Táncművészet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
veltségi-szemléleti hátterek különbsége félreértésekre adott okot. Kicsit zavart még, hogy egyes együttesek nem értelmezik a hagyományőrző csoport lényegét úgy, ahogy a magyarok. Ezt mutatta a finn csoport feldolgozott anyaga és a mari együttes erősen szlávos - talán egy kicsit Mojszejeves? — betétje is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a megegyezést nagyban elősegítette az az öt együttes, amely magas színvonalú színpadi produkciót állított össze. Kezdjük a mari (cseremisz) együttessel, amelynek műsora egy sajátságos, színekben, hangzásban, viseletben és mozdulatokban gazdag világot tárt fel előttünk. A mari tánckultúra történeti rétegei és regionális típusai igen szépen elváltak egymástól a színpadi koreográfiában. A csoporttáncok és szólók váltakozása, a keleties kézmozdulatok sora, a testközelben járt, de fogás nélküli szerelmi csalogatós (ejnye, ez egy kicsit magyar nézőpont szerint sikerült) arról győzött meg, hogy van még mit kutatni. Hasonló gondolatokat jegyzeteltem a Samsun török tánccsoport műsorából. Ez a kislétszámú csoport a Feketetenger-mellék halászainak táncait hozta magával. Főleg tüzes, bonyolult szerkezetű és ritmikájú férfitáncaival ragadott meg. Nagyon sok figurázó lépést láthattunk; variálódásuk és szerkezeti felépítésük a táncvezetőre és a zenészre volt bízva. Fantasztikus látvány volt, amint az egy szál zenész néha szinte kitáncolta az izzadó táncosokat. A bolgár kolléga, A. Ilieva kifogásolta a tánc színpadiasságát, de úgy látszik, hogy ezt a szempontot elfelejtette megemlíteni hazája együttesénél. A török csoport — ezért vagy nem ezért, ez most mindegy — nem részesült díjazásban, bár szerintem megérdemelte volna. A harmadik igen kiemelkedő együttes a portugál Almeirim Népház folklóregyüttese volt. Amint azt a portugál kolléga megfogalmazta, a vidék igen szegényes viseletben, de annál gazdagabb táncaiban. A szvitszerűen bemutatott, rövidke táncokból álló, kopogó és apró lábmozdulatokból megszerkesztett táncok valóban ezt bizonyították. A nők ugyanazokat a figurákat csinálták végig, de papucsban! Szép teljesítmény. A főleg fiatalokból álló csoport egy kicsit kiütött a többi, főleg idősebb generációból álló együttes közül. Lehetne egy-két idősebb táncost is hozni? Ugyancsak kár, hogy nem láthattunk a Portugáliában még máig élő moreszka táncokból. Talán legközelebb. (Az ilyesfajta ötletekre szintén meg lehetne kérni a nemzetközi szaktekintélyeket!) A Szepességből Margecany városából érkezett a csemegéket tartogató szlovák tánccsoport. Mint ahogy azt a szlovákiai kutatóktól (S. Dúzek, Takács A.) megtudtuk, a modernizáció és a II. világháborút követő gazdasági-társadalmi átalakulás itt is, mint olyan sok más helyen Kelet-Európában, megtette drasztikus hatását. A régies, paraszti kultúrát egy újabb váltotta fel. Az emberek elhagyták szokásaikat és kivetkőztek. Épp talán a huszonnegyedik órában sikerült még elcsípni a margecanyi folklórt, és színpadi formában voló A bolgár együttes menettánca