Tangazdaság, 1983 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA: 1,80 FT ( / 1983. JANUÁR HÓ -----------------------------------------------------------------------------------------.1,1,1 ------------------------- - " — ’ ( Boldog új évet Új évet kezdtünk, s mire e sorok az olvasóhoz eljutnak, már ki-ki hozzálátott 1983 mindennapos munkájához. Elcsitulnak az ünnepi szavak, még néhány napig illik boldog új évet kívánni egymásnak, akivel csak most futottunk össze. Aztán folytatjuk, ahol abbahagytuk. Így van ez rendjén, hisz a boldog új esztendőt aligha elég kívánni, érte naponta tenni kell. Azt is kezdjük lassan megszokni, hogy egyre többet kell tenni érte, és főként egyre jobban. Sokak szerint nem is elsősorban többet kell dolgoznunk 1983-ban — és az utána következő években — hanem másként. Ebben a máskéntban éppúgy benne van az okos célszerűség, az élet jobb ismerete, a rugalmas alkalmazkodás, a tudományosan, szakszerűen kidolgozott célok rendje és sorrendje, mint a becsületes elkötelezettség. A pánik, a kilátástalanság, vagy éppen a beletörődés elhessegetése magunktól. Ne tagadjuk, olykor előfordul, hogy a gondok tetőzése egy időre elfedi előlünk az elért eredményeket és főként az elérendő és elérhető célokat. Ez azonban nem lehet tartós állapot, és szerencsére az emberek többségében mindig felülkerekedik a józan számvetés, mérlegelés igénye és máris életszerűbbé, kétlábon járóvá válnak céljaink. Nem ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy rövid időn belül jobbra fordul népgazdaságunk helyzete, s szűkebb esztendőket a bő esztendők váltják fel. De azzal sincs a okunk ijesztgetni magunkat, a világ, az élet törvénye, hogy minden évben rosszabb és rosszabb lesz, többet és nehezebben kell dolgoznunk — és akkor, ahogyan az anekdota mondja — talán nem csökken a keresetünk. Még nem sok választ el bennünket a karácsonytól, nem nehéz felidézni, milyen volt ’82 karácsonya. Nem szűkölködtünk, került a fa alá bőven ajándék, még ha a kisebb keresetű családok jobban meg is gondolták a vásárlásaikat. Ha a kínálat nem is volt minden cikkből tökéletes, jórészt mindent megvásárolhattunk szeretteinknek, magunknak. Még a déligyümölcs is befutott, ha nem is jutott mindenkinek. S persze nem is mindenki költ banánra, narancsra, mogyoróra, drága külföldi gyártmányú kozmetikai szerekre. Aki rászánta a pénzt, aligha ment haza a boltokból üres kézzel. Még mindig jól élünk — jó ezt kimondani, mert népünk dolgos, bízik az ország vezető erejében, tudja a kényszerű áremelések a belső és külső gazdasági egyensúly megtartását szolgálják. Többek között azt, hogy a fizetési borítékunk, s a kirakatok között ne boruljon fel az egyensúly. S ha bizonyos is, rövid idő alatt nem valószínű, hogy országunk gazdasági helyzete rohamosan megjavul, okosabb munkával, jobb munkaszervezéssel, egyéni érdekeltséggel — és egy kis szerencsésen alakuló külgazdasági változással — nemcsak megőrizhetjük, talán még javíthatjuk is életszínvonalunkat. Az utóbbi időben azt is megtanultuk, vannak rétegek amelyeknek életszínvonala nem csökkent, vagy nem lényegegesen, míg vannak rétegek, amelyeknél csökkent, vagy stagnál. A legjobban rászorulókról azonban a mostani körülmények között is gondoskodik az ország vezetése, lépéseket tesz az élet- és munkakörülmények javításáért, még ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan szeretné, s tenné, ha az ország kasszája megengedné. E gondolatok jegyében kívánunk minden kedves olvasónknak eredményekben, egyéni és kollektív sikerekben gazdag új évet és az alkotó munkához együttes békességet. Számvetés új év küszöbén Beszélgetés Kozák János igazgatóval Az elmúlt év legfontosabb tapasztalatairól, az új 1983-as év megalapozásáról, a gazdaság dolgozóit egyénileg is érintő eredményekről, tennivalókról beszélgettünk az óév utolsó napjaiban Kozák Jánossal, a tangazdaság igazgatójával. Milyen évet zárt a tangazdaság, mennyiben váltak valóra az 1982-es gazdasági tervek? — Közös véleményünket juttatom kifejezésre, amikor úgy fogalmazok: a korábbi évek tapasztalatai, tényszámai alapján reális tervet készítettünk 82-re. Ha néhány ágazattól eltekintünk, pozitívan értékelhetjük az elmúlt esztendőt. Elképzeléseink, terveink többségét sikerült megvalósítani. Ezt igazolják olyan tények, minthogy a növénytermesztésben rekord termésátlagokat értünk el. Gazdaságunk fennállása óta nem volt ilyen termésünk. De az állattenyésztésben is jó eredményekkel zártuk az évet. Az egy tehénre jutó tejtermelés eléri a tervezett 5250 litert. — Gazdaságunk pártbizottsága a gazdasági vezetéssel, a dolgozók egyetértésével 1982. évre legfontosabb gazdaságpolitikai célként a népgazdasági egyensúly javításához való hozzájárulást és a dolgozók életszínvonalának szinten tartását határozta meg. Ennek érdekében kellett a termelés színvonalát, hatékonyságát, a rendelkezésre álló munkaerő és eszköz jobb kihasználásával, a belső tartalékok feltárásával, ésszerű takarékossággal növelni. 1982. évi terveink kidolgozásakor számoltunk a szigorúbb közgazdasági feltételekkel, de nem számolhattunk az évközi változásokkal és az ismert értékesítési gondokkal. Éves tervünkben 304 millió 142 ezer forint termelési érték előállítását és 14 millió 50 ezer forint vállalati nyereséget terveztünk. A nemrég kalkuláció szerint készített elő270 millió 846 ezer forint termelési értékkel és 10,9 millió vállalati nyereséggel számolunk. Milyen főbb gondok nehezítették az eredményesebb munkát és mit tettek évközben a kieső értékek ellensúlyozására? — Sajnos a kertészeti kultúrák tekintetében nem tudtuk hozni a tervezett eredményeket. A télialma-ültetvényeket mérsékelt fagy érte, ezért a tervezettnél alacsonyabb hozamokat takarítottunk be. Az alma minőségét gyengítette a több területet ért jégverés. A mennyiségi és minőségi kiesések, majd az értékesítési gondok, a vagonhiány, a szállítások leállítása, jelentősen rontották a jövedelmezőséget. A legérzékenyebb veszteség érte, amely a télialma-ágazatot azt jelenti, több éven át a gazdaságban termelt téli alma 60—80 százaléka exportra került. Jelen esetben ez mindössze 46 százalék. A többi alma bentmaradt, hűtőtárolóban van, teljesen bizonytalan, hogy egyáltalán étkezési almaként értékesíthető lesz-e. — Említést érdemel a faiskolai ágazat termelési és értékesítési nehézsége is, melyet nagy mértékben befolyásolt a piaci viszonyok alakulása. Az ültetvénytelepítések állami támogatását, mint ismeretes, évközben felfüggesztették. Hatására a telepítési kedv csökkent, kevesebb szaporítóanyagot tudtunk értékesíteni. Emiatt számottevő árbevétel és eredménykiesés várható. Gondok voltak a burgonyaágazattal is, bár jó termést takarítottunk be, rekord hozamokat hozott a 82-es év, a nehezebb értékesítési lehetőségek és az alacsonyabb árak miatt a burgonyatermelés nem hozott a gazdaságunknak nyereséget. — Évközben több intézkedést tettünk az említett negatív hatások ellensúlyozására. Kiemelt feladatunk volt a 82-es évben az anyag- és energiaköltségek csökkentése. Többek között az olajtüzelésű berendezések kiváltására üzembe helyeztünk 46 széntüzelésű és hat hűtőtárolós kályhát. A takarmányozási költségek csökkentése érdekében 1700 tonna kukoricát nedves technológiával tároltunk be. Ezek az intézkedések részei az 1984-ig kidolgozott energiatakarékossági programnak. Még ez évben elkészül a sertéstelep földgázüzemelésre való áttérésének kiviteli terve és 1983-ban már az egész telepet földgázzal fogjuk fűteni. Említem még, hogy vállalati beruházásokra 33,7 millió forintot fordítottunk, melyből építési jellegű 15,5 millió, gépi beruházás 15,1 millió, meliorációs 1,1 és egyéb beruházás 1,8 millió forint, összes beruházási tételünk négymillióval alacsonyabb a tervezettnél. Ugyancsak az intézkedések közé sorolható, hogy finomítottuk az anyagi továbbérdekeltség gyakorlatát, majd minden ágazat önelszámoló egységként dolgozik. Ésszerűbb szám- és bérgazdálkodással létnehézségek ellenére is lehetővé vált, hogy a gazdaság munkadíjszínvonala a tervezettet meghaladó mértékben, mintegy 5,5 százalékkal növekedjék 82-es évben. Jobban vigyáztunk a arra is, hogy a célprémiumok mindig valós teljesítményeket jutalmazzanak, javítottunk munka értékelésén, mérésén, a becsületes munka anyagi és erkölcsi elismerésén. Hogyan alakultak az emberi tényezők a gazdaságban? — Dolgozóink többsége az elmúlt évben tisztességgel kivette a részét a munkából, növekedett a gazdatudat és felelősség. Stabil szakembergárda dolgozik gazdaságunkban, számottevő munkaerőmozgás nem tapasztalható, összdolgozói állandó létszámunk kilencszáz, akik közül 737 a fizikai állományú dolgozó. A szakképzettségi mutatók is továbbfejlődtek, 66 középfokú végzettségű szakember, 32 egyetemet és főiskolát végzett agrár, közgazdász, műszaki és más felsőfokú végzettségű értelmiségi dolgozónk van. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a szakképzés és önképzés, a folyamatos tapasztalatcserék támogatásának. Szakembereink rendszeresen ott vannak a hazai és külföldi tapasztalatcseréken, melyek hozzájárulnak az új ismeretek befogadásához, az önmegújításhoz. Minden jelentősebb hazai és külföldi szaklap, folyóirat jár a gazdaságunknak, melyekre nem csekély anyagiakat áldozunk, de nélkülözhetetlenek a korszerű gazdálkodáshoz, üzem- és munkaszervezéshez, a nagyobb tudáshoz. Hogyan érinti a dolgozókat a kevesebb vállalati nyereség? Javultak-e az élet- és munkakörülmények? — Mint említettem a tervezettnél kisebb tiszta nyereség azzal is jár, hogy kevesebbet tudunk kios^tuini dolgozóknak a részesedési alapból. Ezzel együtt azt is hozzátehetem jó lelkiismerettel, bár az egyes dolgozóknak adható nyereségrészesedés az előző évekhez képest csökken, mindezek mellett személyi jövedelmek nem csökkennek számotevően az előző évekhez képest. Ez pedig annak tulajdonítható jórészt, hogy a gazdaságban felismertük és felettes szervek is nagyra értékelték az illetményföldek juttatását. Az illetményföldeken termelt gyümölcs, burgonya stb. személyi jövedelem kiegészítő szerepet tölt be. Az ország állami gazdaságai összesen 600 hektár illetményföldet juttatnak dolgozóiknak, a mi tangazdaságunk ebből 120 hektárral részesedik, ami igen jó arány. Az itt termelt gyümölcs és más termék jócskán megnövelni dolgozóink személyi jövedelmét. De az év során az élet- és munkakörülmények is tovább javultak, jelentős összegeket fordítottunk erre a célra. Csupán az elavult lakások felszámolásával járó pozitív változást említem, 82-ben az elavult szolgálati lakások pótlására négy lakást alakítottunk ki, amelybe meg is kezdődött a beköltözés. Hogyan sikerült megalapozni a 83-as év eredményes munkáját? — Úgy ítélem meg a 82-es évben a nehezebb körülmények között elért gazdasági eredményeink jó alapot szolgáltattak az új év reális feladatainak kidolgozásához. Népgazdasági követelmény 1983-ban is, hogy mezőgazdasági termelés — a hazai fogyasztói kereslet kiegyensúlyozott és javuló minőségi kielégítése mellett — a külpiaci kereslet és hatékonyság alapján fejlődjék. A tervezett termelésnövekedést a meglévő erőforrások jobb kihasználásával, észszerű takarékossággal, a fajlagos hozamok és az állatállomány termelőképességének gás növelése útján kell gazdaságlérni. " (Folytatás a 2. oldalon) Készül az 1982-es év gazdasági mérlege. A Félix—61 típusú könyvelőgéppel Kovács Anna, Kovács Klára és Lindenbold Anna dolgozik. Munkában az anyagkönyvelők: Balázs Mihályné, Jászovics Katalin, Varga Lászlóné és Vitális Imréné. (Elek Emil felvételei)