Táncművészet, 2014 (42. évfolyam, 1-4. szám)

2014 tavasz / 1. szám

Táncművészetünk van­a Negyedszer indul útjára a Táncművészet, Magyarország legré­gebbi táncszakmai folyóirata, amely a műfajt a lehető legszé­lesebb keretek közt követi nyomon. Zaklatott történetét jól illusztrálja, hogy eddigi negyvenegy évfolyama több mint hat évtized alatt látott napvilágot. Az 1949-50-ben néhány számmal megjelent Táncoló Nép után a Tánc­művészet első száma 1951 szeptemberében került az olvasók kezébe. Felelős szerkesztője az egykor mozdulatművész Ortutay Zsuzsa lett. A korabeli ideológiai elvárásoknak is megfelelni kívánó lap 1956 októberé­ig minden hónapban megjelent. Tartalmában törekedett a változatosságra, a kritikákon és tudósításokon túl interjúkkal, olykor tudományos igényű közleményekkel kísérte figyelemmel a hazai táncszakma fejlődését. A lap kiadása 1956 novemberétől szünetelt, újraindulására egészen 1976 szeptemberéig várni kellett. A néptánckutató Maácz László főszerkesztő­ként nemcsak azzal végzett úttörő munkát, hogy az akkorra már konszo­lidálódott hazai sajtóéletben helyet szorított az ismét önálló Táncművé­szeinek, hanem azzal is, hogy 1990-ig terjedő vezetői periódusa alatt máig meghatározó jelentőségű tánckritikus- és szakíró-generációt nevelt ki. A politikai rendszerváltozás megszüntette az állami kiadói hátteret, mind­ez egybeesett Maácz László nyugdíjba vonulásával. A folyóirat kiadását magánalapítvány vette át, a főszerkesztői posztot Kaán Zsuzsa tánctör­ténész foglalta el. Az általa szerkesztett első, 1991. márciusi számban fel­vázolta - nyugati mintákon alapuló - elképzeléseit a lap tematikájának lehető legszélesebb körű értelmezésére, a tudományos igényű szaklap és a bulvárlap szintézisére, szponzorok és hirdetők bevonási szándékával. A harmadik korszakát kezdő Táncművészet anyagi nehézségei ellenére sikeresen dokumentálta a hazai táncélet eseményeit, és törekedett a ko­rábban kevés nyilvánosságot kapó műfajok és az amatőr mozgalom ese­ményeinek bemutatására is. Bár a hazai táncélet legjelentősebb képviselői a lapot mindig biztosították szakmai támogatásukról, az ezredforduló után a főszerkesztő lényegében egyedül harcolt a lap gazdasági fennmaradásá­ért. Többet kellett és lehetett volna segítenünk... Kaán Zsuzsa 2011-ben hunyt el. Erőfeszítéseinek kései, bár méltó elisme­réseként a Magyar Táncművészek Szövetségének Elnöksége 2014. április 29., a tánc világnapja alkalmából posztumusz Életműdíjjal tüntette ki őt tánctörténészi és lapszerkesztői tevékenysége elismeréseként. A Táncművészet a 2010/4. számmal ismét álomba szenderült. A lapalapítói és kiadói jogok átvétele után a Nővérré Táncművészeti Alapítvány 2013- ban kezdte meg az előkészületeket az újraindításra. Szervezési okokból a folyóirat kiadását végül a Honvéd Együttes vállalta, és arra törekszik, hogy önálló szerkesztőséggel, a hazai tánctársulatok, szakmai szervezetek és a kulturális kormányzat partneri támogatásával biztosítsa a nagy múltú lap továbbélését. Tisztelt olvasónk, ön most erőfeszítéseink első eredményét, a XLII. évfo­lyam I. számát tartja kezében. Fogadja és olvassa szeretettel! Bolvári-Takács Gábor lapigazgató 1951 SZEPTEMBER Az 1951. évi első szám TÁNC M­ŰVÉSZET 1991/1 MÁRCIUS XVI ÉVFOLYAM ÁRA: 96. - FT Italok a rési lesi- budán Az 1991. évi első szám BEKÖSZÖNTŐ­ ­'d'D'C­I 2014. tavasz I

Next