Tanító, 2013 (51. évfolyam, 1-10. szám)

2013-03-01 / 3. szám

ban, az értelem, a következetes gondolkodás szerint az állítmánynak is többes számban kellene állnia. Ennek el­lenére a nyelvhasználatban gyakrabban fordul elő ilyen­kor az egyes számú állítmány, azaz az úgynevezett formai egyeztetés. Például: „Hangzik az erdő is, / melyben szök­­dösve danolgat / Sok nemű erdei kar és tavi tarka virág.”2. „S amerre csak tavasz van, / Erdő, mező, berek, / Víg énekek zajától / Harsogva fölzeneg.”3 De ugyanezzel a nyelvi jelenséggel szembesülünk Petőfi versének olvasá­sakor is. ..Üres most a halászkunyhó és a csőszházé. Elsősorban akkor kerül többes számba a mondat állít­mánya, ha az alanyok személyt jelölnek. Erre lehet példa Arany János versének egy részlete: „Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a naptárban.”­ A tavasz közeled­tével érdemes felidéznünk egyik szólásunkat is, amelyik az ország egy-egy vidékén egymástól eltérő alakban isme­retes, s mely állítmányának mindkét alakja jól ismert: Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget: Sán­dor, József, Benedek zsákkal hozza a meleget. Ha fella­pozzuk O. Nagy Gábor könyvét, akkor pedig még egy harmadik változatot is megismerhetünk: „Sándor, Jó­zsef, Benedek hozzák a jó meleget [zsákban hozzák a meleget vagy zsákkal hoznak meleget] , március 18-a körül már enyhe, tavaszias időjárás szokott lenni.”­ Van olyan nyelvi helyzet is, melyben ugyan több egyes számú alany található, azonban a mondat állítmánya mégsem lehet egyes számú. Mikor áll elő ez az eset? Akkor, ha a mondat állítmánya oly­an főnév, amely a mon­dat alanyainak kölcsönös viszonyát fejezi ki, arra utal. Eb­­ben az esetben az állítmány csak többes számú lehet: „Egy kálomista pap s Csokonai / Egymásnak voltak jóbará­tai.”­ Másként alakul az alany és az állítmány egyeztetése akkor, ha a mondat alanyait olyan kifejezés vagy szó kö­veti, mely értelmezi őket. Ebben az esetben az értelmező­nek általában többes számban kell állnia, mert külön­ben az alanyok közül csak az egyikre vonatkoznék, mely­nek következményeként a mondat félreérthetővé vál­hatna. Lássunk erre az esetre is példát köznapi beszé­dünkből: ’Már egy hete vendégszerepelnek a szomszédos or­szágban X. és Y., a Z. Művészeti Együttes tagjai.’ Azonban egyes számban is lehet az állítmány, ha a ’tagjai’ szó he­lyett - értelemszerűen - a ’két táncosa’, ’két énekese’ szó­szerkezettel élünk. Megint másként alakul a nyelvhasználat, ha a mondat alanyai egyes számban állók, közös az értelmük (Áprily Lajos)­. Ebben az esetben helyesebb a mondat állítmá­nyát is egyes számba tenni. Például: ’Jókai Mór és Pető­fi Sándor, a magyar irodalom két kiemelkedő képviselője, a híres pápai kollégiumban tanult.’ E mondat olvasásakor talán azt mondhatja olvasója, hogy bátran használhat­tuk volna a többes számú állítmányt, a tanultak alakot. Stiláris okokból mindenképpen az egyes számú alak a javasolt, még akkor is, ha a többes számú formát a szigo­rúan vett nyelvtani szabályok megengedik. Azonban azt is gondoljuk meg, hogy mi történnék akkor, ha megfor­dítanánk az értelmezős szerkezetet! Nos, láthatjuk, hogy abban a helyzetben már csak egyes számú állítmány állja meg helyét.­­A magyar irodalom két kiemelkedő képviselője, Petőfi Sándor és Jókai Mór a híres pápai kollégiumban tanult. Végezetül még egy sajátos helyzetre hívjuk fel olvasó­ink szíves figyelmét. Szóban és írásban is előfordulhatnak olyan mondataink is, amelyekben az alanyok között egyes és többes számban állót egyaránt találunk. Felme­rül a kérdés: ilyenkor az egyes vagy a többes számú állít­mány használata-e a helyes. A leíró nyelvtan szabályai szerint ebben az esetben a mondat állítmányát v­alaki, formai egyeztetés révén - a hozzá legközelebb álló alany­hoz kell igazítani, tartalmi, értelmi egyeztetéskor vi­szont az állítmány többes számú lesz. A nyelvi bonyodalmak elkerülése, nem kevésbé a gör­dülékeny, stílusos mondatszerkesztés érdekében azt ja­vasoljuk, hogy mind beszédünkben, mind írásunkban tö­rekedjünk arra, hogy a többes számban álló alany mellé többes számú állítmány kerüljön. Az alany és az állítmány egyeztetésének vannak még a köznyelvben gyakorta hallott és írott más nyelvi változa­tai és példái, de róluk majd a következő alkalommal. ■ Jegyzetek : A hűségesek - Áprily Lajos összegyűjtött versei és drámái. Magvető Kiadó, Budapest, 1985. (242. o.) 2 Vörösmarty Mihály: A tavaszhoz. Vörösmarty Mihály összes költői művei I. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972 - Bővített ki­adás (611.o.)­ (kiemelés tőlem: D. K. E.). Sajtó alá rendezte és az utószót írta Horváth Károly és Martinkó András. 3 Uo.: Madárhangok. Uo., 527. o. (Kiemelés tőlem: D. K. E.) 4 Petőfi Sándor: A puszta télen. Petőfi Sándor összes költeményei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972 (853. o.) (Kiemelés tő­lem: D. K. E.) Megjelent a költő születésének százötvenedik évfor­dulójára­­ Borsos Miklós rajzaival. 3 A fülemile. Arany János összes költeményei I. Szépirodalmi Könyv­kiadó, Budapest, 1967 (251.0.) (Az „Összeférnek” szó kiemelése tő­lem: D. K. E.) G O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Gondolat, 1976 (589. o., 58.) 2. kiadás. 7 Petőfi Sándor: Csokonai. Petőfi Sándor összes költeményei. Szép­­irodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972 (200. o.) (Kiemelés tőlem: D. K. E.) Megjelent a költő születésének százötvenedik évfordulójára - Borsos Miklós rajzaival.­­ A hűségesek - Áprily Lajos összegyűjtött versei és drámái. Magvető Kiadó, Budapest, 1985 (242. o.) ❖ ❖ ❖ 16 Szivacslabda.hu Ellenálló bevonattal ellátott svéd szivacslabdák és játékok kicsiknek, nagyoknak! Fejlesztő labdák a miniknek vagy kidobós játékokhoz nagyoknak. Tökéletes gömb forma, egyenletes súlyeloszlás, így egyenesen száll a levegőben, nem üt, nem csíp! Minőség, tartósság, komfort!

Next