Táncművészet, 1996 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám
Kövessy Angéla és Sárközy Gyula „Vajon kibírjuk-e a kilátástalanságot..." Kövessy Angéla tizenegyedik, Sárközy Gyula tizenötödik évadját tölti az Operaház balettegyüttesében. Angéla nemcsak az akadémikus balett jeles művelője, hanem őszintén vonzódik a neoklasszikához is. Gyula az együttes repertoárjának sok karakterszerepében kipróbált táncművésze. Partnerként ritkán találkoznak össze a színpadon, legutóbb, a Táncművészet VI. gálaestjén A velencei mór szerelmi kettősével arattak közönségsikert. K. A.: - F Ha együtt ritkán is lépünk színpadra, találkozásaink mindig emlékezetesek. S. Gy: - Ugye látszik, milyen ferde az orrom. Ezt Angélának köszönhetem. Szófiában vendégszerepeltünk, amikor az Adagio Hammerklavier előadásán egy forgásnál úgy eltalálta könyökével az orromat. Hogy az nagyot reccsenve, félreállt. Az orvos illesztette helyre egy golyóstollal, bár a törés emlékét azóta is viselem. M. Gy.: - Azért bizonyára akadnak kellemesebb emlékeik is... S. Gy.: - Hát persze. Az egyik legemlékezetesebb közös munkánk A halál és a lányka volt. Az amerikai Robert North koreográfiáját Sheri Cooks tanította be. Fantasztikus élmény volt vele dolgozni. Annyira érzékelte a táncosok adottságait, mozdulataik összehangolását, hogy a próbafolyamat alatt is csak a tánc gyönyörűségét élveztük. A közönség körében is rendkívüli sikernek bizonyult. Nem is tudom, manapság miért nem szerepel a repertoáron. M. Gy.: - Létezik egy mérce, amely szerint megítélik a koreográfusok munkáját? K. A.: - Talán abból a szempontból, hogy önmagunkban rögzítjük, kivel szeretünk dolgozni. Ami azt is jelenti, kitől mennyit tanulunk. S. Gy.: - Példaként Seregi Lászlót említeném, aki fantasztikusan érti a karakterek kiválasztását. Számára majdhogynem elsődlegesen fontosak az egyéni vonások, s utána a technikai követelményeket szinte kipréseli a táncosokból. Első komoly főszerepem a Rómeó és Júlia Tybaltja volt. Meglepett, amikor kiosztotta rám a szerepet, mert Keveházi Gábor után eltáncolni, igencsak nyomasztó feladatot jelentett. Amikor megkérdeztem, miért esett rám a választása, annyit mondott: „Mert olyan tenyérbemászó képed van". Gondolkodási időm sem volt, mindössze három nap állt rendelkezésemre a beugráshoz... K. A.: - Desdemona viszont az én első főszerepem. Koreográfusa, Pártay Lilla, teljesen más beállítottságú. Mindent előre kidolgoz, és a betanítás során úgy adja az instrukciókat, mintha egy film peregne a szeme előtt. Ennek alapján, nagyon keményen, következetesen ezt akarja viszontlátni a táncosoktól. A velencei mór betanulásakor mindössze tizenkét nap alatt kellett felkészülnünk a Shakespearefesztiválra. Gyuszival jól megértettük egymást. F Higgadtsága sokat segített a munkában. Számomra rendkívül nehéz időszak volt, mert az időtájt veszítettem el édesanyámat. Érzelmi mélypontomból segített talpraállnom ez a szerep. Bizonyos értelemben önbizalmat is adott. M. Gy.: - Ha jól értem, a koreográfusok nem egyszerűen alkotóművészek, hanem pedagógusok is? S. Gy.: - Amikor egy táncos végez a főiskolán, korántsem kész művész. A szakmát a gyakorlatban, a színházban, az együttesben tanulja meg. Az öreg Harangozó, Lőrinc György, Seregi László nevelte ki a legjobb táncosokat. Seregitől tanultam meg például a művészi viselkedés mikéntjét, azt, hogy hogyan lehet együttdolgozni különböző vérmérsékletű művészekkel. Markó Iván személyisége is erősen hatott rám. Pártay-Schubert: A velencei mór Desdemona: Kövessy Angéla • Otelló: Sárközy Gyula Fotó: Kanyó Béla M Ű TAN R V É S Z E T