Tánctudományi Közlemények, 2013 (5. évfolyam, 1-2. szám)

2013 / 1. szám - KONFERENCIA - Almássy Balázs: "Ez a kezek tánca volt..." Adalékok Babits Mihály tánchoz fűződő viszonyához

Almássy Balázs „Ez a kezek tánca volt..." Adalékok Babits Mihály tánchoz fűződő viszonyához * Annak feltárásával, hogy a tánc hogyan került a századforduló íróinak érdeklődési körébe, majd a tánc kifejező ereje miként hatott ösztönzőleg az ekkori magyar irodalomra, már Ajtay-Horváth Magda ú­­ is foglalkozott futólag tanulmánykötetében. Egy bizonyos: a korszakbeli társasági érintkezés legelterjedtebb megnyilvánulásának a zene mellett már ezt tekinthetjük, sőt, a balett-tánc is mint korszakmetafora, ekkor válik egyre elter­jedtebbé, melyre Ajtay-Horváth Magda is felhívja figyelmünk Halász Gábornak Justh Zsigmond naplójáról írt tanulmányára utalva.­ Ebben Halász Gábor egy helyen a századvéget egy balett­előadásként jellemző Justhot idézi: „A balett-táncos teste, amidőn a nagy ugráláskor a levegőbe kerül, egy lélegzetfojtó pillanatig állni látszik a magasban, izmai mintha legyőzték volna a nehéz­kedést, de legyőzték a felröpítő erőfeszítést is, játékosan, könnyedén lebeg a semmiben, feledve a küzdelmet és feledve a reá váró véget, az elkerülhetetlen leszállást. A pillanatban gyönyörteljes és idegesítő, mert valószínűtlen és varázslatos, s mint minden varázs, titkos mérgeket rejt magában, így lebeg a nyolcvanas években a kéjes és tarthatatlan tetőponton a tizenkilencedik század nagy­polgári kultúrája.”­ A klasszikus balett mint a tánc legkifinomultabb formája, ekkor válik igazán népszerűvé Európa-szerte, s így kifejező készlete más táncokéval, mint például a keringő, polka, one-step, apacstánc, kánkán stb. együtt az irodalmi művek motívumkincsét gazdagíthatta. De Justh Zsigmondon és Halász Gáboron kívül utalhatunk Lövik Károlyra is, aki a századvégi életérzés kifejezésére szintén a táncot hívja segítségül, s „a táncot a társadalom mélységeivel való kacér­kodásnak nevezi.”­ A fiatal, felnövekvő író-költőnemzedék így már készen kapja a táncallegóriát, s azt az idő előrehaladtával a legváltozatosabb életérzések kifejezésére használja majd fel. Ahogy nőtt a kü­lönböző táncműfajok expresszív ereje, s ahogy a balett is egyre inkább nyitott a mind szélesebb közönség felé, úgy vált egyre gyakoribbá a táncok irodalmi megjelenése is. S mindez miként kapcsolódik Babits Mihály költészetéhez? Babits Mihályt visszatérően fog­lalkoztatta a „múzsák testvérisége”, azaz a társművészetek szoros összetartozásának gondolata, és a táncnak is az ókorihoz hasonló, a mainál sokkal kiterjedtebb jelentésköre hatotta át egész irodalmi munkásságát. Miért? Válaszként álljon itt mindenekelőtt egy késői Babits-mű: A már beérkezett tudós-költő az elő­ször 1936-ban megjelent tanulmánykötetében, Az európai irodalom történetében Pindarosz kap­csán megemlíti, hogy az ókori költő presztízse olyan jelentős volt, hogy még Horatius szemében ’ Részlet a készülő Nyugat és a tánc tanulmányból. Elhangzott a Magyar Táncművészeti Főiskola Elméleti Tanszéke által szervezett Tánc és irodalom konferencián, 2012. március 2-án. 1 Ajtay-Horváth, 2001. 176. 2 Halász, 1941. 5. 3 Ajtay-Horváth, 2001. 176. 4 Ajtay-Horváth, 2001. 176. 27 TÁNCTUDOMÁNYI közlemények

Next