Tanító, 1996 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1996-01-01 / 1. szám

Olvasóink kérésének tet­­tünk eleget, amikor új soro­zatot indítottunk. Az alter­natives jegyében számos új olvasókönyv került a kisis­kolások íróasztalára, melyek mindegyike a magyar gye­reklíra kincsesházából me­rít. E könyvekben azonban nincs mód arra, hogy a szer­zők munkásságáról bőveb­ben tájékozódjanak a taní­tók. Ezért vállalkoztunk ar­ra, hogy a hagyományok­nak megfelelően, rövid átte­kintést adjunk a gyermeklé­­lek legjobb ismerőiről, a kor­társ írástudók életéről, mun­kásságáról. Kárpáti Kamil: Poézis poklon innen és túl Hogy mi a szenvedés, az tudja igazán, aki iszonyú mélységeit járta meg a földi pokol bugyrainak. Kárpáti Kamil magyar költő például 1949 és 1956 között hét és fél nehéz esztendőt morzsolt le a Rákosi-diktatúra kíméletlen börtöneiben és hírhedt recski büntetőtáborában. Ártatlanul. Magyar íróra ilyen kegyetlen büntetést őelőtte nem rótt ki semmiféle hatalom. Vajon mit vétett a galamblelkű fiatal költő-szerkesztő, hogy ily könyörtelenül elbántak vele? Er­ről nem szólnak a lexikonok, így hát hallgassuk meg őt: „Gyerekkorom óta érdekelt a képzőművé­szet, különösen az olasz reneszánsz vonzott. Az érettségi után Olaszországba szerettem volna utaz­ni a reneszánsz tanulmányozására, ám útlevélkérelmemet visszautasították, ezért disszidálni akar­tam, egy provokátor azonban lebuktatott, és bevágtak a kistarcsai internálótáborba. Ez 1949-ben történt. Innen a törvények szerint hat hónap után szabadon kellett volna bocsátaniuk, ehelyett - bí­rói ítélet nélkül - a recski táborba hurcoltak. ” Faludy György költő megrázó önéletrajzi visszaemlékezéséből (Pokolbéli víg napjaim) széles kör­ben ismert a recski rabok kálváriája. Egy epizód Kárpáti Kami­ „víg napjaiból”: „Volt egy ragyogó szökés Recsken. Nyolcan vállalkoztak a merész akcióra, de csak egy embernek sikerült megmenekül­nie, a többit visszahozták. Utána néhányunkat a szökés előkészítésének vádjával hadbíróság elé állítottak Budapesten. Engem első fokon halálra ítéltek, másodfokon azonban tíz év börtönre mér­sékelték a büntetést. 1956. október 28-án a felkelők szabadítottak ki a márianosztrai börtönből." Gyermek- és ifjúkorában személyisége alakulására két városnak volt nagy hatása. Pesterzsébetnek, ahol született (1929. május 4-én), és ahol most is él („Csodálatosan szép gyerekkorom volt Erzsé­beten, a falusias városszélen, későbbi ifjúsági regényeim színhelyén."), valamint Kaposvárnak, ahol gimnazista éveit töltötte, illetve ahol érettségi után lapszerkesztőként dolgozott. Szabadulása után egy ideig dramaturg volt, majd szerkesztő és művészeti szaktanácsadó a fővárosban; 1973-tól szabadfoglalkozású. Lírikusként lép frigyre az irodalommal, de jóval korábban annál, mint ahogy a lexikonban olvas­ható. Egy kötetre való verse várt már kiadásra letartóztatása előtt, és a börtönök poklában sem apadt el lírai vénája. Kistarcsán az ávós börtönőrök - szörnyű szenvedés volt - szeme láttára egyenként elégették az addig írott összes költeményét. Kárpáti Kamil ezután fokozatosan elsajátítja a versmeg­őrzés képességét: „Recsken, ha éjjel fölriadtam álmomból, ami szinte naponta megesett, a versei­met ismételgettem órákon keresztül, így tudtam megmenteni valamennyit." Kiszabadítása és rehabilitálása után sokáig nem nyer bebocsáttatást a hivatalos irodalmi életbe, és máig magányos, az irodalmi közéleten kívül álló költő. Első verseskötete csak 1969-ben jelenhet meg (Ördöggolyó), ezt követi két év múlva a Fejek felemelésének háza című versgyűjteménye. Né­hány későbbi kötete: Ezüstöntő, 1978; Erotikus kánikula, 1982; Farkasa gyomrában lakik, 1987; Tengerre vetett ágy, 1983. Költészetének különös hangulatát a modern képzőművészettel rokon expresszionista, szürrealista képek burjánzása, a versek sodró lendülete, az avantgárd ihletése teremti meg, írja az 1986-os Belá­­di-féle irodalomtörténet. Számos verse gyerekkorának kavargó világát idézi. Prózaversek, groteszk hangvételű balladák, metaforákkal zsúfolt, látomásos versek sorakoznak köteteiben. Szerelmes ver­seiből ódás, patetikus hang csendül ki. Lírájának szuggesztív ereje van. Kárpáti Kamil az irodalmi közéletből kirekesztve is nagy költővé forrta ki magát. Válogatott börtönverseinek gyűjteménye (Relief egy fegyverházról) 1993-ban jelent meg. Szörnyű és vaksötét lét a börtönök világa, ahol a költő szavaival „az Isten háta fekete, vak koporsónak lát­szik", ahol verset írni több mint hősiesség. Ezekben a költeményekben, summázza Pomogáts Béla, ott van a börtönvilág teljes pokoli valósága, jelen van bennük mindaz, ami elveszett, és ott van az emberi világ újrateremtésének bátorsága, annak tudata, hogy Recsk és Márianosztra fölött a költé­szet egy másik létet teremt. Irodalomtörténet-írásunk adós a Rákosi-éra börtönlírájának feldolgozásával. A váci fegyintézetben például 1954 és 1956 között tizennégy vers- és műfordítás-gyűjtemény született Füveskert címmel, melyekből öt maradt fenn. Olyan kiváló költők szólalnak meg ezekben a kéziratos kötetekben, mint Béri Géza, Gérecz Attila (hősi halált halt 1956-ban), Kárpáti Kamil, Tollas Tibor, Tóth Bálint és mások. Irodalmunk váci hajtásának megrázó erejű és kvalitásos verseiről egy szép kiállítású antoló­gia tudósít. A Füveskert, 1954-1956 - a Stádium Kiadó gondozásában. Nemcsak a lírában, hanem a szépprózában is magasra hág Kárpáti Kamil írásművészete. A Trom­bitás Ali „viselt dolgait” elbeszélő ifjúságregény-trilógiáját az olvasók és a kritikusok egyaránt nagy elismeréssel fogadták. A pályatárs költő, Galambosi László nyílt leveléből való az alábbi idé­zet: „A nagy költő mindenkor léleklátó is. Nemcsak verseidben vagy nagy költő, a gyerekeknek szánt könyveid írásakor is. Az Égjáró Trombitás Ali rendkívüli költészet, magasrendű lírával át­szőtt ragyogás. Az utóbbi évek kimagaslóan legjobb alkotásai közé tartozik." Minden Kárpáti-regény cselekménye a gyerekkor valóságos világa, Pesterzsébet déli peremére re­pít vissza. „Egyetlen világ van, vallja az író, az amelyikben élünk. A legszebb mesék, a legcsodála­tosabb történetek nem az Óperencián túl, hanem mindig itt és most, velünk történnek." Ifjúsági re­gényei -Kísértet! Kísértet, 1979; Trombitás Ali cirkusza, 1980; Trombitás Ali és a gyerekrablók, 1982; Égjáró Trombitás Ali, 1985;­­ nagy költői erővel ábrázolják az elillant gyermeki tündérvilá­got, a gyermeki lélek finom rezdüléseit. Kamaszhőseinek romantikus fantáziája és indulatai mö­gött tiszta lélek, szeretet, a szép és a jó iránti lelkesedés rejtőzik. P. Kovács Imre

Next