Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1958-07-24 / 14. szám

IX. ÉVFOLYAM. Ára 1,20 Ft. ,—­ 1958. JÚLIUS 21. --------------------------------------------------------—-------------------------------------------------------­- INTÉZET .) A tavalyi terményárakkal Az idei terményfelvásárlás előkészületeiről kértünk tájé­koztatást Rékai Gábor elvtárs­tól, a Terményforgalmi és Raktározási Vállalat mb. ve­zetőjétől. Rékai elvtárs elmondotta, hogy legnagyobb gondjuk, egyben legsürgősebb feladatuk a meglevő terményraktárak fertőtlenítése és szükségrak­tárak létesítése. Mind a ter­melőszövetkezeti, mind az egyéni parasztságnak nagy örö­mére szolgál az, hogy az idei felvásárlási árak azonosak a tavalyiakkal. A felvásárlás egészséges, nyugodt ütemben megindult. A termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok már eddig is jelentős ter­ménymennyiséget ajánlottak fel az államnak, s ez az ütem az aratás, illetve a cséplés elő­rehaladásával tovább élénkül. A spekuláció kiszorítását szolgálja az a nagy jelentősé­gű kormányintézkedés, hogy a jobb terményelosztás érdeké­ben maguk a felvásárlási szer­vek cserélik a terményeket. Májusi morzsolt kukoricát fi­gyelembe véve. 100 kiló kuko­ricáért 120 kiló korpát, 115 ki­ló kukoricáért 100 kiló árpát cserél az állam­i felvásárló vál­lalat. Mi a helyzet Szolnok megyében ? A Szolnok megyei Tanács végrehajtó bizottsága is a na­pokban vitatta meg a megye Felvásárlási Operatív Bizottsá­gának jelentését. Egyetértettek azzal, hogy a felvásárlásban a megfontoltságnak, a nyugodt­ságnak, a termelőkkel való kifogástalan szocialista kap­cso­la­tokon kell érvényesülnie. A megyei vb. felhívta a vá­rosi, járási és községi tanácso­kat, hogy mindenütt vitassák meg a felvásárlás helyzetét, ellenőrizzék az új gabona fel­vásárlására tett előkészülete­ket. A járási és városi taná­csokat utasították arra is, hogy hozzanak létre felvásárlási operatív bizottságokat A terményraktárak miatt sok a gond Szolnok megyében is. Ugyanis nemcsak a gabonát kell biztonságba helyezniük, hanem a mintegy 4000 vagonos rizstermésüiket is. Ezért a számításba vehető tárolóhe­lyek mellett szükségraktárak­ról is kell gondoskodniuk. Az elmúlt esztendőben az ország legtöbb megyéjében ta­pasztaltuk: a Terményforgal­mi Vállalat helyi felvásárló szervei sok esetben nyolcórás hivatali elfoglaltságnak tekin­tették a felvásárlás fontos munkáját. Nagyon sok egyéni paraszttal találkoztunk tavaly az országutakon, akik elkeseredetten panaszolták, hogy eleget akartak tenni kö­telességüknek. kilométereket hajtották lovaikat vagy ökrei­ket a legnagyobb dologidőben, de mire rájuk került volna a sor, a felvásárlási megbízottak befejezték az aznapi munká­jukat Csorna János elvtárs, az Élelmezési Minisztérium felvá­sárlási kirendeltségének veze­tője elmondotta: az idén már gonddal ügyelnek arra, hogy a felvásárlók addig teljesítse­nek szolgálatot, amíg az utol­só gabona­fuvart is át nem vették. Az ÉM felvásárlási ki­­rendeltsége utasította a fel­vásárló szervek vezetőit, hogy feladatukat a törvényesség szi­gorú betartásával lássák el. Szolnok megyében most azt is szorgalmazzák, hogy a ter­melőszövetkezeti tagság feles­leges gabonáját a termelőszö­vetkezettel egyidőben adja el az államnak. Ez a megoldás nemcsak azt jelenti, hogy te­mérdek gabonát mentünk meg a spekulációtól, hanem azt is, hogy emelkedik a tsz áruter­melési szintje és egyidejűleg a jövedelme is. Példájukat valamennyi medve figyelmébe ajánljuk. Vértes József megindult az állami felvásárlás Ez a negyedíves kis papírlap nagy izgalmat oko­zott a Veszprém megyei tanácsházán. Vajon mit írnak rá? Mert nem mindegy, a kollégák ... meg a „főnök” . Szóval, lényegessé vált, hogy mi kerül az „eredmény­nyel eleget tett” szavak elé. Ezért napok, sőt hetek óta, ki ki a maga módján magolta, vagy tanulta a négyes­­ törvényt 113 tanácsfunkcionárius kapta meg oklevelét a veszp­rémi államigazgatási iskola néhány napja megtartott ün­nepélyes záróvizsgáján, öt hónap jól végzett munkájára tett pontot ez a nap. Az öt­hónapos iskola aránylag rövid szakasza alatt is fényesen be­igazolódott, hogy a munkások, parasztok most már egyre ott­honosabbak a jogszabályok között is, ismerik az állam­­igazgatás szabályait s jó he­lyen van kezükben egy-egy község ügyeinek intézése. A szorgalmas tanulás, s a vizsgák izgalma után kézhez kapták már az okleveleket is. A TARTALOMBÓL KOMMUNISTA TANÁCSTAGOK SZEREPE, FELE­LŐSSÉGE (2—3. oldal) FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY A PAKSI JÁRÁS KÖZSÉ­GEINEK (4. oldal) MIÉRT JÁR KÜLÖN UTAKON A TANÁCS ÉS A NÉPFRONT BIZOTTSÁG BALATONLELLÉN? (5. oldal) EGYSZERŰ TÖRTÉNET VITASSUK MEG VÉGRE A VÁROSOK MAIT AZ ÉLETÉRT (5. oldal) PROBLÉ­(7. oldal) (3. oldal) . Itt a szigorú vizsgabizott­ság. Kezükben a toll — előttük már osztályzatok sora­koznak, s ahogy belepillantunk, nem is olyan rossz az átlag. Az elnök haja most sem a vizsgázó válaszá­tól mered égnek, hanem a meleg­től, amely ilyen­kor sem kíméli az embert. Vagy ta­lán attól a gondo­lattól, hogy holnap ők kerülnek sorra? Igen, mert Veszprémben ilyen fordított a világ: a vizsgáztatást is alulról felfelé szervezik ... Ő Zanathy Imre, az építési osztály előadó­ja, előbb a törvényes képviseletről felelt, most arra válaszol, hogy mit kell tartalmaznia az idézésnek? Kitűnőt kap-e, vagy csak jót? — az most válik el a vallatásnál... Hogy ki milyen osztályzatot kap, azt még nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a Veszprém megyei tanács végrehajtó bizott­sága ezért a határozatáért és a vizsga meg­szervezéséért kitűnőt érdemel. Most már csak az kell, hogy a tanács minden dolgozója, a gyakorlatban alkalmazza a tanultakat, meg­állja helyét az élet vizsgáján. Mert ez a leg­fontosabb- e odabent a vizsgabizottság — idekint a bizonytalanság. „Vajon mi vár ránk?” — töprengnek. Vagy talán a né­gyes törvényt idézgetik magukba mélyedve? Nehezen tud erre válaszolni a gondjaikba és izgalmukba be nem ava­tott szemlélő, aki páholyból nézi az eseményeket és a magukra nagyon is árulkodó nyugalmat erőltető arcokat. Végtére is most már mindegy: a szerencse és a vizsgabizott­ság dönt. A szerencse, mert a kérdéseket mindenki maga húzza, s a vizsgabizottság, amely bizonyára enyhébben bí­rál, ha esdeklőn néz egy szép szempár... Tanévzárás a Tanácsakadémián A Tanácsakadémia július 11-én tartotta tanévzáró ünne­pélyét. Ez alkalommal ismét 123 most végzett hallgatót — községi, járási, városi tanács­vezetőt és néhány megyei dolgozót — búcsúztattak az eredményesen eltöltött eszten­dő után. Az ünnepély szíves, baráti légkörben zajlott le. A Tanácsakadémia hallga­tóiból alakult énekkar által előadott Himnusz hangjai után Aibhner Pál elvtárs, a Tanács­­akadémia igazgatója üdvözöl­te a megjelenteket. Ezután Varga András elvtárs, a Mi­nisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője mondta el évzáró beszédét. Varga elvtárs hangsúlyozta: a vizsgák általában azt mu­tatták, hogy a hallgatók so­kat kaptak a Tanácsakadémiától. A végzettek újabb csoportja tehát tovább növeli azoknak a vezetőknek a számát, akik a jövőben nagyobb felkészült­séggel hajthatják végre az ál­lami feladatokat. Az ered­ményes tanévért, az időt és fáradtságot nem kímélő okta­tásért dicséret illeti a Tanács­­akadémia tanári karát. A ta­nulást azonban ne hagyja ab­ba senki — otthon is tovább kell fejlesztenie mindenkinek politikai és szakmai felkészült­ségét, általános műveltségét Hogy valaki vezető marad­hasson, lépést kell tartania az élettel, a követelményekkel. De azért is tanulnunk kell, hogy tanítani tudjunk — első­sorban a tanácstagokat, akik ezt igénylik is, bár néhol a községi apparátus munkája is elég kezdetleges, így pedig nem lehet a lakosság ügyeit megfelelően intézni, és a bü­rokrácia is felüti a fejét. A feladatokról szólva, Var­ga elvtárs rámutatott arra, hogy mindenekelőtt meg kell szilárdítani a proletárdikta­túra­ az államhatalom helyi szerveit: növelni kell a mun­kások és a tsz-parasztok kép­viseletét a tanácsokban! Fon­tos feladat a lakosság igényei­nek kielégítése minden ren­delkezésre álló eszközzel elő­ször is a jó községfejlesztési és városfejlesztési tervek mara­déktalan végrehajtásával. Ugyanakkor emelni kell az ál­lamigazgatási munka színvo­nalát, s le kell faragni a bü­rokratikus vonásokat. Hivatás­szeretet nélkül nincs, nem is lehet jó munka! — hangsú­lyozta Varga András elvtárs. Döntő feladatként foglalkozott a termelőszövetkezetek meg­szilárdításával és fejlesztésé­vel, hozzátéve, hogy ezen a té­ren is a leghatározottabban álljanak ki az elvtársak a párt politikája mellett. Végezetül a kormány nevében sok sikert és jó egészséget kívánt a most végzett hallgatóknak. Ezután kiosztották az okle­veleket és a legkiválóbbaknak a jutalmakat, majd Aichner elvtárs a tanári kar nevében búcsúzott el a hallgatóktól. Ál­talában jó eredményeket ér­tünk el — mondotta többi kö­zött —, de végeredményben majd otthon, a gyakorlati munka dönti el, hogy mit ért ez az esztendő. A magot el­vetettük, hogy milyen gyümöl­csöt hoz, az a végzett hallga­­tóktól függ... Az igazgató szavai után Dobsonyi János fejezte ki köszönetét a hallga­tók nevében a pártnak, a kor­mánynak és a Tanácsakadémia oktatói karának, hogy biztosí­totta számukra a magas szín­vonalú tanulási lehetőséget. Az ünnepély második részé­ben a hallgatók rövid, szín­vonalas kultúrműsort adtak, melyben különösen az ének­kar jeleskedett, Pohl Gyula karnagy vezényletével. Az ün­nepély az Internacionálé hang­jaival ért véget. Már kétezer méter mélységig jutottak el a fúrással a most ké­szülő városi fürdő kútjánál. A város dolgozói által a fürdőépítés javára felajánlott anyagi támoga­tás komoly eredményre vezetett. A húsipari vállalat munkásai ösz­­szesen 21 000,- forintot, a peda­gógusok és a mezőgazdasági ktsz. dolgozói 100,5 forint feletti össze­get jegyeztek átlagosan az akció megindulása óta. • Megkezdődött a városban az is­kolák és óvodák rendes évi tata­rozása. Szép példát mutatott a n. sz. általános iskola tantestülete és szülői munkaközössége, akik nagyértékű társadalmi munkát végeztek a düledező szertár le­bontásával, hogy helyébe újat építhessenek. • Befejezték a kastélykert parko­sítását és üzemképessé tették a szabadtéri színpadot. Tovább folytatják a Kálvin u. Ajtósi Dürer u. Hódi utcai járdaépí­tést, a remetei Metz- és iskola­­üdülők, valamint a Postateleki út építését.

Next