Tarjáni Acél, 1979 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-05 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. ÉVF., 1. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1979. JANUÁR 5. A hatékonyabb és jobb munka érdekében Az irányítás korszerűsítésével kezdtük az új gazdasági évet Cél az irányítási lánc hosszának rövidítése • Kialakult a korszerűsítés első szakaszának szervezeti rendje A vállalati szervezeteket a gazdaságirányítás rendszerén belül, annak részeként folya­matosan korszerűsíteni kell, hogy lépést tudjanak tartani a fejlődésből adódó követel­ményekkel. A korszerűsítésnek a haté­konyabb működést kell szol­gálnia és konkrét gazdasági eredményekhez kötődnie. Vállalatunknál vezeti korszerűsítés ilyen szer­szakaszá­ba léptünk, aminek szüksé­gességéről és lebonyolításáról Szabó Aladár személyzeti és szociális igazgató tájékoztat­ta lapunkat. — Megtörtént a dön­tés, kérjük, tájékoztassa dolgozóinkat a vállalati irányítás korszerűsíté­séről! — A kohászati üzemek kor­szerűen szervezett vállalat, azonban ez nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell lépést tartani a fejlődéssel — kezd­te tájékoztatóját Szabó elv­társ. — A vállalati szervezeti struktúra korszerűsítésének mai követelménye, hogy egy­felől a vállalatok gazdálkodóegységek — — mint képe­sek legyenek a modern tech­nika követelményeivel össz­hangban levő fejlődésre, más­felől a népgazdasági tervben kifejezett szándék megvalósí­tásában a népgazdasági ér­dekeknek megfelelően tevé­kenykedjenek. — Alapvető kérdés a vál­lalati nagyság és a korszerű vezetést biztosító belső szer­vezeti felépítés. Csak a kettő együttes megléte esetén képes a vállalat önállóan, a hazai és nemzetközi műszaki fejlődés, az értékesítés feltételeinek fel­mérésére, egyben nemzet­közileg is versenyképes, dina­mikus és hatékony növekedés elérésére, a gazdasági együtt­működés, a szakosodás és a kooperáció fejlesztésére. A szervezeti struktúra folyama­tos korszerűsítésének szük­ségességét a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium már 1977. évi cselekvési programjában megfogalmazta. — Mikor vette kezde­tét a szervezeti korsze­rűsítés első szakasza, meddig tart ez és ho­gyan bonyolítják le? — A szervezeti korszerűsí­tés szakasza kétéves idősza­kot ölel fel, s a végrehajtás­ra készített ütemterv megva­lósítása ez év január 1-én vette kezdetét. Ez alatt az időszak alatt kívánjuk meg­oldani vállalati vezetés szint­jén az irányítottak számá­nak csökkentését, alapvetően az irányítási lánc hosszának a rövidítését. A vezetés szín­vonalának emelését a vezetési normatívák betartásával, a működés folyamatainak egy­szerűsítését és korszerűsítését. Mindazt, ami a szervezet fej­lesztését tervünkben megfo­galmazódott, hangsúlyozottan húzza alá az MSZMP Közpon­ti Bizottságának múlt év de­cember 6-i határozata. A fej­lesztés lebonyolítása folyama­tosan történik. — Milyen változások történtek eddig a szer­vezésfejlesztési terv alapján? — Az előbbiekben említett célok elérése érdekében a szervezetfejlesztés végrehaj­tására készített ütemterv el­ső szakaszaként ez év január 1-ével változtatásokat hajtot­tunk végre. Ezek a követke­zők: a vezérigazgatóhoz tar­tozóan összevontuk a titkár­ságot, a jogi osztállyal, igazga­tási és jogi osztály néven, amelynek vezetője Langár István. Az osztályon belül dr. Tóth István, a vállallat vezető jogtanácsosa. A belső ellenőr­zési csoport vezetője — Kén Lászlóné más funkcióba távo­zása miatt — Lakatos István A termelésirányítás igazgató­­helyettesi szinten valósul meg, termelési igazgatóhelyettes Vincze János. Létrehoztuk a távlati tervezési osztályt, amelynek vezetője Széky Mik­lós. — A gazdasági igazgatóhoz tartozóan létrehoztuk a köz­­gazdasági igazgatóhelyettesi funkciót. Közgazdasági igazga­tóhelyettes Kisvády Tibor. A számviteli főosztály va Papanitz Istvánnét vezetőjé­nevez­tük ki. A termelési és munka­­szervezési osztály vezetője Décsei Ferenc. A személyzeti és szociális igazgatóhoz tartozóan bizton­sági főosztályt hoztunk létre, amelynek vezetője Bányik Mi­hály, valamint az igazgatási osztályból szociálpolitikai osz­tály alakult, amelynek veze­tője Radvánszky Nándor — fejezte be tájékoztatóját Sza­bó Aladár elvtárs. Nem sokkal karácsony előtt csövet húztak a kisterenyei beruházás csőgyártó berendezésén. Ezzel a beruházás minő­ségileg új szakaszba érkezett. Noha még sok a tennivaló a beruházáson, már csak rövid idő telik el, s termelésre ké­szen állnak a modern berendezések. (Oldal-összeállításunk a 2. oldalon.) Személyes felelősséggel saját sorsunk iránt Az Országház új szellemű munkára szólítot* fel Fokozott figyelmet a készletgazdálkodásra, a termelési folyamatok anyagi ráfordítására, a hatékonyságra, a minőségre, a gazdaságos termékszerkezetre, a jó árfekvésű exportra, a kedvező egyensúlyra átléptük az óév küszöbét. Megvolt az országos nagy számvetés, amelyben mérleg­re tették az elmúlt év ered­ményeit és törvényerőre emel­ték az 1979-es népgazdasági tervet. Az új programot mind­annyiunknak ismernie kell, ha tudatosan akarjuk szolgálni az 1979-es célkitűzések végre­hajtását. Igaz, a vállalati ada­tok közelebbről és konkrétab­ban érzékeltetik a gyáregysé­gek és üzemek tennivalóit, de a vállalati terv is arra a nép­gazdasági tervre épül. Az or­szágos terv előírja, hogy 1979- ben a nemzeti jövedelemnek 3—4 százalékkal, az ipari ter­melésnek kereken 4 százalék­kal kell növekednie. alapján az egy lakosra Ennek jutó átlagos nomináljövedelem 7 százalékkal, az egy keresőre jutó nominálbér 6, az egy la­kosra jutó reáljövedelem míg az egy munkás- és alkal­­­­mazottra jutó reálbér-növeke­dés 1 százalékkal emelkedik majd. Szilárd alap és jólét Az adatokból érzékelhető, hogy 1979-ben a gazdálkodás hatékonyságának fokozása mellett az életszínvonalnak csak szerényebb­ növekedését lehetett tervezni. S mindez abból fakad, hogy" előbb a népgazdasági egyensúly meg­teremtését kell szorgalmazni, hogy azután a népgazdaság rendelkezzen olyan anyagi erővel, amely alapot teremt az életszínvonal további dinami­kus emeléséhez. Emellett természetesen az országépítés nagy programja tovább folyik, hiszen az egész népünk általános jólétét és közérzetét kedvezően alakító szociálpolitikai program vég­rehajtása tovább élik. Összesen 90 ezer folytató­lakás építése került az új év tervé­be, miközben a lakosság fo­gyasztásának 2,5—3 százalé­kos további növekedésével is reálisan számolnak. Az új feladatok megoldásá­ra ezúttal igencsak össze kell fogni erőinket. Mindjárt az év elejétől kezdve olyan fe­gyelmezetten és tudatosan kell munkálkodnunk, amellyel elő­segítjük a hatékonyság és a minőség megkívánt mértékű fokozását, a népgazdasági egyensúly megteremtésének tudatos segítését, a sikeres ex­portmunkát, az anyaggal és energiával való takarékos bá­násmódot, a rendelkezésre álló gépi kapacitás és emberi mun­kaerő legcélszerűbb kihasz­nálását. Legyőzői az akadályokat Az Országházból új szelle­mű munkára szólították fel a magyar társadalmat, közöttük a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek dolgozóit is. A jövőnket ugyanis magunknak kell biz­tosabbá és járhatóbbá tenni. Le kell győzni minden olyan akadályt, a látható és megle­petésszerűen fellépő nehézsé­geket, a rosszul beidegződött szokásainkat, elavult gyakorla­tunkat, amely tervbe vett fej­lődésünk eredményeit gátol­hatja. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a változások ellenére nem valamiféle fordulatról van szó. De arról igenis szó van, hogy még ésszerűbben, átgondoltabban, a hatékonyság növelésének minden lehető­ségét kihasználva, anyaggal, géppel és munkaerővel a lehe­tő leggazdaságosabb megol­dásokat keresve, kedvezőbb egyensúlyi helyzet megterem­tésére kell törekedni. A tar­talékok ilyen irányú feltárá­sa csakis új felfogásban le­hetséges. Szakítani kell az elő­rehaladásunkat nem szolgáló mennyiségi szemlélettel és felelősségteljes, fegyelmezett, céltudatos munkára kell tö­rekedni. Csakis a gazdasági hatékonyság gyors növelésé­vel érhető el gazdasági növe­kedésünknek az az üteme, amelyet célul tűztünk ki. Meg kell szívlelnünk az Országgyűlés megállapításait, amelyben egyértelműen ki­mondták, hogy a gazdasági ha­tékonyság és az egyensúly ala­kulásával nem lehetünk elé­gedettek. Az irányítói munka színvonala nem kielégítő. Saj­nos, nem kielégítő a készlet­­gazdálkodás, a termelési folya­matokban az anyagi ráfordí­tások gyorsabban nőnek megengedhetőnél. A behozatal­a is gyorsabban nőtt a kivitel­nél. S mindez arra figyelmez­tet, hogy az V. ötéves terv gazdaságpolitikai elvei és kö­vetelményei nem érvényesül­nek következetesen a gazda­ságirányítás és a gazdasági munka minden szint­jén. Minden vállalat­nak, közöttük a miénknek is, elsőrendű feladata tehát szem­benézni önmagával, s intéz­kedni, hogy ilyen irányú te­vékenységének módosításával elősegítse a gazdaságpolitikai elképzelések következetes ér­vényesítését. Kezdeményező öntevékenység Az országgyűlés megállapí­totta azt is, hogy valamiféle nemkívánatos egyenlősdiség gyakorlata kezdett kialakul­ni, hiszen széles körűvé vált az üzemek és gyárak egyedi támogatása, az elvtelen kivé­telezések kijárásának vagy kierőszakolásának gyakorla­ta. Nem elég gyors a vállala­tok helyzetelemzése, nem meg­felelő a problémaérzékenység és késedelmes a megoldáso­kat jól szolgáló érdemi gaz­dasági szervező munka is. De szóba került, hogy kisebb lett a becsülete a kívánatosnál kezdeményező, öntevékeny, di­a­namikus magatartásnak, s ugyanakkor lőtlen, a rossz elmarad a fele­és a hanyag munkáért járó­­ büntetés is. Nincs megfelelő következmé­nye a rossz és szakszerűtlen munkának. És sajnos, nincs ez másként nálunk sem! Egyértelműen kell beszél­ni tehát tennivalóinkról, ha becsülettel akarjuk szolgál­ni népgazdaságunk fejlődé­sének ügyét. Az egyensúlyi helyzet megteremtésére való törekvés nem egyszerű kam­pányfeladat, hiszen annak kedvező alakítása és szinten tartása a világgazdasági hely­zetből és külgazdasági kapcso­latunkból fakadó állandó fel­adat. A megkívánt hatékonysággal Az előrehaladás mértéke attól függ, hogy a gyárak és üzemek milyen nak a megkívánt gyorsan tud­hatékony­sággal munkálkodni a világ­­gazdaság mai körülményei kö­zött. Attól, hogy milyen gyor­san korszerűsítjük a termék­­szerkezetet, hogyan tudjuk ki­alakítani és megteremteni azt a korszerű termelési láncot, amely egymáshoz köti a vál­lalatokat, üzemeket, gyáron belüli munkahelyeket. Az 1979-es évben magasabb színvonalra kell emelni az irányító munkát. A mindenna­pok gyakorlatává kell tenni azt az értékelemzést, amely érzékennyé teszi az üzemeket a gazdaságosság követelmé­nyei iránt. Ki kell használni a munkaidő minden percét, s úgy kell csoportosítani munkaerőt, hogy az a legjob­­­ban szolgálja a magas színvo­nalú, jó árfekvésű és jól ér­tékesíthető termékek előállí­tását. A munka középpontjá­ba kell helyezni a gazdaságos export fokozását, az importtal való ésszerű takarékosságot s ahol és amikor erre szükség van, a kapacitások célszerű átállítását. Olyan gazdálko­dásra van szükség, amely egy pillanatra sem nélkülözi az ésszerűséget és a célszerű­séget, s amely a termékek to­­vábbfeldolgozásával előmoz­dítja az üzemek magasabb ár­bevételét. Az egyensúly tudatos segítése A Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozóinak is, veze­tőinek is a hatékonyabb mun­kára, a népgazdasági egyensúly megteremtésének tudatos elősegítésére kell törekedni­­ök. Egy pillanatra sem sza­bad szem elől téveszteni vállalati és népgazdasági cé­­­lokat. A korábbinál magasabb színvonalú, aktívan kezde­ményező okos munkára, a terv előírásainak következetesebb végrehajtására van szükség. S mindennek a gazdasági hely­zet felismerésén túl a cselekvési egységében is gyár je­lentkeznie kell. Az ország és a gyár dolgozóinak legszemé­lyesebb érdeke szerint: Orosz Béla Jelentés az új év első munkanapjáról Egész éven át lelkiismeretes kollektív munkát A hideghengermű kezdett a legjobban — Váratlan meghibásodás a pácolóban — Anyaghiány Kisterenyén Üzemünk kollektívája az új év első munkanapján 1979. január 2-án az összetettebb feladatok tudatában lépett a munkapadok mellé, s kezdte meg alkotó tevékenységét. Kedden reggel a hirtelen té­liesre fordult idő, no meg a rendszertelenül közlekedő — főként szép számmal kima­radó — Volán-helyijáratok okoztak bosszúságot és késést a gyárba induló dolgozók kö­rében. Azokban az üzemek­ben, ahol jól előkészítették az új évre történő átlépést, nem volt gond. Példa erre a hideg­­hengermű, amely az év első munkanapján 103,7 százalékos teljesítményt produkált. A legnagyobb termelő gyár­részlegben, a huzalműben za­vartalanul indult a munka, később azonban 4,5 órás ki­esési célóból­ jelentettek a huzalpá­ Láncszakadás, ko­csijavítás, s egyéb váratlan meghibásodás okozott gondo­kat. Ugyanakkor a TÜKI-ke­­mence felfűtése miatt még nem állt rendelkezésre kellő mennyiségben lágyított anyag. E problémák hatására a hu­zalmű csupán­ 79 százalékban tett eleget az első munkanap­ra előírt termelési követel­ményeknek. A kovácsoló és öntöde gyár­részleg helyzete sem volt za­varmentes. A súlyponti be­rendezések közül a 800 tonnás daraboló fékmeghibásodás, a süllyesztékes üzemben a KJH—4 berendezés a beteg­ség miatt távol maradt dolgo­zók, míg a „B” üzemben a 6000 méter kilogrammos ellen­­ütésű kalapács 7 órát állt ja­vítás miatt. Ezek hatására melegüzemiek első napi gyár­a­tásteljesítése 83,1 százalék volt. A kisterenyei gyáregység, ahonnét korábban rendszere­sen jó teljesítményekről ad­hattunk számot, ezúttal ugyancsak elmaradt a várako­zástól. A transzformátorház meghibásodása miatt kétórás késéssel kezdtek. Emellett még profil alapanyag-, DS-Reck-rendeléshiányt továbbá is jelentettek a terenyeiek. Mivel a vasútikocsi-ellátás továbbra is kívánnivalót ha­gyott maga után, így az új év első munkanapján csupán 68,2 százalék volt a vállalati kiszállítás. A huzamosabb ide­je fennálló vasútikocsi-hiány miatt közel 7 ezer tonnára emelkedett a gyár raktár­­készlete. Ez a nagy mennyi­ség, egyes részlegekben újabb termelési akadályokat ké­pez. A fenti eredmények nem mutatják igazán azokat az erőfeszítéseket, amelyek kö­vetkeztében elérték részle­geink a jelzett termelési tel­jesítményeket. Nyilván az szükséges, hogy minél előbb jól olajozott gépezetté ala­kuljon, formálódjon a válla­lat, mert csak ezáltal felelhe­tünk meg az 1979-re kitűzött céloknak. Azoknak a céloknak, amelyeket el kell érnünk a népgazdasági egyensúly meg­teremtése, a korszerű gyárt­mányszerkezet kialakítása, a takarékosabb munka területén egyaránt. Hegedűs Lászlónak, a szervezőüzem dolgozójának nagy ré­sze volt abban, hogy a részleg teljesítette elmúlt évi export­kötelezettségét.

Next