Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1958-07-10 / 13. szám
Emberek, életek... ELNÖKHELYETTES ELVTÁRSNAK egy járási tanácsban Ritkán fordul elő, hogy két embernek olyan közölnivalója legyen egymással, amely ne érdekelne egy harmadikat, közömbösen hagyjon másokat. Különösen ilyen nyílt levél esetében ritka. Mégis, nem az elnökhelyetteseknek íródik ez a levél, hanem egyedül csak önnek, habár a közvetlen megszólítástól tartózkodom. őszinte leszek, nem tetszik ön nekem, nagyon nem tetszik. Jó külsejű, megnyerő arcú ember pedig, még kellemes is tud lenni, ha akar — és akar —, mégsem tetszik. Van úgy, hogy az ember megmagyarázhatatlanul, maga sem tudja az okát, viszolyog egy másiktól. Tisztelheti, becsülheti, de nem kedveli. Ettől még lehetnek munkatársak, barátságos ismerősök is, még segíthetnek is egymáson, ha kell, mégsem rokonszenvez egyik a másikkal. És ezzel a dolog el is van intézve. De a kettőnk dolga nincs elintézve. Bosszankodom, és valósággal gyötrődöm, amiért nehezen viselem el önt, és azért, mert ezt az érzést kiváltotta belőlem. Emlékezzék vissza arra az értekezletre, amelyen néhány megyei vezető is részt vett. Tudja, ahol olyan elemzően tárgyalták az elmaradást és a hibákról ,az okokról, de még az okozókról is nyugodt, megértő és elvtársias módon beszéltek. Emlékszik már, ön is felállt és beszélt. Az egyetlen volt, aki az égvilágon semmit sem javasolt, semmi kézzelfoghatót nem mondott, semmit érthetőbbé nem tett. Hát ez elég nagy baj volt, de — ski-ki képessége szerint — előfordul az ilyesmi. Csakhogy ön telhetetlen volt a kudarcban. Valósággal kirekesztette magát a tárgyaló elvtársi közösségből. Szavai, mint undok varangyosbéka — amit mindenki kikerül és tovább nem beszél róla —, feküdt az asztalon. Ezt mondta: „Vannak még nálunk hibák, és a fennálló hiányosságok ellen küzdeni kell. Az elvtársak tudják, hogy én még csak nemrég kerültem ide (sanda mosoly és meghajlás a megyei vezetők felé), hát nem sokat tehettem. De az elnökhelyettes elvtárs példáulfordult a hasonló beosztású kollegájához) már évek óta itt van, eltűri a hibákat, megalkuszik velük. (Konkrétum semmi.) Pedig az elvtársak (újból sanda mosoly és meghajlás a megyei vezetők felé) eleget hallhatták a megyei tanács vezetőitől, hogy bírálnunk kell egymás munkáját, mert csak így jutunk előre. De mégsem bírálja itt senki az elnökhelyettes elvtársat. A felsőbb szerv bizalmát pedig (harmadszor is sanda mosoly és meghajlás a megyei vezetők felé) csak akkor tudjuk kiérdemelni, ha őszintén beszélünk a hibáinkról.,, Elnökhelyettes társa nem válaszolt, kollégái közül senki nem válaszolt, a megyeiek részéről szintén nem válaszolt senki. És az egészben ez volt az egyetlen örvendetes. Jóízlésük, férfias szemérmük nem engedte, hogy tiltakozzanak. Nem is kellett. Elég volt a hallgatásuk. Kitűnt belőle, hogy szégyellik a hízelgést, a talpnyalást, a szemérmetlen intrikát. Lehet, hogy néhány éve még valahol az ilyen felszólalást egy-két korlátolt ember dicséretre méltónak találta volna — de ma már a tettek beszéljenek, a kézzelfogható valóság! Hogyan is képzelte, hogy sikere lesz, felnőtt, értelmes emberek, felelősséggel gondolkodó vezetőik között? És általában, komolyan gondolja, hogy hasznos, amit tesz? Ugyanezt tenné a fronton is: a rohamban hátulról lelövöldözné bajtársait? Mit érne vele? Az ellenséges lövészárok előtt ott állna egyedül, kiszolgáltatva, védtelenül. Megérti, hogy öngyilkosságot művel, ha intrikál?! Ha nem érzi magát elég erősnek, hozzáértőnek, akkor vallja be férfiasan és adja át helyét annak, aki tud dolgozni. Ha viszont van önben annyi erő, hogy megszerezze a tudást és van annyi bátorsága, hogy szembenézzen feladatával, akkor ezen az úton járjon. Így sikere lesz, mert hasznos tevékenysége valamennyiünknek sikert hoz. Elképzelem önt ilyennek — és máris kedvesnek érzem —, olyannak, aki velünk fárad, aki javaslattal, hozzáértéssel, bátran segít, bírál, és velünk együtt osztozik a felelősségben. Így már egész rokonszenves ember. Amennyire fájlalom találkozásunkat, higgye meg, annyira remélem, hogy még találkozunk. Elvtársi üdvözlettel: Solymár Tamás Az aratás csak a tarlóhántással fejeződik be A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatási szolgálata megelégedéssel regisztrálja, hogy a gépállomások most, a munka dandárja idején feladatuk magaslatán állnak. Az év első felének talajmunka-tervét 103 százalékra teljesítették. Az 1 153 285 normálholdas tervüket 1 187 092 normálholdra teljesítették. A gépi kapálásra egész évre 97 095 holdat terveztek, ténylegesen pedig 132 343 holdat teljesítettek, ezzel 136 százalékos eredményt értek el. Gépállomásaink ez évben a késői kitavaszodás és a rendkívül csapadékos áprilisi időjárás ellenére június 30-ra az öszszes gépi munkatervüket teljesítették. Különösen jó eredmésyetet értek el a Komárom és Borsod megyei gépállomásaink. Leggyengébb Veszprém megye 83 százalékos tervteljesítésével. A megyei gépállomások a megyék többségében jó tanácsi segítséggel megszervezték a cséplőgépekhez szükséges munkacsapatokat. Pest és Nógrád megyében mutatkoznak nehézségek. Ha ezeken a gépállomásokon a további erőfeszítések ellenére sem sikerül biztosítani a csépléshez szükséges munkaerőt, kaláka-rendszerrel biztosítják a munka folyamatosságát olyanformán, hogy a cséplésre soros gazdákból állítják fel vagy egészítik ki a munkacsapatot. A minisztérium nyomatékosan felhívta az igazgatóságok vezetőinek és főmezőgazdászainak a figyelmét arra, hogy gondosan szervezzék meg a munkát, továbbá arra is, hogy az aratást csak a tarlóhántással tekintsék befejezett munkának. — MÉG AZ IDÉN ELKÉSZÜL a Keleti Főcsatorna harmadik vasúti hídja, a Budapest—Debrecen közötti főútvonalon. _ A BARANYAI SZABADSZENTKIRÁLYON megalakult a megye első növényvédő társulása, amelyhez a község valamennyi gazdája csatlakozott. Alapszabályuk szerint a jövőben együttesen szerzik be a védekező szereket és közösen dolgoznak. Az első brigád máris megkezdte a gyümölcsfák permetezését, majd folyamatosan — a kártevők jelentkezése szerint — védik a szántóföldi növényeket is. — Ш HELYISÉGBE KÖLTÖZIK a bajai ruhaüzem. A honvédség átadta a Klapka György laktanya kihasználatlan épületét. Nemcsak a munkafeltételek javulnak meg az átköltözéssel, hanem 500 új munkást is vesznek fel és Baja nemsokára az ország legnagyobb ruhaüzemeinek egyikével dicsekedhet Többet várunk az állandó bizottságoktól Iskolalátogatásaim során megállapítottam, hogy a művelődési kérdésekkel foglalkozó állandó bizottságaink — kevés kivétellel — nem állnak feladatuk magaslatán. Segítségük minimális és az is — sablonos. Kampány jelleggel végzik például az iskolai mulasztások ellenőrzését, a családlátogatásokat. Ami előnyös változás történt iskoláinknál, kultúrotthonainknál, az közvetlen tanácsi vagy pártkezdeményezésre történt. Pedig az állandó bizottságokra komoly feladatok várnak. Segíteniök kell a tanácsi rendelkezések végrehajtását, a lakosság panaszainak, javaslatainak elintézését, illetve tárgyalását, szervezni és nevelni a lakosságot az állami feladatok jobb végrehajtására. Meg kell állapítanunk, hogy állandó bizottságaink még nem látják el ezt a feladatukat. A „találomra“ végzett munkák árnyékát vetíti előre már a munkaterv is. „Megcsináljuk ezt is, hadd legyen meg ez is” — alapelvből kiindulva végzik munkájukat. Meg kell mondani azonban azt is, hogy tanácsaink sem sokat törődnek az ÁB- tevékenységével. Gondnak, adminisztrációs munkatöbbletnek tartják ezt. Sok a tennivaló ezen a téren. Hadd soroljak fel néhányat: sokszorosítani kell a tanácstörvénynek az állandó bizottságokkal foglalkozó részét és egy-egy példányt el kell juttatni az AB-tagokhoz. Vitaesteket kell rendezni az AB-tagok munkájáról. Konkrét példákkal illusztrálva kell meghatározni feladataikat. Iskolai vonalon rendkívüli értekezleten kell foglalkozni a művelődésügy problémáival, megfelelő szakemberek előadása alapján. Rendkívül fontosnak tartjuk az állandó bizottságok jó munkáját. Hiszen ha jól dolgoznak, jelentős mértékben támogathatják a tanácsot tömegszervezeti funkciója ellátásában. ALBERT ANTAL tanulmányi felügyelő Baktalórántháza ! Megérdemelték büntetésüket„ Lassan egy hónapja, hogy radalmi bizottságokat” és a megjelent az Igazságügy- munkásság megtévesztésére minisztérium közleménye Nagy szánt úgynevezett munkásra- Imre és társai bűnperében tanácsokat állítottak”. zott ítéletről és a lefolytatott Vajon lehet-e vitába szállni büntető eljárásról. A közle- ezekkel a tényekkel? Emlémény megjelenése utáni nap kezünk csak vissza, szinte vápákban hallatlan acsarkodás, S amennyi községben, városban rágalomhadjárat indult meg letaszíthatták vezető puszta nyugati imperialista körök- jaikról a munkásokból, paben. Ezzel egyébként szárasztokból lett tanácsfunikmolni is lehetett hiszen Nagy cionáriusokat, s az ellenforra Imrében és társaiban jó iridalmi fegyveres csoportok veszolgálójukat, hű embereiket tetői ülhettek helyükbe. Hilátták az imperialisták. De szén maga Nagy Imre, amiahogy telt az idő. Nyugaton niszterelnök is így nyilatúgy csendesedtek, halkultak között: „A nemzeti kormány és ezek az acsarkodó hangok, nevében bejelentem, hogy a Rájöttek ugyanis arra, hogy bármennyire is próbálják kiforgatni ezt az ítéletet, ezt a büntetőeljárást — nem tudják elérni azt az eredményt, amelyre számoltak. Igaz, időnként még ma is megpróbálják felmelegíteni azt, amiről a világ közvéleménye már elkönyvelte, hogy egyedül és kizárólag a magyar kormány, a Magyar Népköztársaság belügye. Ezek a megnyilatkozások Nagy Imrét és társait az úgynevezett ,,szabadságharc” bajnokának tüntetik fel, mélységesen hallgatva arról, micsoda károkat, milyen szenvedést, politikai és erkölcsi, gazdasági és társadalmi ziláltságot hozott hazánkra, az ellenforradalom napjaiban ez a társaság, forradalom által létrehozott demokratikus helyi önkormányzati szerveket a nemzeti kormány elismeri, rájuk támaszkodik és támogatásukat kéri.” Milyen demokratikus szervek voltak ezek? A fegyveres ellenforradalmi banditák önmagukat kinevezték a községek, városok vezetőinek. Nagy Imre és az úgynevezett ,,nemzeti kormány”, a Logonczy Gézák, a Kéthív Annák és a többi, restaurációra törekvő áruló és elenforradalmár kormánya nemcsak elismerte az államhatalom helyi szerveinek szétzúzását — amely egyébként az ellenforradalom egyik legnyilvánvalóbb jegye volt —, hanem kérte is az ellenforradalom helyi szerveinek támogatását, sőt kijelentette, a kormány, mármint Nagy Imre kormánya, reájuk fog támaszkodni. Kire is támaszkodhatott volna az áruló Nagy Imre és társasága, ha nem az egykori főjegyzőkből, csendőrökből, szolgabírákból. Hajlakokból, földbirtokosokból és más deklasszált elemekből alakult Érdemes kissé visszapillantani, milyen károkat okoztak Nagy Imréék az államhatalom és az államigazgatáshelyi szerveinek, a tanácsoknak a munkájában. A lefolytatott büntetőeljárásról szóló közlemény így emlékezik meg erről: „Nagy Imre és összeesküvő csoportja a Népköztársaság központi hatalmi helyi szervekre? Miközben a szerveinek felbomlasztása, ily kommunista és nem kommutetve félreállítása után nekinista, de a néphatalomhoz hű látott a helyi hatalmi szervek tanácsfunkcionáriusokat jegymegsemmisítésének. Félszáveres erővel kényszerítették molták a törvényes közigaz- tisztségük elhagyására, miközgatási szerveket, a tanácsokat, ben a Népköztársaságihoz hű a gazdasági igazgatási szerve- embereket halálba kergették, két és helyükbe a többségük meggyilkolták, súlyosan bűnben burzsoá, fasiszta elemekből talmazták, s a tanácsokra beszervezett úgynevezett „folzott vagyont herdálták . Nagy Imre az újdonsült ellenforradalmi helyi szervek támogatására appellált. Nagy Imrének és társainak e galád merénylete a Népköztársaság ellen, s ezen belül a helyi államhatalmi szervek ellen — ideológiailag már előre meg volt alapozva, nem közvetlenül az ellenforradalom napjaiban találták ezt ki Nagy Imréék. Ismeretes, hogy Nagy Imre 1955. decemberében dolgozta ki az „Erkölcs és etika” című „művét”, amelyben a népi demokratikus államrendet „elfajult bonapartista hatalomnak” nevezte, s annak erőszakos megdöntésére hívta fel a Népköztársasággal szembenálló erőket. Ebben a „művében” is már nyíltan feladta a munkásosztály hatalmát, s hangoztatta a többpártrendszer visszaállításának fontosságát. A büntető eljárásról kiadott közlemény megjegyzi: „A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy a Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom áldásása, a népi demokrácia törvényes rendjének felborzasztására, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében.” S hogy mennyire áruló, mennyire galád volt ez a társaság, arra egyetlen egy, eddig a nyilvánosság előtt ismeretlen dokumentum idézése is elég; már ez is megmutatja, milyen emberek voltak Nagy Imréék. Az úgynevezett „Forradalmi Karhatalmi Bizottság” 1956. november 2-án, a Kilián-laktanyáiban tartott ülésének jegyzőkönyvéből idézünk. Az ülésen a különböző ellenforradalmi fegyveres csoportok vezetői vettek részt. Az ülést az ellenforradalmár Király Béla vezette, Nagy Imre képviseletében Kopácsi Sándor, akkori rendőrezredes, budapesti főkapitány volt jelen. A jegyzőkönyv tanúsága szerint azon tanakodtak, hogyan szoríthatnák ki még inkább az államhatalomból és az államigazgatásból „mindazokat, akik kompromittálták magukat, akárcsak jelenlétükkel is a múlt rendszer államszervezetében.” (Múlt rendszeren értsd a szocialista rendet.) A Corvin-köziek képviselője ezt mondta: „Azon kell dolgozni, hogy az elmúlt rendszer ne jöhessen vissza. A pártok névsorában, illetve a kommunista pártnál szerepel Kopácsi Sándor ezredes neve. Mi a véleménye erről a jelenlévő Kopácsi Sándornak? Összeegyeztethetőnek tartja azt, hogy kommunista volt és most ittvan a felkelőknél?” És Kopácsi Sándor így válaszolt: „Engem senki sem nevezhet sztálinistának. Én veletek értttek egyet. Hegedűs Andrásnakis nyilatkozatot tettem, hogy én a nemzeti megmozdulás mellett és a szovjet hadseregellen akarok harcolni. Ezért a kormány akkori tagjai meg is f fenyegettek. Az csak véletlen, hogy én a kommunista párt listáján szerepelek...” S íme, a karrierista árulókegyikének néhány szavas portréja. Mindenre kaphatók vol Itak, még a leggyalázatosabb árulásra is. Mondhatnak hát [bármit Nyugaton a „fogadatlan prókátorok” — megérdemeljék büntetésüket! Nem ötven közül, de ötszáz közül is megragadna az arca. Erős, tar koponyája alatt kemény tekintete, deresedő, szép magyar bajusza, orcája két ránca, amelybe örömöt, bánatot temethettek az évek eleget. Középtájon ül, félig visszafordulva, nagyon figyelmesen mered a szónokra. Festett csataképeken látni ilyen arcokat, piros huszárcsákóban, kék attilában, prémes mentében, vörös nadrágban, pejcsikón, villogó karddal. Ráhibáztam, mert valóban ilyen volt ő ifjú legénykorában, a 11-es huszároknál egy híján 100 hónapig. Most a tanácstagok között ül és figyel. Éppen áll a harc. A szó a fegyver. Csak úgy ültéből vetik egymásnak, de akit talál, az felszisszenhet és megköszönheti, mert igaz beszéd folyik itt. Az aratás, a cséplés, a gabona, a drága élet nem gyerekjáték és itt férfiak tanácskoznak, családapák. Egy szem se vesszen kárba! Eleget elragadott tőlünk az aszály! Minden a gépállomáson múlik! A traktoroson! Az etetőn! Rába igazgató a szilvágyi gépállomás becsületéért, a falu bizalmáért állja a sarat és garantálja a sikert. A bőrömön érzem a szavak pergőtüzét, hallom az igazgató beszédét, de a szememet nem tudom levenni az öregember arcáról. Talán Budapesten a Hősök terén, a honfoglaló hét magyar vezér szobrai közt találnám mását. Vajon milyen lehet a szeme, a szája, ha nevet? Később aztán megtudtam azt is- Láttam nótázni, huncutkodni a korabeli asszonyokkal, akik tréfásan még ma is szemére hány Mit mondott ,öregedő . Kiss Pál a söptei tanácsülésen jár, hogy legénykorában nagyon büszke volt Hát lehetett is. Hej, azóta sok víz lefolyott a Kozáron, de öregedvén is ifjan őrzi az élet szeretetét és immár az ő vállára is nehezedik a falu gondjából. Így szólt: „örömmel hallom, hogy most már hosszú praxissal rendelkező traktorosok fognak aratni a söptei határban. A gyakorlat az minden, és ha nincs, semmi sincsen. Magam is úgy vagyok, hogy ha rossz az ekém, megérzem szántás közben, pedig csak a szarvát fogom —, s fordítok rajta. Így kell a traktorosnak is. Már a gép kattogásából meghallja, hol van a hiba, s úgy kell, hogy ott javítsa meg a helyt, ahol a hiba megesett. Ezért javasolom én azt a gépállomás igazgatójának, hogy küldjön sok alkatrészt a traktorosaival. Akkor az a traktoros, ha valamije elromlik, kicseréli és tovább dolgozhat. Ne álljon azért a traktor naphosszat és a drága szem meg elpereg, amiért valami csekélyke alkatrész elromlott. Az idő nem mindig kedvez, azért meg kell becsülni a munkára jó időt, nem pedig elherdálni hiábavaló várakozással .” Szavait helyeslő zúgás vette szárnyra, magam pedig továbbröpíteném a papíron a hetedik határba és azon túl is, valamerre csak gépállomások dolgoznak, alkatrészeket a traktorosnak, hogy kinn a búzamezőkön javítson a gépén, ha kell! A helyeslő moraj közepette hozzája hajolok és megkérdem: — Mi a neve bátyám? Huncutul villan a tekintete és tréfásan így felel: — öregedő Kiss Pál. — Tanácstag? — kérdem újra. — A — s ellegyinti kezével a megtiszteltetést —•, csak vendég vagyok itten. Csak vendég? S, Ti — a bajai Értelmiség tevékenyen részt vesz a városfejlesztési munkában: mérnökökből, szakemberekből városfejlesztési kollégium alakult. — A SZOMBATHELYI JÁRÁSBAN PUSZTÍTÓ nagyarányú jégverés után a jégkárt szenvedett községekben a tanácsok nyomban intézkedtek és gazdagyűléseken beszélték meg a termelőkkel a teendőket. Nemesbödön, ahol 530 holdat ért a jégverés, megkezdték a vetőmagösszeírást. Másodvetéssel csökkentik a kárt Vassurány és több más község határában is. TANÁCSOK LAPJA 3