A Tanító, 1976 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6-7. szám
4. felmutatott vagy táblára tett kép nevétkellett kirakniuk. A „Képes kirakó” és a „Képes lottó” játékkal változatossá és érdekessé tudtam tenni a gyakorlást. Legelőször képet képpel egyeztettünk, hogy megismerjem szókincsüket, és ők is megismerjék a játékot. Majd bizonyos betűismeret után szókártyákat készítettem, és borítékban adtam a képhez (differenciáltan), így kellett egyeztetni önálló olvasás után. „Játék a betűkkel" gyakorlásunk lényege: néhány betűt felírtam a táblára, abból kellett értelmes szavakat alkotni. Rájöttek, hogy a betűket lehet cserélgetni a szavakban, tudatosult bennük, hogy a szavaknak jelentésük van. Minden szót értelmeztünk, mondatba foglaltunk. Például a lom sz á betűkből láz, ráz, zár, sál, mos, lom szavakat alkottuk. Ezeknek a módszereknek a változatos és tudatos alkalmazásával elértem, hogy a meghatározott időre, a tanulók olvasási készsége a közepesnél jobban alakult, s ismeretük valamennyi betű megtanítása után megszilárdult. Szókincsük, kifejezőképességük viszont elmaradt emögött. Az olvasott és megértett szöveget, szövegrészeket nehezen tudták elmondani. Olyan eljárást, módszert kellett választanom, aminek alkalmazása fejlesztően hatott. Sokszor elmentünk a könyvtárba, és a mesesarokban sok mesekönyvel ismertettem meg őket. Mesét hallgattunk lemezről és diafilmeket is néztünk. Utána eljátszottuk. Ezzel felkeltettem bennük a vágyat, hogy a sok érdekes könyv meséjét önmaguk is tudják olvasni, segítség nélkül. Tankönyvünk néhány meséjéhez síkbábukat készítettem. Akik legszebben olvastak, azok szerepelhettek. Ezzel gyakorlásra serkentettem őket, mert mindegyikük szeretett szerepelni. Más meséhez posztófigurákat vágtam ki, melyeket posztótáblára raktak a történet sorrendjében, mesemondással egybekötve. A „Létrácska” című mese figurái faliképen az osztály díszítését is szolgálták. Tantermünkben is volt kiskönyvtár a gyerekek életkorának, érdeklődési körének megfelelő könyvekkel. Kezdetben a képeskönyveket nézegették, majd a Kirándulás az Ábécéhegyre című könyv lett állandó meséskönyvük az Ablak-Zsiráf, a Gőgös Gúnár Gedeon mellett. Az Ablak-Zsiráf Képes Gyermeklexikon használatát a második félévben már megismerték. Az olvasástanítással párhuzamosan az előbb említett módszerekkel helyesírási készségüket is alapoztam. Már a betűk tanításánál pontos hangoztatással alakítottuk ki a hosszú magán- és mássalhangzókat. Ennek érdekében készítettem el az „így írd!” feliratú táblán a helyesírási alapszókészletet. A bizonytalankodóknak ez szilárd támpontot adott. Környezetismeret Az Útmutató hasznos gyakorlati tanácsait és a környezetismeret kézikönyvet használtam munkám során. Szituációk teremtésével, szerepjátékokkal (ősz, tél hónapjai, babafürdetés, terítés stb.) tettem élményszerűvé, maradandóbbá ismereteiket. Sokszor voltunk a szabadban, ahol megfigyeltük a madarakat, növényeket. Választottunk a közelben egy fát, aminek a fejlődését, változását évszakonként figyeltük, arról gyűjtéseket végeztünk (vadgesztenyefa). Ez volt a „Mi fánk”, kedvelt kiránduló helyünk. A gyűjtött levél, gally, virág rendezése részben közösen, részben a nevelőotthoniban történt. A legszebb munkák a faliújságra kerültek és díszítették tantermünket. Év elejétől a hetes minden reggel jelenti az időjárást (ami a megfigyelőképességüket fejlesztette), a tanultakat alkalmazták a gyakorlatban. A babültetés és gondozása nagy élmény volt. Olvasására anyaga volt, de a növény fejlődésének megfigyelése a környezetismerethez is kapcsolódott. Nagyon vigyáztak rá, gondosan ápolták a többi virággal együtt. Városi sétáinkon gyakoroltuk a helyes közlekedést, az autóbuszon a jegyek kezelését, az udvarias, figyelmes utazást. Az üzletek nevének olvasása közben tájékozottságuk, ismeretük, szókincsük fejlődött Készítettem egy szemléltetőtáblát, melyen az évszakok hónapjaikkal, jellegzetes ünnepeikkel szerepelnek. Ez is a megszilárdítást, a felelevenítést, a rögzítést szolgálta. Számtan-mértan iskolába lépésükkor a 6-os számkörben számlálgattak, a 3-as számkörben biztos számfogalommal rendelkeztek, 1 tanuló kivételével. Kezdeti munkájukra általában a kapkodás, a hirtelen rámondás, az eredményre törekvés volt jellemző. Fokozatosan és nagyon tudatosan kellett őket eljuttatnom a gondolkodva számolás és önellenőrzés eredményéig. Ezt, mivel nagyon mozgásigényesek voltak, csak egyetlen módszerrel tudtam elérni — a közös munkával. Erre a célra kiválóan megfelelt a dobozrendszer. Minden tanulónak saját munkadoboza volt, mely a következő munkaeszközöket tartalmazza: számkártyák, 0—20-ig, 2 sorozat; számegyenes, relációs jelek; két különböző színű zsákforma (halmazok, bontások, válogatás céljára); pálcikák, korongok; logikai készlet és doboz színes rúd. Ezen kívül még gazdag szemléltetőeszközkészlet segítette munkánkat: mérleg, súlyokkal; űrmértékek; méterrúd; óra; mágneses mozaik (kirakó; számmérleg; és nem utolsó sorban az applikációs képek. Ezek könnyen hozzáférhető, látható helyen voltak az osztályban. A szemléltetőeszközöket módszeresen használtam, amíg a tanulók biztonságérzete kívánta, később fokozatosan már csak differenciált foglalkozás alkalmával, akinek még erre szüksége volt. Nagy segítséget nyújtott az órákra felkészülésemben a „Kézikönyv az ideiglenes matematikatanterv 1. osztályos anyagának tanításához” című kiadvány, rendszeresen használtam gyakorlati útmutatásait. Mégis a számtan-mértan tantárgyban voltak a leggyengébbek az eredmények. Különösen nehezen szokták meg az önelenőrzést. Ennek gyorsabb korrekciója érdekében a hibáját önállóan megtaláló gyereket külön jutalmaztam, és ez a módszer fokozott javulást hozott. A visszajelző táblát számtanórán ishasználtuk. Az osztály tudásszintjének szinkronizálása megkívánta ennél a tantárgynál is a differenciált óravezetést. Az önállóság, az értelmi erők, a logikus gondolkodás fejlesztése érdekében gyakran alkalmaztam csoportfoglalkozást is jó, közepes és gyenge szinten. Ezt főleg az önálló feladatok elvégeztetésénél, kombinálásoknál és méréseknél alkalmaztam. Fáradékonyságuk is leghamarabb ezen az órán jelentkezett, melyet óraközi testneveléssel igyekeztem megelőzni. Év végére már olyan szinten állt az osztály 90%-a, hogy feladatsorokat oldottak meg önállóan, hiba nélkül vagy csak kevés hibával. Ének-zene, testi nevelés, gyakorlati foglalkozás, képzőművészeti foglalkozás A szomatikusan, organikusan vagy szociálisan sérült gyermekeknél elengedhetetlen a harmonikus, mindenoldalú személyiségfejlesztés. Ehhez minden készségfejlesztő tárgynak megvan a maga funkciója, mely a sokoldalú fejlesztéshez hozzájárul. Az énekek, dalok ritmusukkal, eljátszhatóságukkal, szövegükkel fejlesztik, nevelik érzelemvilágukat is. A testi nevelés egészségük megszilárdítását, mozgásigényük kielégítését, állóképességüket növeli. Ugyanakkor erejüket, ügyességüket, bátorságukat, akaratukat fejleszti és nem utolsó sorban a mozgásokat rendezi , akinél ilyen probléma van. Az egészséges életmódra nevelés feltételei itt biztosítottak. Az életkoruknak megfelelő életritmusuk kialakult. A jól vezetett testnevelés óra után felfrissülnek, „újjá születnek”. A gyakorlati és képzőművészeti foglalkozások manipulációs készségüket, képzeletüket, esztétikai élményeiket fejlesztette. A munkákat mindig értékeltük használhatóság szempontjából is, sőt tantermünket is díszítettük velük. A munkadarabokból kiállítást rendeztünk, és közös bírálat után a legjobbak a faliújságra kerültek. Nevelő foglalkozások Ezek értékeseknek bizonyultak, hiszenkell egy olyan óra, amikor a