Táncművészet, 2015 (43. évfolyam, 1-4. szám)

2015 nyár / 2. szám

NÉPTÁNCANTOLOGIA 2015. PAZAR TÁNCTUDÁS, HITELES ELŐADÁS KEVÉS EGYEDISÉG AZ ELŐZŐ ÉV LEGJOBB NÉPTÁNCOS PRODUKCIÓINAK ÉS EGYÜTTESEINEK SEREGSZEMLÉJÉN 14 DÍJNYERTES MŰVET MUTATOTT BE MINTEGY ÖTSZÁZ TÁNCOS ÉS ZENÉSZ. A CSOPORTOK TECHNIKÁJA ÉS AZ ADOTT TÁNCSTÍLUST HITELESEN BEMUTATÓ TUDÁSA KIEMELKEDŐ VOLT, UGYANAKKOR KEVÉS AZ EGYEDISÉG: EZ AZ ELŐADÓI ÉS AZ ALKOTÓI TELJESÍTMÉNYRE EGY­ARÁNT IGAZ. A ZENEKAR ELMOZDÍTÁSA A RENDEZŐI BAL OLDALRÓL VÉGIGKÍSÉRTE AZ EGÉSZ MŰSORT, DE EZ SOKSZOR CSUPÁN EGYFAJTA „LÉPJÜNK TÚL A MEGSZOKOTT SZÍNPADI TÖR­VÉNYEKEN" TÖREKVÉSNEK TŰNT. KRITIKAI ÍRÁSUNK ELSŐ RÉSZÉT EBBEN A LAPSZÁMBAN OLVASHATJÁK, AMELYNEK FOLYTATÁSA AZ ŐSZI MEGJELENÉSÜNKBEN LESZ. Szöveg: Fodor Zsófia | Fotó: Gorácz József Összességében az adott táncanyagot nagyon magas szinten elő­adó együtteseket láthattunk. A dialektustól, a táncos tapaszta­lattól és életkortól függően nyilván mutatkoztak különbségek. A szatmári és a mezőföldi táncanyagot például kevesen tudják olyan hitelesen és precízen előadni, mint a Nyírség, illetve az Alba Regia Táncegyüttes, amelyekről köztudott, hogy saját táncanyagu­kon „nevelkednek”. De tánctudás tekintetében kiemelkedő volt a Jászság Népi Együttes, a Vadrózsa produkciója vagy a Debreceni Népi Együttes leányainak előadása. Most is bebizonyosodott azonban, hogy nem feltétlenül a legkép­zettebb, a táncanyag ismeretében a legelmélyültebb tudású tánc­csoport alkotja a legmaradandóbbat a színpadon. Az antológiát már egyfajta rutinfellépésként felfogó együttesekkel ellentétben a szekszárdi „kartinásoknál" meggyőző volt az „első bálozók” jó­kedvének átütő ereje, valamint a táncolás öröméből eredő ki­sugárzás. Produkciójuk alappillére egy fordulatokban gazdag, jól összeszerkesztett, a csoportra írt koreográfia volt. Pedig a szat­mári anyag közismert dallamvilágával elcsépelt téma képzetét kelt­heti, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a „táncrend" címet már ezerszer használták. A Fitos Dezső-Kocsis Enikő szerzőpáros azonban néhány ötletes trükkel (székdobálás, dalküldés, székfog­lalás játékossága, polgári táncok énekes kísérete) eloszlatta eset­leges félelmünket. Természetesen az idei antológián is gyakran adták elő az olyan köz­kedvelt, „slágernek” számító táncokat, mint a szatmári, a kalota­szegi, a gömöri vagy a somogyi. A legtöbb csoport repertoárjának kötelező elemeként megjelenő táncanyagok színpadra vitele egy­részt hálás feladat: a fülbemászó, már slágernek számító dallamokat, a közismert motívumokat mindig élvezi a közönség. Másrészt vi­szont felvetődik a kérdés: ez a tiszavirág-életű hatás vajon csak a né­zők pozitív attitűdjének, táncházas élményeinek köszönhető? Vagy tényleg lehet még újat, a megszokottól eltérőt alkotni a populáris táncokból is, hogy ne csak az adott pillanatban élvezze, hanem né­hány nap múlva is emlékezzen rá a tisztelt nagyérdemű? Ezt a fajta „reformálást” egyedül a Táncrend esetén éreztem. A Gömöri mulatság, illetve a Kalotaszegi táncok is nagyon precíz, korrekt koreográfusi munkára vallott. Változatossága, fiatalos len- Néptáncantológia - Budapesti Operettszínház, 2015. február 28 Furik Rita: „Legyen meg az akaratod” (Debreceni Népi Együttes) 34 I 2015. nyár I­­­dTI 6

Next