Tarjáni Acél, 1965 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-02 / 1. szám

1965 január 2. TARJÁNI ACÉL I műsora Filmszínház: Január 2-án szombaton és vasárnap 6 órakor a FÉRJEK című magyarul beszélő ju­goszláv filmvígjátékot mu­tatjuk be korhatár nélkül. Január 2-án szombaton délelőtt 10 órakor matiné­­műsorban a CIRKUSZMŰ­VÉSZEK c. filmet vetítjük, emiatt 794 nap esett ki a tév- 1 Kísérő műsor: Kabos Gyulá­ra emlékezés c. kisfilm. Január 4-én hétfőn és 5- én kedden 6 órakor­­ a NÉGY LÁNY EGY UDVARBAN c. magyar film kerül bemuta­tásra. Tánciskola: Január 10-tőől kezdődően művelődési házunk 6 hetes TÁNC-tanfolyamot rendez, ahol tanítva lesznek a leg­újabb modern táncok is. Kovács Andorné (Juhász Irén): A tanfolyamra jelent­kezni lehet mindennap a művelődési ház irodájában, ahol a tanfolyammal csolatos tudnivalókról a kap­je­lentkezők bővebb felvilágo­sítást kapnak. Egészségesen fejlődik a ma Művelődési házunk legjobb formája, a szocialista brigádmozgalom — 1776 MUNK­ÁS, 200 MŰSZAKI ÉS 38 ADMINISZTRATÍV DOLGOZÓ VERSENYEZ A BRIGÁDOKBAN — 802 BRIGÁDTAG VIII. ÁLTALÁ­NOST, 176 TECHNIKUMOT ÉS 21 EGYETEMET VÉGZETT — A BRIGÁDTAGOK KÖZÜL 14-EN KORMÁNYKI­­TÜNTETÉST, 10-EN MINISZTERI KITÜNTETÉST KAPTAK — 85 TAG MÁR KÉT SZAKMÁVAL RENDELKEZIK — A közelmúltban értékes ös­­­szeállítás készült a szocialista brigádok összetételéről. Mint az összeállításból kiderül, vál­lalatunknál az 1964-es gazda­sági évben 746 dolgozó harcol szocialista üzem címért. Ebből a kovácsoló gyárrészleg há­rom üzemrészében több, mint 600 fő, míg a fémbevonó és szalagedző üzemrészében mint­egy 100 fő versenyez. A szocialista gyárrészleg címért vállalatunknál egy részleg, a kovácsológyár versenyez. Ebben a nemes vetélkedésben a gyárrészleg valamennyi üzemrésze és dolgozója, mint­egy 650 fő vesz részt. A szocialista munkahely címért folyó versenyben csak egy részleg vesz részt, a gye­­ge huzalmú szerszámműhely kollektívája. Itt némi vissza­esés állapítható meg, hiszen 1963-ban még a kísérleti mű­hely dolgozói is részt vettek a versenyben. Számszerűségben is igen je­lentős a szocialista brigádok­ban versenyzők száma. Több mint 2000 dolgozó versenyez 103 brigádban a szocialista cím, illetve az oklevél egy­­vagy többszöri elnyeréséért. Az említett brigádokból a műszaki brigádok száma 9, melynek keretében 189 dolgozó vesz részt. A JCISZ brigádok száma 6, s ezekben a brigádokban 65 fia­tal harcol a jobb eredmények eléréséért. S végül figyelem­reméltó az a 65 női dolgozó, aki 2 női brigádban tevékeny­kedik. A brigádok állományon­­kénti megosztása a következő: A versenyző munkások száma 1776, míg a műszakiaké 200 és az adminisztratív dolgozók közül 38-an vesznek részt eb­ben a nemes mozgalomban. A felmérés kiterjedt a bri­gádtagok életkor szerinti ös­­­szetételére is. A 20 éves korig versenyzők számára 123 fő, a 20-30 év közöttieké 604 fő, a 30-40 év közöttieké a legnépesebb 686 fővel, míg a 40-50 év közöttiek szá­ma 376 fő és az 50 éven felüli verseny­zők száma 225 fő. Az iskolai végzettség tekin­tetében a következő képet lát­hatjuk: VI. általános és ez alatt lévők képzettsége 132 fő. Az V. általános iskolát vég­zettek száma 141 fő, a VI. ál­talánost 617 fő, a VII. általá­nost 196 fő és a VIII. általános iskolát - szám szerint a legtöbb - 802 dolgozó végezte el. A technikumot végzett brigádta­gok száma 176 fő, míg az egyetemi végzettségűek száma 21 fő. Amint tehát a felsoro­lásból kitűnik, van pótolni­való bőven. A brigádtagok párt és tö­megszervezeti tagságának megoszlása a következőképp alakul: 469 fő tagja az MSZMP-nek, 1991 fő szakszerve­zeti tag, azaz még van olyan szocialista brigádtag, aki nem tartozik a szervezett dolgozók sorai közé. A versenyzők között a KISZ tagok száma 288 fő, míg a női dolgozók részvételének száma 155 fő. Mint ismeretes, a miunka­­verseny élvonalában minde­nütt ott vannak a szocialista brigádok, s érnek el jobbnál jobb eredményeket. A jó mun­ka elismerése jut kifejezésre a kitüntetésekben is. A brigád­tagok közül 14-en kaptak kor­mánykitüntetést, 10-en mi­niszteri kitüntetést. A kiváló dolgozó oklevelet 290-en, míg a kiváló dolgozó jelvényt 181- en nyerték el a szocialista brigádok tagjai. A szakmai képzettség te­kintetében a következő a hely­zet: Egy szakmával rendel­kezik a szocialista brigádok 763 tagja. Mint ismeretes, tör­téntek törekvések a több szak­ma elsajátítására. A kezdet biztató, hiszen eddig már 85 brigádtag rendelkezik két szakmával. A szocialista brigád tagjai közül 1964-ben 65 fő szenve­dett balesetet, s ebből eredően 11855 nap esett ki a terme­lésből. Az elmúlt évhez viszo­nyítva növekedett a balesetek­ből kiesett napok száma a kovácsoló gyárrészlegnél. részlegnél 1964 első kilenc hó­­­napjában 37 fő sérült meg, s lóan­­melésből. A munkafegyelem területén még fontos feladatok várnak megoldás, melyet hűen bi­zonyít a brigádokról készült felmérés is. A szocialista bri­gádok tagjai közül 1964-ben igazolatlanul hiányzott mun­kából 69 fő összesen 196 napot. Különösen rossz a helyzet a kovácsológyárban, ahol­ 51 fő hiányzása miatt 129 nap esett ki a termelésből. A terv teljesítésére irányuló vállalásaikat a brigádok ugyan havonta nem rendszere­sen teljesítették, azonban ös­­­szességében mégis eleget tet­tek kötelezettségeinek. CIKKÜNK NYOMÁN Segítséget kérünk a rongálok leleplezéséhez A Tarjáni Acél 1964 októ­ber 10-i és 1964 november 27-i számában megjelent „Példás büntetést” és „Alkal­mazzuk a jog szigorát a tár­sadalmi tulajdon kártevőivel szemben” című cikkeket osz­tályunk tanulmányozta és abból a következőket állapí­totta meg: A cikk írója merev és meg nem győződött állásfog­lalása következtében írásá­ban jogtalanul bírálta az il­letékeseket és osztályunkat. Többek között úgy vélekedett, hogy a kovácsológyár B-üze­­mében megrongált zuhanyo­zó tettesét azért nem derít­jük fel, mert népszerűségé­re örekszünk és nem akar­juk a „jóember” címet elve­szíteni. Szerinte a jelen eset­nél megalkuvók vagyunk, és ennek kapcsán bűnrészes­séggel vádolja osztályunkat, ami korántsem felel meg a valóságnak. Biztosak vagyunk abban, hogyha a cikk írója az üze­mi lapot osztályunkat megelőzve először keresi fel és érdeklődést tanúsít az ügy vizsgálati folyamatáról, cik­két nem jelenteti meg, vagy abban nem ítél maraszta­ Sőt biztosak vagyunk ab­ban is, hogy a társadalmi tulajdon megbecsülőinek nagy táborával együtt ő is segíti osztályunkat a tettes felderítésében. Ezt minden­képpen elvártuk volna, mivel a cikk írója nyomatékosan kihangsúlyozta írásában, hogy a rongálok felkutatása „közügy” és mégis úgy lát­szik, hogy csak az illetéke­sek ügye, mert cikkében nem a becsületes dolgozók széles tömegének segítségét kérte az ismeretlen tettes felderí­tése érdekében, hanem vezetőket járatta le, helyte­­­len bírálata alapján a töme­gek előtt. Mindezektől eltekintve mi bízunk a becsületes dolgozók segítségében és nem az üze­mi lap hasábjain keresztül kívánjuk az ismeretlen tet­test felderíteni, az ügyet előre vinni, hanem széleskö­rű vizsgálat alapján. A dol­gozók bevonásával, őszinte segítségadásával, amelyben a cikk írójának segítségére is feltétlen számítunk. Rákosi János üzemrendészet vezető ttZPl TÖRTÉNELMI TANULSÁG c4 magyar forradalmi lom több mint négy munkásmozgó­évtizedes di­csőséges forradalmi harcához szerve­sen hozzátartozik a Magyar Kom­munista Ifjúsági mozgalom hősi múltja, hiszen az ifjú kommunista mozgalom bölcsőjétől kezd­ve szorosan összeforrt a párt harcaival. Útja elválaszthatatlan a párt történetétől. A Kom­munisták Magyarországi Pártjának megalaku­lása új helyzetet, fordulatot jelentett a dolgo­zó ifjúság számára is. Óriási jelentőségű állomást jelentett az IOSZ életében 1918 december 30-i gyűlés, ahol az if­júmunkások nagy többségének határozata alap­ján örök időkre elszakadt a szociáldemokrata párttól és a kommunista párthoz csatlakozott. Ekkor született meg hazánkban a Kommunis­ta Ifjúsági mozgalom. Ettől kezdve politikáját a kommunista párt irányította és törekvései, tettei egybeestek a párt célkitűzéseivel. „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok” hirdették dicső elődeink, s magasra emelték a szocialista forradalom zászlaját. A Tanácsköztársaság hősi harcaiban elszán­tan és bátran kivették részüket, s a hazafias­ság és a hősiesség örökké élő példáját adták minden idők ifjúságának. A negyed évszázados nehéz küzdelemben pártunk mellett mindig ott voltak az ifjúkommunisták is. A mai ifjú nemzedék az évfordulón nagy tisztelettel, hálá­val, megbecsüléssel és jogos büszkeséggel gon­dol nagyszerű elődjeinkre. Mélyen meghajtjuk zászlóinkat a Kommu­­­­nista Ifjúsági Mozgalom mártírjai előtt, akik életük árán is hűek maradtak a párthoz, kül­detésük igazi eszméjéhez. A változó történel­mi körülményekben a legális, vagy illegális if­júsági szervezetek csak a kommunista ifjak a párt vezetésével tudtak eredményeket el­érni. A felszabadulás utáni ifjúsági mozgal­makban is a kommunista fiatalok jelentették a kezdeményező, vezető erőt. Aktív segítőivé váltak a párt által meghirdetett harcnak. A Magyar Kommunista Ifjúsági Mozgalom 1918 december 30-án kezdődött útja szervesen egyet jelent az ellenforradalmi harcban született Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel. Az eltelt közel fél évszázad legfontosabb ta­nulsága, hogy az ifjúsági szövetség erejének, minden eredményének és sikerének forrása a párt. E­­ történelmi tanulságot napjainkban is legfontosabb vonásnak kell tekinteni és azt, hogy szüntelenül erősítsük a KISZ és az ifjú­sági tömegek kapcsolatát. A Kommunista Ifjúsági Szövetség csak ak­kor teljesíti hivatását, ha összeforr a fiatalok tömegeivel, zászlajára a szocializmus jelszavát írja. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség úgy érkezett el mozgalmunk 46. évfordulójához, hogy több mint 800 ezer fiatalt egyesít sorai­ban élvezi a fiatalok döntő többségének bi­zalmát és szeretetét. Kommunista Ifjúsági Szövteségünk a múlt tapasztalatait gyümölcsöztetve újabb forradal­mi tettekkel lesz méltó utódja: Lékai, Kilián, Kalich, Ságvári nemzedékének. Abban a kor­ban élünk, amikor valóra válik mindaz, amiért elődeink harcoltak. Patai József N. Ü. KISZ titkár 2 §§§§§ § §§§§§§§§§§§§§§ § §§ § §§§§§§§§§§§§§§§§§$§§§§§§§§§§$ § §§§§§§ § Visszapillantás (2.) ÍRTA: LIZSNYÁNSZKY ANTAL, AZ ACÉLÁRUGYÁR NYUGALMAZOTT FŐMÉRNÖKE Ivitték a gyár alapításától kezdő­dően gyűjtött és rendszerezett 16 ezer darabból álló rajzgyűj­­teményt. Ebben a gyár összes gépeiről, kemencéiről és egyéb berendezé­seiről, épületeiről, szerszámairól, kivitele­zési rajzok voltak összegyűjtve. Ennek az értéke gyári szempontból alig felbecsülhető. A teljesen leszerelt és hidegre állított gyár szomorú képet tárt a telep lakói elé. A ter­melés ütemétől mindig hangos üzem, telje­sen néma volt. A decemberi hó megülte a­­ gyár tetőit, amire még példa nem volt gyár alapításától. A kémények füstjétől nem a szennyeződött a leesett hó és a gyári gőz­­kürt sem jelezte az időt. A völgy ideg­feszí­tő csendességét távoli ágyúdörejek szakították meg, és éjjelenként, nagy terheket vivő szovjet repülőgépek dübörgése volt hallható, amelyek Jugoszlávia felé haladtak utánpót­lással.­­ A gyár leszerelésével a bomtás 70 száza­lékos lett, és a számított értékelés alapján az anyagi kár 20 millió aranypengő volt. Ehhez értelemszerűen hozzá kell venni azt a termelési kiesést, amely teljes három hó­napig tartott, és az utána következő csonka termelésű hónapokat a részleges, lassú be­indulás után. Ezeket mind számításba véve, az említett 20 millió aranypengőnek a több­szöröse volt a károsodás, amely a gyárat és azon keresztül a népgazdaságot érte. A katonai hatóságok a gyári berendezé­sekkel együtt, a gyár dolgozóit is számba­­vették, és elvonulási parancsot adtak ki, amely minden dolgozóra vonatkozott. Ki­vételt képeztek azok az idősebbek, akiket külön engedéllyel rendfenntartási és tűzol­tási céllal hagytak itthon. Fedett tehervago­nok hosszú sora indult ki gyárunkból a dol­gozókkal. Ki egyedül, ki családjával, az elő­re nem látható ködös bizonytalanság felé, mikor az elvonulókkal egy-egy szerelvény kifutott gyárunkból, mi itthonmaradottak úgy érez­tük, hogy a gyár életéből ismét egy darabot vitt el a vonat, amely úgy hoz­zátartozott a gyárhoz, mint Salgó vára a táj egységéhez. Szomorú volt látni azokat az idősebb szakmunkásokat, akiket a fiatalság, a család és a munkakereset kötött a gyár­hoz, hogy a tehervagonból kihajolva, a gyá­ri talajra hullatták a megindult könnyeket. Hogy ők mit gondoltak, nem tudhattuk. Mi szívünkből sajnáltuk hogy az a vad kényszer elszakított akikkel évtizedeken át bennünket egymástól békességben, meg­értéssel egymást segítve dolgoztunk. Kese­rű csalódások és megpróbáltatások után sok­sok hónapok elteltével kerültek ismét haza, a lassú ütemben újraépülő, és kis részben üzemben lévő gyárunkhoz. Voltak olyanok is, akiket nem láthattunk viszont, akik a sok megpróbáltatást nem élték túl. Ezek volt munkatársaink idegen földben nyugosz­­a­nak jeltelen sírban. A folytonos légiriadók nagyon megvisel­ték a telep itthon maradt népét. A harci cselekmények zaja egyre fokozódott. Az ed­dig ártatlannak látszó légitevékenység követ­keztében telepünkre hullott bombák, súlyos testi csonkulást és egy halálesetet okoztak. Több bombát kapott a salakhegyünk, ahol kár nem keletkezett , de annak környékén, a mai Béke-telep egyik szabadban lévő la­kóját súlyos karsérülés érte. A borpince mel­letti lakóház egy részét a bombahatás szét­rombolta, és a házban lévő idős nénit, a légnyomás megölte. Igen nagy volt a pánik az egész telepen, az idegesség határt nem ismerő megnyilatkozásaiban mutatkozott. A családok az óvóhelyekre vonultak és mint barlanglakók éjjel-nappal ott tartózkodtak. A harci cselekmények felerősödött zajá­ban, december végi esti szürkületben érte el gyártelepünket a fasiszta utóvéd robbantó osztaga. Miután a vízválasztói erőműben és a salgói kapu melletti híd és telepi vízveze­ték hálózatot felrobbantották, a gyári hő- és villamos műveknél akarták folytatni bar­bár munkájukat. z itthon maradt kis létszámú mű­szaki vezetők megtévesztő infor­mációi mentették meg a kazán, gázgenerátor és villamos erőköz­pontot, a vandál pusztítástól. A megtévesz­tő tájékoztató után a robbantó osztag pa­rancsnokában nem csillapodott a barbariz­mus. A tengelyeszterga épülete volt a leg­közelebb, így annak egy része esett áldoza­tul. A robbantástól négy esztergapad tönk­rement, és az épület tetőzete tüzet fogott. Az itthon maradt tűzoltó részleg a tetőzet egé­szére átterjedt volna. Az azóta elhúnyt Olaj Géza munkatársunk a tűzoltásból derekasan kivette a részét, aki mint régi tűzoltó vezet­te az oltási munkát. Azok a műszakiak, akiknek félrevezető tá­jékoztatói alapján sikerült a hő és a villa­mos erőközpontot megmenteni a rombolás­tól, nem volt nyugodt percük. Még az éjfe­leket sem töltötték otthonukban, tani kellett egy ellenőrzésről, amel­lett tar­to­­m ti a hamis tájékoztatást, amiért kellett volna fizetni. Az itthoni, már hetek óta laktak az óvóhely, életük ott volt biztonságban. öt hete nem volt világító,, s a napokban már igén akadt. A hiányos étk óvóhelyek gyérvilágítói sem elkeserítő hangulatot idéztek el­ős sötét óvóhelyeken. A lemondó jég sötétségét 1944 december 25-é­r­ről érkező szovjet hadak hozták a felszabadulást, a világosságot. A f elhagyták az óvóhelyek sötétségét­hatatlanul párás légkörét, s a vi igyekeztek. A családok elfoglalták lakásokat. A lakótelep életé­t a sí életformát kezdte felvenni, már a harci cselekmények ezt megeng ha a tűzőrségi- és aknatevékenysé­gúlt el, a géppuskák kattogását lehetett, a telep lakossága mégis szabadban lévő veszélyt választ, az óvóhelyek sötétségét. (Folytatása köv

Next