Tanácsok Lapja, 1960 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1960-08-08 / 15. szám
A minap Tatabányán útbaigazítást kértem az egyik járókelőtől. — Arra tessék menni, az új vásárcsarnok felé, azt tudja, hol van, ugye? — s bizonyos volt benne, hogy nekem tudnom kell. Kicsit csodálkozott, amikor bevallottam, hogy sajnos, nem tudom. Mentségemül szolgáljon: az óvárosi vásárcsarnok — s egy hasonló az Újvárosban — csak az idén készült el. Ám a tatabányaiak számára ma már természetes, hogy vannak, hogy a városhoz tartoznak. Birtokba vették, hozzátartoznak a városképhez, hozzátartoznak életükhöz, mint az a sok egyéb, amit az elmúlt években csináltak maguknak. S bár az idei községfejlesztési terv kedvéért utaztam Tatabányára, mégis győzött a kíváncsiság: hogyan élnek mindazzal, amit a korábbi években létesítettek? Hogyan olvasztotta be életébe a város a községfejlesztési forintjaiból készült létesítményeket? Azaz, mutassa már a gyakorlat: jól alkalmazkodott-e a városi tanács a lakosság kívánságaihoz? Azt csinálták-e, amire ennek az 52 ezer lakosú bányászvárosnak igénye, szüksége van? Sütő elvtárs, a városi tanács VB-titkára szegődött kalauzomul. Bejártuk a 15 kilométer hosszú várost, s meg-megálltunk ott, ahol Sütő elvtárs azt mondta: ezt is a községfejlesztési alapból csináltuk... Házasságkötő-terem Csinos villaépület a II. kerületben — itt székel a tanácskirendeltség. — A bejárat előtti térséget úgy képeztük ki — mutatja Sütő elvtárs —, hogy ide beállhatnak az autók. ... És megyünk fel a piros mintás szőnyeges, cserepes virágokkal díszített lépcsőn, annyi mirtuszosfátylas menyaszszony, ünnepi, fekete ruhás vőlegény, könnyező mamák és megilletődött násznép nyomán a házasságkötő-terembe. Harasta elvtársnő, a kirendeltségvezető még egy nászindulót is feltesz a lemezjátszóra, hogy érzékeltesse a derűs, csupavirág terem ünnepélyes hangulatát, az elfogódott és örökszép pillanatot, amikor az ifjú pár a nemzetiszín, hímzett terítős asztalnál beírja nevét az anyakönyvbe. "1 . A házasságkötő-termet tavaly nyitották meg, s csak az idén már 142 fiatal pár fogadott itt örök hűséget egymásnak. A múlt szombaton hét esküvő volt, s még az utcán is álltak az emberek, amikor Kocsis Imre rendőrfőhadnagy a díszruhás, fehér kesztyűs bajtársak sorfala között vezette az anyakönyvvezető elé Golub Rózát, vagy amikor Harasta István lakatos (a kerületi párttitkár fia) kötött házasságot Szabó Erzsébettel. — Az már egészen természetes, hogy aki ünnepélyes, szép esküvőt, egész életre szóló emléket akar, az ide jön házasságot kötni — mondja Harasta elvtársnő. Nézem az anyakönyv utolsó bejegyzéseit: vájár, bányamérnök, gépész, vízvezetékszerelő, tsz-tag a férfiak foglalkozása. A munkásvárosban felnőtt fiatalok igénye hozta létre ezt a modern, szép házasságkötő-termet. S okosan döntött a tanács, amikor megszavazta rá a pénzt... S lám, mire jó még ez a terem : mostanában már itt tartják a névadó-ünnepségeket is. A legutolsó bejegyzett: Sárai László és Szuromi Anna környebányai lakosok Anna lánya. Ez a dolgok rendje — lassan-lassan kismamaként és ifjú apaként jönnek ide viszsza, akik itt kötöttek házasságot, odatéve az anyakönyvezető elé Tatabánya pólyában rugdalózó kis polgárát... A „mi" virágoskertünk Megyünk az újvárosi vásárcsarnok felé, s közben Sütő elvtárs mutatja a házak körüli parkokat: nézzem csak meg, mert ez mind a lakók műve. Évekig százezreket költött a tanács a parkosításra — évekig letaposott fű, csenevész virágok, magasra nőtt gyommező volt az eredmény.— Tavaly a lakókra bíztuk a házak előtti parksávokat. A kertészek segítenek, de nem is nagyon kell segítség ide ...A lakók megvették a fűmagot, a virágokat, volt, aki több száz forintot költött a ház előtti rózsákra. És most a nyár ezer virága ragyog a házak között. Sok helyütt láttam kertészkedőket — és hozzá férfiakat! —, akik a délelőtti napsütésben a virágokat gondozták. Délután lemennek a bányába, a szénné halt fák, növények közé — addig itt töltik idejüket a „saját” parkjukban. Megálltunk egy kardvirágokat kapálgató bácsinál. — Ledöntötte a szél — mutatja. S míg kicseréltük véleményünket esőről, fűről, virágról, addig az is kiderült, hogy a bácsi miskolci, a Vasgyár nyugdíjasa, aki fiát látogatja Tatabányán. S nekik is van a Vasgyár körüli házaknál parkjuk — még szebb is ennél. A menye az ablakból kihajolva hallgatja a beszélgetést. — Mindent magunk vettünk, s ez még csak az első év. Most mindenki akart bele ültetni. De jövőre én szeretném csinálni az egészet, hogy ne ültessük így, egymás nyakára a virágokat. Felnézek a modern, több emeletes házra. Magáénak szeretné a kis parkot? Nem tudom, mit szólnának hozzá a többiek... A vásárcsarnok ■— Festett babot, szép szilvát tessék! — kínálgatja egy néni áruját. A tabajdi Aranykalász Tsz elárusítóhelyénél szép paprikáért verődtek sorba az asszonyok. A tágas, jól épített, világos csarnok már túl van a reggeli, kora délelőtti forgalmon, mégis tiszta, rendes, így vigyáznak rá, vagy ilyen jól gondját viselik?_ Ez is, az is — mondja a gondnok, Jelinek Kálmánné. — A tisztántartás, nem nagy gond, mert úgy épült, hogy mindenütt jól mosható, locsolható. De nagyon vigyáznak rá maguk az asszonyok, hiszen talán nincs is a környéken, aki ne segített volna építeni. A két csarnok 3—3 és fél milliós költségéhez 600 000 forint értékű társadalmi munkát adott a lakosság. Mondják, legalább annyi asszony volt itt, mint férfi —, földet hánytak, talicskát toltak, téglát hordtak. " _ Most már az övék — s láthatóan a csarnoknak is köszönhető, hogy a környező tsz-ek (de még a szomszédos megyék tsz-ei is) kezdenek ideszokni. Az eredmény: javuló gyümölcs- és zöldségfelhozatal A város vezetői tudják, hogy még sokkal több gyümölcs, zöldségféle kellene, de az már jó, hogy a két csarnokban a Mezőker mellett 5 tsz kért állandó árusítóhelyet... Garázsbérlők A közelben sok kapus, földszintes épület, a községfejlesztési alapból épült garázs. A 16, havi 100 forintért bérelhető autógarázst negyven autótulajdonos igényelte, ötöt az orvosok kaptak meg belőle, hármat a posta (hogy a házhozszállítást megoldhassa), a többi: bányászoké, mérnököké. Harminc motor is itt éjszakázik, külön, erre a célra épült helyiségben. A terv: az udvarra kocsicsomót csinálnak, s majd további garázsokat. A bérleti díj a városi tanács bevétele, s majd arra fordítják, amire kell: az épülő strandfürdőre, a nagyobbításra váró vidám parkra vagy az ezernyi tervük valamelyikére. Csákány-pusztán, úttörők között A város közelében, túl az állami gazdaság gyümölcsösén, a bakonyi erdő bújtató sűrűjében egyemeletes, vadonatúj acis ház. Előtte piros nyakkendős úttörők hintáznak az erős törzsű fákra szerelt gyűrűn, bent ebédhez terítve vár a hosszú asztal. Kislányok fésülködnek, váltanak ruhát a tágas hálótermekben — most jöttek meg a körtvélyesi kirándulásról. A házat — amelyet a Táncsics iskola kezdeményezésére, a tané és az üzemek segítségével építettek, egész nyárra birtokba vették a gyerekek. Hetenként, kéthetenként váltják itt egymást a különböző iskolák úttörői, akik közül sokan maguk is részt vettek az építésben: a kiszáradt patakmederből ők hordták fel az alap sziklaköveit, ásták az alapot, rakták a falat. A tanács százezer forintot adott a házhoz, a községfejlesztési alapból. S bár még kút kell ide és villany, már azt tervezgetik, hogy — a gyerekek legnagyobb örömére — télen majd a versengő iskolák legjobb osztályait hozzák 1—1 hétre a csákánypusztai üdülőbe. . . . . i ■k ír Tatabánya bányászváros — lakói nem sok pénzzel táplálják a községfejlesztési alapot. Ám, ha pénzzel nem is — kezemunnkájukkal annál inkább. Tavaly a tanács — az előző évek tapasztalatai alapján — 60 ezer forint értékű társadalmi munkát tervezett. A lakosság adott 715 ezret a vásárcsarnokok, a házasságkötőterem, az egyik művelődési otthon építésénél, s a vízvezetékhálózat bővítésénél. Az idén már— mint alappal — 600 ezer forint értékű segítséggel számolnak. Több mint felét máris megkapták, részben a vásárcsarnokok idei munkáinál, részben pedig a négy új boltnál, amit a leggyengébben ellátott peremvidékeken a lakosság épített fel! Meglesz a többi is — számolgatja Sütő elvtárs a 80- 100 ezreket; a szociális otthon bővítésénél, a vidámparknál, a művelődési otthonnál, az óvodánál, a bánhidai vízvezetéknél ... Ha jól utánaszámolunk, még több is. Segít a város, hogy mindent, amit ma közösen megcsinálnak, holnap birtokba vehessék, életük részévé változtassák. Talán nem is azt kellene mondani, hogy önzetlenül segítenek. Hanem így inkább: okosan, magukon, maguknak Laky Teréz A két új vásárcsarnok egyike, az újvárosi ÉRDEMES ELOLVASNI! Nemrégiben jelent meg ж „Közalkalmazottak Szakkönyvtára’*- nak 6. kötete „Községfejlesztés’' címmel. Nagy segítséget jelent minden községi vb-vezetőnek, mindenkinek, aki községfejlesztési ügyekkel foglalkozik. A tanulmányt — méltán nevezhetjük kézikönyvnek is — Gonda György írta, a Vas megyei Tanács vlelnöke. Elöljáróban a községpolitika jelentőségéről ír, majd a társadalmi munka történelmi hagyományairól, a háború utáni újjáépítésről, amikor önkéntes munkabrigádok dolgoztak a vasúton bányákban és a gyárakban. Ezt követően megemlékezik a falujárók tevékenységéről, amivel sokat tettek a munkás-paraszt szövetség érdekében. Ismerteti a kötet a vonatkozó jogszabályokat és tanácsot ad a községfejlesztési terv elkészítésére. Külön fejezetben tér ki a terv anyagi eszközeire, a lakosság, az állam és a vállalatok, szövetkezetek hozzájárulására, útmutatást ad a bankhitel igénybevételére is. A függelékben értékes táblázatot közöl a társadalmi munka és a községeknél elfekvő anyagok forintértékének kiszámítására. A kötet ára: 5 Ft* ELLENŐRZÉS A BALATON PARTJÁN A Somogy megyei Tanács üdülőhelyi állandó bizottsága a közelmúltban kétnapos ellenőrzést tartott a Balaton partján. Az ellenőrzésben részt vett a megyei tanács vb illetékes elnökhelyettese, a Somogy, megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának vezetője, a Balaton-parti két járási főorvos, a megyei KÖJÁL igazgatója, a két — siófoki és fonyódi — járási tanács képviselője, az említett járási tanácsok kereskedelmi felügyelői és az állandó bizottság tagjai. A bizottság két napon keresztül a Balaton-part valamennyi községében ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés megkezdésekor Fonyódon rövid megbeszélést tartottak, megállapították a fő ellenőrzési szempontokat. Az állandó bizottság elnöke ismertette a Balatonparton jelentkező legfontosabb problémákat és ezeknek alapján indult meg az ellenőrzés. A kétnapos vizsgálat záróértekezletére Siófokon került sor és az ellenőrzés tapasztalatait a bizottság a megyei tanács vb-k elé terjesztette. A vizsgálatok községenként tárták fel a tényleges helyzetet és a legaprólékosabban kidolgozott javaslatokat terjesztettek elő. A javaslatokból megállapítható, hogy a Balaton-part egyes üdülőhelyi községeiben probléma van még a kulturális, a kereskedelmi ellátottsággal. Kis befogadóképességűek az egyes üdülőterületen levő mozihelyiségek. Nem kielégítő a kereskedelmi ellátottság különösképpen a Balaton-part nyugati községeiben. Az állandó bizottság javaslata szerint tovább kell fejleszteni az egész területen a parkok, utak és sétányok gondozását, a parkosítást és általában a zöldövezetet. A bizottság határozottan állás foglalt amellett: folyamatosan el kell érni, hogy a Balaton-parti épületek felújítása és tatarozása az üdülési idény megkezdésére befejeződjön, tehát az üdülési idény alatt tatarozás ne zavarja az üdülők nyugalmát és pihenését. Részletesen foglalkozott a bizottság a Balaton-parti községek ivóvíz- és csatornahálózatának bővítésével, az utak és járdák további építésével. Megállapította, hogy a jelenlegi ellátottság e tekintetben nem felel meg a hazai és külföldi igényeknek. A bevétel fokozása érdekében az üdülőhelyi létszámok biztosítását és az üdülőhelyi díjak beszedésének szorgalmazását javasolták. A fenti javaslat komoly segítséget nyújt a Somogy megyei Tanács vb-nek az 1961. évi felkészüléshez. Ezen túlmenően az állandó bizottság ilyen széleskörű és alapos felmérési munkája az érdekelt két Balaton-parti járás vezetőinek is nagyarányú segítséget nyújtott a már most folyó üdülési szezon eredményesebb lebonyolításához, s ugyanakkor a jövő évi felkészüléshez is. Dr. Tóth Sándor vb-titkár, Siófoki Járási Tanács