Tarjáni Acél, 1984 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-22 / 25. szám

1984. június 22. Felhívás A Salgó út 54—69. szám alatti vállalati bérlakások bér­lői közül többen kérelemmel fordultak a vállalatvezetéshez azért, hogy a bérleményüket, képező lakások megvásárlásá­hoz járuljon hozzá. A vállalat vezetése a kérel­mekre figyelemmel hozzájá­rul a lakótömbök eladásához — ha azok megvásárlására a bérlők 2/3-a hajlandó —, melynek az alapvető jogsza­bályi feltételei a következők: A lakásokat elsősorban bennlakók vásárolhatják meg, a az érvényben levő jogszabá­lyok szerint az alábbi fizetési feltételekkel: — Az eladási ár (vételár) a szakértő által megállapított teljes forgalmi érték 30 szá­zaléka.­­ A vételárat részletfizetési kedvezménnyel lehet kiegyen­líteni, úgy, hogy a vételár 10 százalékát kell egy összegben megtéríteni, a szerződés meg­kötésekor, a fennmaradó össze­get pedig 25 év alatt, évi százalék kamat mellett lehet­­ kifizetni. A törlesztendő rész­let azonban nem lehet keve­sebb, mint a lakás havi lak­bére.­­ A vevőt további enged­mények is megilletik. Ha pél­dául a szerződés megkötése­kor nem a vételár 10 százalé­kát fizeti csak meg, hanem attól többet fizet, a többletfi­zetés után őt 25 százalékos engedmény illeti meg. Áren­gedményben részesül akkor is, ha a törlesztendő idő lejárta előtt fizeti ki a még fennálló tartozását. Ilyen esetben an­­­nyiszor 1 százalék engedményt kap, ahány évvel korábban fi­zeti ki a hátralékot.­­ A megvásárolt lakásokat 25 évig házadómentesség illeti meg. A lakók részére e felhívást követően kérdőívet küldünk ki, melyhez mellékeljük a vá­sárlás engedményeinek részle­tes tájékoztatóját. Szociálpolitikai osztály Korszerű gép Lassan befejeződik az a nagyméretű rekonstrukció a kohászati üzemekben, amely hosszú időre megoldja szögellátást. A közelmúltban a a műszaki fejlesztési főosz­tály szakemberei megállapod­tak az egyik nyugatnémet cég képviselőivel. Ennek ér­telmében vásárolunk egy WAFIOS típusú korszerű szögverő gépet, amely az üzemből még hiányzik. A gép, amely november 15-ig érke­zik meg, va nagyméretű szö­gek gyártását oldja meg. ! TART* MT ACRE Kiállításról kiállításra Múzeumi játék A Nógrádi Sándor Múzeum az elmúlt évhez hasonlóan az idén is meghirdette közmű­velődési programsorozatát szo­­cialista brigádok részére, Ki­állításról kiállításra címmel. Ez év januárjában 15 gyár­ból, vállalattól pontosan 99 salgótarjáni, és bátonytere­­nyei kollektíva nevezett be a játékba. Közülük 26 a kohá­szati üzemekből jelentkezett. Hozzátennénk mindehhez, hogy tavaly 21 vasasprigád nevezett és 16 teljesítette mind az öt fordulót. A játék népszerűségére utal az is, hogy az idén bekapcso­lódott 26 kohászkollektívából például 15 brigád már az el­múlt évben is részt vett a múzeum kínálta művelődési programban. Valószínűleg az elmúlt­ben szerzett tapasztalatok és­hozzájárultak ahhoz, hogy is a vasasbrigádok nagyszerű eredményt értek el a játék két fordulója után. Az első két kiállítás — Glatz Oszkár hagyatéka az egyik, és a Színház a XIX. századi képzőművészetben — megte­kintése és a tesztlapok kitöl­tése után az alábbi 24 bri­gád rendelkezik a maximáli­san elérhető 60 ponttal. Bátonyterenye: Gagarin, Pe­tőfi Sándor, Tyereskova, Há­­mán Kató, Osztyapenko, Zója, Komplex, Hevesi Gyula nevét viselő brigádok. A salgótarjáni gyárból: Fel­­szabadulás. Petőfi Sándor, Jancsik Ferenc (huzalma), S­­alvai Mihály (üzemfenntar­tás), Zója, Rózsa Ferenc, Jó­zsef Attila (számviteli főosz­tály), Marx Károly, Kossuth Lajos, Geleji Sándor, Schuyer Ferenc, Béke (hideghengermű), Béke (anyagvizsgálati osztály), Sallai Imre, Neumann János, és a Frankel Leó nevét vise­lő kollektíva. Ötvennyolc pontot szerzett a II. Rákóczi Ferenc (rúdvas­­üzem), 52 pontot a­’Dobrovolsz­­kij (Bátonyterenye) brigád. A játék folytatódik, a kö­vetkező két kiállítás címe: a „Salgó vára” és a „XIX. szá­zadi magyar festészet” címet viseli. A két tárlatot október 1-ig, illetve a másodikat, szep­­tember 1-ig lehet megtekin­teni. A salgói várról szóló ki­állítás már látogatható, a fes­tészeti tárlat megnyitójára június 29-én kerül sor. Az 5. fordulóban — októ­ber—novemberben — az or­szágos rajzbiennáléhoz kap­csolódó feladatlapokat kell megoldani. A játék során ma­ximálisan 150 pontot érhetnek el a csapatok. Az elmúlt évtől eltérően nem döntenek a végső sor­rendet illetően az elért pon­tok.­delkező A legtöbb ponttal ren­csapatok november­ben 21 kérdésből álló fotót töltenek ki, amelynek kérdé­seit a megtekintett öt kiállí­tás szolgáltatja. A legered­ményesebb, legtöbb találatot szerző 12 brigád vehet részt, a múzeumban a december 8- án megtartandó vetélkedőn, amelynek díjai­ a következők: I. helyezett 5000, a II. 4000, a III. 3000, a IV. 1000 forintos jutalomban részesül. A játékban résztvevőknek jó szórakozást és az eddigiek­hez­­ hasonló, eredményes sze­replést kíván a múzeum. Hidváry István i Vállalatismereti vetélkedő Nagy sikere van annak vetélkedőnek, amelynek során a a vállalattal kapcsolatos tud­a­nivalókra kellett válaszolniok résztvevőknek. A három fordulóban közel 50 szocialis­ta brigád és KISZ-alapszerve­­zet­ vett részt. Nézzük az eredményeket. Az első forduló helyes meg­fejtése: 1. Vállalatunk készáru­termelése 1983-ban 210 ezer tonna volt. 2. Vállalatunknál 3560 ember dolgozik. 3. A kohászati üzemeket, illetve az acélgyárat 1868-ban alapítot­ták. 4. Városunk és gyárunk 1944. december 25-én szaba­dult fel. S. A DEXION—Sal­­gó elemeket 1969-ben kezdtük gyártani. 6. A földgáz hasz­nálatára 1969—72-ben tértünk át. 7. A legelső kovácsolt ter­mékünk szekértengely volt Elfogadva a hazai tengely és féltengely is. 8. 1983-ban 146—148 brigád vett részt a szocialista brigádmozgalom­ban. 9. Vállalatunk üdülői: Balatonszabadi, Berekfürdő, Zsóri. 10. Legfontosabb alap­anyag-szállítóink: ÖKÜ, DV, LKM, SZU, Csehszlovákia. A három forduló nyerteseit külön értesítik. A másik két forduló helyes megfejtéseit következő számunkban közöl­jük. A vetélkedő utolsó forduló­jára június 27-én délután 4 órai kezdettel kerül sor az if­júsági klubban. N. M. Éljünk a lehetőségeinkkel Egységrakományként a nehezebb is könnyebb Az anyagmozgatás területén egyre növekszik a munka­erőhiány, amely mind erőteljesebben sürgeti a nehéz fizi­kai munka könnyebbé tételét. A darabáru-mozgatás gépesí­tésének egyik legfontosabb előfeltétele az egységrakomány­­képzés. E tárolási-szállítási mód alapvető előnyeit immár fél évszázada felismertük, sok helyen használjuk is. Meg­lepő azonban, hogy ennek ellenére az egységrakományok még ma is a mozgatott áruknak csupán 3 százalékát teszik ki. Mint ahogyan előző számunkban röviden tájékoztattuk olvasóinkat a múlt héten az egységrakományos szállítás fejlesztésének lehetőségét vizsgálta az SKÜ Technika Há­zában rendezett kerekasztal-megbeszélés. Egységrakomány- fejlesztő iroda A megjelentek már a meghí­vóval együtt előre megkapták a tájékoztató anyagot, mely egy újszerű kezdeményezés körvonalait vázolta. Az Anyag­­mozgatási és Csomagolási Inté­zet az egységrakományos áru­mozgatás mennyiségének nö­velése érdekében egységrako­mány-fejlesztő iroda létesíté­sét tervezi. A MTESZ és az ÁCSI által szervezett tanácskozás első volt a hazai igényeket és le­hetőségeket számba vevő fel­mérések közül. Rövidesen to­vábbi öt megyeszékhelyen kerül sor hasonló tapasztalat­­cserére. A csaknem 30 szak­embert Diósi János, az ÁCSZ Salgótarjáni Tanácsadó Szol­gálatának vezetője köszöntöt­te. Bevezetőjében hangsúlyoz­ta: a megbeszélés elsődleges célja a vállalati gondok minél jobb megismerése. A szállí­tással összekapcsolt partnerek (gyártó, szállító, készletező, felhasználó) olyan láncot al­kotnak, melynek átbocsátóké­pességét a leggyengébb lánc­szem határozza meg. E szűk keresztmetszetek megkeresé­sével és feloldásával viszony­lag kevés ráfordítással jelen­tős gazdasági eredmény érhe­tő el. Vándorffy István az ÁCSI osztályvezetője ,az előzetesen kiadott tájékoztatót egészítet­te ki. A legfontosabb feladat — mondta — a szállítási lánc­ban együttműködő partnerek közötti kapcsolat minél szoro­sabbra fűzése, a fejlesztések terheinek és eredményeinek reális szétosztása. A tanácskozáson résztvevők legnagyobb részét azok a ter­melő és kereskedelmi vállala­tok alkották, akik mindennap saját bőrükön érzik az előre­lépés szükségességét. Romhá­­nyi Barna technológus a ko­hászati üzemek ilyen irányú gondjait ecsetelte. A szeg­rekonstrukció során üzembe állított korszerű csomagoló­sornál megfelelő minőségű hazai kartondoboz hiánya ne­hezíti az ütemes termelést és az egységrakományok képzé­sét. A nagy súlyú huzal-egy­ségrakományok szélesebb kö­rű elterjesztését a huzalkosa­rak magas ára akadályozza. A kovácsolt termékeknél — el­sősorban a csákányoknál — a megfelelő egységrakomány­képző eszköz kiválasztása okoz gondot. Arányos megosztást A szalagacéloknak 60 szá­zaléka már egységrakomány formájában hagyja el a vál­lalatot. A többi megrendelő azonban a megfelelő fogadó­­képesség hiányában egyelőre elzárkózik ettől a gyártó, szál­lító és felhasználó részére egyaránt kedvező megoldástól. Szűcs László, a FŰTŐBER bátonyterenyei gyáregységé­nek igazgatója, az MTESZ ACSB-titkára a megfelelő ér­dekeltségi viszonyok mielőbbi megteremtését szorgalmazta. Az egységrakományos mozga­tás gazdasági előnyei ugyanis sok esetben nem ott jelent­keznek, ahol a befektetés tör­ténik. A szükséges beruházá­sok, teherviselések, továbbá a fejlesztés után képződő nye­reségek arányos szétosztása az előrelépés­­ egyik sarkalatos pontja. A szállítók részéről a MÁV képviseletében Kakuk István kereskedelmi állomásfőnök -helyettes az egységrakományos szállítás során keletkező­ áru­károkról beszélt, melyek túl­nyomó többsége megelőzhető/ ha vállalatok a vasúti kocsi­kat az előírásoknak megfele­lően rakják meg. Együttműködési lehetőség Az egységrakomány-képző eszközök gyártói a már meg­levő termékválasztékról, il­letve fejlesztési elképzelések­ről tájékoztatták a megjelen­teket. Tőkey Miklós, a PEMÜ főosztályvezetője a környezet­­védelmi és munkavédelmi szempontból egyaránt hasznos újdonságra hívta föl a vegyi­­hulladék-tárolási gondokkal rendelkező vállalatok figyel­mét. Egy sav- és lúgálló mű­anyag konténer prototípusát készítették el a közelmúltban. A nemesített polipropilénből készülő, emelővillás targoncá­val szállítható, zárható, köbméteres tartály a­­ dinami­­­­kus igénybevételeket is­ jól bírja. Percze István, a szécsén­yi II. Rákóczi Ferenc Tsz osz­tályvezetője a SOPIANE Gép­gyár által előállított egységra­komány-képző gépekhez kíván­ja csatlakoztatni a különféle zsugorfóliázó berendezéseit. Ezen a területen vállalatunk is bekapcsolódhat az együtt­működésbe, hiszen a görgős szállítópályáink már jelenleg is sok helyen megkönnyítik az egységrakomány-képző gépek kiszolgálását. Az MHD váci gyáregységé­nek képviselője a nagyválla­latok konténerpoolba történő belépését javasolja. Érdekeltség kérdése Az egységrakományos szál­lítás fejlesztése elsősorban ér­dekeltség kérdése, melytől nem választható el a korsze­rű szervezés. A műszaki meg­oldás általában egyszerűbb mint az előbb említett két té­ma rendezése. A szállítási lánc valamennyi tagját érdekeltté kell tenni a korszerűsítésben. Ehhez az első lépés — a helyzetfelismerés — már meg­kezdődött. Az ÁCSI a jelenle­gi problémák megismerésével, a partnerkapcsolatok kiszéle­sítésével, nagyobb témák ese­tén az országos felügyeleti szervek bevonásával kívánja segíteni az előrelépést. D. J. I 'Ili, A megbeszélés résztvevői Melegüzemi pótlék A kohászatban dolgozók nagyobb megbecsülése Az elmúlt héten, június 14- én fizették ki a melegüzemi pótlékot azoknak a dolgozók­nak, akik nap mint nap kemencék, az izzó vas köze­ a lépen dolgoznak. * A kovácsológyár „AT üze­mében állandó a zaj, pufog­­nak a kalapácsok, szikrázik a vörösre hevült vas, és egy­más után telnek meg a ha­talmas vasládák. A kemence mellett dolgozókról csurog a víz, pedig még csak a nyár elején járunk. Mi lesz majd akkor, ha kívül 32—33 fokot mutat a hőmérő?... Emberi próbáló munka, ezt senki sem vonja kétségbe. Mert tessék csak elképzelni, hogy napokon, hónapokon, éveken keresztül három oda kell­ állni a műszakban kemence mellé, kézbe venni a hosszú­­szálú fogót, vagy kezelni az izzó anyagot formázó­­ gépe­ket. * Angyal András művezető immár 33. éve dolgozik a ko­vácsológyári „A”- üzemben. A szakmája kovács és 18 esz­tendeje tölti be a középveze­tőnek nevezett művezetői posztot. Negyven ember dolgozik a keze alatt, bőven kijut neki az idegességből is. Ezúttal melegüzemi pótlékról beszél­getünk. — Abban egységes a véle­mény, hogy ideje volt a ke­mencék mellett dolgozó em­bert is megbecsülni ezzel a plusz pénzzel. A gyakorlat­ban úgy van, hogy aki ka­pott az örül, aki nem kapott, az mondja a magáét. — Milyen összegeket fi­zettek, mi került a boríté­kokba? — Ez sok mindentől függött. A munkahelytől, az itt töl­tött időtől és még sok egyéb mástól. A legmagasabb ös­­­szeg, amit nálunk fizettek 9—10 ezer forint volt, a leg­kevesebb 1300—1400 forint. — Miként vélekedtek az emberek? — Nagy előbbrelépésnek te­kintik a melegüzemi mun­kásokat illetően a korábbihoz képest. Az igazság, hogy nem is csak a nehéz fizikai mun­ka veszi igénybe az embe­reket, hanem inkább az ál­­landó magas hőmérséklet. Ez az, amely gyöngíti az ember szervezetét. Sokan tartják azt, hogy még a nehéz munka is elviselhetőbb normális hő­mérséklet mellett. Mi ezt a munkánk elismerésének te­kintjük. Köztudott, hogy a fiatalok félnek a melegüze­mektől. Aki nyáron kerül ide például új munkásként, az ritkán marad. Aki ősszel vagy télen, az már jobban meg­szokja. Volt olyan fiatal, aki néhány hét múlva leszámolt. Kérdeztem tőle, miért hagyod itt a gyárat? Így válaszolt: — Bandi bácsi, ezt a hőséget egyszerűen nem lehet meg­szokni. Pedig, ha hányan megszoktuk. Angyal András melegüzemi pótlékként 9300 forintot ka­pott. — Mire költi? — Két eladó lányom van majd eldől, mi a legfontosabb. * Bada Gyula sajtolókovács 7400 forintot kapott kézhez. Huszonkét esztendeje veri a vasat, igazi törzsgárdatag. — örülünk, hogy így dön­töttek, aki iU dolgozik, és hosszú éveket tölt el a ke­mence mellett, az megérdem­li ezt a kis pluszt. A felesége ápolónő, és bi­zony örült a borítéknak, amit a férje hazavitt. — Lakásra gyűjtünk, arra tettük félre a pénzt Bablena István ugyancsak sajtolókovács, ő 8800 forintot mondhatott magáénak és 30 éve a kovácsológyár munkása . A családom persze örült a pénznek, én kiéreztem a megbecsülést is. Színes tele­­víziót szeretnénk venni, arra tettük félre. A kovácsológyár „B” üze­mében Somoskői József szán­­tóvaskivágóval és Oláh Lajos melegítővel váltottunk szót. Somoskői József is már több mint 30 esztendeje koptatja a ,,B”- üzem „kapuját”. Most 4680 forintot kapott Azért kevesebbet, mert amikor fel­szabadult, melegmunkán volt, utána hidegmunkára tették, majd megint a meleg követ­kezett. Oláh Lajos m­ eleget izzad 16. éve a kemence Neki 6300 forint jutott mellett — Nagyon örültünk a pénz­nek, már el is költöttük ruhá­ra, gyerekekre, erre. Minden esetre jól jött ez arra a néhány ezres...­ ­ E Esafc! — Jól felkészült karbantartók go­ml.­­ák a bátonyterenyei fel­dolgozó gyáregység, berendr •­­eit is. Ambrózi István és Bakos Károly a csodaraboló gép Vágófejét javítják

Next