Táncművészet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
„férfiasra vette a figurát" Hogy Iliiért? a koreográfus Juan Antonio bizonyára jobban tudja! Egy másik, a magyarországi színpadon különösen kényes stíluspróbát azonban jól megálltak: csak elismerés illeti az előadókat Foltin Jolán Ugrásának hiteles tolmácsolásáért. A műsor második részében jó ötletnek tűnt az európai középkor dramatikus férfitánca, a moreszka jelenkori változatainak egybefűzése Hiszen aki nem járatos az etnológiában, nem biztos, hogy rokonítani tudja a baszk kardtáncot, az angol moreszkát, a román kalusert vagy a hétfalusi csángók borkatáncát, noha a moreszka fő rekvizituma a lábra vagy ruházatra rögzített csörgő mindegyik változatban feltűnik. A különböző népek karácsonyi vagy farsangi szokásrendjébe átment táncváltozatok most több-kevesebb sikerrel kerültek egymás mellé, kiegészülve egy egy lánytánccal. Az utóbbiak azonban meglehetősen zavaróan hatottak az összképben, hiszen hovatartozásuk, (oroszos, romános) stílusuk már bizonytalan volt. A blokkból a dramatikus játékmozzanatokkal színezett, eredeti hangulatú baruser megformálását éreztük a legsikerültebbnek. Bemutatkozását a holland együttes a boricatánc lelkes interpretálásával zárta. Az Állami Operaház balettművészeinek műsora. Vezető szólistának éppúgy igénye lehet, hogy minél több feladatkörben bizonyítsa tehetségét, szakmai tudását, mint a kezdő vagy „haladó" kartáncosnak, aki ritkán vagy egyáltalán nem jut önálló megmutatkozáshoz. Minderre kiváló alkalom kínálkozik a Corvin téren, s külön oröm, hogy e fórum nemcsak az előadói, hanem az alkotói kedvet is ösztönzi. Ennek bizonyítékát az Operaház balettművészeinek okt. 23-i előadásán láthattuk, ahol a klasszikus és modern balett régi és újabb darabjai, valamint premierművek kerültek a színre. A Chopiniana már oly régen lekerült a repertoárról, hogy szinte feledésbe merült Hamala Irén, Orosz Adél, Ugray Klotild, Nagy Júlia és Dvorszky Erzsébet értő segítségének köszönhető, hogy M. Fokin romantikus hangulatú szimfonikus tánckölteményét a közönség újból vagy talán először láthatta. A felújítás azonban nem mindenben tett eleget a várakozásnak. Bármilyen jó és hasznos célt szolgál ugyanis ez a táncszínpad, a jövőben is számolni kell korlátozott méreteivel. A klasszikus balett különösen, ha nagyobb létszámú darabról van szó - megfelelő teret, kíván, hiszen nyelvezete szélesebb ívű, mozdulatelemekből építkezik, mint a néptáncé. Elég például két jól sikerült grand jelé, hogy a táncos eltűnjön a színfalak mögött. A térmélység hiánya pedig még a csökkentett létszám ellenére is a zsúfoltság benyomását kelti, de a kellő atmoszféra megteremtését is hátrányosan befolyásolja. Most úgy tűnt, az erősen behatárolt mozgástér az előadókat is zavarta. Nem biztos ugyan, hogy a szólisták technikai felkészültsége jobb színpadi körülmények között valóban a tökély szintjére emelte volna a darabot. Gábor Zsuzsa, Rigó Klára, Oláh Csilla, valamint Csoó Sándor alakításában ugyanis a jól megoldott részletek, szép ívű mozdulatok mellett akadtak technikai bizonytalanságok, pontatlanságok. (Az egymásba botlásokért már nem ők a felelősek.) Csak sajnálhatjuk végül hogy az előadásból minden jószándék ellenére éppen az maradt el, ami a darabot élvezhetővé teszi a klasszikus technika kristálytisztasága, főképp pedig a mű kifinomult poézise. A műsor további részében néhány kettős és egy pas de quatre követte egymást eltérő hangulati színekben. Az élet és a tánc örömének hódolt Fodor Antal két koreográfiájának részlete Míg a Viva la vita pas de deux-jében Hegedűs Zsuzsa és Lőcsei Jenő lírai színekkel ecsetelte egy emberpár kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatát, addig a Rossiniana négyese a táncosok felhőtlen, könnyed játékára épült. A Rossini-muzsika lendületét követő „itt vagyok, hol vagyok?" vidám terefere jelenete az est legüdébb színfoltja lett, s ezt Fajth Blanka, Pogány Alinka, Jezerniczky Sándor és Deák Dénes őszinte játékkedvének köszönhettük. Meglepetéssel szolgált Molnár Márta és Ménich Gábor technikailag jól kidolgozott két tőse is. Érzelmileg ugyan nem mindig sikerült a mű bonyolult pszichológiai tartalmával azonosulniuk, de tudjuk, Béjart Opus 5-je még a „menőket" is alapos próbára teszi. Kaluser (Magyarossy Zoltán felvételei) 2