Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1958-07-24 / 14. szám
IX. ÉVFOLYAM. Ára 1,20 Ft. ,— 1958. JÚLIUS 21. --------------------------------------------------------—-------------------------------------------------------- INTÉZET .) A tavalyi terményárakkal Az idei terményfelvásárlás előkészületeiről kértünk tájékoztatást Rékai Gábor elvtárstól, a Terményforgalmi és Raktározási Vállalat mb. vezetőjétől. Rékai elvtárs elmondotta, hogy legnagyobb gondjuk, egyben legsürgősebb feladatuk a meglevő terményraktárak fertőtlenítése és szükségraktárak létesítése. Mind a termelőszövetkezeti, mind az egyéni parasztságnak nagy örömére szolgál az, hogy az idei felvásárlási árak azonosak a tavalyiakkal. A felvásárlás egészséges, nyugodt ütemben megindult. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok már eddig is jelentős terménymennyiséget ajánlottak fel az államnak, s ez az ütem az aratás, illetve a cséplés előrehaladásával tovább élénkül. A spekuláció kiszorítását szolgálja az a nagy jelentőségű kormányintézkedés, hogy a jobb terményelosztás érdekében maguk a felvásárlási szervek cserélik a terményeket. Májusi morzsolt kukoricát figyelembe véve. 100 kiló kukoricáért 120 kiló korpát, 115 kiló kukoricáért 100 kiló árpát cserél az állami felvásárló vállalat. Mi a helyzet Szolnok megyében ? A Szolnok megyei Tanács végrehajtó bizottsága is a napokban vitatta meg a megye Felvásárlási Operatív Bizottságának jelentését. Egyetértettek azzal, hogy a felvásárlásban a megfontoltságnak, a nyugodtságnak, a termelőkkel való kifogástalan szocialista kapcsolatokon kell érvényesülnie. A megyei vb. felhívta a városi, járási és községi tanácsokat, hogy mindenütt vitassák meg a felvásárlás helyzetét, ellenőrizzék az új gabona felvásárlására tett előkészületeket. A járási és városi tanácsokat utasították arra is, hogy hozzanak létre felvásárlási operatív bizottságokat A terményraktárak miatt sok a gond Szolnok megyében is. Ugyanis nemcsak a gabonát kell biztonságba helyezniük, hanem a mintegy 4000 vagonos rizstermésüiket is. Ezért a számításba vehető tárolóhelyek mellett szükségraktárakról is kell gondoskodniuk. Az elmúlt esztendőben az ország legtöbb megyéjében tapasztaltuk: a Terményforgalmi Vállalat helyi felvásárló szervei sok esetben nyolcórás hivatali elfoglaltságnak tekintették a felvásárlás fontos munkáját. Nagyon sok egyéni paraszttal találkoztunk tavaly az országutakon, akik elkeseredetten panaszolták, hogy eleget akartak tenni kötelességüknek. kilométereket hajtották lovaikat vagy ökreiket a legnagyobb dologidőben, de mire rájuk került volna a sor, a felvásárlási megbízottak befejezték az aznapi munkájukat Csorna János elvtárs, az Élelmezési Minisztérium felvásárlási kirendeltségének vezetője elmondotta: az idén már gonddal ügyelnek arra, hogy a felvásárlók addig teljesítsenek szolgálatot, amíg az utolsó gabonafuvart is át nem vették. Az ÉM felvásárlási kirendeltsége utasította a felvásárló szervek vezetőit, hogy feladatukat a törvényesség szigorú betartásával lássák el. Szolnok megyében most azt is szorgalmazzák, hogy a termelőszövetkezeti tagság felesleges gabonáját a termelőszövetkezettel egyidőben adja el az államnak. Ez a megoldás nemcsak azt jelenti, hogy temérdek gabonát mentünk meg a spekulációtól, hanem azt is, hogy emelkedik a tsz árutermelési szintje és egyidejűleg a jövedelme is. Példájukat valamennyi medve figyelmébe ajánljuk. Vértes József megindult az állami felvásárlás Ez a negyedíves kis papírlap nagy izgalmat okozott a Veszprém megyei tanácsházán. Vajon mit írnak rá? Mert nem mindegy, a kollégák ... meg a „főnök” . Szóval, lényegessé vált, hogy mi kerül az „eredménynyel eleget tett” szavak elé. Ezért napok, sőt hetek óta, ki ki a maga módján magolta, vagy tanulta a négyes törvényt 113 tanácsfunkcionárius kapta meg oklevelét a veszprémi államigazgatási iskola néhány napja megtartott ünnepélyes záróvizsgáján, öt hónap jól végzett munkájára tett pontot ez a nap. Az öthónapos iskola aránylag rövid szakasza alatt is fényesen beigazolódott, hogy a munkások, parasztok most már egyre otthonosabbak a jogszabályok között is, ismerik az államigazgatás szabályait s jó helyen van kezükben egy-egy község ügyeinek intézése. A szorgalmas tanulás, s a vizsgák izgalma után kézhez kapták már az okleveleket is. A TARTALOMBÓL KOMMUNISTA TANÁCSTAGOK SZEREPE, FELELŐSSÉGE (2—3. oldal) FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY A PAKSI JÁRÁS KÖZSÉGEINEK (4. oldal) MIÉRT JÁR KÜLÖN UTAKON A TANÁCS ÉS A NÉPFRONT BIZOTTSÁG BALATONLELLÉN? (5. oldal) EGYSZERŰ TÖRTÉNET VITASSUK MEG VÉGRE A VÁROSOK MAIT AZ ÉLETÉRT (5. oldal) PROBLÉ(7. oldal) (3. oldal) . Itt a szigorú vizsgabizottság. Kezükben a toll — előttük már osztályzatok sorakoznak, s ahogy belepillantunk, nem is olyan rossz az átlag. Az elnök haja most sem a vizsgázó válaszától mered égnek, hanem a melegtől, amely ilyenkor sem kíméli az embert. Vagy talán attól a gondolattól, hogy holnap ők kerülnek sorra? Igen, mert Veszprémben ilyen fordított a világ: a vizsgáztatást is alulról felfelé szervezik ... Ő Zanathy Imre, az építési osztály előadója, előbb a törvényes képviseletről felelt, most arra válaszol, hogy mit kell tartalmaznia az idézésnek? Kitűnőt kap-e, vagy csak jót? — az most válik el a vallatásnál... Hogy ki milyen osztályzatot kap, azt még nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a Veszprém megyei tanács végrehajtó bizottsága ezért a határozatáért és a vizsga megszervezéséért kitűnőt érdemel. Most már csak az kell, hogy a tanács minden dolgozója, a gyakorlatban alkalmazza a tanultakat, megállja helyét az élet vizsgáján. Mert ez a legfontosabb- e odabent a vizsgabizottság — idekint a bizonytalanság. „Vajon mi vár ránk?” — töprengnek. Vagy talán a négyes törvényt idézgetik magukba mélyedve? Nehezen tud erre válaszolni a gondjaikba és izgalmukba be nem avatott szemlélő, aki páholyból nézi az eseményeket és a magukra nagyon is árulkodó nyugalmat erőltető arcokat. Végtére is most már mindegy: a szerencse és a vizsgabizottság dönt. A szerencse, mert a kérdéseket mindenki maga húzza, s a vizsgabizottság, amely bizonyára enyhébben bírál, ha esdeklőn néz egy szép szempár... Tanévzárás a Tanácsakadémián A Tanácsakadémia július 11-én tartotta tanévzáró ünnepélyét. Ez alkalommal ismét 123 most végzett hallgatót — községi, járási, városi tanácsvezetőt és néhány megyei dolgozót — búcsúztattak az eredményesen eltöltött esztendő után. Az ünnepély szíves, baráti légkörben zajlott le. A Tanácsakadémia hallgatóiból alakult énekkar által előadott Himnusz hangjai után Aibhner Pál elvtárs, a Tanácsakadémia igazgatója üdvözölte a megjelenteket. Ezután Varga András elvtárs, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője mondta el évzáró beszédét. Varga elvtárs hangsúlyozta: a vizsgák általában azt mutatták, hogy a hallgatók sokat kaptak a Tanácsakadémiától. A végzettek újabb csoportja tehát tovább növeli azoknak a vezetőknek a számát, akik a jövőben nagyobb felkészültséggel hajthatják végre az állami feladatokat. Az eredményes tanévért, az időt és fáradtságot nem kímélő oktatásért dicséret illeti a Tanácsakadémia tanári karát. A tanulást azonban ne hagyja abba senki — otthon is tovább kell fejlesztenie mindenkinek politikai és szakmai felkészültségét, általános műveltségét Hogy valaki vezető maradhasson, lépést kell tartania az élettel, a követelményekkel. De azért is tanulnunk kell, hogy tanítani tudjunk — elsősorban a tanácstagokat, akik ezt igénylik is, bár néhol a községi apparátus munkája is elég kezdetleges, így pedig nem lehet a lakosság ügyeit megfelelően intézni, és a bürokrácia is felüti a fejét. A feladatokról szólva, Varga elvtárs rámutatott arra, hogy mindenekelőtt meg kell szilárdítani a proletárdiktatúra az államhatalom helyi szerveit: növelni kell a munkások és a tsz-parasztok képviseletét a tanácsokban! Fontos feladat a lakosság igényeinek kielégítése minden rendelkezésre álló eszközzel először is a jó községfejlesztési és városfejlesztési tervek maradéktalan végrehajtásával. Ugyanakkor emelni kell az államigazgatási munka színvonalát, s le kell faragni a bürokratikus vonásokat. Hivatásszeretet nélkül nincs, nem is lehet jó munka! — hangsúlyozta Varga András elvtárs. Döntő feladatként foglalkozott a termelőszövetkezetek megszilárdításával és fejlesztésével, hozzátéve, hogy ezen a téren is a leghatározottabban álljanak ki az elvtársak a párt politikája mellett. Végezetül a kormány nevében sok sikert és jó egészséget kívánt a most végzett hallgatóknak. Ezután kiosztották az okleveleket és a legkiválóbbaknak a jutalmakat, majd Aichner elvtárs a tanári kar nevében búcsúzott el a hallgatóktól. Általában jó eredményeket értünk el — mondotta többi között —, de végeredményben majd otthon, a gyakorlati munka dönti el, hogy mit ért ez az esztendő. A magot elvetettük, hogy milyen gyümölcsöt hoz, az a végzett hallgatóktól függ... Az igazgató szavai után Dobsonyi János fejezte ki köszönetét a hallgatók nevében a pártnak, a kormánynak és a Tanácsakadémia oktatói karának, hogy biztosította számukra a magas színvonalú tanulási lehetőséget. Az ünnepély második részében a hallgatók rövid, színvonalas kultúrműsort adtak, melyben különösen az énekkar jeleskedett, Pohl Gyula karnagy vezényletével. Az ünnepély az Internacionálé hangjaival ért véget. Már kétezer méter mélységig jutottak el a fúrással a most készülő városi fürdő kútjánál. A város dolgozói által a fürdőépítés javára felajánlott anyagi támogatás komoly eredményre vezetett. A húsipari vállalat munkásai öszszesen 21 000,- forintot, a pedagógusok és a mezőgazdasági ktsz. dolgozói 100,5 forint feletti összeget jegyeztek átlagosan az akció megindulása óta. • Megkezdődött a városban az iskolák és óvodák rendes évi tatarozása. Szép példát mutatott a n. sz. általános iskola tantestülete és szülői munkaközössége, akik nagyértékű társadalmi munkát végeztek a düledező szertár lebontásával, hogy helyébe újat építhessenek. • Befejezték a kastélykert parkosítását és üzemképessé tették a szabadtéri színpadot. Tovább folytatják a Kálvin u. Ajtósi Dürer u. Hódi utcai járdaépítést, a remetei Metz- és iskolaüdülők, valamint a Postateleki út építését.