Tarjáni Acél, 1986 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-03 / 1. szám

7 Legeslegújabb telefonszámok Nagy volt az öröm gyár­­elején, gyár végén. A híresz­telés ténnyé nőtte ki magát. Létrejött az új vállalati te­lefonközpont megannyi szer­kentyűvel, herkentyűvel , később pedig egyéb irányú gondokkal. Annak idején nem foglal­koztunk eleget vele, pedig őnélküle semmi sem történ­hetett ami a telefonközpont­tal kapcsolatos. Dr. Kúti Istvánról van szó, akinek személyében telefondoktor kezelte a gyár „hallomásai­nak” jövőbeni letéteménye­sét, az új központot. Ő mindig ott volt, ahol nem kellett volna (kerestük is sokat), mindig ott látták, ahol nem kellett volna. Ter­mészetesen ezek eredménye­ként lassan, de biztosan ké­szült az új központ. Mikor megjelent a TELE­FONKÖZPONT című írás már csak órák kérdése volt, hogy megidézzék az újat és az írás szerzőjét. Aztán szép csendben elsi­multak a hullámok, Kuti Pis­ta homlokán is kisimultak — átmenetileg — a redők, sza­bad idejét már egyre inkább borkohászati tevékenységé­nek szentelhette. Több helyre eljuttatták a furavonalú új törékeny, sí­poló telefonokat. (Ahogy Rózsa György is ajánlja a tv-ben: ha gerjed, akkor szí­veskedjenek a készüléktől tá­vol menni) és ezzel kezdetét vette egy új korszak... ...Elkezdtük telefonszámokat­ módosítani a Ezek inté­zésében újra dr. Kúti István (javasoljuk neki az „arany telefon zsinórokkal ékesített mikrofonberakású telefon­­kagylórendet) járt aki rendíthetetlenül az élen, tudósí­totta a Tarján! A célt a meg­változott telefonszámokról. Ha az egyik számítógép­­technikában és programo­zásban jártas hírszerzőnk­nek hinni lehet minden va­lószínűség szerint új telefon­­könyvet kell majd kiadni. Addig is közöljük a leges­legújabb tudnivalókat. — Hintalópatkoló üzem — Jókarbantartó üzemírnok 95-013 — Lószerszámkészítő iroda 65-100 — Gazdálkodj okosan­tippadók 13-193 — Füstfejlesztő vgmk — Lehengerlő titkárnő 18-910 — „Kis Dundi” gyári büfé 39-454 — Bátonyhomok salak blokktererenyei porta 65-251 — Agyközpont (bekapcso­lásra vár). B. M. 99-999 19-548 tiflc WT ICüE • Hová fejlődtünk ? felszabadulásunk 40. évfor­dulója­­ alkalmából sok emlé­kezésben, tanulmányban mér­leget vontak az ország, a nép fejlődéséről. Mi is felkértük az év polihisztorát, hogy vizs­gálja meg lapunk idei első számában fejlődésünk fonto­sabb jellemzőit és határozza meg a következő 40 év fel­adatait. ☆ Tudunk munkaidőt csökken­teni, munkaidőben ügyintézni, de nem tudjuk megszervezni, hogy az „ügyfél fogadása” ügyintézést is jelentsen. Tudunk szobában hordható lábbeliket gyártani, de elfe­lejtettük a darabel bőr és a víz át nem eresztő cipő gyár­­tástecnológiáját. Tudunk árat emelni, de nem tudjuk csökkenteni. Tudunk a ráfizetésekből, a dotációkból viszonylag jól él­ni, de nem tudjuk a dotáció­kat egyszer és mindenkorra felszámolni.Tudunk nem tapadó postai borítékot gyártani, el nem végzett szolgáltatásért díjat beszedni, de nem tudunk var­rás nélküli zoknit (a kínaiak és a csehek még tudnak), sza­bályozható derékbőségű pan­tallót gyártani-Tudunk dialektikusan be­szélni (alapjaiban jó, de. ..), de nem tudunk dialektikusan gondolkozni és egyértelműen igent, vagy még ha kellemet­len is nemet mondani.­­ Tudunk görbe szöget, négy­szögletes fejű szöget gyárta­ni, de nem tudunk exportra és hazai piacra egyenlő minő­séget biztosítani. Tudunk új üzemi konyhai termékeket bevezetni — hamis gulyás, gulya nél­küli gulyás, — kirántott csirkeház, dié­tásoknak való sovány étel és luxus, mert azelőtt csak a nagyurak ették (püspökfalat), a csontszilánkos egészség­­védelmi étel, hogy ne együnk mohón, mert a gyors evés megfekszi a gyomrot, de nem tudjuk biztosítani, hogy az előfizető válasszon az ételekből és ne a tálaló. Tudunk 160 m-es lakást építeni ár(fel)verési amelyre az OTP még célból, köl­csönt, hitelt sem ad, de nem tudunk 60 m2-es, bérből és fizetésből megvehető lakást Tudunk nem kapható árut reklámozni, de nem tudjuk büntetni a tisztességtelen rek­lámozót. Az állandó differenciálás következtében tökéletes lett a nivellálódás; egy mérnök, vagy tanár fizetése jó ha eléri egy jól kereső segédmunkás fizetését. Viszont nagyon jól tudjuk differenciálni a forintot, mert van beruházási forint, álló­eszköz-fenntartási forint, bér forint, költség forint stb. Az állandó decentralizáció következtében egyre nőtt centralizáció. (Ma már egyes a megyékben a telefonkérelem elutasításához államtitkári ha­tározat szükséges.) Tudjuk védeni a magyar nyelvet a kisvállalkozóktól, de nem a maszekoktól (Boutique­­ország)­ Állami közpénzen nyugodtan ronthatják a vál­lalatok, hivatalok a magyar nyelvet (Hotel, Restaurant, Geldwechsel, Echange, Open, Tours stb). Természetesen vannak akik azt állítják, hogy ez nem nyelvrontás, ha­nem a hiányos idegen nyelv­­tanítás vizuális módon való pótlása­ Megtanultunk az informá­ciókból választékot adni, hogy mindenki a magának megfe­lelőt választhassa ki: pl. rá­dió: —7 fok alatt nem tud­juk garantáltan biztosítani a zavartalan gázellátást; televí­zió: a föld alatti gáztároló­inkba háromszor annyi föld­gázt tároltunk be mint ta­valy; október 19-én Salgótar­ján utcáin felharsant a TI­­GÁZ érthetetlen harsonája, amelynek lényege: „Gáz van! mert gáz nincs!” Felgyorsult életritmusunkat példázza, hogy az 1971-ben hozott általános jövedelemadó­rendelet 1984. január 1-ig él­hetett, amikor jött az „ala­posan átgondolt”, „összefüg­géseiben modellezett” és „rész­leteiben) kidolgozott” „társa­dalmilag igazságosabb”, amely élt két évet. A MÉH pedig begyűjthetné az üres adat­közlő lapokat, ha nem lenné­nek szigorú számadású nyom­tatvánnyá minősítve. (Itt még van lehetőség a fejlődésre félévenként, havonként is le­het változtatni, de van-e ér­telme?) Eltorzultak a fogalmaink: a M­itvános ma már nem mai­ a nyárban, Macsudánéval, vános, hiszen a szükségből is lehet hasznot húzni; az in­gyenes ma már nem ingye­nes. Fejlődött az autóbusz jegy­rendszere (perselyes, jegyadó automata, előre váltott jegy), de nem vettük át a Szovjet­unió módszerét, hogy a vál­tott jegy bármely más város helyijáratára érvényes le­gyen, (úgy látszik nekünk bő­ven van nyomdai kapacitá­sunk), illetve a jegy papír­jának finomságát (a miénk ahhoz képest kartonpapírnak tűnik, hiába a tonnaszemlé­let még kísért). Teendőinket az elkövetkező 40 évben az ismertetett fo­nákságok felszámolása, eltor­zult fogalmaink „visszatorzí­­tása”, a béke megvédése, jólét stabilizálása és fejlesz­­­tése jelenti. Ez a feladat és nem is kevés. — ti is —— 1986.­ jannál- X. Egységes értelmezés, kritikus és önkritikus vélemények A beszámoló párttaggyűlések politikai és szervezeti tapasztalatai Pártbizottságunknál a II­ tak, majd elfogadtak a jelen­fél év kiemelt feladatai közé lévők. A pártcsoport-értekez­tartozott az 1985. évi beszá­moló taggyűlések jó előkészí­tése, az egyéni elbeszélgeté­sek,­­ eszmecserék sikeres meg­valósítása, a pártcsoport-ér­­tekezletek megfelelő lebonyo­lítása. Alapszervezeteink a kapott eligazításnak felően elkészítették az megye­elbe­szélgetések időbeosztását, üte­mezését. Minden­­etnél az illetékes alapszerve­pártcso­­port bizalmi és a kijelölt ve­zetőségi tag jelenlétében folyt le az eszmecsere. Megállapítható, hogy a párttagság egyetértéssel fo­gadta az eszmecsere, az egyé­­ni elbeszélgetés lehetőségét. A beszélgetések elérték cél­jukat, hiszen a tagság job­ban megismerte a vezetőség elképzeléseit, ugyanakkor a vezetőség közelebb került tagsághoz, jobban figyelembe­­ tudja venni egyesek leterhelt­ségét, egyéni gondjait. Az eszmecserékre mindenütt párt­szerű, nyílt és őszinte hang­vétel volt jellemző. Az egyéni elbeszélgetések után a pártcsoport-értekezle­­teken feldolgozták az ízélgetések tapasztalatait elbe­és tisztázták azt, hogy mely té­mákat tartanak fontosnak a taggyűlés elé terjeszteni. A pártcsoport-értekezleteken az alapszervezet vezetősége által megbízott­ vezetőségi tag ér­tékelte a pártcsoport munká­ját, amelyet azután megvitat­tetek hozzászólásaiból megál­lapítható, hogy a párttagság nagy része a munkájáról alko­tott elismerő és kritikus véle­ményt egyaránt elfogadta. Ilyen előzmények után ke­rült sor december 9—13. kö­zött a beszámoló taggyűlések lebonyolítására. A taggyűlé­seken egységes napirendi pontok szerint folyt a mun­ka. A taggyűlésekéin a fel­sőbb pártszervek képvisele­tében három helyen vettek részt vendégek is az alap­szervezetek munkájában, köz­tük Borbély Sándor elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a dróthúzós pártalapszervezet­­nél. A taggyűlések szervezeti előkészítése sikeresen lett végrehajtva. A beszámolókat körültekintően állították ös­­­sze, szinte valamennyin lát­szott a kollektív munka ered­ménye. Mindenütt figyelembe vették az elbeszélgetések ta­pasztalatait, külön fejezetben szóltak róla és megemlítették, hogy a későbbi vezetőségi üléseken, illetve ken visszatérnek a taggyűlése­fölvetett kérdésekre, problémákra. A pártcsoport-értekezletek írásbeli beszámolói, feljegy­zései szintén alapját képezték a taggyűlési beszámolónak, segítséget nyújtva az éves politikai feladatterv látásához. A gondosan össze­t­szer­kesztett előterjesztések szá­mot adtak az elmúlt évben a pártélet valamennyi területén végzett munkáról. Szóltak az agitációs-propa­­ganda munkáról, azon belül elsősorban a gazdaságpolitikai agitációról. Megállapították, hogy a nehezebbé vált gaz­dálkodási körülmények között ma még nagyobb szerepe van a gazdaságpolitikai agitáció­­nak, mint korábban bármikor. Értékelték a párttagság fe­lelősségét, példamutatását, be­folyását a pártonkívüliek kö­rében, hiszen sok magatartásuk, tetteink esetben alap­ján mondanak véleményt a párt egészéről. Megállapították, hogy a párt betölti vezető a párttagok nagyobb szerepét, része a érzi felelősségét, példamutató munkában, a közéletben egyaránt, de vannak olyanok is, akik rossz példát mutat­nak. Kiemelt figyelmet fordítot­tak az elmúlt időszak tagépí­tő tevékenységére, megálla­pítva, hogy a feladat végre­hajtásában együtt kell mű­ködni az egyes területek KISZ-alapszervezeteivel, il­letve a pártalapszervezetek idősebb, tapasztaltabb tagjai­val. Elsősorban ők azok, akik tárgyilagosságukkal a legjob­ban el tudják bírálni egy-egy fiatal alkalmasságát a párt­tagságra, de ők azok is, akik a legjobban elő tudják segí­teni a párttaggá válás felelős­ségteljes folyamatát. Megálla­pították azt is, hogy a tag­építési lehetőség alapszerve­zetenként és üzemenként rendkívül differenciált, ugyanis egyes üzemeink lét­száma csökkent, ezeken a he­lyeken nagyon nehéz fiatalt párttagnak fölvenni. Alapos vizsgálat alá vették az alapszervezetek pártfegyel­mi helyzetét, illetve a meg­előző tevékenységet. A beszá­molókból kitűnt, hogy a fe­gyelmi felelősségre vonást megelőzendő — a vezetőség előtt történő — őszinte elbe­szélgetés, jó néhány fegyelmi felelősségre vonást tett szük­ségtelenné. Ettől függetlenül előfordultak súlyos felelőség­re vonások, fegyelmi bünteté­sek, sőt indokolt esetben ki­zárás is. Megállapítást nyert, hogy a motorizáció mind na­gyobb térhódítása következ­tében, megnőtt a közlekedési vétségek elkövetése miatti felelősségre vonás. Kiemelten kezelték az alap­­szervezetek ideológiai munká­jának értékelését. Elhangzott, hogy a feladatok végrehajtá­sa szempontjából gondot je­lent az a tény, miszerint nem ismerik a felsőbb, de az alap­szervezeti határozatokat sem. Gondot jelent, hogy sok párt­tag az ösztönzések ellenére sem fordít kellő figyelmet eszmei, ideológiai ismeretei­nek bővítésére, nem szívesen jár szemináriumra, nem tá­jékozódik rendszeresen a na­pilapokból, a tömegtájékozta­tási eszközökből. E felkészült­ségbeli hiányosságból követ­kezően nem tud eleget tenni egyik alapvető feladatának, hogy hirdesse, terjessze a párt politikáját, szálljon szembe az eszméinket, rend­szerünket sértő nézetekkel szemben. Az elbeszélgetések tapasz­talatai alapján sok helyen megfogalmazást nyert az a megállapítás, hogy a pártta­gokkal rendszeresebbé kell tenni a közvetlen beszélgeté­sek lehetőségét felsőbb uta­sítás nélkül is. A pártbizottság kérésének megfelelően külön értékelték az alapszervezeteknél dolgozó munkásőrök tevékenységét. A munkásőrök a párt meg­bízásából végzik felelősségtel­jes megbízatásukat. Döntő többségük élen jár a gazda­­sági munkában is. Már meg­történtek az ez évi munkát értékelő szakasz- és század­gyűlések, minősítették a ki­képzési évet. A család, a gaz­dasági munka mellett vég­zett elismerésre méltó mun­kásőri tevékenységért átad­­ták a pártbizottság és végre­hajtó bizottság köszönetét. Valamennyi alapszervezet vezetősége elvégezte saját te­vékenységének értékelését, il­letve a KISZ, a szakszervezet és egyéb tömegszervezetek pártirányításának értékelését, önkritikusan megállapították, hogy bár az alapszervezetre háruló feladatokat nagy­részt végrehajtották, a tásból nem minden végrehaj­tó szort­felelős vette ki egyformán a részét, illetve az szervek és szervezetek említett mun­kájában erősíteni kell a párt­alapszervezetek irányító mun­káját. A beszámoló taggyűléseken a korábbi évek jól bevált gyakorlatának megfelelően az illetékes pártbizottsági terü­letfelelős a vezetőségi ülés után a taggyűlésen is ismer­tette az alapszervezet minősí­tését. A minősítések általában reális értékelést adtak az alap­szervezetek elmúlt évi össz­­tevékenységéről. A hozzászólásokból kitűnt,­ hogy a párttagság megfelelő komolysággal mondott véle­ményt az előterjesztésekről, • érzik felelősségüket, érzik a párt vezető szerepének fon­tosságát, ismerik gazdálkodási gondjainkat és ennek megfe­lelően segítőkészségükről, együttműködésükről biztosí­tották a vezetőségeket. A hozzászólások nyílt, hangvételt tükröztek, őszinte valós gondokat és eredményeket boncolgattak. A beszámolók végén vala­mennyi alapszervezetnél több pontból álló feladattervet fo­­gamaztak meg a pártélet ja­vítása, az aktivitás és a tö­megek közötti befolyás növe­lése, a gazdasági feladatok maradéktalan végrehajtását elősegítendő. Összességében elmondható, hogy a beszámoló taggyűlések jól betöltötték szerepüket. Egységesen értelmezték és ér­tékelték az év eredményeit, gondjait. Kijelölték azokat a területeket, amelyekre a jö­vőben nagyobb gondot kell fordítani. Bírálták és dicsér­ték, s­ mindezt kritikusan és önkritikusan. Balogh László, a nagyüzemi pártbizottság politikai munkatársa arcképek kaséb­ól Az óév legszebb ajándéka­ i kovácsológyár forgá­sik csolóüzemében dolgozik Kazár Mária­­arcú, mosolygós, fiatal kedves nő, nehéz róla elképzelni, hogy a gyárban a foglalkozása igen­csak férfias — marós-gyalus. Tizenhat esztendeje kapta meg a szakmunkás-oklevelet. Kazár Mária ezer szállal kö­tődik az acélgyárhoz. Hogy miért? — Az egész családunk itt dolgozott, hosszú esztendők óta. Az édesapám hengerész volt, az édesanyám a szállí­tásnál raktárvezető- De itt dolgozik a nővérem is­—■ Egy fiatal lány miért jelentkezik vasas szakmun­kásnak? — Világéletemben a gépek érdekeltek, én el sem tud­tam volna magamat képzelni adminisztrátornak, vagy var­rónőnek. Nagyon jó mestere­im voltak, akik valóban meg­tanítottak a szakmára. Név szerint Gyuris Józsi bácsit említeném, ő volt a szakok­tatóm. — Nehéz szakma? — Igen. Erre bizonyíték, hogy a lányok közül, akikkel szabadultunk, ketten vagyunk — Mi a szép ebben a mun­kában? — Az önállóság. Elébem tesznek egy rajzot, aztán ka­pok egy nyers darabot, ebből kell szerszámot csinál­és­ni. Ez mindenkor nagy él­mény. Három műszakban dolgo­zik, nő létére két gépen­— Miért? ■— Egyszerű az oka, egy műszak alatt nem készül el egy szerszám, ezért nálunk ez csapatmunkának számít. — Mi a szép a munkájá­ban? — A felelősség, és az, hogy n agyon-nagyon pontosan, napról napra kell csinálnom a munkámat. Itt a pontosság nagyon fontos. Nagyon szép szakma a miénk, aki egyszer hozzákezdett, nem igen hagy­ja ott. — Elégedett embernek tart­ja-e magát? — Ha mindent meggondo­lok, igen- Fizikai munkás va­gyok, egy elismert gyárban- Az sem lényegtelen, hogy mennyi a fizetésem. Szak­munkás lévén, nő létemre több, mint hatezer forintot keresek havonta. Hozzá kell ehhez mér­ni, hogy Kazár Mária két­szeres kiváló dolgozó, és több fajta kitüntetésnek is a birtokosa. — Jó közösségben­­ dolgo­zik? — Igen. Mindenkor számít­hatok a munkatársaimra. Ami pedig nagyon nagy él­mény, ennek a fiatal mun­kásnőnek az életében, hogy jó pár napja Salgótarjánban a szobabérlők házában lakást kapott. — Az örömöm nagyon nagy, ezt csak az tudja, aki már a saját életében is átélte, hogy mit jelent egy lakás. Jelen­leg ezzel vagyok elfoglalva, rendezgetem. A napokban festettünk, most veszem meg a bútorokat. Mondjam úgy, hogy nekem ez volt a leg­szebb karácsonyi ajándék? Kazár Mária tizenkét esz­tendeje párttag, dolgozott KISZ-ben, és most a Vörös­ a kereszt vezetőségi tagja. Bi­zonyára sokat mond, hogy hússzoros véradó. — Amikor felszabadultam, vagyis szakmunkás lettem, volt egy kiszállásos véradás- Úgy gondoltam, még „virtus­ból” is jelentkezhetem- így történt, akkor kezdődött, és­­ most már rendszeres véradás­ként tartanak számon. A képhez hozzátartozik, hogy Kazár Mária már öt alkalommal kapott levelet emberektől, akiknek a leg­fontosabbat, a vérét adta, hogy meggyógyuljanak. — Úgy érzi a helyén van? — Igen, őszintén meg­mondva, hívtak már másho­vá is, több pénzért, nem mentem. Ezt a gyárat, ne­kem, aki ezer szállal kötő­dök hozzá, nem lenne kön­­­nyű itthagyni. Nem is aka­rom. Segítenek a lakásvásár­lásban, mindenkit ismerek körülöttem, engem­ is ismer­nek. És ez nagyon fontos [UNK] — Kedvtelése? — Szeretek utazgatni, a környező országokat már mind bejártam, de eljutottam Európának nagyon sok szén vidékére is. Egyenrangúnak érzem magam a férfi­ kollé­gákkal, szeretem és szívesen csinálom a szakmámat, a­rról se feledkezzünk meg, hogy Kazár Mária a gyárban töltött évek alatt leérettségizett, és elvé­gezte a marxista esti egyete­met. — Mit tart az év legszebb ajándékának? — Azt, hogy lakáshoz ju­tottam, bár egy szobáról van csak szó, gyönyörködni a sa­ját otthonomban.­• ~tseg„

Next