A Tanító, 1976 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6-7. szám

4. felmutatott vagy táblára tett kép nevét­­kellett kirakniuk. A „Képes kirakó” és a „Képes lot­tó” játékkal változatossá és érdekes­sé tudtam tenni a gyakorlást. Leg­először képet képpel egyeztettünk, hogy megismerjem szókincsüket, és ők is megismerjék a játékot. Majd bizonyos betűismeret után szókár­tyákat készítettem, és borítékban ad­tam a képhez (differenciáltan), így kellett egyeztetni önálló olvasás után. „Játék a betűkkel" gyakorlásunk lényege: néhány betűt felírtam a táblára, abból kellett értelmes sza­vakat alkotni. Rájöttek, hogy a betű­ket lehet cserélgetni a szavakban, tudatosult bennük, hogy a szavaknak jelentésük van. Minden szót értel­meztünk, mondatba foglaltunk. Például a l­o­m s­z á betűkből láz, ráz, zár, sál, mos, lom szavakat al­kottuk. Ezeknek a módszereknek a válto­zatos és tudatos alkalmazásával el­értem, hogy a meghatározott idő­re, a tanulók olvasási készsége a közepesnél jobban alakult, s isme­retük valamennyi betű megtanítása után megszilárdult. Szókincsük, ki­fejezőképességük viszont elmaradt emögött. Az olvasott és megértett szöveget, szövegrészeket nehezen tudták elmondani. Olyan eljárást, módszert kellett választanom, ami­nek alkalmazása fejlesztően hatott. Sokszor elmentünk a könyvtárba, és a mese­sarokban sok mesekönyvel ismertettem meg őket. Mesét hall­gattunk lemezről és diafil­meket is néztünk. Utána eljátszottuk. Ezzel felkeltettem bennük a vágyat, hogy a sok érdekes könyv meséjét önma­guk is tudják olvasni, segítség nél­kül. Tankönyvünk néhány meséjéhez síkbábukat készítettem. Akik leg­szebben olvastak, azok szerepelhet­tek. Ezzel gyakorlásra serkentettem őket, mert mindegyikük szeretett szerepelni. Más meséhez posztófigurákat vág­tam ki, melyeket posztótáblára rak­tak a történet sorrendjében, mese­mondással egybekötve. A „Létrácska” című mese figurái faliképen az osztály díszítését is szolgálták. Tantermünkben is volt kiskönyv­tár a gyerekek életkorának, érdeklő­dési körének megfelelő könyvekkel. Kezdetben a képeskönyveket néze­gették, majd a Kirándulás az Ábécé­­hegyre című könyv lett állandó me­séskönyvük az Ablak-Zsiráf, a Gő­gös Gúnár Gedeon mellett. Az Ablak-Zsiráf Képes Gyermek­­lexikon használatát a második fél­évben már megismerték. Az olvasástanítással párhuzamosan az előbb említett módszerekkel he­lyesírási készségüket is alapoztam. Már a betűk tanításánál pontos han­goztatással alakítottuk ki a hosszú magán- és mássalhangzókat. Ennek érdekében készítettem el az „így írd!” feliratú táblán a helyesírási alapszókészletet. A bizonytalanko­dóknak ez szilárd támpontot adott. Környezetismeret Az Útmutató hasznos gyakorlati tanácsait és a környezetismeret kézi­könyvet használtam munkám során. Szituációk teremtésével, szerepjáté­kokkal (ősz, tél hónapjai, babafür­detés, terítés stb.) tettem élmény­szerűvé, maradandóbbá ismereteiket. Sokszor voltunk a szabadban, ahol megfigyeltük a madarakat, nö­vényeket. Választottunk a közelben egy fát, aminek a fejlődését, válto­zását évszakonként figyeltük, arról gyűjtéseket végeztünk (vadgeszte­nyefa). Ez volt a „Mi fánk”, kedvelt kiránduló helyünk. A gyűjtött levél, gally, virág rendezése részben közö­sen, részben a nevelőotthoniban tör­tént. A legszebb munkák a faliúj­ságra kerültek és díszítették tanter­münket. Év elejétől a hetes minden reggel jelenti az időjárást (ami a megfigyelőképességüket fejlesztette), a tanultakat alkalmazták a gyakor­latban. A babültetés és gondozása nagy élmény volt. Olvasására anyaga volt, de a növény fejlődésének megfigye­lése a környezetismerethez is kap­csolódott. Nagyon vigyáztak rá, gon­dosan ápolták a többi virággal együtt. Városi sétáinkon gyakoroltuk a helyes közlekedést, az autóbuszon a jegyek kezelését, az udvarias, figyel­mes utazást. Az üzletek nevének ol­vasása közben tájékozottságuk, is­meretük, szókincsük fejlődött Készítettem egy szemléltetőtáblát, melyen az évszakok hónapjaikkal, jellegzetes ünnepeikkel szerepelnek. Ez is a megszilárdítást, a felelevení­tést, a rögzítést szolgálta. Számtan-mértan iskolába lépésükkor a 6-os szám­körben számlálgattak, a 3-as szám­­körben biztos számfogalommal ren­delkeztek, 1 tanuló kivételével. Kez­deti munkájukra általában a kap­kodás, a hirtelen rámondás, az ered­ményre törekvés volt jellemző. Fo­kozatosan és nagyon tudatosan kel­lett őket eljuttatnom a gondolkodva számolás és önellenőrzés eredmé­nyéig. Ezt, mivel nagyon mozgásigé­nyesek voltak, csak egyetlen mód­szerrel tudtam elérni — a közös munkával. Erre a célra kiválóan megfelelt a dobozrendszer. Minden tanulónak saját munkadoboza volt, mely a következő munkaeszközöket tartalmazza: számkártyák, 0—20-ig, 2 sorozat; számegyenes, relációs je­lek; két különböző színű zsákforma (halmazok, bontások, válogatás cél­jára); pálcikák, korongok; logikai készlet és­­ doboz színes rúd. Ezen kívül még gazdag szemléltetőeszköz­­készlet segítette munkánkat: mér­leg, súlyokkal; űrmértékek; mé­terrúd; óra; mágneses mozaik (ki­rakó; számmérleg; és nem utolsó sorban az applikációs képek. Ezek könnyen hozzáférhető, lát­ható helyen voltak az osztályban. A szemléltetőeszközöket módszeresen használtam, amíg a tanulók bizton­ságérzete kívánta, később fokozato­san már csak differenciált foglalko­zás alkalmával, akinek még erre szüksége volt. Nagy segítséget nyújtott az órák­ra felkészülésemben a „Kézikönyv az ideiglenes matematikatanterv 1. osztályos anyagának tanításához” cí­mű kiadvány, rendszeresen használ­tam gyakorlati útmutatásait. Mégis a számtan-mértan tantárgy­ban voltak a leggyengébbek az ered­mények. Különösen nehezen szokták meg az önelenőrzést. Ennek gyor­sabb korrekciója érdekében a hibá­ját önállóan megtaláló gyereket kü­lön jutalmaztam, és ez a módszer fokozott javulást hozott. A vissza­jelző táblát számtanórán is­­használ­tuk. Az osztály tudásszintjének szinkro­nizálása megkívánta ennél a tan­tárgynál is a differenciált óraveze­tést. Az önállóság, az értelmi erők, a logikus gondolkodás fejlesztése érde­kében gyakran alkalmaztam cso­portfoglalkozást is jó, közepes és gyenge szinten. Ezt főleg az önálló feladatok elvégeztetésénél, kombiná­lásoknál és méréseknél alkalmaztam. Fáradékonyságuk is leghamarabb ezen az órán jelentkezett, melyet óra­közi testneveléssel igyekeztem meg­előzni. Év végére már olyan szinten állt az osztály 90%-a, hogy feladatsoro­kat oldottak meg önállóan, hiba nél­kül vagy csak kevés hibával. Ének-zene, testi nevelés, gyakorlati foglalkozás, képzőművészeti foglalkozás A szomatikusan, organikusan vagy szociálisan sérült gyermekeknél el­engedhetetlen a harmonikus, min­denoldalú személyiségfejlesztés. Eh­hez minden készségfejlesztő tárgynak megvan a maga funkciója, mely a sokoldalú fejlesztéshez hozzájárul. Az énekek, dalok ritmusukkal, el­­játszhatóságukkal, szövegükkel fej­lesztik, nevelik érzelemvilágukat is. A testi nevelés egészségük megszi­lárdítását, mozgásigényük kielégí­tését, állóképességüket növeli. Ugyanakkor erejüket, ügyességüket, bátorságukat, akaratukat fejleszti és nem utolsó sorban a mozgásokat ren­dezi , akinél ilyen probléma van. Az egészséges életmódra nevelés feltételei itt biztosítottak. Az élet­koruknak megfelelő életritmusuk ki­alakult. A jól vezetett testnevelés óra után felfrissülnek, „újjá szület­nek”. A gyakorlati és képzőművészeti foglalkozások manipulációs készsé­güket, képzeletüket, esztétikai élmé­nyeiket fejlesztette. A munkákat mindig értékeltük használhatóság szempontjából is, sőt tantermünket is díszítettük velük. A munkadarabok­ból kiállítást rendeztünk, és közös bírálat után a legjobbak a faliúj­ságra kerültek. Nevelő foglalkozások Ezek értékeseknek bizonyultak, hi­szen­­kell egy olyan óra, amikor a

Next