Tanácsok Lapja, 1962 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1962-03-08 / 5. szám

. Az országgyűlés az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvényben felhatalmazta a forradalmi munkásaraszt kormányt, hogy a vadászat gyakorlására, a vadászat és a vadgazdálkodás szervezetére és hatósági irányítására vonatkozó szabályokat, továbbá a vadgazdálkodás részletes szabályait állapítsa meg. A kormány élve a törvény adta felhatlmazással, megalkotta — az említett törvény végrehajtása céljából — a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1/1962. (II. 9.) számú rendeletét. A kormány az általános rendelkezések című fejezetben meghatározza a vadgazdálkodás és a vadászat fogalmát. A meghatározás szerint a vadgazdálkodás az a tervszerű tevékenység, amely a hasznos vad állományának fejlesztésére, a kártékony vad megfelelő mértékben való csökkentésére, úgyszintén a vad hasznosítására irányul. A vadászat pedig a vad elejtése, elfogása, illetve az erre irányuló közvetlen tevékenység. Az általános rendelkezés a továbbiakban szabályozza azt az eljárást, amelyet a vadászterület minősítésében és kialakításában kell követni. Ez utóbbival kapcsolatban rögzíti, hogy a vadászterületkialakításánál figyelemmel kell lenni a vad életfeltételeire, mozgási körére és a területet úgy kell kijelölni, hogy azt természetes vagy mesterséges határvonal válassza el a másiktól. E vadászterületeken vadászatra jogosultként állami vadgazdaság, állami erdőgazdaság, állami gazdaság, termelőszövetkezet és haszonbérlő vadásztársaság szerepelhet. A vadgazdálkodás egységes irányítását az országos erdészeti hatóság vezetője látja el, aki hatáskörében az Országos Vadgazdálkodásiés Vadászati Tanács — melynek tagjait a Minisztertanács nevezi ki — által megállapított irányelvek alapján jár el. Az igazgatási feladatokat — ha jogszabály másként nem rendelkezik — elsőfokon a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szerv, másodfokon pedig az országos erdészeti hatóság látja el, ez utóbbi szerv a vadgazdálkodással kapcsolatos igazgatási munkái feletti felügyeletet is ellátja. A jogszabály külön fejezetben tárgyalja a vadászat gyakorlásának személyi feltételeit, valamint a vadásztársaságok működésére vonatkozó szabályokat. Vadászni csak személyre szóló vadászjegy birtokában lehet, ezt pedig csak az kaphat, aki 18. életévét betöltötte, megélhetést biztosító foglalkozása vagy jövedelme van, illetőleg eltartott, vadásztársaság tagja, valamint fegyvertartásra szóló érvényes engedélye van és vadászjegyét 3 éven belül nem vonták tőle vissza. A vadászjegyet az előbbiekben említett feltételek együttes megléte esetén a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szerv adja ki. Természetes, hogy azok a személyek, akik az állami vadgazdaságok, állami erdőgazdaságok vadászati munkakörben foglalkoztatott dolgozói vagy a vadásztársaságok vadőrei, vadászjegy nélkül is vadászhatnak. Megjegyzendő továbbá az is, hogy aki a vadászat gyakorlása személyi feltételeinek megfelel — ezt a személyt a jogszabály vadász elnevezéssel illeti. —, csak azon a vadászterületen vadászhat, • amelyen azt a vadászatra jogosító, illetve az országos erdészeti hatóság vezetője engedélyezi. „„w ,.,Ą я j Az egyesületekről a Népköztársaságelnöki” ■’tanácsának 1955. évi 18. sz. törvényerejű rendelete intézekdik, amely szerint a Magyar Népköztársaság a dolgozók társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységének fejlesztése érdekében biztosítja az egyesületi jogot. E törvényerejű rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a vadásztársaságokra is, a jelenleg ismertetett kormányrendelet azonban néhány eltérést tartalmaz. A kormány rendelete szabályozza a vadgazdálkodással kapcsolatos károk megtérítésének eljárási szabályait is. Ugyanis a szarvas, a dám, a vaddisznó és a muflon életmódja (legelés, rágás stb.) folytán a mezőgazdaságban károkat okozhat, melyekért a vadászatra jogosított a felelős. A rendelet felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyeket a vadkár megelőzése, illetve csökkentése érdekében a vadászatra jogosított köteles megtenni. A vegyes rendelkezések a vadgazdálkodási alapról, a szabálysértési tényállások megállapításáról, valamint a hatálybalépésről intézkednek. A fenti rendelet 1962. január 1. napján lépett hatályba. Ш A földművelésügyi miniszter 5/1962. (II. 7.) FM számú rendeletével Állategészségügyi Szabályzat közzétételét rendelte el. A földművelésügyi miniszter ezen rendelkezésével 1962. április 1. napjától hatályukat vesztik a közel 30 éve érvényben levő, állategészségügyre vonatkozó — felszabadulás előtt és után kiadott — jogszabályok, így különösen a 100 000/1932. FM számú rendelet, valamint az ezt módosító és kiegészítő rendeletek. Az Állategészségügyi Szabályzat hatálya kiterjed az államigazgatási szervekre, az állami vállalatokra és egyéb állami gazdálkodó szervekre, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre, a termelőszövetkezeti csoportokra és egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetekre, a földművesszövetkezetekre, a szövetkezeti vállalatokra, a társadalmi szervezetekre, az egyéb jogi személyekre és az állampolgárokra egyaránt. A szabályzat többek között a következő tárgykörökre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket: 1) a fertőző állatbetegségek külföldről való behurcolásának, illetőleg külföldre való kihurcolásának megakadályozása és az állategészségügyi határállomások; 2) a marhalevél; 3) az állatvásárok és állatkiállítások; 4) az állatszállítások, az állatok lábonhajtása és az állatszállítás esetén végzendő tisztítás és fertőtlenítés; 5) az állatgyűjtő telepek és az ipari állattelepek, továbbá az állami állategészségügyi hivatalok; 6) a húsvizsgálat stb. A földművelésügyi miniszter rendelete és a szabályzat 1962. április 1. napján lép hatályba. Másfélmilliós társadalmi munkavállalás Zalaegerszegen A Zalaegerszeg Városi Tanács és a népfrontbizottság összegezte: milyen társadalmi munkákkal segítik városuk szépítését, fejlődését ebben az évben Zalaegerszeg lakói. Megállapították, hogy már eddig másfélmillió forint értékű munkafelajánlást tettek a körzetek lakói. Saját erőből rendezik az új lakótelepek környékét, részt vállalnak az útépítésekből és a parkosítási programból is. Gyorstakarmányozó A Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei Bizottságának kezdeményezésére nemrég pár oldalas kis füzetet adott ki a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya. A füzet — amelynek szerzője dr. Bíró Gyula, a népfront tevékeny aktivistája, az állattenyésztés kiváló szakembere — népszerű nyelven megírt szöveggel, s jól áttekinthető táblázatokkal, tömören közli a legfontosabb takarmányozási ismereteket. Az aszály okozta takarmánygondjaink közepette ez a kis füzet igen értékes útmutatást nyújt a megye állattenyésztői számára, tudományos megalapozottságot ad mindennapos munkájukhoz. Ahol a lakosság igényeivel törődnek 1953 március elsején két kisebb, alig számottevő üzemből alakult meg a Finommechanikai Vállalat, Győr legjelentősebb tanácsi vállalata. A Dimitrov-sétányon levő központi irodaház szerény külseje nem sokat mutat abból a nagy munkából, ami ott és a városban szétszórt üzemekben folyik. Különösen az utóbbi pár évben nőtt meg a vállalat jelentősége azzal, hogy szolgáltató részlegeit kifejlesztették. Profiljukba sok minden beletartozik: a háztartási kisgép, olajkályha, mérleg, hűtőgép, presszógép, író-varró-számoló-sokszorosítógép, orvosi műszerek, motorkerékpár, csónakmotor, gumi és óra javítása és így tovább. Részben haszonlemezből, részben hulladékanyagból előállított formázószekrényükkel, öntőiparunk eme fontos kellékével évi 30 millió forint megtakarítást biztosítanak népgazdaságunk számára. Kovács Ferenc igazgató, Tóth László művezető és Leskó László főkönyvelő terveikről beszélgetnek Az írógép-részleg javítócsarnoka V. J. Katica néni elégedett... 1960 májusában, amikor rendelet tette kötelezővé, hogy a tanácsok az eddiginél is több gondot fordítsanak az eltartott öregekre, a paksi tanácsnál is felfektették az eltartottak kataszterét. A nagy, kék füzetet forgatva, rálapozunk egy névre. „Pókai Mihályné, ig. tanító özvegye, 79 éves. Eltartója Molnár József pedagógus, a II. sz. iskola igazgatóhelyettese. Szolgáltatás: lakás, fűtés, világítás, teljes étkezés.” Kora délutáni órákban kopogunk be egy már kívülről is barátságos, csipkével lefüggönyzött szoba ajtaján. Kedves arcú nénike jön ki a kopogásra. Zavartan mondja: a házbeliek még nem jöttek haza. Mikor meghallja, hogy mi Katica nénivel szeretnénk beszélgetni, meglepetten teszi kezét a szívére: — Velem? Nohát! — Hogyan — kérdezzük —, hát Katica nénit senki sem szokta meglátogatni? — Hát... szokott... Például a barátnőm, az most is itt van. De tessenek beljebb fáradni. A szépen bútorozott, tágas, jó levegőjű szobában meleg van. Legalább 22—23 fok. Két ágy takarosan bevetve, ágyneműtől púposodig. Az asztalon is szép terítő, a függöny csinos, tiszta, rószaszín szalaggal átkötve középütt. Mondjuk, mi járatban vagyunk. Katica néni elérzékenyül. — Hát ez igazán szép. De mit tud mondani önöknek egy ilyen idős asszony? — Például azt, hogy került Molnárékhoz, Katica néni? — Úgy, hogy régi ismerősök vagyunk, Jóskát, a férjet még boldogult uram tanította. Holtáig tartották a barátságot. Aztán, hogy így magamra maradtam, éldegéltem egyedül, sokáig. Aztán elgondolkoztam. Ez nem lesz jó. Az embernek senkije sincs. Itt éltem a három szobás lakásban... Molnárék gyakran meglátogattak. Nekik bérelt lakásuk volt akkoriban. Még én mondtam nekik, mi volna, ha... Szóval valahogy így történt. Megkötöttük a szerződést... Hogy hol van? Én bizony, nem tudom. Azóta sem kerestem. De nem is fontos. Úgy viselik gondomat, mintha én hoztam volna a világra őket. Nagyon kedvesek hozzám ... — Mit ebédelt ma, Katica néni? — Mit is? Igen, bableves volt az ebéd és túróstészta. Jaj, valahogy le ne írják, hogy én itt rosszul élek! Mindenem van, mindenem. Két disznót vágtunk, de hogy őszinte legyek, abból már nem sokat eszem. 79 éves vagyok, néha úgy érzem, már evés nélkül is meg tudnék lenni... — A tanácstól mikor jártak Katica néninél? — Mindjárt, kedves, mindjárt... Tavaly ilyenkor volt itt egy lányka. Ha valami ügyem van, magam is felmegyek. Nagyon kedvesek hozzám. Igazán kedvesek__ Mondták, hogy akármi panaszom van, csak nyugodtan menjek ... De nincs semmi, megírhatják... 120 ezer forintos ház marad Molnárékra. Meg is hálálják Katica néninek. Nagyon jók hozzá. S ezt mondják a szomszédok is. Pedig ez nagy szó... Máté Dénes elvtárs, a paksi tanács VB elnökhelyettese lapozgat a füzetben: — Persze — mondja — nem mindenütt olyan egyszerű a dolog, mint a Katica néni esetében. Ő igen aranyos asszony. Alkalmazkodó, amellett valóban kifogástalan eltartói vannak. Nagyjából azonban el lehet mondani, hogy nincs sok panasz e téren másutt sem, pedig 25 eltartási szerződést és ugyanannyi eltartottat ismerünk. Ám vannak komplikációk. Például egy eset. Bemutatják a szerződést, amely egyébként megfelel a követelményeknek, mindössze egy „gyenge” ponja van: „Az eltartott kívánságára az élelmet nyersen kell kiszolgáltatni ...” A gyámügyi előadó kiment, próbálta rábeszélni az eltartottat, hogy ne főzzön, mégiscsak jobb a készet kapni. Nem sikerült. Maradt minden a régiben. „Amíg bírok, főzök, ha nem bírok főzni, az élethez sem lesz erőm — mondta. Gutweiler Józsefné az anyósával kötött szerződést. Férje azóta meghalt, de a szerződés érvényes. Semmi baj sincs közöttük. Vannak és ez paksi sajátosság, akik édesapjukkal, édesanyjukkal kötnek eltartási szerződést. Ilus nénit, Hirt Józsefnét Makai Lászlóné, gyermekkori barátnőjének lánya tartja el a lehető legtisztességesebben. Bár mindig ilyen szépeket írhatnánk az eltartott öregek sorsáról... A * * Szerződések kedvezmények A tervszerű gazdálkodás kialakításához ad segítséget a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak az a rendelet is, amely a jelen gazdasági évben szerződés alapján termelhető vetőmagvak és egyéb termékek termelői árát állapította meg. A rendelet szerint az alapárakon felül, ha a szerződésben és a szabványokban előírt feltételeknek idejében eleget tesznek, a tsz-ek jutalomban és kedvezményben részesülnek. Például az egyöntetű, jó minőségű, nagy tételekben átadott szerződéses terményekért nagyüzemi felárat kapnak, természetbeni szolgáltatás a cukorrépa, cikória és a komló után jár. A dohánnyal foglalkozó szövetkezetek kedvezményes áron jutnak cigarettához, a paprikával foglalkozók pedig nagykereskedelmi áron vásárolhatnak őrölt paprikát. Paradicsomra, zöldpaprikára, káposztára, karfiolra, karamlábéra, zöldborsóra, zöldbabra, dinnyére, uborkára, tökre és zöldhagymára, védőárak melllett lehet szerződni. Az itt fel nem sorolt zöldségfélék szerződéses termelői ára pedig 10 százalékkal nagyobb a területileg érvényes állami felvásárlási árnál. Térítés illeti meg a szövetkezetet akkor, ha szerződéses áruját vasúti kocsiba vagy hajóba rakva adja át. Úgy gondoljuk, ez a vázlatos ismertetés is képet ad arról, hogy az állam milyen messzemenően és körültekintően gondoskodik a szövetkezet termelési biztonságáról. Ezért azok a termelőszövetkezetek cselekszenek okosan, amelyek kihasználják a szerződéses termelési és értékesítési rendszer lehetőségeit a zöldségféléktől a nemesített vetőmagvakig, a tejtől és a tojástól egészen a tenyészállatokig. " Igaz, a szerződéses termelése sok gonddal, bajjal és fáradtsággal jár. Különösen így van , ez ott, ahol a szövetkezet a háztáji gazdaságok szerződéses akcióira is gondot fordít. Marit pedig helyes, ha ezt teszi, mert ebből is tetemes haszna szár-mazik. A szerződéses termelés nemcsak jó és biztos árat, a minőségi és egyéb feltételek teljesítése esetén pedig felárat és prémiumot jelent, hanem nél- ,külözhetetlen tényezője a terv- szerű pénzgazdálkodásnak is. Különösen sokat számít a rendszeres előlegfizetés szempontjából, ami igen kedvezően hat a munkakedvre, a tagok és a családtagok részvételére a közös munkában. A szövetkezet révén kötött szerződések alapján átadott háztáji áruk értéke is beleszámít az áruértékesítési terv teljesítésébe, s ha az áruértékesítési szintet elérik, a kedvezmény 100 szántóegységenként 300 Ft. Ha ezt a mutatót meghaladja a szövetkezet, akkor 100 szántóegységet számítva a túlteljesítés minden százaléka után további 100 Ft. A kedvezmény felső határa 6000 Ft, ugyancsak 100 szántóegységenként. Eszerint például egy 3000 szántóegységgel rendelkező közös gazdaság 180 ezer forint kedvezményben is részesülhet! Az összeget pedig, mint ismerretes, levonják a gazdaság esedékes hiteltartozásaiból, ha pedig nem tartozik a termelőszövetkezet, akkor elszámolási számláján javára írják.