Tarjáni Acél, 1984 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-01 / 22. szám

2 LIUADIA ) Kedves barátom! Az előző levelemben elfe­­ltej­tettem kihangsúlyozni, hogy a Jalta elnevezést az oroszok skét értelmezésben használják. A szűkebb értelmezés szerint a város neve, a tágabb értel­­­mezésben a Krim-félsziget déli része Forosztól Artyekig ,(Nagy-Jalta). Első kiránd­ulásunk a vá­­rosnézéssel egybekapcsolva Livádiába vezetett. Livádia az idegenvezetőnk szerint ré­tet jelent, bár mi rétet nem lattunk, nem úgy mint az őseink Lebédiában. Feltéte­lezésem, hogy a két szó azo­nos, csak az idők folyamán­­­ tért el egymástól. (Livadia ma már gyakorlatilag egybe­épült Jaltával, de önálló nagy­községi tanácsa van.) Livádia legfőbb nevezetes­sége az 191­1-ben épült cári nyári palota (melyet Nagy-, vagy Márvány-palotának is neveznek). A palota rene­szánsz stílusvonásai más stí­lus elemeivel fonódnak egy­be, kerengő­, zárt olasz vára, díszkútjai, parkjai it­le­­nyűgözőek. A palota a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom után a mezőgazdasági dolgozók üdülője lett. Idegen­­vezetőnk elmondotta, hogy az első beutaltak, amikor megtudták, hogy a cár palotájában vannak, a „cár atyuska” tisztelete mi­att nem feküdtek az ágyaik­ba, hanem a padlóra ágyaz­tak maguknak. A II. világháború idején a Krím-félszigeten heves har­cok dúltak. Két nagy had­műveletet emelnék itt ki: először is Szevasztopol hős ,város védelmét, ahol 1941. október 30-tól 250 napig tar­tott az ostrom és a németek 300 ezer katonát vesztettek. Az ostrom ideje alatt a har­coló és sebesült szovjet ka­tonák Jaltán pihentek, gyó­gyultak és gyűjtöttek erőt az­­újabb harcra. A másik krí­mi város Keres, amelynek védelme a Nagy Honvédő Háború történetében külön fe­jezetet érdemelt. 1942. július 4-én a Vörös­hadsereg visszavonult és fel­adta Szevasztopolt. Ezután Nagy-Jalta is német meg­szállás alá került, és csak­­ 1944. április 16-án szabadult fel. A livádiai palota a meg­szállás alatt egy német tá­bornok főhadiszállása volt. Aláaknázták, de a szovjet partizánok « felszabadításkor megakadályozták a felrobban­tását. A Márvány-palota 1945 februárjában került be a tör­ténelembe, amikor a híres »­krími konferencia” (ma már „jaltai konferencia” szerepel) székhelye lett. néven három szövetséges nagyhata­­­lom (Szovjetunió, USA, Nagy- Britannia) kormányfői (Sztá­lin, Roosevelt és Churchill) .1945. február 4—11. között itt tárgyalták meg a háború eredményes befejezésével, és a háború utáni Európa prob­lémái­k rendezésével kap­csolt kérdéseket. A szövetséges hatalmak ka­tonai tervet fogadtak el a hitleri Németország végleges szétzúzására, Németország fel­tétel nélküli kapitulációjára, kidolgozták a háború utáni problémák rendezé­sének politikai alapelve­it. A résztvevők elfogadták a „Felszabadított Európáról” szóló deklarációt. Katonai jellegű megállapodás született arra is, hogy a Szovjetunió Németország kapitulációja után két-három hónappal t­­ lép a militarista Japán elleni háborúba. Itt született meg a határo­zat az Egyesült Nemzetőrő Szervezetének (ENSZ) létre­hozására, amelynek alapján 1945. április 25-re San Fran­­ciscóba összehívták a kon­ferenciát az ENSZ alapok­mányának kidolgozására. A jaltai konferencia ideje alatt a Márvány-palota volt az Egyesült Államok küldött­ségének a rezidenciája is (Roosevelt elnököt kívánták a vendéglátók megkímélni az ide-oda utazással járó fára­dalmaktól, aki betegsége mi­att nehezen mozgott.) A korabeli dokumentumok alapján 1974-ben készült el a palottamúzeum és kerültek helyükre a berendezési tár­gyak. A fehérterem falán ha­talmas festmény állít emlé­ket a történelmi jelentőségű tanácskozásnak (Jefanov al­kotása). A festményen felis­merhető Gromikó a Szovjet­unió jelenlegi külügyminisz­tere, aki akkor tanácsadó és tolmács volt a Szovjetunió delegációjában. A történelmi emlékhelyen járva elgondolkodik az em­ber, hogy a borzalmas, sok szenvedést és kárt okozó II. világháború befejezésére a nagyhatalmak vezetői politikai, ideológiai és gazdasági nézet­­különbségeik ellenére tárgya­lóasztalhoz tudtak ülni. (Igaz titokban, katonai repülőgépe­ken érkeztek a kormányfők a konferenciára.) Most, egy újabb, borzalma­sabb, a földgolyó létét veszé­lyeztető háború megelőzésé­re, a világbéke megőrzésére milyen jó lenne, ha valahol nyíltan és ünnepélyes kere­tek között leülnének tárgyal­ni a nagyhatalmak kormány­fői (például Jaltában a jal­tai konferencia 40. évforduló­ján). Ez az óhaja, ezt kíván­ja a világ békeszerető embe­risége. — ti is — i Kirándulások, ■ üdülés A kohászati üzemek ezen a nyáron is gondoskodik nyug­díjasai üdültetéséről, kirán­dulásáról. Előre megtervezett program szerint a gyári busz mindenkor rendelkezésükre áll. Nagyon közkedveltek az üdülések. Holnap, június 2-án érkezik haza a nyugdíjas­turnus Berekfürdőről és Zsó­­rifürdőről. Bereken negyve­nen, Zsórifürdőn 33-an pihen­tek ingyenesen. Kirándulá­sokra is szívesen járnak a kohász nyugdíjasok. Június 12-én a Karancs völgye fal­vaiban lakókat viszi a busz Bogácsra, 19-én a salgótarjá­niakat ugyancsak oda. Július 19-én pedig Egerbe rándul­­tak ki a nyugdíjasok, TARJANI ACÉL Mit nyújt a CSÉB-150? Sokrétű szolgáltatás, magasabb kárkifizetések Az elmúlt években az Álla­mi Biztosító salgótarjáni fiók­ja jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a kohászati üzemeknél a dolgozók váratlan gondjait és problémáit enyhítse, biztosítá­si igényeit a lehetőségekhez képest kielégítse. A CSÉB-csa­­lád két évtizedes története alatt a szolgáltatások követték az igényeket, a növekvő díj­fokozatú biztosítások egyre nagyobb összegű térítésekre adtak lehetőséget. Ezt a ha­gyományt folytatja a CSÉB— 150 is, megőrizve sőt tovább­fejlesztve a korábbi CSÉB- biztosí­tások minden előnyét. A CSÉB-család eddigi leg­újabb tagja is csomagbiztosí­­tás, ami azt jelenti, hogy szol­gáltatásai sokrétűek és a leg­különbözőbb korú dolgozók részére egyformán előnyös. Mit tud ez a biztosítás? Havi 150 forint biztosítási díj ellenében a biztosítottnak balesete, rokkantsága, beteg­­állománya, kórházi ápolása, nyugdíjazása, gyermekeinek születése és természetesen a biztosított, vagy házastársa, vagy gyermekeinek halála esetén nyújt jelentős térítése­ket. Nézzük ezt részleteiben. 120 000 forint életbiztosítá­si összeget fizet halál esetén, függetlenül attól, hogy az bal­eset, vagy megbetegedés kö­vetkezménye. 50 000 forintot, ha a bizto­sított halála nyugdíjba vonu­lása után következett be. 5000 forintot a biztosított nem dolgozó házastársának halála esetén. 4000 forintot a biztosított gyermekének 1—18 éves kora között bekövetkezett halála esetén, ke 1000 forintot, ha a gyerme­egyéves születésnapja előtt hal meg. Baleseti eredetű sérülés ese­tén: — csonttörés, vagy csontre­pedés, vag­y legalább 28 nap folyamatos táppénzes betegál­lomány esetén 700 forint, — ha a baleseti eredetű fo­lyamatos táppénzes betegállo­mány legalább 56 nap, továb­bi 700 forint, — ha eléri a 84 napot, to­vábbi 700 forint. Ha a biztosítottnak mara­dandó vagy részleges az egészségkárosodása, úgy az ÁB orvosa a balesettől számí­tott 1—2 év között 250 000 fo­rintnak megfelelő százalékát megállapítja, és ez kerül még kifizetésre. Ha a biztosított 100 száza­lékos rokkanttá válik, úgy 250 000 forintot fizet a bizto­sító. Kórházi ápolásnál: 8—28— 56—84 napontként 800—800 forint illeti meg a biztosítot­tat. Táppénzes betegállomány esetén: 28—56—84 napontként 700—700 forint a kifizetendő összeg. Vegyünk egy példát: Ha a biztosított 28 napig táppénzes betegállományban van, kap 700 forintot. Ha közben­­ 8 napig a kórházba kerül, úgy 800 forintot, azaz összesen­ 1500 forintot vehet fel. Rokkantsági szolgáltatás: Ha a biztosított bármely okból nyugdíjasállományba kerül: I. csoport rokkantságnál: 110 000 forint, II. csoport rok­­kantságnál: 30 000 forint, III. csoport rokkantságnál forint biztosítási összeget 15 000 fi­zet a biztosító. öregségi nyugdíjba vonulás­kor: 5000 forint illeti meg a biztosítottat, ha a CSÉB—80 és a CSÉB—’50 biztosítások együttes tartama megszakítás nélkül az öt évet elérte. Ha nem érte el az öt évet, úgy ha nyugdíjasként továbfizeti a havi díjat, amikor letelik az öt év a megkötéstől, úgy nyugdíjhatározzal együtt kér­ü­jük keresse meg Állami Biz­tosító fiókunkat az 5000 fo­rint felvételére. Gyermekszületés esetén: gyermekenként 1500 forint illeti meg a biztosítottat. A kohászati üzemekben a CSÉB—150-et a következő személyeknél köthetik meg dolgozóink: hengermű: Talpas Zoltánná terv­ statisztikus, ko­vácsológyár: Papp Tibor üzemvezető, Dombi József diszpécser, üzemfenntartás: Kárpáti Jánosné importanyag­gazdálkodó; huzalma: Bányik Antal fődiszpécser, Horváth Istvánná bércsoportvezető, szállítás: Szaniszló László diszpécser, anyagellátás: Sző­ke László raktárvezető, iro­dai dolgozók: Hegyi Zoltánná SZTK-ügyintéző, bátonytere­­nyei gyáregység: Szomszéd Józsefné munkaerő-gazdálko­dó. Végül a felvételi irodán: Vágvölgyi József munkaerő­gazdálkodó csoportvezetőnél. 1954. június 1. Felkiáltó tisrtian a MEIÄL1MPEX KlSZ-es liataliaival Vállalatunk KISZ-bizottsága és a METALIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat KISZ-bi­­zottság együttműködési szer­ződése alapján vállalatunktól négy fiatal részt vett a hét végén Balatonföldváron meg­tartott házi vezetőképzőn Az évenként rendszeresen rendezett továbbképzésen még­a kereskedelmi vállalat KISZ- alapszervezeteinek vezetőségi tagjai és a reszortosok vet­tek részt. A háromnapos program összeállításánál figyelembe vették az elmúlt évek tapasz­talatait és néhány újszerű­­ foglalkozást is beiktattak. Ilyen foglalkozás volt az ön­ismereti játék, mely segített kideríteni, kiben milyen a tel­jesítményi, társulási és hatal­mi motiváció. A négyszög­játék a mindennapi gyakor­lati életet elevenítette fel, mikor a négyszög tagjainak dönteni kell egy dolgozójuk felmondásáról. A megjelent fiatalok érde­kes és izgalmas előadásokat hallgattak: gazdasági kitekin­tés a világra, népgazdasági helyzetünk és METALIMPEX aktuális gazdasági kérdései címmel. A felkészítő tábor foglalko­zásai közül a „reszortosok egymás közt” csoportfoglalko­zás a különböző reszorzosok feladatait, tevékenységi körét határozta meg. A hagyomá­nyos forgószínpad-foglalkozás négy helyen egy időben, kü­lönböző témákkal foglalko­zott. Ezek a témák az aktu­alitás jegyében lettek kivá­lasztva, mert az ifjúsági par­lamentek előkészítése, lebo­nyolítása, az ifjúsági törvény végrehajtása ebben az évben lesz értékelve. A nyelv és a magyar beszéd helyes haszná­latának a mindennapi életben, a kapcsolatok kialakításában van szerepe. Érdekes téma volt a szocializmus és a val­lás, a fiatalok érdeklődése a vallás iránt témája. A komoly és hasznos fog­lalkozások után jutott idő a szórakozásra, sportolásba, nem volt idő az unatkozásra. A délutáni-esti programokban vetélkedőn mérhették össze tudásukat a csoportok. A szombat esti sarok csodát­ emberek. Lás­műsorban a csoportok mutatták meg te­hetségüket, előadói készségü­ket. Jól szórakoztak a válla­lati élet kifigurázásán, és természetesen nem maradha­tott el a minden esti disco. Vasárnapra maradt a­gyon előkelő fórum, ahol na­a vállalat vezetői dr. Heiszig József vezérigazgató, Pércsy Miklósné pártbizottsági titkár, Juhász Jenő, a szakszer­vezeti bizottság titkára vála­szolt a fiatalok kérdéseire. A fórumot még egy rövid szabadidős-program követte, lehetőség nyílt a sportolásra, a jó időt kihasználva napo­zásra. Táborzáráskor minden­ki megállapította, hasznos volt a felkészítő tábor, jól szolgálta a fiatalok felkészí­tését az elkövetkező felada­tok megvalósítására. O. Z. A felkészítő idején olyan jó volt az idő, hogy a szabadban tartották a foglalkozásokat. Battonyától Salgótarjánig gyalog (IV.) Szolnok—Jászberény—Hatvan Búcsú Szolnoktól és újból az országúton találtuk ma­gunkat. Mióta elindultunk Battonyáról, talán a legros­­­szabb idő volt ezen a napon. Hideg volt, néha szemerkélt az eső és a legrosszabb az erős szélfúvás volt. Nagyon elkeseredve haladtunk és eh­hez hozzájárult a rosszul si­került rádióriport és kíván­csian vártuk a hétfői napot, hogy az Ötödik sebesség című műsorban mi fog elhangozni. Nem hangzott el semmi. Elkeseredésünkből egy du­dáló, villogó személygépko­csi rázott fel, igaz, először mi is bosszankodtunk, hogy mit akar ennek a kocsinak a vezetője. Amikor megállt, és az ismerős Peregi család szállt ki, nagyon megörültünk a találkozásnak. De talán még jobban örültünk az álta­luk hozott kellemes langyos bornak. Nagyon jólesett hideg szélben, mert úgy érez­­­tük, hogy egy kicsit felmele­­gít. És mi újból gyalogoltunk a hideg szélben, elfáradva, teljesen átfagyva érkeztünk Jászberénybe. Jólesett a me­­leg vacsora, de a fáradtság­tól hamar takaródót fújtunk. Reggeli ébresztő után fris­sen, jó étvággyal­ fogyasztot­tuk el reggelinket. Az idő is kedvesebb lett hozzánk, ked­vezett a gyalogláshoz. Jó ütemben haladtunk és már nem jelentkeztek az út elején tapasztalt lábfájások, kezd­tünk hozzászokni a gyalog­láshoz. Sajnos olyanoknak, akiknek hólyag képződött a talpukon, bizony szenvedtek az út folyamán. A mindenna­pos gyaloglás nem segítette a hólyagok gyógyulását. Bizakodással töltött el min­denkit, hogy a tervezett túra nagyobbik része már mögöt­tünk van és az előttünk álló szakasz már jóval rövidebb, könnyebben teljesíthető. velünk lévő lányoknak — Il­­­dikónak és Zsuzsának —egy­re több idejük maradt a mi ellátásunk mellett, hogy ve­lünk gyalogoljanak. Velük mindig hangulatosabb, szóra­koztatóbb volt a gyaloglás. Gyorsabban ment az idő és észre sem vettük, hogy már Hatvanban vagyunk. Elfoglaltuk szállásunkat az ifjúsági táborban, a lányok hozzáláttak a bográcsgulyás elkészítéséhez, a fiúk elmen­tek szétnézni, hogy hol kap­nak egy kis sört a gulyás le­­öblítésére. Találtak is egy hangulatos helyet, amit Hat­vanban csak Péter-kocsmának neveznek. A főnökkel hamar összebarátkoztunk, érdekelte őt a túrával kapcsolatos min­den részlet, elismeréssel hall­gatta teljesítményünket. Sajnos, nem sokáig marad­hattunk, mert megtudtuk, hogy a hatvani városi KISZ- bizottságról már kerestek minket. Gyorsan visszamen­tünk a táborba, de valahol elkerültük egymást. Nem kellett sokat várnunk azonban és sikerült találkoz­nunk. Az út közben kerülhet­tük el egymást­. A Péter­­kocsmában tudták meg, hogy már visszamentünk a tábor­ba. Üdvözlés után sokat beszél­gettünk élményeinkről és hatvani KISZ-esek munkájá­­­ról. Nagy figyelemmel hall­gatták­ elbeszélésünket a túra ötletének keletkezéséről, meg­szervezéséről és a végrehajtá­sáról. Mi igyekeztünk min­den érdekes élményről rész­letesen beszámolni, a hosszú gyaloglások fáradtságáról, az emberek véleményéről, ami­kor megtudták úticélunkat. A szolnoki olajbányász-fiatalok kedves fogadásáról, a szovjet emlékmű koszorúzásáról, és az utána következő baráti estről. Viszonzásul elmondta ne­künk a hatvani fiatalok KISZ-ben végzett munkáját, a mozgalomhoz való kapcso­latukat. Megegyezett vélemé­nyünk a fiatalok közömbös­ségéről, ők is nehezen tudják a fiatalok érdeklődését fel­kelteni a különböző progra­mok szervezésével. A beszél­getés folyamán szóba került a kohászati üzemekben dolgozó fiatalok munkája és hogy mi személyesen mivel foglalko­zunk. Hatvani barátainkat meglepte, hogy szerszámké­szítők vagyunk és nem aktív sportolók. A beszélgetés végén ajándékot kaptunk tőlük a hatvani cukorgyár termé­keiből és három nyakba akasztós emblémát a hatvani „Edzett ifjúságért” tömegsport­­mozgalom jelképét. Viszonzá­sul nekik ajándékoztuk a pénteki Tarjáni Acélt és a vasárnapi NÓGRÁD újságot, melyekben a túrával kapcso­latos cikkek és fényképek je­lentek meg. Megköszöntük a késő esti időbe nyúló látogatást, továb­bi jó munkát kívántunk és mielőbbi viszontlátást. Gyors takarod­ót fújtunk a kora reggeli ébredés miatt. (Folytatjuk) Omaszta Zoltán Oltalan utakon, de már közeledve a megyéhez.

Next