Táncművészet, 1983 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Hárman három hétről, a­t■■■Októberben a Horizont mozi a Budapesti Művészeti Hetek keretében balettfilm-sorozat­­tal örvendeztette meg a műfaj kedvelőit. Majd­nem az egész hónapban, háromnapos műsor­váltással vetítették a filmeket, amelyek közt volt néhány valóban érdekes és figyelemre­méltó, mint például a korábbi, és most valami­lyen okból újra aktuális felvételek. Másrészt így összefogva legalább megközelítőleg fel­mérhető volt a hazai balettfilmgyártás „termé­se". Az összeállítás tanúsága szerint a korábbi években is született néhány szép alkotás. Vol­tak a műsorban portréfilmek, vendégszereplé­sek tudósításai, tánctörténeti sorozat részletei és egész művet feldolgozó filmek is. Szóval, örülnünk kellene, csak sajnos nem nagyon volt, aki örülhetett volna. Az előadások többségén ugyanis alig lézengett néhány néző a moziban. Közöttük is többen voltak véletle­nül betévedt járókelők, vagy jobb esetben amatőr balettrajongók, mint szakmabeliek. El­gondolkoztató ez, hiszen oly gyakran pana­szoljuk a táncművészet népszerűsítésének hiá­nyát, a kevés balettműsort, és amikor az igé­nyek valamilyen formában megvalósulnának, a vállalkozás többnyire érdektelenségbe fullad. Természetesen nem arról van szó, hogy ettől a sorozattól várnánk minden probléma meg­oldódását. Mégsem lett volna érdektelen, ha sokan - elsősorban a fiatalok vagy más tánc­ágak művelői - megismernek néhány klasszi­kus alkotást, néhány nagy művészegyéniséget. Különösen olyanokat, akik ma már nem szere­pelnek színpadon. Ilyen szempontból is érdekes volt a Lakatos Gabrielláról 1964-ben készült portréfilm, amelynek külön aktualitást adott, hogy az Operaház egykori szólótáncosnője nemrég újra színpadra lépett a Győri Balett társulatával. Igazság szerint a film inkább csak portrétöre­déknek nevezhető. A művésznő saját maga ve­zette be legkedvesebb szerepeinek részleteit, néhány mondatos ismertetést fűzve hozzájuk. Életéről, pályájáról, művészi hitvallásáról nem beszélt, és a részletek is mindenféle kronologi­kus vagy egyéb meggondolás nélkül kapcso­lódtak egymáshoz. De a rövid bevezetőkből is érződött Lakatos Gabriella szuggesztív egyéni­ségének sugárzása, szerepeivel való érzelmi azonosulása. (Emiatt is említésre méltó a fény­képezés művészi technikája a balettbetéteket összekötő részekben.) A Don Quijote, A bah­­csiszeráji szökőkút ismert részleteiben - Havas Ferenc, Fülöp Viktor és Orosz Adél társaságé­ Balettfilmek a Horizont moziban Seregi: A cédrus - Kékesi Mária és Dózsa Imre Harangozó: A csodálatos mandarin - Lakatos Gabriella és Forgách József

Next