Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1958-07-24 / 14. szám
* a paksi járás községeinek 1958 július. Már kora reggel forró és mozdulatlan a levegő, az autó verte vaskos porfelhő nehézkesen lebeg a szép Dunántúlon kígyózó országút felett. Ám nemcsak verjük, de nyerjük mi is a mások verte port: előttünk, mögöttünk vontatók rázkódnak, fürge motorosok szaladgálnak, cséplőgépeket huzatnak. Eleven mindenütt a határ, s a községek vezetőinek legfőbb gondja a betakarítás — cséplőcsapatokkal, tűzvédelemmel, tartalékalkatrészekkel törödnek most. Gondol-e valaki ilyenkor, a legnagyobb dolog időben a községfejlesztésre ? Akármennyi a munka, a tanácsoknak gondolniuk kell erre is, hiszen elmúlt az év első fele, s most már látnunk kell: milyen lesz az idei községfejlesztési tervek termése? Mi lesz az iskolákkal, orvosi rendelőkkel, villanyhálózattal, mindazzal, amit az év elején annyi lelkesedéssel és buzgalommal elhatároztak? A paksi járási tanács a napokban kapta meg 14 községének jelentését az eddigi munkáról. A jelentés az első pillantásra szívderítő: a községekben az idén 2 707 000 forintot szándékoznak községfejlesztésre fordítani, s ennek több mint a felét, 1 712 000 forintot már fel is használtak. Csakhogy ...Az összeg zömét néhány kitűnően dolgozó község adja. A többiek? Van olyan is, ahol mindeddig nem csináltak semmit. Mi magunk is sorra vettünk, s így mutatjuk be most a járás községeinek jelentéseit. Nem osztályozunk — ki-ki tetszésére bízzuk, hogy az elmondottak után kiállítsa minden község munkájáról a félévi bizonyítványt ... Bikács Az idén 5 százalékos községfejlesztési hozzájárulást szavaztak meg. Ez kevés pénzt lent, a kevés pénz pedig szegény terveket engedélyez. Nem is terveztek sokat. Egyik tervünk: öt hídnál akarják kijavítani az átereszeket, 6 000 forint költséggel, s a szükséges cemelytgyűrűket a gazdák szállítanák a hidakhoz. Mindeddig semmit sem csináltak. A járási tanácshoz írott jelentésük szerint „anyag és pénzhiány miatt”. Másik nagyobb tervük: villanyhálózat bővítése. Ezt csak őszre vállalta az áramszolgáltató vállalat, s nem a községi tanácstól függ, hogy mikor kezdenek majd hozzá. Ezt nem is írjuk számlájukra. De a többi... Bölcske A járás valamennyi községe közül itt szavazták meg a legnagyobb — 13 százalékos — községfejlesztési hozzájárulást. Tervük gazdag: utak, hidak, kutak javítása, 300 méter járda, az autóbusz megállónál a tér kikövezése (50 000 forint és 15 000 forint értékű társadalmi munka) parkosítás, a villanyhálózat bővítése — s ezek csak a kisebbek! A két nagy terv: a régi kastélyból iskolát építenek (130 000 forint) és az idén megvásárolják a község jövőre épülő, szép nagy mozijához az anyagot (305 000 forint). Nos, az iskola, s vele együtt két nevelői lakás már csaknem készen áll, a szakmunkások az utoló simításokat végzik. Józsa elvtárs, a tanács titkára mutatja a most még törmelékkel teli, gyomos udvart: — Itt még szép park lesz. A felnőttek eltakarítják a törmeléket, s aztán a nevelők — igazán szívesen vállalták — majd a gyerekekkel együtt elültetik a virágokat. Aztán megmutatja a mozi épületéhez összehordott téglákat, s mutatná, hogyan állnak már a helyükön a villanyvezetéket váró oszlopok is. A munka nagy részét a község lakói végezték, őszre már csak a tér kövezése, a járdák javítása marad. Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy már most megmondhassuk: ha így folytatják, ilyen szívesen, ennyire közös akarattal, talán elsőként jelenthetik az idei tervek megvalósulását... Dunaföldvár A tanácsháza folyosóján koratavaszt idéző képek: még meztelen-lombtalan fák, skabátos-kucsmás emberek, ki lapáttal, ki szekérrel — az idei első társadalmi munka, a Nagyhegyaljai út rendbehozása. Azóta annyi mindent megcsináltak már! — Bíró elvtárs, a tanács elnöke éppen a határba készül és szívesen hinné, hogy csak néhány percre tartóztatjuk. De amint hallja, hogy a községfejlesztésről lesz szó leül, kimutatásokat hozat , s már észre sem veszi az idő múlását. Nem csoda, hiszen annyi elmondanivalója van! Tavaly építettek egy törpe vízművet, az idén megcsináltak hozzá két kilométernyi hálózatot, közkutakkal, tűzcsapokkal. Kész már a kétkilométernyi járda egy része, a vásártéren áll az új „cédulaház”, már megvásárolták — pedig csak szeptemberre kell! — az új iskolai padokat, táblákat, kiegészítették a fúvószenekar felszerelését, vettek egy televízióskészüléket ... Elköltöttek többszázezer forintot, s a 80 ezer forint értékűre tervezett társadalmi munkából 193 kocsi- és 350 gyalogos-„napszámmal” (ezzel mérik a társadalmi munka értékét) csaknem 37 ezer forintot teljesítettek. Most a héten érkezik hajóval az útburkoláshoz szükséges kő, a gazdák cséplés után azt kezdik behordani. A villanyhálózat bővítése itt is gondot jelent: a község elkészített mindent, a pénz rendelkezésre áll, ám az áramszolgáltató vállalat arra hivatkozik, hogy a régi vezetéket is ki kell cserélni, mert az nem bírja majd az újabb terhelést A község ezt nem tervezte, erre nincs is pénze. Az áramszolgáltató vállalat sem tervezte — ott sincs rá pénz. De honnan is gondolták volna, hogy a községekben mindenütt villanyt akarnak, s ezért olyan szívesen áldoznak pénzt, munkát? Máris látható, hogy itt majd országos rendezés, központi segítség kell, mert ez a váratlan erővel fellángolt kívánság néhány éven belül megoldásra vár! Dunakömlőd Már tavaly összegyűjtötték a pénzt, az ideit is hozzátették, ebből 900 méteres vezetékkel bővítették ki a villanyhálózatot. A szerencsések közé tartoznak, mert a vállalat már be is fejezte a munkát. Most még a művelődési otthont hozzák rendbe — ez már kisebb, rövidebb lélegzetű munka, rövidesen elkészülnek ezzel is. Dunaszentgyörgy — Ilyen község nincs több a járásban, de talán az országban sem — így jellemezték a falut a járási tanácsnál. Valóban furcsa község: mindössze négyszázalékos községfejlesztési hozzájárulást terveztek a pénzben. A többit... Délben, ebédidőben érkeztünk a községbe, a tanácsházán senkit sem találtunk. Mindegy, azért a most épülő óvodát megnézzük, lefényképezzük. Vezetőnk akadt nyomban. Ám az új óvodánál csak téglahalmok, földhányások, de ember sehol, úgy látszik, itt is ebédszünetet tartanak. Járunk, nézelődünk a jövendő óvoda alapjainál, s akkor az úton három ember jön lapáttal. — Az építők? Nem ... azaz mégis. Mert Oláh Dániel tanácstag és körzetének most, a legnagyobb dologidőben lapátokkal gyülekező lakói — férfiak, asszonyok — már egy napot dolgoztak itt is, az óvodát ők alapozták. Csak most éppen nem az óvodát építeni jöttek, hanem a teherautót várják, sóderért mennek majd az utca javításához. Tízen, tizenketten vannak már, várják az autót. — Hogyan jut idejük ennyi társadalmi munkára? — Hát — mondják egyszerűen — ezt magunknak csináljuk ... Az óvodához eddig 19 ezer forintot és 31 ezer forint értékű önkéntes munkát adtak! És kijavítanak 1500 méter földutat, építenek 1000 méternyi betonjárdát — kevés pénzzel, вок közös munkával. Annyi önkéntes munkát vállaltak és végeznek, hogyaz a megszavazott összegnek a sokszorosát teszi ki. Gerjen Ezer méternyi járdát kívánnék építeni, s 4 ezer forintos költség felét társadalmi munkával adják. Ez még terv csupán. De a tetőig áll már a tanácsháza, s a 81 ezer forintos költségből 20 ezer forintot itt is társadalmi munkával pótolnak. Mert a régi tanácsházát művelődési otthonná alakítják át, s télen már ott akarnak bálozni a fiatalok! Györköny A terv: 200 méter járda javítása és 1500 méteren villanyhálózat bővítés. Eredmény: semmi. — Nincs kapacitás, s kevés a pénz — ennyit tudnak jelenteni csupán ... Kajdacs A járás községei közül itt szavazták meg a legalacsonyabb — 3 százalékos — községfejlesztési hozzájárulást. A tervük is ehhez mérten méretezett: kutak javítására 10 000 az iskola tatarozására 3 000 művelődési otthon átalakítására 11 000 könyvtár bővítésére 500 tanácsháza tetőzetének javítására 18 000 forintot szántak. A tervből csak az utolsó tétel, a tanácsháza tetejének a kijavítására futotta mindeddig. (Reméljük, csupán véletlen az, hogy a tanács vezetői élsükként önmagukra gondoltak...) Madocsa A tervezett 800 méter járda kész. Tavaly megvették a járdalapokat, az idén elkészültek a munkával. A villanyhálózat 2700 méteres bővítéséből is tavaly készült el 2000 méter, az idei 700 métert az áramszolgáltató vállalat jóvoltából most kezdték el. Nagydorog A községnek 102 ezer forintja van az idén községfejlesztésre, és egy nagy kívánságuk: orvoslakást szeretnének. Ám a pénz erre nem elég, az épület, amelyet orvoslakásnak megvehetnének, 120 ezer forintba kerül. Ráadásul mást is szeretnének: bővítették az óvodát, napközit, s erre már 15 ezer forintot elköltöttek. Most vásárolják meg a drótot a vásártér körülkerítésére, s így még kevesebb marad az orvoslakásra. Minthogy több pénzük nem lesz, a nagy tervből se lesz már semmi az idén. Pedig amit eddig csináltak, egész évi eredménynek nagyon kevés! Tanulság: vagy addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér , vagy valamivel nagyobbra kellett volna szabni azt a takarót! Németkér Máris megállapítható, hogy a németkériek bizony rosszul terveztek: a másfél kilométeres út, az iskola tatarozása, a villanyhálózat bővítése sokkal kevesebbe kerül, mint amennyi pénzük van községfejlesztésre. Amikor ezt észrevették, a tanácsülés pótlólag egy gyógyszertár létesítésére szavazott. Csakhogy ehhez épületet kellene venni, ahhoz pedig már kevés lenne a pénz. Mi legyen hát? A lakosság a villanyhálózat további bővítését sürgeti, ehhez külön is hozzájárulnának —, de vajon tudja-e vállalni ezt az áramszolgáltató vállalat? Még mindig tervezgetnek, most csinálják azt, amit az év elején kellett volna felmérni, meggondolni, eldönteni. Pedig most már félő, hogy a két nagyobb terv valamelyike helyett így esik az idei községfejlesztés — a pad alá... Paks őszintén meg kell mondanunk dr. Papp Tihamér elvtársnak, a községi tanács titkárának, hogy gondjukon nem tudunk segíteni. Elismerjük, hogy valóban gondban vannak. A tanácsülés annak idején 14 szavazattal 6 ellenében (17-en tartózkodtál a szavazástól) 4 százaléka községfejlesztési hozzájárulás fogadott el. Ebből szeretnének mindent: utat javítani, kutakat tisztítani, villamosítani, a bölcsődét bővíteni, s ráadásul: — 200 ezer forintért egy orvosi rendelőnek, s lakásnak alkalmas épületet vásárolni. Paks ugyanis Dunakömlőddel együtt alkot egy orvosi körzetet, s a két község 15 ezer lakosának ma mindössze két körzeti orvosa van. A megyei tanácshoz fordultak kölcsönért, de a megyei tanács már szétosztotta a rendelkezésére álló pénzt azoknak a községeknek, ahol a befejezéshez legközelebb álló létesítményekhez kisebb összeg kellett, s ahol pénzzel, társadalmi munkával a legtöbbet áldoz a lakosság a saját falujáért. Ha megértjük is a paksiak gondját, a megyei tanáccsal értünk egyet: a kölcsön nem arra szolgál, hogy pótolja a helyi áldozatkészséget, s kihúzza a kátyúból a legrosszabbak szekerét. A segítségre mindenekelőtt a törekvő, tettrekész községek jogosultak. Ha az idén már nem is, a jövő évi terv összeállításakoszolgáljon ez tanulságul a tanácsnak! Pusztahencse Tavaly az állam segítségével s a lakosság áldozatkész hozzájárulásával az egész községet villamosították. Az idén a községfejlesztési alapból anyagot vásárolnak, hogy jövőre felépíthessék az új művelődési otthont. Sárszentlőrinc A községfejlesztési alapba 25 ezer forintot szánnak egy törpe vízmű építésére. A községben víztársulat alakult, s a lakosság a községfejlesztési járulékon túl, külön is fedezi a víz bevezetésének költségei. Két és fél kilométernyi járőrt is építenek 166 ezer forint költséggel. Az anyagot jórósmegvásárolták, s a munkát elkezdték már. Az év első fele elmúlt. Mikor és hogyan készülnek el az év elején annyi lelkesedésse megszavazott utak, iskolák, orvosi rendelők? Mi nem osztályoztunk, de a lakosság mindenütt kiállítja a tanácsok eddigi községfejlesztési munkájáról a megérdemelt bizonyítványt. L. T. — Magunknak csinálunk itt mindent, nem igaz? Hát azért jövünk szívesen a legnagyobb dologidőben is — ezt mondja Oláh Dániel tanácstag választói nevében is Sokablakos, szép iskola lett a régi kastélyból. S amint a szakmunkások elvonultak, eltakarítják a törmeléket, jönnek a nevelők a gyerekekkel, s teleültetik virágokkal az udvart... Ezt a képet pedig Bíró elvtárstól, a dunaföldvári tanács elnökétől kaptuk. Mása ott függ a tanácsháza folyosóján. Még kora tavasszal tették ki, az első nagy társadalmi munka után, amikor három tanácstag — Sióvölgyi József, Kiss István és Nagy Mihály — vezetésével 36 kocsi és 42 „gyalogos” gazda rendbehozta a Nagyhegyaljai utat . — Most ugyan a teherautót várjuk, hogy mehessünk a sóderért, de mi, a 12-es körzetiek ástuk meg itt, az új óvodánál néhány napja az alapot. Most majd jönnek a többi körzetből, mind mások, mert az akarjuk, hogy őszre álljon az óvoda...