Tarjáni Acél, 1969 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
2 Egy felhívás, mely támogatásra vár Az elmúlt napokban a tv képernyőjén, és más fórumokon is többször hallottunk arról, hogy egy új mozgalom bontogatja szárnyait. A mozgalom „Televíziót a tanyai iskoláikba”. Az illetékes szervek rendkívül nagy szükségességét látják annak, hogy a szétszórtan élő gyermekek részére is biztosíthassák az Iskolatelevízió megtekintését. A felhívásnak máris vannak támogatói. Az ország különböző részeiről jelezték támogatásukat. E hét elején az üzemfejlesztési osztálynál működő 13 fős szocialista címért küzdő brigád szintén jelentette azt, hogy támogatni kívánja a felhívás magvalósítását. A brigádértekezleten elhatározták, hogy fejenként 5 forintot adományoznak e kezdeményezés támogatásához. Egyben kérik azt is, hogy vállalatunk brigádjai is csatlakozzanak e kampányhoz, és nyújtsanak támogatást. Hadienet balesetek ügyében Gyors intézkedésekre, gyökeres változásokra számítanak a felsőbb szervek Sajnos, az utóbbi hónapokban a huzalműnél és a hideghengerműnél is jelentősen növekedett a balesetek száma. Ez kedvezőtlenül befolyásolta mindkét részlegnél a termelési eredmények alakulását is. A két üzem megnövekedett baleseti statisztikája negatív irányban befolyásolta viszont a vállalat baleseti alakulását. Nem véletlen tehát, hogy illetékes felsőbb szervek néhány nappal ezelőtt olyan levelet küldtek vállalatunk szakszervezeti bizottságához, melynek hangja számunkra szokatlan, de nem alaptalan. A levelet a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozóik Szakszervezetének titkára, Ocsenás Tibor elvtárs írta, melyben a következőket olvashatjuk: „Elnökségünk tárgyalta a vasipar 1969. első félévi baleseti mutatóinak alakulását. Megállapította, hogy a balesetek száma az előző év hasonló időszakához viszonyítva a vállalatok többségénél csökkent. Sajnos, az önök vállalatánál ez időszak alatt 28 százalékkal növekedett a sérülések száma. A balesetek számszerű emelkedése miatt elnökségünk a vállalattal együtt a szakszervezeti bizottságot is figyelmezteti, és a további növekedés érdekében a megakadályozás a szakszervezeti szervek részéről is megfelelő intézkedéseket vár. Az emelkedés okát elsősorban abban látjuk, hogy a régebben foglalkoztatott károk körében lazult a munbiztonsági fegyelem. Ezt bizonyítja, hogy a félév során 96 olyan dolgozót ért sérülés, akik több mint egy éve állnak munkaviszonyban a vállalatnál. Kérjük, hogy a vállalatvezetés által tett intézkedéseket ellenőrizzék, azok sikerét nevelő és felvilágosító munkával segítsék elő.” Eddig a levél, most a vállalat kollektíváján a sor, hogy a bajokat orvosolja. Korábban volt olyan év, hogy kohászati szinten üzemünk előkelő helyet foglalt el a baleseti statisztikában. E pozíciónkat újra visszaszerezhetjük, ehhez azonban mindenre kiterjedő körültekintő munkára, a munkahelyek teljes ismeretére, biztonsági felszerelések használatára, és mindazokra a tényezőkre szükség van, amely a jelenlegi helyzetből kilendíti vállalatunkat a balesetek számának csökkenése felé. A csökkent munkaképességűek érdekében úgy tűnhet, a szó önmagáért beszél és nem szükséges külön értelmezni is: aki csökkent munkaképességű, az nem végezhet teljes értékű munkát. A valóság azonban korántsem ilyen egyszerű, és dolgozó emberek tízezreinek elemi érdekei fűződnek ahhoz, hogy a vállalatok, munkahelyek illetékesei valóban, pontos jelentésében ismerjék ezt a fogalmat. Időszerűvé teszi ezt az is, hogy a közelmúltban megjelent kormányhatározat nemcsak elvi körvonalaiban, de ami ennél sokkal fontosabb: intézkedések egész sorával világítja meg a csökkent munkaképesség valósághű és emberséges jelentését, gyakorlati értelmezését. A gyakorlatban eddig úgy oldódott meg a korábbi munkakörük betöltésére alkalmatlan emberek súlyos gondja, hogy az illetékes tanácsi, vagy vállalati szervek — emberséggel, segítőkészséggel — „kerítettek” valamilyen munkát számukra. Ily módon a közelmúlt években lényegében az iparvállalatok, gazdálkodói intézmények vettek át egész sor szociálpolitikai feladatot, pontosabban: elmosódtak a gazdálkodás és a szociálpolitika határvonalai. Ez pedig nemcsak azért hátrányos, mert az ily módon megválasztott munkahelyeken valóban nem nyújthattak a fizetésükért elvárható munkát a csökkentő munkaképességűek. Sokkal fontosabb ennél, hogy mindez alapjaiban keresztezte a gyógykezelés követelményeit. Közismert ugyanis, hogy a folyamatnak, amit orvosi szakkifejezéssel rehabilitációnak neveznek, s ami a korábbi teljes munkaképesség helyreállítására irányul, egyik legfontosabb pszichológiai feltétele az elesettség, a másodrendűség érzésének megszüntetése. Az orvosi megítélés egyébként eleve abból indul ki: nem az a lényeges a munkaképesség mérlegelésekor, hogy a károsodás folytán milyen képességek vesztek el, hanem hogy melyek maradtak meg. S há a munkát ehhez igazítják, s ha a csökkent munkaképességű ott dolgozik, ahol teendőit elvégzésére, valóban alkalmas, akkor teljesítménye nem marad az átlagos követelmények alatt, így tehát a számára megfelelő bdeosztásban teljes értékű emberként, teljes értékű munkát végezhet. minisztertanács említett új rendelkezése elsősorban ezt az elvet érvényesíti. Külön figyelmet érdemel az új rendelkezés érvénybelépésének időpontja, háttere is. Nem volt alaptalan ugyanis a feltételezés, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével az üzemek, vállalatok másként ítélik meg majd eddigi, úgynevezett szociálpolitikai feladataikat, amely — mint említettük — olykor szinte a „jótékonykodás” jellegét öltötte. Természetes, hogy ha mindez a vállalat dolgokéinak és vezetőinek személyes érdekeit is érinti, változik a nézőpont, aminek viszont a csökkent munkaképességűek láthatták volna kárát. A kormányhatározat, alapgondolata, hogy a reform körülményei közepette megóvja a csökkent munkaképességűek érdekeit, gondoskodjék létbiztonságukról. Ezt megfelelő foglalkoztatás különböző — a munkaképesség fokához igazodó — módozatait irányozza elő. Mindenekelőtt megteremti a jogi, szervezeti kereteket ahhoz, hogy az üzemekben, vállalatoknál valóban képességeiknek megfelelő munkahelyeken foglalkoztassák ezeket a dolgozókat. Vállalatonként meghatározzák azokat a munkahelyeket, amelyeken csökkent munkaképességűek dolgozhatnak, s tegyük hozzá: munkahelyeket kötelező közvetítéssel — tehát valóban beteg, sérült emberek felvételével — tölthetik be. Aegfelelő anyagi és jogszabályi feltételek _____nyíltak a különböző szb átképzési lehetőségekre is. Azok számára, akiknél egészségi állapotuk, gyógyulásuk indokolja, s munkaképességűeket csökkent foglalkoztató vállalatokat, esetleg több vállalat közreműködésével műhelyeket, illetve szociális foglalkoztatókat szerveznek. A érvénybelépése után a reform tanácsok úgynevezett alappal rendelkeznek fejlesztést majd, amelyből területük munkaképességűeket csökkent foglalkoztató intézményeit anyagilag támogathatják. Könyvajánlatunk Nemes László: EGYETLEN ÉDES ÉLETÜNK A kisregény „messzi idegenbe zánkfia”, akit hort a sorsa. hőse egy szakadt ha Kanadába so TAKJANI ACÉL, Szocialista brigádok FÓRUMA Minden brigádtól várjuk az írásos válaszokat Mint előző lapunkban már hírül adtuk, 3 hónapos szünet után ezúttal megkezdjük a szocialista brigádok fórumának folytatását. Mint ismeretes, ez a rovat a szocialista ember jellemvonásainak széles körű megismerését lesz hivatva szolgálni. Akik ezelőtt részt vettek a fórum tanulságos murájában, azok tapasztalhatták, hogy milyen nagy segítségükre volt a mindennapi dolgok és események helyes megítélésében. A brigádok iránt teljesen érthetően egyre nagyobb a követelmény. Akik a szocialista brigádok útját járják, azoknak feltétlenül meg kell ismerkedniük a szocialista dálú és magatartású gondolkoember kritériumaival. Helyt adva a brigádok kérésének, ezúttal is közöljük, hogy ezután nem hetenként, hanem kéthetenként tesszük fel az újabb és újabb kérdéseket, s ezekre az írásos válaszokat ugyancsak kéthetes időközönként kell küldeni a jelzett időre, megazt reméljük, hogy e kérésnek helyt adva, a jövőben egyetlen szocialista és munkabriigád sem marad adós az írásos válaszokkal. A válaszokat ugyanúgy, mint korábban, kollektív munkával kell kidolgozni, és a lapunkban közzétett szokat is teljes létszám valamellett vitassa meg a brigád. Ezeket, természetesen, pontosan be kell jegyezni a brigádnaplóba. Íme az őszi időszak első kérdése: Mi A VÉLEMÉNYÜK A KULTURÁLT MAGATARTÁSRÓL? A rövid válaszokat a brigád nevének megjelölésével, szeptember 18-án déli 12 óráig kérjük bedobni a Tarjáni Acélnak a főkapu alatt elhelyezett levélgyűjtő ládájába. S—*—*—*—t-- -s *-»—« t—• -*- ■«—ť— -a 1969. szeptember 12. A SZQT-elnökségi határozata nyomán Hozzáláttak a jövő évi tagdíj besorolás előkészítéséhez Több új szempont a díjak megállapításánál • Javítani a szervezettséget és a tagdíjmorált ez Az előző évekhez hasonlóan évben is a költségvetési munkák megkezdése előtt elkészítendő a szakszervezeti tagság 1970. évre szóló tagdíjbesorolása. E kérdésről szó esett a legutóbbi szakszervezeti tanácsülésen is, ahol Merlák Ervin elvtárs ismertette az idevonatkozó irányelveket. A tagdíjbesorolással kapcsolatos feladatokat a SZOT Elnöksége 1969. június 3-i ülésén tárgyalta meg. A besorolással kapcsolatban az alábbi főbb célkitűzéseket határozták meg. A választott tisztségviselők — elsősorban a szakszervezeti bizalmiak és a műhelybizottsági tagok — kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a jövőben tovább javuljon a szervezettség és a tagdíjmorál. A lelkiismeretesen végrehajtott besorolás a szakszervezet 1970. évi pénzügyi tevékenységének alapját képezi. S e nagy munkához igényelni kell a pártalapszervezetek, a szocialista brigádvezetők és a gazdasági vezetők segítségét. A besorolásnál az 1968. szeptember 1-től 1969. augusztus 31-ig terjedő időszakot kell figyelembe venni. A SZOT Elnökségének június 3-i határozata értelmében a tagdíj besorolásnál azt a 12 havi átlagkeresetet kell számításba venni, amely magába foglalja az alapkeresetet, az ánandó és esetenkénti prémiumot, a célfeladatokat, a bérpótlékot, a rendszeres másodállás, mellékfoglalkozás után kapott jövedelmet, és végül az 1968. évi eredmény után 1969- ben kifizetett évközi és év végi nyereségrészesedést. Az átlagkereset kiszámításánál — az előző gyakorlattól eltérően — túlórára eső keresetet és az alkalomszerűen kapott kitüntetésekkel járó pénzösszegeket nem kell figyelembe venni. Az átlagkereset meghatározásánál csak a teljesbér hónapot kell figyelembe venni, számításon kívül kell hagyni a táppénzes hónapokat, és a fizetés nélküli szabadságon töltött időt. Az alapszabály szerint szakszervezeti tag kötelessége a a megjelölt átlagkereset-számítás alapján a besorolás szerinti tagdíjfizetés. Ebből következik, hogy nem lehet senkitől sem alacsonyabb tagdíjat elfogadni, mint amennyi a kimutatott átlagkeresete után jár. Az 1970-re szóló besorolás fő feladatainak megvalósítása ezekben a napokban kezdetét veszi. A központi bérosztály vezetőjének irányításával megállapítják a szervezett dolgozók átlagkeresetét. Később a műhelybizottságok gazdaságfelelősei és a műhelybizottsági tagok közösen kitöltik a szakszervezeti bizottság által kiadott besorolási íveket. A szakszervezeti bizalmiak az adott csoportban aláíratják a besorolási ívet a szervezett munkásokkal. A dolgozók által aláírt besorolási ívek szakszervezeti okmányok, melyek megőrzéséről az szb gondoskodik. Az említett feladatok elvégzése után november és december hónapban az szb, közösen a számvizsgáló bizottsággal, általános tagkönyv- és nyilvántartásikarton-ellenőrzést tart minden részlegnél. Egy jóslat, amely valóra vált A kommün nem bukott meg, csak alszik...” 99 A Tanácsköztársaság lett vezetése után ha(A Bánkban 1911) őszén és 1920 tavaszán mintegy 6000 embert gyilkoltak meg, és internáló 80 ezret börtönbe táborba zártak. Több mint 100 ezer kommunista és haladó gondolkodású ember kényszerült korábban viselt funkciója miatt emigrációba. Nógrád és Hont megye kormánybiztosa 1919. október 31- én elégedetten jelentette, hogy a „proletárdiktatúra alatt exponált egyének jórészt lakat alatt vannak.” Ugyanakkor azt is javasolta, hogy „oly kommunisták részére, kik büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre, de személyük a közbiztonság szempontjából veszedelmes, koncentrációs tábor alakíttassák, hová internálhatók volnának.. A tarjáni medencéből —bár magában a községben a csehekkel bizonyos kötött kompromisszum védelmet nyújtott, és csak október második felében kezdték összefogdosni a Tanácsköztársaság ideje alatt működő funkcionáriusokat — különféle indokokkal 136 főt tartóztattak le. A húszas évek elején a hajmáskéri és zalaegerszegi táborokba medencénkből elinternáltak száma (több táborlakó visszaemlékezése szerint) meghaladta a kétszáz főt. . . A büntetőjogilag felelősségre vonható „volt vezető funkcionáriusok” többségét 6 hónaptól 1 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották, amit Balassagyarmaton letöltöttek, utána jobbik esetben 1—1 112 évre internálták (amelynek időtartamát előre sohasem lehetett tudni), majd az onnan történt elbocsátásuk után még évekig rendőri felügyelet alatt tartották őket. (Bozó György és Tóth Zöld Márton még 1923- ban is r. felügyelet alatt állt.) A Szigorított felügyelettel úgyszólván minden lépésüket szemmel tartották, nehogy ismét kapcsolatot teremthessenek a mozgalommal... A rendőrségi és állami bűnüldöző szerveken kívül a „gyanús és megbízhatatlan elemek’’ ellen a nagyvállalatok (köztük az acélgyár vezetősége is) összefogtak, körlevelekben keresték meg egymást azon munkások névsorával, akik „megbízhatatlanságuk miatt" egyik üzemnél sem alkalmazhatók, így ezeket a munkásokat és családjukat létfenntartásuktól fosztották meg, akik esetleg alkalmi és napszámos munkából tengették vagy kényszerűségből életüket, kivándoroltak külföldre, többségükben bányamunkára. Milyen koholmányokkal fogták perbe a volt funkcionáriusokat?... A leggyakoribbak ezek voltak: A fennálló államrendre veszélyes felforgató tevékenységet fejtenek ki: izgatás, kommunista érzelem, megbízhatatlanság vagy annak alapos gyanúja, vagyis e vádpontokat bárkire is rásüthették. .. Ennek tényálladékát már az is kimerítette, ha valaki pl. az Internacionále dallamát dúdolta vagy fütyülte... A legtöbbjük ellen mégis az volt a vádpont, hogy „A kommunizmus érdekében agitált,” vagy „kommunistákkal kapcsolatot tartott fenn.” Kellner Lajosnét pl. azért internálták 6 hónapra és helyezték utána rendőri felügyelet alá, mert ,,többek előtt hangoztatta, hogy ő végig vörös...” Sótér Alajos bányász ellen az volt a vád, hogy többeknek elmondotta, „a kommün nem bukott meg, csak alszik...” Egyéves internálással és rendőri felügyelettel büntették érte. Komínek Lajos acélgyári kovácsot, a Vörös Őrség volt parancsnokát azért internálták és utána helyezték rendőri felügyelet alá, mert „gyűléseken hangoztatta, hogy a burzsoát fel kell akasztani. ..” Bozó György acélgyári villanyszerelő, főbizalmi és a munkástanács elnökének az volt a bűne, hogy . „népgyűléseken a kommün mellett szónokolt és a burzsujok ellen izgatott. . És sorolhatnánk az ehhez hasonló vádpontokat hosszú oldalakon át... Az ellenforradalmi „államgépezet” 1920 elejétől tervszerűen és fáradhatatlanul gyűjtötte medencénkben is a„gyanús és megbízhattalan elemek” névsorait, a „feketelistára" helyezettek száma egyre sokasodott a főszolgabírói és ügyészségi páncélszekrényekben (szigorúan bizalmas megjelöléssel), hogy adandó alkalommal ártalmatlanná tehessék őket. . . Archívumaink a medencénkre vonatkozó kimutatások tucatjait őrzik a húszas évek elejéről, de helyszűke miatt abból csak egy „rövidebb bizalmas jelentést” tudunk itt bemutatni, amely így szól: „Salgótarján község névjegyzéke azon egyénekről, akik a volt ún. Tanácsköztársaság (bodevizmus) ideje alatt vezető szerepet vittek, s annak irányításában részt vettek: 1. Barticska István r. k. bányai főbizalmi, bányai élelemtan alkalmazott, salgótarjáni lakos. 2. Bozó György r. k. főbizalmi alelnök, majd vörös katonai parancsnok, acélgyári munkás, lakhelye ismeretlen. 3. Csizi József r k. irányító, asztalos. Lakhelye ismeretlen. 4. Fehér Vilmos izr. pénzintézeti biztos, bányai tisztviselő, lakhelyéről eltávozott. 5. Fájd József r. k. Forradalmi Törvényszék elnöke, bányai alkalmazott, internálva. 6. Gádor Ferenc dr. izr vádbiztos, ügyvéd, internálva. 7. Gólján András ev. városparancsnok, sütősegéd, Lakhelye Salgótarján. 8. Gádor Béla izr. áll. parancsnok, katonai vádbiztos, kereskedősegéd, lakhelye ismeretlen. 9. György István r. k. direktóriumi vez. tag. bányász, lakhelye Balassagyarmat. 10. Hack Gyula r. k. üzemi tanácselnök, acélgyári munkás, lakhelye ismeretlen. 11. Hinteröcker Antal r. k. járási termelőbiztos, rendes foglalkozása nincs, salgótarjáni lakos. 12. Juhász István IV. r. k. term. biztos, bányász, lakhelye Salgótarján. 13. Komínek Lajos ev. politikai megbízott, acélgyári munkás, internálva. 14. Malomhegyi Dezső r. k. járási direktóriumi elnök, acélgyári munkás, salgótarjáni lakos. 15. Oczel János idősb. r. k. főbizalmi, acélgyári munkás, internálva. 16. Priska Dezső r. k. községi direktórium elnöke, acélgyári munkás, lakhelye Bgyarmat. 17. Paulovics András r. k. term. biztos, gyári munkás, lakhelye ismeretlen. 18. Schuszter Lajos r. k. pol. megbízott, gyári munkás, lakhelye ismeretlen, 19. Timoróczky Sándor ref. városgazda, rend. tanácsos, lakhelye Salgótarján. 20. Tóth Gyula r. k. városi rendügyi oszt. vez., községi bíró, kereskedő, lakhelye Salgótarján.” A dátum: Salgótarján, 1921. április 12-e, és a jegyző felett olvashatatlan aláírás. A T* kimutatás csak egy a ki sok közül. Magyarázatra szorul viszont a lakhelyeknél eszközölt bejegyzések esetében az „ismeretlen” és a „B gyarmat" bejegyzés. Az ismeretlen helyen tartózkodók többségükben internáló táborokban, a Balassagyarmaton levők pedig börtönben sínylődtek... Sótér Alajos jóslata viszont maradéktalanul beteljesedett... „A kommün nem bukott meg, csak aludt...” Sándor Rudolf