Tarjáni Acél, 1955 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-01 / 1. szám
,K £ KäKKiCöa<£ csak aicsaR^csak§cga<^as<^^ TARJÁNI ACÉL A GSz „B“ üzemi taggyűlés tanulságai December 22-én tartották meg üzemeink alapszervezetei az 1954. év utolsó taggyűlését. Ezúttal a GSZ »B« üzem alapszervezetének taggyűlését látogattuk meg, hogy az ott tapasztaltakat közreadjuk s egyúttal a hiányosságok feltárásával segítséget nyújthassunk alapszervezeteink munkájához. Szöllős elvtárs, alapszervi titkár 30 perces beszámolót tartott a kijelölt napirendi pontok szerint. Ez a beszámoló azonban csak általánosan érintette a problémákat. Az ember ilyen évvégi taggyűlésen azt várta volna, hogy az alapszervezet évi munkáját, mérlegre teszik s értékelik az elért eredményeket, hiányosságokat. A beszámoló foglalkozott az 1955. évi tervfeladatokkal is, de az ismertetett feladatok közül a legfontosabbat, az alapszervezet konkrét, határozott célkitűzéseit nem tartalmazta. A taggyűlés érdekes jelensége volt, hogy azon alig vettek részt fizikai dolgozók. Szöllős elvtárs unszolására megindult a vita a beszámoló felett. A vége felé megkérdeztem Szabó elvtársat — »termelési értekezleten miről van szó?« — ugyanerről — volt a válasz. Termelési és minőségi kérdések egész sorát vitatták, de a pártmunkáról, a tagság pártfeladatairól, a népnevelő és csoportvezető feladatokról vajmi kevés szó esett. Óriási feladatok hárulnak 1955-ben az üzemre, szinte meg kell duplázni a termelését. A létszámot már megduplázták, az egyik elvtárs szavai szerint »felhígították«. Ennek a taggyűlésnek éppen az kellett volna legyen egyik fontos feladata, hogy azt vitassa meg, hogy a megnövekedett dolgozó létszámot az alapszervezet kommunistái hogyan fogják növelni, hogyan fogják kollektívává kovácsolni. A GSZ »B« üzem alapszervezete dolgozzon ki határozati javaslatot, munkatervet, azon belül jelölje ki a felelősöket is hozzá. Bízza meg feladatokkal a tagságot, hogy minden kommunista azon munkavállalókból — akik körülötte vannak — neveljen jó ipari dolgozót, ismertessék minden dolgozóval az üzem előtt álló feladatokat, szervezzenek reggeli idő alatt népnevelő negyedórákat, feladatok. Természetesen Szöllős elvtárs, vagy az alapszervezet vezetősége, ha egyedül van, nem tudja egyedül megoldani. Ehhez az egész tagság segítségére szükség van. A vezetőség aktivizálja a tagságot, vezesse harcba a kommunistákat s az ő irányításukkal az egész üzem dolgozóit. Sokkal többet kell foglalkozniok a dolgozókkal és azok problémáival. A pártszervezetben nem hinnénk, hogy ne lennének olyan dolgozók, akiknek problémáját az alapszervezet meg ne tudná oldani üzemen belül. A taggyűlés az említett hibákon kívül sok értékes problémát vetett fel, melyek segíthetnek az üzemen, ha nemcsak szavak maradnak, hanem tettekké válnak. Ez a bírálat segítse az alapszervezet vezetőségét a munka megjavításában, a nehézségek legyőzésében. Az újévben feladataik megoldásához erőt, egészséget kívánunk és sikerekben gazdag jó munkát. Felszabadulás és fény «ünnepély, a Sztahanov-uti iskolában Az iskola 120 tagú ének- szösség jóvoltából minden takara és az úttörők szép manulópajtás csokoládéval, szasort adtak. A patronáló vál- iloncukorral stb. telt ajándék- Ezek nem megoldhatatlan falat és a Szülői Munkakö-r csomagot kapott. Olyhai kőszőldú Az év végén mindig számbavesszük, Mi történt az elmúlt év alatt, Mit is hozott e tizenkét hónap, Mely felettünk gyorsan elszaladt. Kit az alkotás nemes láza hajt, Észre sem veszi a tűnő időt, Ez év hosszú csak annak lehetett, Ki sorainkból nagy lustán kidőlt. Egy esztendő, az nem hosszú idő. Percek, órák gyorsan szállanak. Versenyre kelve velük, építünk újabb és újabb modern házakat. Dolgozóink, szép üdülők várják, Napköziben vidám gyerekek, Stadionunk pázsitos ölében Szórakoznak ifjak s öregek. És ahogyan szépül ez a város, Napról-napra változva e kép, Úgy lesz mindig derűsebb, vidámabb A benne lakó becsületes nép. Békés, boldog, szép teremtő rendünk Megbolygatni nem hagyjuk soha, Ellenségink ócsárló szavára Nem hallgat már, csak az ostoba: Így nézünk mi újévünk elébe, Nemes harcunk, békénk hatja át. Új terveink, jövőnk szép világa Teszi mindig szebbé a hazát. Dolgozóink szorgos két kezétől Lesz e szép hon mindig gazdagabb. Békés, vidám, alkotó erőnktől Újesztendőnk így lesz boldogabb. TAKÁCS ANDRÁS 1955 január 1. Disz fiatalok! Segítsetek minden erőtökkel vállalatunk előtt álló feladatok megoldásában! Az elmúlt évet, ha nézzük és visszapillantunk az eltelt időre, vizsgáljuk saját munkánkat, meg kell állapítanunk, hogy van fejlődés. Ha nem is olyan, mint szerettük volna, de fejlődés van. Ha megnézzük a frontján és a szervezeti munka életi területén szorgoskodó elvtársakat, meg kell hogy szép számmal állapítsuk, vannak, de vajjon megtettek-e mindent azért, hogy még szebb és jobb legyen az ifjúság és mindannyiunk élete. A III. Pártkongresszus új szervezeti szabályzatot fogadott el. A szervezeti szabályzat kimondja: »A DISZ szervezeteinek joga van arra, hogy a pártszervek elé terjesszenek és megvitassanak minden olyan amely az üzemek javaslatot, munkájában előforduló hibák kiküszöbölésére irányul.« Ennek az útmutatásnak nyomán a Nagyüzemi DISZ Bizottság felhívással fordul a Salgótarjáni Acélárugyár üzemeinek fiatal műszaki, fizikai és egyéb helyeken dolgozó fiataljaihoz. Minden erejükkel küzdjenek a vállalat előtt álló legdöntőbb feladatok megoldásáért, javaslataikkal, kezdeményezéseikkel segítsék tervünk teljesítését az 1955-ös tervévben, különös tekintettel az első negyedévre. Gyárunk fiatal műszaki, fizikai dolgozói már számtalan esetben bebizonyították, hogy képesek nagy feladatok végrehajtására. Ilyenek például azok, akik a úgy a munka frontján, mint szervezeti élet területén megállták a helyüket. Óvári László, a Vasöntöde sztahanovista üzemvezető mérnöke, a Megyei DISZ Választmány tagja, DISZ propagandista. Széki Miklós, a laboratórium vezetője a DISZ Bizottság tagja. Nagy Balázs GSZ-i üzemmérnök a DISZ vezetőségének tagja, vagy Szuhacsev Vladimir a DISZ Bizottság tagja, a Repülőszövetség gyári alapszervezetének vezetője a szerkesztés kiváló dolgozója. Lorkó Jolán, a DISZ Bizottság tagja a Városi DISZ Bizottság által adományozott érem büszke tulajdonosa, Vesvár Lajos, a Vasöntöde sztahanovista DISZ titkára. Viskárdi Imre, a Hengermű szlahanovista DISZ titkára. Benkő István, a GSZ »B« üzem kiváló ekeszerelője és a büszke sztahanovisa cím várományosa DISZ titkár. Lakatos László, a Sodronyjavító üzem sztahanovista kiváló dolgozója, DISZ titkár. Holkó Ferenc, a Szegcsomagoló részleg kiváló munkairányítója, DISZ titkár, gyáron belül dolgozó legfiatalabb DISZ tagjaink apja, vagy Gubinyi Miklós, a Főműhely gépészmérnöke, aki a szovjet iskola II. évfolyam vezetője, mind-mind az ifjúság vezetői, szervezői és irányítói. Ezek a fiatal vezetők nemcsak a termelésben, hanem az ifjúság nevelésében is példát mutattak. A párt és kormány által elénk állított feladatok még több és maradandóbb eredményeket követelnek. Üzemeink fiataljai előtt sokrétű feladat vár megoldásra. Fokoznunk kell a termelékenységet, csökkenteni gyárunk selejtjét, a felületi szakadást és repedést, a funkerosságot, anyagkeveredést és az önköltséget. Kollektív munkával kell eleget tenni a mezőgazdasági és közszükségleti cikkek mennyiségi és minőségi gyártásának. Végre kell hajtanunk a Minisztertanácsnak a való határozatát. takarékosságra Mutassunk példát a munkaverseny tökéletesebb megszervezésében, eredményesebb irányításában és állandósításában. Oldjuk meg és szervezzük meg véglegesen a mennyiségi és minőségi gyártás alapfeltételeit, az üzemi rendet és tisztaságot. Közös erővel harcoljunk az üzemek zavartalan együttműködés megszilárdításáért Ezeknek a feladatoknak megoldásához szükséges, hogy művelt, szakmailag és politikailag képzett dolgozókat neveljünk. Ehhez nagy segítséget tudnak nyújtani fiatal ,műszaki dolgozóink. A feladat nehéz, de meg akarjuk és meg is fogjuk oldani közös erővel, pártunk irányításával. Nagyüzemi DISZ Bizottság Új könyvek »Lovaglás és hajtás» címmel az Országos Társadalmi Lovas Szövetség munkaközösségének összeállításában gyakorlati és elméleti szakmunka került a lósport kedvelői kezébe. A képzett lovasok számára szükséges szakismeretek elsajátításához nyújt segítséget. »Öttusa verseny- és játékszabályok« című művet, mely a legutóbb nálunk megrendezett világbajnoki küzdelmek révén egyre népszerűbbé váló sportág szabályait foglaja magában. Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma A Társadalmi Szemle most megjelent számának két szerkesztőségi cikke a Nagy Októberi Forradalom világtörténelmi győzelmének jelentőségével s hazánk való kihatásával, történelmére moszkvai értekezlet valamint a eredményeivel foglalkozik. Varga András a Hazafias Népfront és a tanacsok együttműködésével kapcsolatban felmerülő kérdéseket tárgyalja. Czakó Kálmán „A társadalmi tulajdon fokozott védelméről” címmel írt cikket. Gulyás Pál írása a párt- és állami szervek, valamint a termelőszövetkezetek kapcsolatával, termelőszövetkezet vezető szerveinek működésével, a termelőszövetkezeti vezetők tevékenységével foglalkozik. Bodnár György „Új törekvések és új problémák a mai magyar irodalomban” című cikkében irodalmunk újabb jelenségeit elemzi. Nagy János India nemzetközi szerepét ismerteti. A Szemlében az új kínai alkotmánnyal Pecze József, megyei pártlapjaink munkájával Izsák Eszter, a közgazdasági képzés egyes problémáival Pillis Pál és Sipos Aladár foglalkozik. A Könyvismertetések rovatban Varga Jenő könyvét („Az imperializmus gazdaságának és politikájának fő kérdései a második világháború után”) Porzsolt József, Örkény István novelláit Nagy Péter, Száméi Lajos: „A szocialista törvényességről” című művét Antalffy György ismerteti. Réti István: ..A nagybányai művésztelep” című művének megjelenése alkalmából Németh Lajos a nagybányai festőiskola értékelésének problémáival foglalkozik. ELMÉLETI TANÁCSADÓ A „NÉP" két oldala és alkalmazása az új szakaszban »Népgazdaságunk helyzete és feladata« tanulmányozása során több elvtárs azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy válaszoljuk meg a »NÉP« két oldalát és annak alkalmazását népi demokráciánkban. Minden társadalomnak, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakát éli és túlsúlyban kisárutermelés jellemző rá, szükséges a «NEP» alkalmazása. E politika alkalmazása nélkül nem tudnánk a kapitalizmust véglegesen legyőzni, nem tudnánk a szocializmust megvalósítani. I. Mi a »NEP«? A »NEP« a proletár állam különleges politikája, amely arra épül, hogy teret enged a kapitalizmusnak, de úgy, hogy kulcspozíciók a proletár állam kezében maradnak (gyár, bank, közlekedés, kereskedelem stb.). Olyan politika, amely számol a kapitalista és szocialista elemek harcával. Ennek célja, hogy a szocialista elemek a kapitalista elemek rovására egyre nagyobb szerepet töltenek be a gazdaságban, hogy a szocialista elemek legyőzzék a kapitalista elemeket. Pl. ezt igazolják az államosítások, a termelőszövetkezetek növekedése és erősítése. Olyan politika, amely az antagonisztikus osztályok tetésékre (ellentétes) megszün és a gazdaság alapjának szocialista felépítésére irányul. Ezek a meghatározások már magukba foglalják »NEP« két oldalát. Azonban a a két oldal megértéséhez ezek a meghatározások nem elegendőek. Közelebbről kell ezeket megvizsgálnunk. »NEP« egyik oldala: biztosítani kell a kereskedelem bizonyos szabadságát. A másik oldala; a magánkereskedelem teljes szabadsága ellen van. Mit jelent az első oldal? Népi demokráciánk gazdasági viszonyait az jellemzi, hogy népgazdaságunk kettős alapon áll: egyik alap a nagyüzemi szocialista termelés az iparban, másik alap a szétaprózott kisparaszti gazdaságok termelése a mezőgazdaságban. Az iparban a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, ahol a szocialista termelési viszonyok uralkodnak. Ugyanakkor a mezőgazdaságban még túlsúlyban a termelési eszközök egyéni tulajdonban vannak. Népi demokráciánknak döntő feladata az, hogy ezt a két különböző gazdasági ágat összhangba hozza, a kettő között megteremtse a helyes gazdasági kapcsolatot. Enélkül a szocializmust építeni nem tudnánk. Az ipar és a mezőgazdaság között kölcsönös összefüggés van, mert az ipar látja el a mezőgazdaságot: gépekkel, műtrágyával, építkezési anyagokkal, ruhával, cipővel és egyéb fogyasztási cikkekkel. A mezőgazdaság viszont éleilemmel nyersanyaggal látja el a várost és az ipart. Államunknak a két gazdasági ág között olyan gazdasági kapcsolatot kell létrehoznia, amely figyelembe veszi a kisárutermelő jellegét. (Termelési eszközök és termékek magántulajdonát.) A kisárutermelő az általa megtermelt termékekhez ragaszkodik és azzal szabadon akar rendelkezni, szabadon akarja értékesíteni. Éppen ezért államunknak olyan gazdasági politikát kell folytatnia, amely elősegíti, támogatja a kisárutermelő parasztgazdaságokat abban, hogy a kötelező beszolgáltatás után minden dolgozó paraszt szabadon rendelkezhessen, termékfölöslegeivel. Ezért fontos a szabadpiac fenntartása, a szabadkereskedelem bizonyos szabadsága. A munkás-paraszt szövetség fenntartása érdekében feltétlen biztosítani kell a piaci kapcsolatokat. A szabadpiac engedélyezése ezért az egyik fontos eszköze annak, hogy a munkásosztély a parasztságot a maga oldalára állítsa és bevonja a szocializmus építésébe. Kötelező beszolgáltatás teljesítése, a szabadpiac fenntartása kifejezi az egyéni érdek összekapcsolását a társadalmi érdekkel. A kormányprogramm megjelenése óta a beszolgáltatás csökkentésével a szabadpiac kiszélesítésével megnőtt dolgozó parasztságunk termelési kedve, ami kifejeződik abban is, hogy sokkal nagyobb a piaci felhozatal, kormányprogramm ma mint a megjelenése előtt. Falusi dolgozóink egyre több élelmet hoznak be a városi lakosságnak, amely az életszínvonal emelkedését jelenti. De ez még mind kevés. A felhozatalt fokozni kell, amit csak úgy tudunk megvalósítani ha harcolunk a Központi Vezetőség 1953. júniusi politikájának a megvalósításáért. Ugyanakkor az ipari munkásság több termelésén keresztül ellátja a mezőgazdaságot megfelelő mezőgazdasági gépekkel. II. A »NEP«-nek nemcsak az első oldalát kell látni, hanem a másik oldalát is, amely a magánkereskedelem teljes szabadsága ellen van. Mit értünk ez alatt és hogyan kell dolgoznunk ennek érvényesülése érdekében? Ahhoz, hogy a »NEP« másik oldalát meg tudjuk oldani, szükséges az állam piacszabályozó szerepének az érvényesítése. Ezt meg tudjuk tenni, mert hazánkban a gazdasági élet kulcspozíciói, pl. a termelési eszközök döntő része, a bankszervezet, a közlekedés a nagykereskedelem, a kiskereskedelem, állami gazdaságok, gépállomások stb. a munkaosztály államának kezében van, amely szűk térre szorítja a spekulációt, a kapitalista tendenciákat. A munkásosztály államának irányító tevékenysége kiterjed népgazdaságunk minden területére, így a szabadpiacra is, melyet a szocialista építés szolgálatába állít. Hogyan tudja államunk a szabadpiac árainak az alakulását befolyásolni? Elsősorban úgy hogy az állam a birtokában lévő termékmennyiséggel (hús, tojás, tej, vaj stb.) kellő mennyiségben látja el az állami üzleteket, amelyek jóval alacsonyabb áron kerülnek forgalomba, mint a szabadpiacon vásárolható termékek. Természetesen ehhez az szükséges, hogy az állam elegendő termékmennyiséggel tartalékkal, rendelkezzék. A munkásosztály állama ezeket a termékmennyiségeket több forrásból gyűjti össze. Igen források a következők: A termékmennyiségek igen jelentős részét az állami gazdaságok biztosítják. Ezeknek az árutermelése az állami kereskedelmen keresztül jut el a fogyasztókhoz. Pl. az állami gazdaságok országos viszonylatban a sertéshús 45 százalékát, a kenyérgabona 20 százalékát biztosítják a lakosság jobb ellátásában. Sajnos, meg kell állapítani, hogy állami gazdaságaink még nem megfelelően használják ki a lehetőségeket arra, hogy minél többet és olcsóbbat termeljenek, még mindig magas az önköltség. Minden állami gazdaságban lévő dolgozónak meg kell értenie, hogy az ő jó munkája a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a fegyelmezett munka hozzájárul ahhoz, hogy államunk elegendő tartalékkal rendelkezzék, hogy egyre több és olcsóbb élelemmel lássa el a dolgozókat. Ugyanakkor hozzájáruljon az állam piacszabályozó szerepéhez. Az állami gazdaságok jelenlegi magas önköltsége nehezíti államunk piacszabályozó szerepét. Hogy államunk elegendő tartalékkal rendelkezzen és piacszabályozó szerepe egyre jobban érvényesüljön, legdöntőbb forrása a begyűjtés teljesítése. A begyűjtésre és a szabadpiacra egyaránt szükség van a szocializmus építésének időszakában. Ha a begyűjtést elhanyagolnánk és dolgozó parasztságunk nem tenne eleget állampolgári kötelességének, nem tudnánk biztosítani a városi lakosság bérből és fizetésből élők ellátását. Ugyanakkor a szabadpiac teljes uralmánakennénk ki ezeket a dolgozókat, mert az állam nem rendelkezne megfelelő tartalékkal, nem tudná ellátni az állami kereskedelmet, így a szabadpiacon a spekuláció uralkodna, mint pl. 1951-ben, amikor a szabadpiacon 1 kg zsír 120 Ft-ba került. Hogy dolgozó parasztságunk eleget tudjon tenni állampolgári kötelességeinek, pártunk és kormányunk 1953 júniusi határozata ehhez még 1