Táncművészet, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
r Mag" (Könyv íruju A szovjet balett fejlődésének újabb állomása (Beszámoló a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokról) A Szovjetunióban vendégszerepelt magyar művészdelegáció tagjaként decemberben három hetet töltöttem Moszkvában, Leningrádban és Gorkijban. Ezekben a városokban a magyar művészekkel, Székely Mihállyal, a Tátrai-vonósnégyessel, Hajdú Istvánnal együtt két-két estén közös műsorban léptünk fel, Fülöp Viktor és én. Örültünk a szeretetnek és az elismerésnek, amely körülvett minket, örültünk a hangversenyek nagy sikerének. A műsorokban a balett két-három számmal szerepelt. Igyekeztünk bizonyságot tenni a szovjet közönség előtt arról a fejlődésről, amelyet a magyar balett az utóbbi években felmutat. (Sajnos, arra nem volt mód, hogy önálló balettesten vagy operai balettelőadáson szerepelhettünk volna.) Fellépéseink mellett alkalmunk volt több szovjet balettelőadás megtekintésére. Moszkvában a Nagy Színházban Prokofjev Hamupipőke és Csajkovszkij Csipkerózsika című balettjét láttuk, a Sztaniszlavszkijról és Nyemirovics Dancsenkóról elnevezett színházban a nemrég felújított Hattyúk tavát, Leningrádban pedig Aszafjev »Parasztkisasszony« című balettjét. Ezek a balettek megőrizték a klasszikus balett hagyományait. A pas de deux-k és a szóló variációk itt zárt számként jelentkeznek, legnagyobb részben a kar táncai is. Bőséges terük nyílik tehát a táncosoknak, hogy tudásukat csillogtassák. A kitűnő művészek valóban éltek is a lehetőséggel, például a Csipkerózsika első felvonásának fináléjában. Itt hat tündér táncol körülvéve a balettkartól, amelynek tánca tökéletesen egybehangolt, gyönyörű stílusú. Ez a színpadkép a klasszikus balett legmagasabb régióiba visz. És ez a magas fokon álló, tapasztalatokban olyan gazdag balettművészet még egyre fejlődik, mint azt a legújabb szovjet balett, az idén bemutatott Hét szépség bizonyítja, amelyet ugyancsak Leningrádban volt alkalmam látni. Még ma is telve vagyok azzal az élménnyel, amely ezen az előadáson hatalmába kerített. A legnagyszerűbb ebben a balettban, hogy a tánc mindvégig a cselekmény szolgálatában áll. Sehol sem törik meg, nem akad meg a történés folyamata, a balett egyetlen nagy egységbe forrva fejezi ki a mondanivalót. A Hét szépség Nizaminak, Azerbajdzsán legnagyobb nemzeti költőjének verses elbeszélése nyomán készült. Nizami a XII. században élt s verses elbeszélése a VI. században játszódik, hazájában. A balett zeneszerzője, Kara Karajev szerzeményében a nép lelkében fogant dallamokon keresztül tárja fel saját érzéseit, művészi elképzeléseit. A balett koreográfusa, Guszev, az azerbajdzsáni néptánc jellegzetes motívumaival szőtte át a tánc lépéseit s négyfelvonásos alkotását mindvégig egységes stílusban tartja. Guszev közel egy esztendeig élt Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában, itt került közel a formákban és kifejezésben olyan gazdag azerbajdzsáni néptánchoz. Az azerbajdzsáni nők táncát a súlytalan, könnyed lépések, tovasiklások, a férfiakét pedig az energikus, szilaj mozdulatok, a hirtelen kéz- és fejrándítások jellemzik. A szomszéd grúz nép táncához hasonlít a mozgásuk s abból csak a férfiak spiccelése marad el. Elragadtatva láttam, milyen szépen tudta felhasználni a koreográfus az azerbajdzsáni néptánc jellegzetességeit a leningrádi Operaház színpadán. Mi magyarok is foglalkoztunk — és foglalkozunk — azzal a gondolattal, hogy népünk táncaiból vett elemekkel frissítsük fel, gazdagítsuk balettünket. De nálunk a koreográfusnak nagy nehézségekkel kell megküzdenie, ha ilyen irányban próbálkozik. A lábtechnikában és a testtartásban jellegzetes magyar lépéseink nem olvaszthatók eggyé a balettlépésekkel, amelyeknél a kéztartás formái uralkodóan szabják meg a lépés stílusát. Persze, adva van a lehetősége annak, hogy a »balettes« kéztartás 1 Táncművészet — 21