Tanító, 1996 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1996-01-01 / 1. szám
Olvasóink kérésének tettünk eleget, amikor új sorozatot indítottunk. Az alternatives jegyében számos új olvasókönyv került a kisiskolások íróasztalára, melyek mindegyike a magyar gyereklíra kincsesházából merít. E könyvekben azonban nincs mód arra, hogy a szerzők munkásságáról bővebben tájékozódjanak a tanítók. Ezért vállalkoztunk arra, hogy a hagyományoknak megfelelően, rövid áttekintést adjunk a gyermeklélek legjobb ismerőiről, a kortárs írástudók életéről, munkásságáról. Kárpáti Kamil: Poézis poklon innen és túl Hogy mi a szenvedés, az tudja igazán, aki iszonyú mélységeit járta meg a földi pokol bugyrainak. Kárpáti Kamil magyar költő például 1949 és 1956 között hét és fél nehéz esztendőt morzsolt le a Rákosi-diktatúra kíméletlen börtöneiben és hírhedt recski büntetőtáborában. Ártatlanul. Magyar íróra ilyen kegyetlen büntetést őelőtte nem rótt ki semmiféle hatalom. Vajon mit vétett a galamblelkű fiatal költő-szerkesztő, hogy ily könyörtelenül elbántak vele? Erről nem szólnak a lexikonok, így hát hallgassuk meg őt: „Gyerekkorom óta érdekelt a képzőművészet, különösen az olasz reneszánsz vonzott. Az érettségi után Olaszországba szerettem volna utazni a reneszánsz tanulmányozására, ám útlevélkérelmemet visszautasították, ezért disszidálni akartam, egy provokátor azonban lebuktatott, és bevágtak a kistarcsai internálótáborba. Ez 1949-ben történt. Innen a törvények szerint hat hónap után szabadon kellett volna bocsátaniuk, ehelyett - bírói ítélet nélkül - a recski táborba hurcoltak. ” Faludy György költő megrázó önéletrajzi visszaemlékezéséből (Pokolbéli víg napjaim) széles körben ismert a recski rabok kálváriája. Egy epizód Kárpáti Kami „víg napjaiból”: „Volt egy ragyogó szökés Recsken. Nyolcan vállalkoztak a merész akcióra, de csak egy embernek sikerült megmenekülnie, a többit visszahozták. Utána néhányunkat a szökés előkészítésének vádjával hadbíróság elé állítottak Budapesten. Engem első fokon halálra ítéltek, másodfokon azonban tíz év börtönre mérsékelték a büntetést. 1956. október 28-án a felkelők szabadítottak ki a márianosztrai börtönből." Gyermek- és ifjúkorában személyisége alakulására két városnak volt nagy hatása. Pesterzsébetnek, ahol született (1929. május 4-én), és ahol most is él („Csodálatosan szép gyerekkorom volt Erzsébeten, a falusias városszélen, későbbi ifjúsági regényeim színhelyén."), valamint Kaposvárnak, ahol gimnazista éveit töltötte, illetve ahol érettségi után lapszerkesztőként dolgozott. Szabadulása után egy ideig dramaturg volt, majd szerkesztő és művészeti szaktanácsadó a fővárosban; 1973-tól szabadfoglalkozású. Lírikusként lép frigyre az irodalommal, de jóval korábban annál, mint ahogy a lexikonban olvasható. Egy kötetre való verse várt már kiadásra letartóztatása előtt, és a börtönök poklában sem apadt el lírai vénája. Kistarcsán az ávós börtönőrök - szörnyű szenvedés volt - szeme láttára egyenként elégették az addig írott összes költeményét. Kárpáti Kamil ezután fokozatosan elsajátítja a versmegőrzés képességét: „Recsken, ha éjjel fölriadtam álmomból, ami szinte naponta megesett, a verseimet ismételgettem órákon keresztül, így tudtam megmenteni valamennyit." Kiszabadítása és rehabilitálása után sokáig nem nyer bebocsáttatást a hivatalos irodalmi életbe, és máig magányos, az irodalmi közéleten kívül álló költő. Első verseskötete csak 1969-ben jelenhet meg (Ördöggolyó), ezt követi két év múlva a Fejek felemelésének háza című versgyűjteménye. Néhány későbbi kötete: Ezüstöntő, 1978; Erotikus kánikula, 1982; Farkasa gyomrában lakik, 1987; Tengerre vetett ágy, 1983. Költészetének különös hangulatát a modern képzőművészettel rokon expresszionista, szürrealista képek burjánzása, a versek sodró lendülete, az avantgárd ihletése teremti meg, írja az 1986-os Beládi-féle irodalomtörténet. Számos verse gyerekkorának kavargó világát idézi. Prózaversek, groteszk hangvételű balladák, metaforákkal zsúfolt, látomásos versek sorakoznak köteteiben. Szerelmes verseiből ódás, patetikus hang csendül ki. Lírájának szuggesztív ereje van. Kárpáti Kamil az irodalmi közéletből kirekesztve is nagy költővé forrta ki magát. Válogatott börtönverseinek gyűjteménye (Relief egy fegyverházról) 1993-ban jelent meg. Szörnyű és vaksötét lét a börtönök világa, ahol a költő szavaival „az Isten háta fekete, vak koporsónak látszik", ahol verset írni több mint hősiesség. Ezekben a költeményekben, summázza Pomogáts Béla, ott van a börtönvilág teljes pokoli valósága, jelen van bennük mindaz, ami elveszett, és ott van az emberi világ újrateremtésének bátorsága, annak tudata, hogy Recsk és Márianosztra fölött a költészet egy másik létet teremt. Irodalomtörténet-írásunk adós a Rákosi-éra börtönlírájának feldolgozásával. A váci fegyintézetben például 1954 és 1956 között tizennégy vers- és műfordítás-gyűjtemény született Füveskert címmel, melyekből öt maradt fenn. Olyan kiváló költők szólalnak meg ezekben a kéziratos kötetekben, mint Béri Géza, Gérecz Attila (hősi halált halt 1956-ban), Kárpáti Kamil, Tollas Tibor, Tóth Bálint és mások. Irodalmunk váci hajtásának megrázó erejű és kvalitásos verseiről egy szép kiállítású antológia tudósít. A Füveskert, 1954-1956 - a Stádium Kiadó gondozásában. Nemcsak a lírában, hanem a szépprózában is magasra hág Kárpáti Kamil írásművészete. A Trombitás Ali „viselt dolgait” elbeszélő ifjúságregény-trilógiáját az olvasók és a kritikusok egyaránt nagy elismeréssel fogadták. A pályatárs költő, Galambosi László nyílt leveléből való az alábbi idézet: „A nagy költő mindenkor léleklátó is. Nemcsak verseidben vagy nagy költő, a gyerekeknek szánt könyveid írásakor is. Az Égjáró Trombitás Ali rendkívüli költészet, magasrendű lírával átszőtt ragyogás. Az utóbbi évek kimagaslóan legjobb alkotásai közé tartozik." Minden Kárpáti-regény cselekménye a gyerekkor valóságos világa, Pesterzsébet déli peremére repít vissza. „Egyetlen világ van, vallja az író, az amelyikben élünk. A legszebb mesék, a legcsodálatosabb történetek nem az Óperencián túl, hanem mindig itt és most, velünk történnek." Ifjúsági regényei -Kísértet! Kísértet, 1979; Trombitás Ali cirkusza, 1980; Trombitás Ali és a gyerekrablók, 1982; Égjáró Trombitás Ali, 1985; nagy költői erővel ábrázolják az elillant gyermeki tündérvilágot, a gyermeki lélek finom rezdüléseit. Kamaszhőseinek romantikus fantáziája és indulatai mögött tiszta lélek, szeretet, a szép és a jó iránti lelkesedés rejtőzik. P. Kovács Imre