Tanító, 2002 (40. évfolyam, 1-10. szám)
2002-01-01 / 1. szám
Országos diagnosztikus mérés az első évfolyamon Beszélgetés az OKÉV főigazgató-helyettesével A 2001/2002. tanév indulása,óta élénken foglalkoztatja az iskolák belső világát az a méréssorozat, amelyik az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) irányításával az 5. és a 9. évfolyamon novemberben indult és az általános iskolák első évfolyamán várhatóan áprilisban folytatódik. Különösen az elsősök mérésének híre vetett fel sok problémát, keltett aggodalmat a kisiskolások nevelőiben. Bár ennek a mérésnek a tartalmáról és módszeréről még nem adtak konkrét tájékoztatást a mérőanyag készítői, szakmai fórumokon többször szóba kerül a téma. A főváros és a megyék alsós szaktanácsadói, valamint a tanítók országos szakmai egyesülete (TGYE) írásban is megfogalmazta és eljuttatta a miniszter úrhoz szakmai aggályait, fenntartásait, felhívta a figyelmet a mérés esetleges káros következményeire, és a Köznevelési Tanács is foglalkozott az első évfolyam számára készülő mérés tartalmával. Úgy gondoljuk, fontos lenne, hogy a tanítók pontos tájékoztatást kapjanak, kellő információkkal bírjanak az alsó tagozatot érintő mérésekről. Most persze elsősorban az első évfolyamra kiterjedő érdekel bennünket, hiszen annak még előtte vagyunk. Éppen ezért beszélgetésre kértük Pongrácz Lászlót, az OKÉV főigazgató-helyettesét, hogy segítségével jobban megismerjük az elsősök mérésével kapcsolatos szándékokat, célokat és mérési jellemzőket. Sz. I.-né: Úgy tudom, az elsős mérés egy országos mérési-értékelési rendszer egyik eleme. Mi a célja egy ilyen rendszer működtetésének? P. L.: A folyamatosan kiépülő országos mérési rendszer alapvető célja az iskolák belső önértékelési, minőségfejlesztési rendszereinek professzionális mérőeszközökkel és értékelési eljárásokkal való támogatása a nevelési-oktatási folyamat több pontján. A rendszer mindemellett megfogható és tényszerű adatokat szolgáltat majd iskolai szinten a pedagógiai munka tervezéséhez, fenntartói és országos szinten pedig az oktatáspolitikai döntések megalapozásához. Az idén a rendszer első elemeit próbáltuk és próbáljuk ki elsődlegesen abból a célból, hogy a mérési-értékelési kultúra egyre jobban beépüljön az iskolák életébe, minél több pedagógus ismerje meg a mérések eljárásrendjét, a mérőeszközöket, a helyi értékelés módszertanát, és működjék közre személyesen is a megvalósításban. SZ. I.-né: Miért kerültek az országos mérési-értékelési rendszer célcsoportjába a kis elsősök? P. L.: A rendszer három alappillére — a fenti elveknek megfelelően — a három pedagógiai ciklus kezdőpontján végzett, bemeneti jellegű mérés. Mindhárom ponton a pedagógusokat segítő, informáló adatok keletkeznek arról, hogy bizonyos készségek tekintetében mennyire állnak készen a tanulók az új típusú munkára. Az első évfolyam ezen belül is külön figyelmet érdemel. Az elsős, diagnosztikus mérési eszközrendszer, „csomag” sem eszközeiben, sem pedig módszereiben nem hasonlít az 5. és a 9. évfolyamon alkalmazottakhoz. SZ. I.-né: Mire irányul ennek a korosztálynak a vizsgálata? P. L.: Semmiképpen sem arra, hogy az áprilisig eltelt 7 hónap iskolai munkájának eredményét mérjük! Erről szó sincs! Sokan figyelmeztettek arra, hogy a tanítók egy része — a méréstől tartva — feszített tempóban próbál majd haladni a tanév során. Kérjük, hogy ne tegyék! Konkrétan, az általános célok mellett az elsős mérés speciális feladata az, hogy ahhoz a munkához, amelyet a pedagógusok az első évben eddig is hangsúlyosan végeztek, s amely a gyermekek minél alaposabb megismerését szolgálja, segédeszközöket adjon. Olyan segédeszközöket, amelyek számszerű, más gyermekcsoportokkal összehasonlítható, hiteles adatokat szolgáltatnak. Ezen adatok birtokában az egyes készségek egyénre szabott fejlesztése, az eltérések kezelése — reményeink szerint — lényegesen jobban tervezhetővé válik. Sz. I-né: Melyek ezek a készségek? P. L.: A szakmai stáb az alábbi készségek vizsgálatára dolgozott, illetve dolgoz ki diagnosztikus eszközöket és módszereket: — beszédhanghallás, — relációszókincs, — írásmozgás-koordináció, — számlálás és mennyiség, — tapasztalati következtetés, — tapasztalati összefüggés-megértés, — feladatvállalás, kapcsolatteremtés, önkiszolgálás, erkölcsi érzék. A kiválasztott készségek természetesen harmonizálnak a mérés diagnosztikus jellegével. SZ. I.-né: Miben különbözik az elsősök mérésének módja a magasabb évfolyamokétól? Évről évre változik, vagy állandó lesz a mérőanyag az első évfolyamon? P. L.: Az elsős mérések módszereit minden tekintetben az életkori sajátosságok figyelembevételével dolgozták ki a KAOKSZI Alapműveltségi Vizsgaközpontjának szakemberei. A mérések közege — egy kivétellel — a tanító és a gyermek közvetlen beszélgetése. Tehát a gyermek számára stresszmentes környezetben, a megszokott közegben, hétköznapi kommunikációs helyzetben zajlik a folyamat. Az egyetlen kivétel esetében a mérés a gyermekek 4 fős csoportja közös munkájának több szempont szerinti megfigyelésén alapul. Az idő sem szorít majd, hiszen a mérés kötelező részének lefolytatására nem egyetlen nap, hanem egy hét áll majd az iskolák rendelkezésre. A mérőeszközök egyszerűek, könnyen kezelhetőek. Olyan diagnosztikus mérésiértékelési „csomagot” kap majd kézbe a pedagógus, amelyet a bemeneti ponton túl, a pedagógiai folyamatban — saját belátása szerint — többször is felhasználhat, mérve ezzel a gyermekek megfelelő készségeinek egyéni fejlődését. Az eszközrendszer tehát időtálló és többször is felhasználható. Sz. I.-né: Ha jól értettem, az elsős mérés olyan rendszer része, amelyik — az oktatási rendszerbe — adott pontokon belépő korosztályok készültségét méri, értékeli.