Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1958-07-24 / 14. szám

* a paksi járás községeinek 1958 július. Már kora reggel forró és mozdulatlan a levegő, az autó­ verte vaskos porfelhő nehézkesen lebeg a szép Dunántúlon kígyózó országút felett. Ám nemcsak verjük, de nyerjük mi is a mások verte port: előttünk, mögöttünk vontatók rázkódnak, fürge mo­torosok szaladgálnak, cséplőgépeket huzatnak. Eleven mindenütt a határ, s a községek vezetőinek legfőbb gondja a betakarítás — cséplőcsapatokkal, tűzvéde­lemmel, tartalékalkatrészekkel törödnek most. Gon­dol-e valaki ilyenkor, a legnagyobb dolog időben a községfejlesztésre ? Akármennyi a munka, a tanácsoknak gondolniuk kell erre is, hiszen elmúlt az év első fele, s most már látnunk kell: milyen lesz az idei községfejlesztési ter­vek termése? Mi lesz az iskolákkal, orvosi rendelők­kel, villanyhálózattal, mindazzal, amit az év elején annyi lelkesedéssel és buzgalommal elhatároztak? A paksi járási tanács a napokban kapta­­ meg 14 községének jelentését az eddigi munkáról. A jelentés az első pillantásra szívderítő: a községekben az idén 2 707 000 forintot szándékoznak községfejlesztésre fordítani, s ennek több mint a felét, 1 712 000 forintot már fel is használtak. Csakhogy ...Az összeg zömét néhány kitűnően dolgozó község adja. A többiek? Van olyan is, ahol mindeddig nem csináltak semmit. Mi magunk is sorra vettünk, s így mutatjuk be most a járás községeinek jelentéseit. Nem osztályo­zunk — ki-ki tetszésére bízzuk, hogy az elmondottak után kiállítsa minden község munkájáról a félévi bi­zonyítványt ... Bikács Az idén 5 százalékos község­fejlesztési hozzájárulást sza­vaztak meg. Ez kevés pénzt lent, a kevés pénz pedig sze­gény terveket engedélyez. Nem is­ terveztek sokat. Egyik ter­vünk: öt hídnál akarják kijaví­tani az átereszeket, 6 000 fo­rint költséggel, s a szükséges cemelytgyűrűket a gazdák szállítanák a hidakhoz. Mindeddig semmit sem csi­náltak. A járási tanácshoz írott jelentésük szerint „anyag és pénzhiány miatt”. Másik nagyobb tervük: vil­lanyhálózat bővítése. Ezt csak őszre vállalta az áramszolgál­tató vállalat, s nem a községi tanácstól függ, hogy mikor kezdenek majd hozzá. Ezt nem is írjuk számlájukra. De a töb­bi... Bölcske A járás valamennyi községe közül itt szavazták meg a leg­nagyobb — 13 százalékos — községfejlesztési hozzájáru­lást. Tervük gazdag: utak, hi­dak, kutak javítása, 300 méter járda, az autóbusz megállónál a tér kikövezése (50 000 forint és 15 000 forint értékű társa­dalmi munka) parkosítás, a villanyhálózat bővítése — s ezek csak a kisebbek! A két nagy terv: a régi kas­télyból iskolát építenek (130 000 forint) és az idén megvásárol­ják a község jövőre épülő, szép nagy mozijához az anya­got (305 000 forint). Nos, az iskola, s vele együtt két nevelői lakás már csaknem készen áll, a szakmunkások az utoló simításokat végzik. Józsa elvtárs, a tanács titká­ra mutatja a most még törme­lékkel teli, gyomos udvart: — Itt még szép park lesz. A felnőttek eltakarítják a törme­léket, s aztán a nevelők — iga­zán szívesen vállalták — majd a gyerekekkel együtt elültetik a virágokat. Aztán megmutatja a mozi épületéhez összehordott téglá­kat, s mutatná, hogyan állnak már a helyükön a villanyveze­téket váró oszlopok is. A munka nagy részét a község la­kói végezték, őszre már csak a tér kövezése, a járdák javí­tása marad. Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy már most megmondhassuk: ha így folytatják, ilyen szívesen, ennyire közös akarattal, talán elsőként jelenthetik az idei tervek megvalósulását... Dunaföldvár A tanácsháza folyosóján ko­ratavaszt idéző képek: még meztelen-lombtalan fák, ska­­bátos-kucsmás emberek, ki lapáttal, ki szekérrel — az idei első társadalmi munka, a Nagyhegyaljai út rendbeh­o­­zása­.­­ Azóta annyi mindent meg­csináltak már! — Bíró elvtárs, a tanács el­nöke éppen a határba ké­szül és szívesen hinné, hogy csak néhány percre tartóztat­juk. De amint hallja, hogy a községfejlesztésről lesz szó leül, kimutatásokat hozat , s már észre sem veszi az idő múlását. Nem csoda, hiszen annyi el­mondani­való­ja van! Tavaly építettek egy tör­pe vízművet, az idén meg­csináltak hozzá két kilomé­ternyi hálózatot, közkutak­­kal, tűzcsapokkal. Kész már a kétkilométernyi járda egy része, a vásártéren áll az új „cédulaház”, már megvásá­rolták — pedig csak szeptem­berre kell! — az új iskolai padokat, táblákat, kiegészítet­ték a fúvószenekar felszere­lését, vettek egy televíziós­készüléket ... Elköltöttek többszázezer forintot, s a 80 ezer forint értékűre terve­zett társadalmi munkából 193 kocsi- és 350 gyalogos-„nap­­számmal” (ezzel mérik a tár­sadalmi munka értékét) csak­nem 37 ezer forintot teljesí­tettek. Most a héten érkezik hajó­val az útburkoláshoz szük­séges kő, a gazdák cséplés után azt kezdik behordani. A villany­hálózat bővítése itt is gondot jelent: a község el­készített mindent, a pénz ren­delkezésre áll, ám az áram­­szolgáltató vállalat arra hi­vatkozik, hogy a régi veze­téket is ki kell cserélni, mert az nem bírja majd az újabb terhelést A község ezt nem tervezte, erre nincs is pén­ze. Az áramszolgáltató vállalat sem tervezte — ott sincs rá pénz. De honnan is gondol­ták volna, hogy a községek­ben mindenütt villanyt akar­nak, s ezért olyan szívesen áldoznak pénzt, munkát? Máris látható, hogy itt majd országos rendezés, központi segítség kell, mert ez a vá­ratlan erővel fellángolt kí­vánság néhány éven belül megoldásra vár! Dunakömlőd Már tavaly összegyűjtötték a pénzt, az ideit is hozzátet­ték, ebből 900 méteres ve­zetékkel bővítették ki a vil­lanyhálózatot. A szerencsések közé tartoznak, mert a vál­lalat már be is fejezte a munkát. Most még a műve­lődési otthont hozzák rendbe — ez már­ kisebb, rövidebb lélegzetű munka, rövidesen elkészülnek ezzel is. Dunaszentgyörgy — Ilyen község nincs több a járásban, de talán az ország­ban sem — így jellemezték a falut a járási tanácsnál. Valóban furcsa község: mindössze négyszázalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulást terveztek a pénzben. A töb­bit... Délben, ebédidőben érkez­tünk a községbe, a tanácshá­zán senkit sem találtunk. Mindegy, azért a most épülő óvodát megnézzük, lefényké­pezzük. Vezetőnk akadt nyom­ban. Ám az új óvodánál csak téglahalmok, földhányások, de ember sehol, úgy látszik, itt is ebédszünetet tartanak. Járunk, nézelődünk a jöven­dő óvoda alapjainál, s akkor az úton három ember jön la­páttal. — Az építők? Nem ... azaz mégis. Mert Oláh Dániel tanácstag és kör­zetének most, a legnagyobb do­logidőben lapátokkal gyülekező lakói — férfiak, asszonyok — már egy napot dolgoztak itt is, az óvodát ők alapozták. Csak most éppen nem az óvo­dát építeni jöttek, hanem a te­herautót várják, sóderért men­nek majd az utca javításához. Tízen, tizenketten vannak már, várják az autót. — Hogyan jut idejük ennyi társadalmi munkára? — Hát — mondják egysze­rűen — ezt magunkna­k csi­náljuk ... Az óvodához eddig 19 ezer forintot és 31 ezer forint érté­kű önkéntes munkát adtak! És kijavítanak 1500 méter föld­­utat, építenek 1000 méternyi betonjárdát — kevés pénzzel, вок közös munkával. Annyi önkéntes munkát vál­laltak és végeznek, hogy­­az a megszavazott összegnek a sok­szorosát teszi ki. Gerjen Ezer méternyi járdát kíván­nék építeni, s 4 ezer forintos költség felét társadalmi mun­kával adják. Ez még terv csu­pán. De a tetőig áll már a tanácsháza, s a 81 ezer forin­tos költségből 20 ezer forintot itt is társadalmi munkával pó­tolnak. Mert a régi tanácshá­zát művelődési otthonná ala­kítják át, s télen már ott akar­nak bálozni a fiatalok! Györk­öny A terv: 200 méter járda ja­vítása és 1500 méteren villany­hálózat bővítés. Eredmény: semmi. — Nincs kapacitás, s kevés a pénz — ennyit tudnak jelenteni csu­pán ... Kajdacs A járás községei közül itt szavazták meg a legalacso­nyabb — 3 százalékos — köz­ségfejlesztési hozzájárulást. A tervük is ehhez mérten mére­tezett: kutak javítására 10 000 az iskola tatarozására 3 000 művelődési otthon átalakítására 11 000 könyvtár bővítésére 500 tanácsháza tetőzetének javítására 18 000 forintot szántak. A tervből csak az utolsó té­tel, a tanácsháza tetejének a kijavítására futotta mindeddig. (Reméljük, csupán véletlen az, hogy a tanács vezetői élsükként önmagukra gondoltak..­­.) Madocsa A tervezett 800 méter járda kész. Tavaly megvették a jár­dalapokat, az idén elkészültek a munkával. A villanyhálózat 2700 méteres bővítéséből is ta­valy készült el 2000 méter, az idei 700 métert az áramszol­gáltató vállalat jóvoltából most kezdték el. Nagydorog A községnek 102 ezer forint­ja van az idén községfejlesz­tésre, és egy nagy kívánsá­guk: orvoslakást szeretnének. Ám a pénz erre nem elég, az épület, amelyet orvoslakásnak megvehetnének, 120 ezer fo­rintba kerül. Ráadásul mást is szeretnének: bővítették az óvodát, napközit, s erre már 15 ezer forintot elköltöttek. Most vásárolják meg a dró­tot a vásártér körülkerítésére, s így még kevesebb marad az orvoslakásra. Minthogy több pénzük nem lesz, a nagy terv­ből se lesz már semmi az idén. Pedig amit eddig csináltak, egész évi eredménynek nagyon kevés! Tanulság: vagy addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér , vagy valamivel nagyobbra kellett volna szab­ni azt a takarót! Németkér Máris megállapítható, hogy a németkériek bizony rosszul terveztek: a másfél kilométe­res út, az iskola tatarozása, a villanyhálózat bővítése sokkal kevesebbe kerül, mint amennyi pénzük van községfejlesztésre. Amikor ezt észrevették, a ta­nácsülés pótlólag egy gyógy­szertár létesítésére szavazott. Csakhogy ehhez épületet kel­lene venni, ahhoz pedig már kevés lenne a pénz. Mi legyen hát? A lakosság a villanyhá­lózat további bővítését sürge­ti, ehhez külön is hozzájárul­nának —, de vajon tudja-e vállalni ezt az áramszolgálta­tó vállalat? Még mindig tervezgetnek, most csinálják azt, amit az év elején kellett volna felmérni, meggondolni, eldönteni. Pedig most már félő, hogy a két na­gyobb terv valamelyike helyett így esik az idei községfejlesz­tés — a pad alá... Paks őszintén meg kell monda­nunk dr. Papp Tihamér elv­társnak, a községi tanács tit­kárának, hogy gondjukon nem tudunk segíteni. Elismerjük, hogy valóban gondban vannak. A tanácsülés annak idején 14 szavazattal 6 ellenében (17-en tartózkodtál a szavazástól) 4 százaléka községfejlesztési hozzájárulás fogadott el. Ebből szeretnének mindent: utat javítani, kutakat tisztítani, villamosítani, a böl­csődét bővíteni, s ráadásul: — 200 ezer forintért egy orvo­si rendelőnek, s lakásnak al­kalmas épületet vásárolni. Paks ugyanis Dunakömlőddel együtt alkot egy orvosi körze­tet, s a két község 15 ezer la­kosának ma mindössze két körzeti orvosa van. A megyei tanácshoz fordultak kölcsönért, de a megyei tanács már szét­osztotta a rendelkezésére álló pénzt azoknak a községeknek, ahol a befejezéshez legköze­lebb álló létesítményekhez ki­sebb összeg kellett, s ahol­­ pénzzel, társadalmi munkával a legtöbbet áldoz a lakosság­­ a saját falujáért. Ha megértjük is a paksiak gondját, a megyei tanáccsal ér­tünk egyet: a kölcsön nem ar­ra szolgál, hogy pótolja a he­lyi áldozatkészséget, s kihúzza a kátyúból a legrosszabbak szekerét. A segítségre minde­nekelőtt a törekvő, tettrekész községek jogosultak. Ha az idén már nem is, a jövő évi terv összeállításako­­szolgáljon ez tanulságul a ta­nácsnak! Pusztahencse Tavaly az állam segítségével s a lakosság áldozatkész hoz­zájárulásával az egész közsé­get villamosították. Az idén a községfejlesztési alapból anya­got vásárolnak, hogy jövőre felépíthessék az új művelődé­si otthont. Sárszentlőrinc A községfejlesztési alapba 25 ezer forintot szánnak egy törpe­ vízmű építésére. A köz­ségben víztársulat alakult, s a lakosság a községfejlesztési já­rulékon túl, külön is fedezi a víz bevezetésének költségei. Két és fél kilométernyi járőrt is építenek 166 ezer forint­ költséggel. Az anyagot jórós­­megvásárolták, s a munkát elkezdték már.­­ Az év első fele elmúlt. Mi­kor és hogyan készülnek el az év elején annyi lelkesedésse­ megszavazott utak, iskolák, or­vosi rendelők? Mi nem osztályoztunk, de a lakosság mindenütt kiállítja a tanácsok eddigi községfejlesz­tési munkájáról a megérde­melt bizonyítványt. L. T. — Magunknak csinálunk itt min­dent, nem igaz? Hát azért jövünk szívesen a legna­gyobb dologidőben is — ezt mondja Oláh Dániel ta­nácstag választói nevében is Sokablakos, szép iskola lett a régi kastélyból. S amint a szakmunkások elvonultak, eltakarítják a törmeléket, jön­nek a nevelők a gyerekekkel, s teleültetik virágokkal az udvart... Ezt a képet pedig Bíró elvtárs­tól, a dunaföldvári tanács elnökétől kaptuk. Mása ott függ a tanácsháza folyosóján. Még kora tavasszal tették ki, az első nagy társadalmi munka után, amikor három tanácstag — Sióvölgyi József, Kiss István és Nagy Mihály — veze­tésével 36 kocsi és 42 „gyalogos” gazda rendbehozta a Na­gyhegyaljai utat . — Most ugyan a teherautót várjuk, hogy mehessünk a sóderért, de mi, a 12-es körzetiek ástuk meg itt, az új óvodánál né­hány napja az alapot. Most majd jönnek a többi körzetből, mind­ mások, mert az akarjuk, hogy ősz­re álljon az óvoda...

Next