Tarjáni Acél, 1986 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-03 / 1. szám
7 Legeslegújabb telefonszámok Nagy volt az öröm gyárelején, gyár végén. A híresztelés ténnyé nőtte ki magát. Létrejött az új vállalati telefonközpont megannyi szerkentyűvel, herkentyűvel , később pedig egyéb irányú gondokkal. Annak idején nem foglalkoztunk eleget vele, pedig őnélküle semmi sem történhetett ami a telefonközponttal kapcsolatos. Dr. Kúti Istvánról van szó, akinek személyében telefondoktor kezelte a gyár „hallomásainak” jövőbeni letéteményesét, az új központot. Ő mindig ott volt, ahol nem kellett volna (kerestük is sokat), mindig ott látták, ahol nem kellett volna. Természetesen ezek eredményeként lassan, de biztosan készült az új központ. Mikor megjelent a TELEFONKÖZPONT című írás már csak órák kérdése volt, hogy megidézzék az újat és az írás szerzőjét. Aztán szép csendben elsimultak a hullámok, Kuti Pista homlokán is kisimultak — átmenetileg — a redők, szabad idejét már egyre inkább borkohászati tevékenységének szentelhette. Több helyre eljuttatták a furavonalú új törékeny, sípoló telefonokat. (Ahogy Rózsa György is ajánlja a tv-ben: ha gerjed, akkor szíveskedjenek a készüléktől távol menni) és ezzel kezdetét vette egy új korszak... ...Elkezdtük telefonszámokat módosítani a Ezek intézésében újra dr. Kúti István (javasoljuk neki az „arany telefon zsinórokkal ékesített mikrofonberakású telefonkagylórendet) járt aki rendíthetetlenül az élen, tudósította a Tarján! A célt a megváltozott telefonszámokról. Ha az egyik számítógéptechnikában és programozásban jártas hírszerzőnknek hinni lehet minden valószínűség szerint új telefonkönyvet kell majd kiadni. Addig is közöljük a legeslegújabb tudnivalókat. — Hintalópatkoló üzem — Jókarbantartó üzemírnok 95-013 — Lószerszámkészítő iroda 65-100 — Gazdálkodj okosantippadók 13-193 — Füstfejlesztő vgmk — Lehengerlő titkárnő 18-910 — „Kis Dundi” gyári büfé 39-454 — Bátonyhomok salak blokktererenyei porta 65-251 — Agyközpont (bekapcsolásra vár). B. M. 99-999 19-548 tiflc WT ICüE • Hová fejlődtünk ? felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából sok emlékezésben, tanulmányban mérleget vontak az ország, a nép fejlődéséről. Mi is felkértük az év polihisztorát, hogy vizsgálja meg lapunk idei első számában fejlődésünk fontosabb jellemzőit és határozza meg a következő 40 év feladatait. ☆ Tudunk munkaidőt csökkenteni, munkaidőben ügyintézni, de nem tudjuk megszervezni, hogy az „ügyfél fogadása” ügyintézést is jelentsen. Tudunk szobában hordható lábbeliket gyártani, de elfelejtettük a darabel bőr és a víz át nem eresztő cipő gyártástecnológiáját. Tudunk árat emelni, de nem tudjuk csökkenteni. Tudunk a ráfizetésekből, a dotációkból viszonylag jól élni, de nem tudjuk a dotációkat egyszer és mindenkorra felszámolni.Tudunk nem tapadó postai borítékot gyártani, el nem végzett szolgáltatásért díjat beszedni, de nem tudunk varrás nélküli zoknit (a kínaiak és a csehek még tudnak), szabályozható derékbőségű pantallót gyártani-Tudunk dialektikusan beszélni (alapjaiban jó, de. ..), de nem tudunk dialektikusan gondolkozni és egyértelműen igent, vagy még ha kellemetlen is nemet mondani. Tudunk görbe szöget, négyszögletes fejű szöget gyártani, de nem tudunk exportra és hazai piacra egyenlő minőséget biztosítani. Tudunk új üzemi konyhai termékeket bevezetni — hamis gulyás, gulya nélküli gulyás, — kirántott csirkeház, diétásoknak való sovány étel és luxus, mert azelőtt csak a nagyurak ették (püspökfalat), a csontszilánkos egészségvédelmi étel, hogy ne együnk mohón, mert a gyors evés megfekszi a gyomrot, de nem tudjuk biztosítani, hogy az előfizető válasszon az ételekből és ne a tálaló. Tudunk 160 m-es lakást építeni ár(fel)verési amelyre az OTP még célból, kölcsönt, hitelt sem ad, de nem tudunk 60 m2-es, bérből és fizetésből megvehető lakást Tudunk nem kapható árut reklámozni, de nem tudjuk büntetni a tisztességtelen reklámozót. Az állandó differenciálás következtében tökéletes lett a nivellálódás; egy mérnök, vagy tanár fizetése jó ha eléri egy jól kereső segédmunkás fizetését. Viszont nagyon jól tudjuk differenciálni a forintot, mert van beruházási forint, állóeszköz-fenntartási forint, bér forint, költség forint stb. Az állandó decentralizáció következtében egyre nőtt centralizáció. (Ma már egyes a megyékben a telefonkérelem elutasításához államtitkári határozat szükséges.) Tudjuk védeni a magyar nyelvet a kisvállalkozóktól, de nem a maszekoktól (Boutiqueország) Állami közpénzen nyugodtan ronthatják a vállalatok, hivatalok a magyar nyelvet (Hotel, Restaurant, Geldwechsel, Echange, Open, Tours stb). Természetesen vannak akik azt állítják, hogy ez nem nyelvrontás, hanem a hiányos idegen nyelvtanítás vizuális módon való pótlása Megtanultunk az információkból választékot adni, hogy mindenki a magának megfelelőt választhassa ki: pl. rádió: —7 fok alatt nem tudjuk garantáltan biztosítani a zavartalan gázellátást; televízió: a föld alatti gáztárolóinkba háromszor annyi földgázt tároltunk be mint tavaly; október 19-én Salgótarján utcáin felharsant a TIGÁZ érthetetlen harsonája, amelynek lényege: „Gáz van! mert gáz nincs!” Felgyorsult életritmusunkat példázza, hogy az 1971-ben hozott általános jövedelemadórendelet 1984. január 1-ig élhetett, amikor jött az „alaposan átgondolt”, „összefüggéseiben modellezett” és „részleteiben) kidolgozott” „társadalmilag igazságosabb”, amely élt két évet. A MÉH pedig begyűjthetné az üres adatközlő lapokat, ha nem lennének szigorú számadású nyomtatvánnyá minősítve. (Itt még van lehetőség a fejlődésre félévenként, havonként is lehet változtatni, de van-e értelme?) Eltorzultak a fogalmaink: a Mitvános ma már nem mai a nyárban, Macsudánéval, vános, hiszen a szükségből is lehet hasznot húzni; az ingyenes ma már nem ingyenes. Fejlődött az autóbusz jegyrendszere (perselyes, jegyadó automata, előre váltott jegy), de nem vettük át a Szovjetunió módszerét, hogy a váltott jegy bármely más város helyijáratára érvényes legyen, (úgy látszik nekünk bőven van nyomdai kapacitásunk), illetve a jegy papírjának finomságát (a miénk ahhoz képest kartonpapírnak tűnik, hiába a tonnaszemlélet még kísért). Teendőinket az elkövetkező 40 évben az ismertetett fonákságok felszámolása, eltorzult fogalmaink „visszatorzítása”, a béke megvédése, jólét stabilizálása és fejlesztése jelenti. Ez a feladat és nem is kevés. — ti is —— 1986. jannál- X. Egységes értelmezés, kritikus és önkritikus vélemények A beszámoló párttaggyűlések politikai és szervezeti tapasztalatai Pártbizottságunknál a II tak, majd elfogadtak a jelenfél év kiemelt feladatai közé lévők. A pártcsoport-értekeztartozott az 1985. évi beszámoló taggyűlések jó előkészítése, az egyéni elbeszélgetések, eszmecserék sikeres megvalósítása, a pártcsoport-értekezletek megfelelő lebonyolítása. Alapszervezeteink a kapott eligazításnak felően elkészítették az megyeelbeszélgetések időbeosztását, ütemezését. Mindenetnél az illetékes alapszervepártcsoport bizalmi és a kijelölt vezetőségi tag jelenlétében folyt le az eszmecsere. Megállapítható, hogy a párttagság egyetértéssel fogadta az eszmecsere, az egyéni elbeszélgetés lehetőségét. A beszélgetések elérték céljukat, hiszen a tagság jobban megismerte a vezetőség elképzeléseit, ugyanakkor a vezetőség közelebb került tagsághoz, jobban figyelembe tudja venni egyesek leterheltségét, egyéni gondjait. Az eszmecserékre mindenütt pártszerű, nyílt és őszinte hangvétel volt jellemző. Az egyéni elbeszélgetések után a pártcsoport-értekezleteken feldolgozták az ízélgetések tapasztalatait elbeés tisztázták azt, hogy mely témákat tartanak fontosnak a taggyűlés elé terjeszteni. A pártcsoport-értekezleteken az alapszervezet vezetősége által megbízott vezetőségi tag értékelte a pártcsoport munkáját, amelyet azután megvitattetek hozzászólásaiból megállapítható, hogy a párttagság nagy része a munkájáról alkotott elismerő és kritikus véleményt egyaránt elfogadta. Ilyen előzmények után került sor december 9—13. között a beszámoló taggyűlések lebonyolítására. A taggyűléseken egységes napirendi pontok szerint folyt a munka. A taggyűlésekéin a felsőbb pártszervek képviseletében három helyen vettek részt vendégek is az alapszervezetek munkájában, köztük Borbély Sándor elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a dróthúzós pártalapszervezetnél. A taggyűlések szervezeti előkészítése sikeresen lett végrehajtva. A beszámolókat körültekintően állították össze, szinte valamennyin látszott a kollektív munka eredménye. Mindenütt figyelembe vették az elbeszélgetések tapasztalatait, külön fejezetben szóltak róla és megemlítették, hogy a későbbi vezetőségi üléseken, illetve ken visszatérnek a taggyűlésefölvetett kérdésekre, problémákra. A pártcsoport-értekezletek írásbeli beszámolói, feljegyzései szintén alapját képezték a taggyűlési beszámolónak, segítséget nyújtva az éves politikai feladatterv látásához. A gondosan összetszerkesztett előterjesztések számot adtak az elmúlt évben a pártélet valamennyi területén végzett munkáról. Szóltak az agitációs-propaganda munkáról, azon belül elsősorban a gazdaságpolitikai agitációról. Megállapították, hogy a nehezebbé vált gazdálkodási körülmények között ma még nagyobb szerepe van a gazdaságpolitikai agitációnak, mint korábban bármikor. Értékelték a párttagság felelősségét, példamutatását, befolyását a pártonkívüliek körében, hiszen sok magatartásuk, tetteink esetben alapján mondanak véleményt a párt egészéről. Megállapították, hogy a párt betölti vezető a párttagok nagyobb szerepét, része a érzi felelősségét, példamutató munkában, a közéletben egyaránt, de vannak olyanok is, akik rossz példát mutatnak. Kiemelt figyelmet fordítottak az elmúlt időszak tagépítő tevékenységére, megállapítva, hogy a feladat végrehajtásában együtt kell működni az egyes területek KISZ-alapszervezeteivel, illetve a pártalapszervezetek idősebb, tapasztaltabb tagjaival. Elsősorban ők azok, akik tárgyilagosságukkal a legjobban el tudják bírálni egy-egy fiatal alkalmasságát a párttagságra, de ők azok is, akik a legjobban elő tudják segíteni a párttaggá válás felelősségteljes folyamatát. Megállapították azt is, hogy a tagépítési lehetőség alapszervezetenként és üzemenként rendkívül differenciált, ugyanis egyes üzemeink létszáma csökkent, ezeken a helyeken nagyon nehéz fiatalt párttagnak fölvenni. Alapos vizsgálat alá vették az alapszervezetek pártfegyelmi helyzetét, illetve a megelőző tevékenységet. A beszámolókból kitűnt, hogy a fegyelmi felelősségre vonást megelőzendő — a vezetőség előtt történő — őszinte elbeszélgetés, jó néhány fegyelmi felelősségre vonást tett szükségtelenné. Ettől függetlenül előfordultak súlyos felelőségre vonások, fegyelmi büntetések, sőt indokolt esetben kizárás is. Megállapítást nyert, hogy a motorizáció mind nagyobb térhódítása következtében, megnőtt a közlekedési vétségek elkövetése miatti felelősségre vonás. Kiemelten kezelték az alapszervezetek ideológiai munkájának értékelését. Elhangzott, hogy a feladatok végrehajtása szempontjából gondot jelent az a tény, miszerint nem ismerik a felsőbb, de az alapszervezeti határozatokat sem. Gondot jelent, hogy sok párttag az ösztönzések ellenére sem fordít kellő figyelmet eszmei, ideológiai ismereteinek bővítésére, nem szívesen jár szemináriumra, nem tájékozódik rendszeresen a napilapokból, a tömegtájékoztatási eszközökből. E felkészültségbeli hiányosságból következően nem tud eleget tenni egyik alapvető feladatának, hogy hirdesse, terjessze a párt politikáját, szálljon szembe az eszméinket, rendszerünket sértő nézetekkel szemben. Az elbeszélgetések tapasztalatai alapján sok helyen megfogalmazást nyert az a megállapítás, hogy a párttagokkal rendszeresebbé kell tenni a közvetlen beszélgetések lehetőségét felsőbb utasítás nélkül is. A pártbizottság kérésének megfelelően külön értékelték az alapszervezeteknél dolgozó munkásőrök tevékenységét. A munkásőrök a párt megbízásából végzik felelősségteljes megbízatásukat. Döntő többségük élen jár a gazdasági munkában is. Már megtörténtek az ez évi munkát értékelő szakasz- és századgyűlések, minősítették a kiképzési évet. A család, a gazdasági munka mellett végzett elismerésre méltó munkásőri tevékenységért átadták a pártbizottság és végrehajtó bizottság köszönetét. Valamennyi alapszervezet vezetősége elvégezte saját tevékenységének értékelését, illetve a KISZ, a szakszervezet és egyéb tömegszervezetek pártirányításának értékelését, önkritikusan megállapították, hogy bár az alapszervezetre háruló feladatokat nagyrészt végrehajtották, a tásból nem minden végrehajtó szortfelelős vette ki egyformán a részét, illetve az szervek és szervezetek említett munkájában erősíteni kell a pártalapszervezetek irányító munkáját. A beszámoló taggyűléseken a korábbi évek jól bevált gyakorlatának megfelelően az illetékes pártbizottsági területfelelős a vezetőségi ülés után a taggyűlésen is ismertette az alapszervezet minősítését. A minősítések általában reális értékelést adtak az alapszervezetek elmúlt évi össztevékenységéről. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a párttagság megfelelő komolysággal mondott véleményt az előterjesztésekről, • érzik felelősségüket, érzik a párt vezető szerepének fontosságát, ismerik gazdálkodási gondjainkat és ennek megfelelően segítőkészségükről, együttműködésükről biztosították a vezetőségeket. A hozzászólások nyílt, hangvételt tükröztek, őszinte valós gondokat és eredményeket boncolgattak. A beszámolók végén valamennyi alapszervezetnél több pontból álló feladattervet fogamaztak meg a pártélet javítása, az aktivitás és a tömegek közötti befolyás növelése, a gazdasági feladatok maradéktalan végrehajtását elősegítendő. Összességében elmondható, hogy a beszámoló taggyűlések jól betöltötték szerepüket. Egységesen értelmezték és értékelték az év eredményeit, gondjait. Kijelölték azokat a területeket, amelyekre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Bírálták és dicsérték, s mindezt kritikusan és önkritikusan. Balogh László, a nagyüzemi pártbizottság politikai munkatársa arcképek kaséból Az óév legszebb ajándéka i kovácsológyár forgásik csolóüzemében dolgozik Kazár Máriaarcú, mosolygós, fiatal kedves nő, nehéz róla elképzelni, hogy a gyárban a foglalkozása igencsak férfias — marós-gyalus. Tizenhat esztendeje kapta meg a szakmunkás-oklevelet. Kazár Mária ezer szállal kötődik az acélgyárhoz. Hogy miért? — Az egész családunk itt dolgozott, hosszú esztendők óta. Az édesapám hengerész volt, az édesanyám a szállításnál raktárvezető- De itt dolgozik a nővérem is—■ Egy fiatal lány miért jelentkezik vasas szakmunkásnak? — Világéletemben a gépek érdekeltek, én el sem tudtam volna magamat képzelni adminisztrátornak, vagy varrónőnek. Nagyon jó mestereim voltak, akik valóban megtanítottak a szakmára. Név szerint Gyuris Józsi bácsit említeném, ő volt a szakoktatóm. — Nehéz szakma? — Igen. Erre bizonyíték, hogy a lányok közül, akikkel szabadultunk, ketten vagyunk — Mi a szép ebben a munkában? — Az önállóság. Elébem tesznek egy rajzot, aztán kapok egy nyers darabot, ebből kell szerszámot csinálésni. Ez mindenkor nagy élmény. Három műszakban dolgozik, nő létére két gépen— Miért? ■— Egyszerű az oka, egy műszak alatt nem készül el egy szerszám, ezért nálunk ez csapatmunkának számít. — Mi a szép a munkájában? — A felelősség, és az, hogy n agyon-nagyon pontosan, napról napra kell csinálnom a munkámat. Itt a pontosság nagyon fontos. Nagyon szép szakma a miénk, aki egyszer hozzákezdett, nem igen hagyja ott. — Elégedett embernek tartja-e magát? — Ha mindent meggondolok, igen- Fizikai munkás vagyok, egy elismert gyárban- Az sem lényegtelen, hogy mennyi a fizetésem. Szakmunkás lévén, nő létemre több, mint hatezer forintot keresek havonta. Hozzá kell ehhez mérni, hogy Kazár Mária kétszeres kiváló dolgozó, és több fajta kitüntetésnek is a birtokosa. — Jó közösségben dolgozik? — Igen. Mindenkor számíthatok a munkatársaimra. Ami pedig nagyon nagy élmény, ennek a fiatal munkásnőnek az életében, hogy jó pár napja Salgótarjánban a szobabérlők házában lakást kapott. — Az örömöm nagyon nagy, ezt csak az tudja, aki már a saját életében is átélte, hogy mit jelent egy lakás. Jelenleg ezzel vagyok elfoglalva, rendezgetem. A napokban festettünk, most veszem meg a bútorokat. Mondjam úgy, hogy nekem ez volt a legszebb karácsonyi ajándék? Kazár Mária tizenkét esztendeje párttag, dolgozott KISZ-ben, és most a Vörös a kereszt vezetőségi tagja. Bizonyára sokat mond, hogy hússzoros véradó. — Amikor felszabadultam, vagyis szakmunkás lettem, volt egy kiszállásos véradás- Úgy gondoltam, még „virtusból” is jelentkezhetem- így történt, akkor kezdődött, és most már rendszeres véradásként tartanak számon. A képhez hozzátartozik, hogy Kazár Mária már öt alkalommal kapott levelet emberektől, akiknek a legfontosabbat, a vérét adta, hogy meggyógyuljanak. — Úgy érzi a helyén van? — Igen, őszintén megmondva, hívtak már máshová is, több pénzért, nem mentem. Ezt a gyárat, nekem, aki ezer szállal kötődök hozzá, nem lenne könnyű itthagyni. Nem is akarom. Segítenek a lakásvásárlásban, mindenkit ismerek körülöttem, engem is ismernek. És ez nagyon fontos [UNK] — Kedvtelése? — Szeretek utazgatni, a környező országokat már mind bejártam, de eljutottam Európának nagyon sok szén vidékére is. Egyenrangúnak érzem magam a férfi kollégákkal, szeretem és szívesen csinálom a szakmámat, arról se feledkezzünk meg, hogy Kazár Mária a gyárban töltött évek alatt leérettségizett, és elvégezte a marxista esti egyetemet. — Mit tart az év legszebb ajándékának? — Azt, hogy lakáshoz jutottam, bár egy szobáról van csak szó, gyönyörködni a saját otthonomban.• ~tseg„