapján — elsősor­ban községfejlesztési célra és a termelőszövetkezetek beru­házásainak támogatására kel felhasználni. Nem mindenáron! A paksi járási pártbizottság és járási tanács javaslatára a nagydorogi Szabadság Terme­lőszövetkezet működési enge­délyét megvonták és a szövet­kezetét feloszlatták. Ők, több­szöri figyelmeztetés ellenére,­­továbbra is az alapszabályt megsértve gazdálkodtak, föld­jük egy részét egyénieknek ad­ták ki megművelésre, a közös állatállománnyal nem törőd­tek, ami megfogható volt, azt széthordták... A járás vezető szervei úgy vélekednek, hogy a szövetke­zeti mozgalom lejáratása, az egyénieknek a közöstől való elriasztása árán ne működjék egy ..­.övetkez­it sem. Ez az intézkedés elgondol­koztatta a nagydorogiakat: az új tsz megalakítása iránt már 15—20 család érdeklődik.

Next