Táncművészet, 2015 (43. évfolyam, 1-4. szám)
2015 nyár / 2. szám
NÉPTÁNCANTOLOGIA 2015. PAZAR TÁNCTUDÁS, HITELES ELŐADÁS KEVÉS EGYEDISÉG AZ ELŐZŐ ÉV LEGJOBB NÉPTÁNCOS PRODUKCIÓINAK ÉS EGYÜTTESEINEK SEREGSZEMLÉJÉN 14 DÍJNYERTES MŰVET MUTATOTT BE MINTEGY ÖTSZÁZ TÁNCOS ÉS ZENÉSZ. A CSOPORTOK TECHNIKÁJA ÉS AZ ADOTT TÁNCSTÍLUST HITELESEN BEMUTATÓ TUDÁSA KIEMELKEDŐ VOLT, UGYANAKKOR KEVÉS AZ EGYEDISÉG: EZ AZ ELŐADÓI ÉS AZ ALKOTÓI TELJESÍTMÉNYRE EGYARÁNT IGAZ. A ZENEKAR ELMOZDÍTÁSA A RENDEZŐI BAL OLDALRÓL VÉGIGKÍSÉRTE AZ EGÉSZ MŰSORT, DE EZ SOKSZOR CSUPÁN EGYFAJTA „LÉPJÜNK TÚL A MEGSZOKOTT SZÍNPADI TÖRVÉNYEKEN" TÖREKVÉSNEK TŰNT. KRITIKAI ÍRÁSUNK ELSŐ RÉSZÉT EBBEN A LAPSZÁMBAN OLVASHATJÁK, AMELYNEK FOLYTATÁSA AZ ŐSZI MEGJELENÉSÜNKBEN LESZ. Szöveg: Fodor Zsófia | Fotó: Gorácz József Összességében az adott táncanyagot nagyon magas szinten előadó együtteseket láthattunk. A dialektustól, a táncos tapasztalattól és életkortól függően nyilván mutatkoztak különbségek. A szatmári és a mezőföldi táncanyagot például kevesen tudják olyan hitelesen és precízen előadni, mint a Nyírség, illetve az Alba Regia Táncegyüttes, amelyekről köztudott, hogy saját táncanyagukon „nevelkednek”. De tánctudás tekintetében kiemelkedő volt a Jászság Népi Együttes, a Vadrózsa produkciója vagy a Debreceni Népi Együttes leányainak előadása. Most is bebizonyosodott azonban, hogy nem feltétlenül a legképzettebb, a táncanyag ismeretében a legelmélyültebb tudású tánccsoport alkotja a legmaradandóbbat a színpadon. Az antológiát már egyfajta rutinfellépésként felfogó együttesekkel ellentétben a szekszárdi „kartinásoknál" meggyőző volt az „első bálozók” jókedvének átütő ereje, valamint a táncolás öröméből eredő kisugárzás. Produkciójuk alappillére egy fordulatokban gazdag, jól összeszerkesztett, a csoportra írt koreográfia volt. Pedig a szatmári anyag közismert dallamvilágával elcsépelt téma képzetét keltheti, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a „táncrend" címet már ezerszer használták. A Fitos Dezső-Kocsis Enikő szerzőpáros azonban néhány ötletes trükkel (székdobálás, dalküldés, székfoglalás játékossága, polgári táncok énekes kísérete) eloszlatta esetleges félelmünket. Természetesen az idei antológián is gyakran adták elő az olyan közkedvelt, „slágernek” számító táncokat, mint a szatmári, a kalotaszegi, a gömöri vagy a somogyi. A legtöbb csoport repertoárjának kötelező elemeként megjelenő táncanyagok színpadra vitele egyrészt hálás feladat: a fülbemászó, már slágernek számító dallamokat, a közismert motívumokat mindig élvezi a közönség. Másrészt viszont felvetődik a kérdés: ez a tiszavirág-életű hatás vajon csak a nézők pozitív attitűdjének, táncházas élményeinek köszönhető? Vagy tényleg lehet még újat, a megszokottól eltérőt alkotni a populáris táncokból is, hogy ne csak az adott pillanatban élvezze, hanem néhány nap múlva is emlékezzen rá a tisztelt nagyérdemű? Ezt a fajta „reformálást” egyedül a Táncrend esetén éreztem. A Gömöri mulatság, illetve a Kalotaszegi táncok is nagyon precíz, korrekt koreográfusi munkára vallott. Változatossága, fiatalos len- Néptáncantológia - Budapesti Operettszínház, 2015. február 28 Furik Rita: „Legyen meg az akaratod” (Debreceni Népi Együttes) 34 I 2015. nyár IdTI 6