Tangazdaság, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Tízmilliós többletköltség A jövedelemadó bevezetése Az új év elején mondhatni ki­vétel nélkül — mindenkit „hús­bavágóan” az foglalkoztat, ho­gyan alakul a jövedelme. Mint köztudomású, január elsejétől érvénybe lépett az új jövedelem­­adó, amely azt hivatott biztosí­tani, hogy az állampolgárok ará­nyosan vállaljanak részt a köz­terhek viseléséből. A magán­­személyek jövedelmének egyik alapvető forrása a munkavi­szonyból származó jövedelem. Az adózás tehát a fizetéseket is érinti, ám szerencsére a jog­szabályok előírják, hogy a dol­gozók 1988. évi­­ nyugdíjjáru­lékkal és jövedelemadóval csökkentett főmunkaviszony­ból származó keresete — azonos munkateljesítmény esetén — nem lehet kevesebb az 1987-ben elért nettó keresetnél. Ennek betartására arra kötelezi munkáltatókat, hogy a dolgozók a 1987. évi munkabérét ennek megfelelően bruttósítsák. Az új bruttósított fizetésekről a dolgozók a besorolást napokon belül kézhez kapják. Megtudja mindenki, mennyi is lesz a „magas” fizetés, amelyből saj­nos az adót levonják. Az új be­sorolás kézhez vételéig néhány információval mi is szolgálha­tunk a személyi jövedelemadó bevezetésének irányelveiről gaz­daságunkban. Nos, ami az óra- és havidíjas, időbéres, valamint a teljesít­ménybéres dolgozók személyi besorolását illeti, azzal semmi gond, a bruttósítás mértéke olyan, hogy a kézhez kapott fi­zetés semmivel sem lesz keve­sebb, mint eddig. Ennél komp­likáltabb a teljesítménybéres dolgozók bérszabályzat szerinti darabbére. Gazdaságunk vezeté­se úgy ítéli meg, hogy a telje­sítménybér­­­ tételeket központilag nem lehet bruttósítani, s szin­tén január elsejétől érvénybe lépett új gazdasági szabályzó­­rendszer nyújtotta szűkös lehe­tőségek miatt. A dolgozók nettó keresetét viszont meg kívánjuk őrizni, ezért még a múlt évi módszerek alapján kiszámolt havi nettó kereseteket dolgozón­ként bruttósítjuk fel, majd le­vonjuk a megfelelő nyugdíjjá­rulékot és a személyi jövede­lemadót. Gazdaságunk mindent el fog követni annak érdekében, hogy a dolgozók keresete az idén ne csökkenjen. A bérbruttósítás gazdasá­gunk részére az előzetes számí­tások szerint 9—9,5 millió fo­rint többletköltséget jelent. keresetszabályozási rendszer jö­­­vőre 2,5 százalékos adómentes bérfejlesztési lehetőséget bizto­sít. Ennek túllépése esetén igen súlyos szankciókat alkalmaznak a gazdálkodó szervekkel szem­ben. Az új szabályozórendszer sokkal bonyolultabb, összetet­tebb feladatot ró gazdaságunk vezetőire. A válla­la­ti tanács ülése: megbízott igazgató Gazdaságunk igazgatójának halála miatt a vállalati tanács 1987. december 16-án rendkívüli ülést tartott, és a következő napirendi pontokat tárgyalta meg. Az új igazgató megválasztásáig a vállalati tanács Dorka Kál­mán termelési igazgatóhelyettest bízta meg az igazgatói teen­dők ellátásával. A vállalati tanács módosítás nélkül elfogad­ta az igazgatói állás betöltésére kiírt — a szerkesztő bizottság által megszövegezett — pályázatot. (Ezt a pályázatot lapunk­ban is közöljük.) Ugyanakkor megválasztották az öt fős bíráló bizottságot, amelynek feladata az igazgatói állásra pályázók elbírálása lesz. Erdély, Sees Szabadidő ’87 — közös élményekkel A szabadidő mint fogalom egyre inkább elveszíti igazi je­lentését. Mind többen fordít­ják a pihenésre, kikapcsolódás­ra szánt időt kiegészítő jövede­lem szerzésére. Az előző évek­ben elért életszínvonal megtar­tásához szükség van a háztáji­ból, bérelt földből, GMK-ból, stb. származó forintokra, így érthető, hogy egyre kevesebb idő jut a művelődésre, kikap­csolódásra és pihenésre. Az elmúlt év rendezvényei kö­zül kiemelhetjük a május 1-jei majálist, melyet a szakszerve­zeti bizottság és a Lovas klub közösen — más üzemek dolgo­zóinak bevonásával — rendezett meg az újmajori lovaspályán. Az egésznapos program és az étke­zési lehetőség szórakozást és ki­­kapcsolódást jelentett minden­kinek. A szakszervezet minden gazdasági dolgozónak ingyenes étkezési jegyet adott. Az immár hagyományosnak számító augusztus 20-i sportna­pot az elmúlt évben az újfehér­tói kerületben rendeztük meg a községi futballpályán, a három gazdasági tűzoltóraj versenyé­vel egybekötve. Ezen a rendez­vényen mintegy 120 fő vett részt, de a jelenlevő családta­gok is jól érezték magukat. Gazdaságunk vezetősége minden évben meghirdeti a „Rendet, tisztaságot május 1- jére”. Ennek értékelésekor az első három helyezett egység je­lentős elismerésben részesül. Ezt a jutalmat a kollektívák közös kirándulások szervezésé­re fordítják ( a jutalom pénz és térítésmentes autóbusz). Ilyen jutalomból juthatott el dolgozóink egy-egy csoportja 1986-ban Csehszolvákiába és Lengyelországba, ahol a legna­gyobb élményt a Magas-Tátra látványa jelentette, tavaly pedig Erdéllyel, Kolozsvár környéké­vel ismerkedhetett meg. Ezen kívül rendszeresek voltak belföldi közös kirándulások is, a amelyeken dolgozóink család­tagjaikkal együtt vehettek részt. Az elmúlt évben örömmel vet­ték tudomásul dolgozóink, hogy gazdaságunk vezetősége három napos bécsi utat szervez. A résztvevők nagy többségének ez volt az első nyugati útja, s igazi új élményt jelentett mindenki­n­­ek. Itt kell megemlíteni, hogy buszt térítésmentesen kap­tuk. A közös rendezvényeken, ki­rándulásokon kívül említésre méltó, hogy rendszeres színház- és mozilátogató kollektíváink vannak. Az elmúlt évben is több színház- és mozibérlet állt dolgozóink rendelkezésére. Feltétlenül meg kell említe­nünk, hogy nemcsak a központ­ban, hanem a kerületekben, a­­­ szocialista brigádok között is vannak rendszeres színházláto­gatók. Gazdaságunk szoros kapcsola­tot alakított ki a 21-es számú általános iskolával. Az együtt­működés keretében az iskola szervezésében — immár hagyo­mányosan — a téli szünet előtt híres művészek, együttesek fel­lépésével karácsonyi koncertet szerveznek minden évben. Ta­valyelőtt Halász Judit, az idén, december 18-án pedig Eszményi Viktória és a 100 Folk Celsius együttes szórakoztatta a jelen­lévőket. Ezeknek a koncertek­nek nemcsak a gyermekek, de a szülők körében is nagy sikere van minden évben. Az előttünk álló új évben még több dolgozót szeretnénk közös rendezvényeinkre bevon­ni, s nemcsak kikapcsolódást, hanem igazi élményt is nyújtani számukra. Papp Jánosné Köszönet­nyilvánítás A tangazdaság párt és szakszervezeti gazdasági, vezetői köszönetet mondanak mindazok­nak, akik volt igazgatójuk dr. Gönczi Géza halála alkalmából a részvétüket nyilvánították. A segélyezés gazdaságunkban Gazdaságunkban 1987-ben a a segélyezésre fordítható össze­get a jóléti és kulturális alapból a bizalmi testület által jóváha­gyott felosztás szerint használ­ták fel. Az elmúlt évben emelkedett az egy főre kifizetett segély össze­ge, mivel az intézményes segélyt (temetési, szülési) 1987-től a szakszervezeti tagdíjból fizetjük. Gazdaságunkban jól bevált gyakorlatnak bizonyult, hogy a szociális segélyeket havonta bí­ráljuk el, míg az intézményes segélyeket azonnal kifizetjük. Szakszervezeti bizottságunk a szociális segélyezésen belül nagy figyelmet fordít az üzemi balesetet szenvedett dolgozók megsegítésére. A segélyek oda­ítélésekor nagyon fontosnak tartjuk, hogy a segély igazán segély legyen, és az kapja meg, aki szociális helyzete alapján indokoltan kérte. A havonta kifizetett szociális segélyen kívül jelentős összeget fordítottunk az elmúlt évben a nagycsaládosok és a gyermekü­ket egyedül nevelők segítésére. Ők két alkalommal részesül­tek segélyben. A beiskolázási segélyt, mely 113 általános iskolás korú gyer­mek tanszervásárlását könnyí­tette meg — augusztus végén fizettük ki, összesen 40 ezer fo­rint összegben. A második segélyezés kará­csony előtt került sorra, s ennek keretében 32 család (három vagy több gyermekes) között 41 300 forintot osztott szét a szakszervezeti bizottság. A gazdasági vezetéssel egyet­értésben 1988-ban is arra törek­szünk, hogy az elért szociális juttatások szintjét megőrizzük, és lehetőségeinkhez mérten to­vább növeljük. A Vállalati Szakszervezeti Bizottság nevében: Papp Jánosné Huszonötször a Föld körül... A­z emberek körében misz­tikum veszi körül a mil­liomosok személyét. Az, aki egy lottó- vagy totószelvény véletlenszerű kitöltésével — némi szerencsével — nagy ju­talomhoz jut — sokak szerint fi­­­gyelmet sem érdemel. Más az, ha évtizedek munkáját fémjelzi a minősítés: milliomos. Egy kö­zülük Bolla József, a Tangazda­ság gépkocsivezetője. S a kincs: 1 millió levezetett kilométer balesetmentesen. S a jutalom, a kollektív szerződés értelmé­ben 5 ezer forint. Egy hónappal az esemény után beszélgettünk az „előzményekről”. — Ibrányban gyerekeskedtem. Én is csodálattal nézegettem a gépeket. Felnőttként Miskolcon az építőiparban helyezkedtem el. Itt lehetőség nyílott arra, hogy a napi munka mellett hi­vatásos gépkocsivezetői jogosít­ványt szerezzek. Első nekifutás­ra sikerült levizsgáznom. Ekkor már megnősültem, így természe­tesen igekeztem minél közelebb munkahelyet keresni. Az akkori Semerálnál sikerült tehergép­kocsivezetőként elhelyezkednem. Persze nagyot változott a világ az 1962-es 6 hengeres Gaz teher­autótól a mai modern kamiono­kig. Személykocsira kerültem — ez egy ponyvás Gazt jelen­tett —, s ezzel párhuzamosan részese lettem a tangazdasági események mindennapjainak. Tucatnyi igazgató munkáját se­gíthettem azzal, hogy mindig üzemképes gépkocsival, jó han­gulatban időben eljutottunk a tervezett tárgyalásra. Pobeda, bogárhátú Warsava, Moszkvics 407-es, Volga, Polski Fiat kocsi­­márka jelzi az évek múlását. Ahogy elnézem nyugodt, ki­egyensúlyozott, vidám természe­tét, megértem, hogyan kell vi­selkedni a volánnál. Magam is ültem már az általa vezetett gépkocsiban. Kerültünk (mások hibájából) kényelmetlen közle­kedési helyzetbe. Ő azonban nem kiabált, nem minősítette a hibát elkövetőt, a legjobbnak látszó megoldást igyekezett megtalálni, s menni tovább az úton. Mint az őt ismerők el­mondják, ilyen akkor is ha az élet más területein kell ember­ségből „vizsgázni”. S ami rend­kívül fontos, nagyon szereti jár­művét, ismeri annak minden rezdülését, így nagy meglepetés nem érheti az országúton sem. — Két fiunk van. A kisebbik az MHSZ-nél oktatja a jövendő gépkocsivezetőket. A nagyobbik gyerekünk a tangazdasági mű­helyben dolgozik. Mindketten vonzódnak a motorokhoz. Re­mélem, 7 hónapos fiú unokám ugyancsak örökli apja illetve nagyapja hajlamát, már ami a gépkocsival kapcsolatos. A kis­­unoka léte rendszeres napi programot jelent. Élmény látni, amint napról-napra formálódik, okosodik. Feleségem a SZÖV­­AUT-nál dolgozik, ő is szállítás­sal, így közvetve járművekkel foglalkozik. Igazi motoros csa­lád vagyunk. Természetesen a hobbim is a gépkocsi. Úgy hoz­ta a sors, hogy megvásárolhat­tuk azt a Polski Fiat gépkocsit, amelyet előtte 4 évig vezettem a tangazdaságban. Felújítottuk, rendbetettük, s továbbra is hű­ségesen szolgál, hosszabb és rö­­videbb távon egyaránt. Tudom, hogy az öcvenes évek­ben még nem tartották nyilván a megtett kilométereket, így el­képzelhető, hogy sokkal több van a „kezemben”. S hogy mennyi lesz? Erről is szóltunk. — ötvenkét éves vagyok. Szerencsére egészséges. Nem volt semmiféle bajom a közle­­désiekkel, de közvetlen munka­helyi főnökeimmel sem. Tudom, hogy nem mindig sikerül úgy szervezni, hogy a szokásos reg­geli kezdéstől a délutáni mun­kaidő befejezéséig elintézzük a dolgot. Ilyenkor előfordul, hogy hosszabb a nap. Bennünket órabérben foglalkoztatnak. Az én órabérem 23,90 forint. Ebből már az is kiderül, hogy az anya­giakat illetően nem vagyok milliomos. Nagyon sokat jelent az illetmény alma. Mi facseme­tével is foglalkozunk. A vállal­a­kozás sikeres volt, igyekszünk jövőben is megragadni az ilyen lehetőségeket. S termé­szetesen kihasználjuk azt a 200 négyszögölnyi kertet is, ami a ház mögött van. Innen a leg­szükségesebb zöldség-gyümölcs kikerül. Sokszor az „úticsomag” alkotóeleme is a kertből való. A mi foglalkozásunk mellett ugyanis nincs mindig lehetőség az üzemi ebéd igénybevételére, marad az előre elkészített hideg úticsomag. Mert az sem elkép­zelhető rendszeresen, hogy a mai árak mellett étteremben ebédel­jek. Ez nem panaszkodás, ha­nem a tények alapján a valóság. Miként az is, hogy meg kell gondolni, hová tegyük a havi bevételt. Üdülni lehetőleg szak­­szervezeti beutalóval megyünk. A feleségemék cégétől kaptunk legutóbb boglári beutalót. Egy­­egy ilyen pihenés jót tesz, erőt ad a további munkához. Akik vezetnek, tudják, párszáz kilo­méteres út igénybe veszi az em­bert. Ilyenkor egy kis mozgást próbálok engedélyezni magam­nak. Recsegnek-ropognak a csontjaim, s egy kicsit ez is késztet arra, hogy az üldögélő gépkocsivezetői munka után mozogjak egy kicsit. Negyedszá­zad alatt jutottam el a millió kilométerhez. Az eltelt időszak­ban 3—4 ezer kilométert tettünk meg havonta, így hátralévő munkaviszonyom alatt, ha min­den összejön, még újabb 250 ezer kilométert szeretnék leve­zetni. B­olla József „vallomásá­ból” kitetszett: minden foglalkozásnak van vará­zsa, csak a megfelelő ember ke­rüljön a megfelelő helyre. Az eltelt sok-sok év azt igazolta, nem választott rosszul, amikor 1959-ben gépkocsivezető lett. Kívánjuk az ifjú milliomosnak, balesetmentesen vezesse le a tervezett negyedmilliót, örülve családja sikereinek, a tangazda­ság eredményeinek. Molnár Károly^ Bolla József, a milliomos gép­kocsivezető (B. I. felv.)

Next