Tarjáni Acél, 1986 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-31 / 5. szám
98. január 31.' TARTANI ACffi t *í ft sikereimen!? fontos indulótőke Kerekasztal-beszélgetés a 10 éves bátonyterenyei gyáregységben A sikerélmény fontos Indulótőke. Ez, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek bátonyterenyei feldolgozó gyáregységében akár vezérgondolat is lehet a VII. ötéves terv kezdő évében. Ezen talán csak azok ingatják a fejüket, akik kevésbé ismerik a gyáregység rövid múltját, s azt a küzdelmet, melynek révén átszállást biztosítottak maguknak a nyereséges gazdálkodást hozó új szakaszba. 1975: próbaidőszak, ekkor kezdődött el a DS—Reck nehézállvány gyártása bérmunkában. 1976. január 1.: a megkezdett gyártás folytatódik, de immár az SKÜ kötelékében. 1979: felavatják a gyáregység új, modern üzemcsarnokát, elkezdődik a cső, illetve a Stapistan gyártása. Az elmúlt 10 év során számos tudósításban számoltunk be a gyáregység életéről, most megalakulásának 10 éves évfordulóján kerekasztal-beszélgetésen találkoztunk a gyáregység irányítóival, aktivistáival, Orosz Béla gyáregységvezetővel, Vaspál Dávid főmérnökkel, Kiss Gábor gyáregységi diszpécserrel, a „régi” üzem párttitkárával, Kormos Gábor üzemvezetővel, Szikora György munkaügyi osztályvezetővel, Ivitz Lászlóné számvitelvezetővel, szakszervezeti főbizalmival, Fekete Sándor termelésszervezési osztályvezetővel és Hegyi Mihály Beck-csoportvezetővel, munkaverseny-felelőssel a gyáregység jelenéről, gyáregységi eredményeikről, terveikről, lehetőségeikről beszélgettünk. Szerkesztőségünket Benkő Mihály képviselte. Orosz Béla Bár a pontos adatok „mérlegben” jelennek meg, de a közelítőleg már kész eredmények állnak rendelkezésünkre az elmúlt évi teljesítésről. Az éves operatív tervünket 96—97 százalék között zártuk, teljesítettük. Értékmutatónk viszont 105— 106 százalék közötti. A harmadik fontos számadat, de talán az első helyre kívánkozó, a nyereség. A módosított „eredménytervünk” mínusz 4,4 millió forint volt, ezzel szemben a fényünk plusz 15 millió forint körüli. A számokból is látható, hogy eléggé ellentmondásos évet hagytunk magunk mögött, ez azonban talán végső soron pozitív vetületet kapott. A csőüzem volumenében 96 százalék körül, értékben mindenképp 100 százalék fölött teljesített. A nyereségünknek elég nagy hányadát a cső hozta az elmúlt évek elmaradásaival szemben. A Rapistan-gyártási tervünk eddig minden évben nőtt. Egy évvel ezelőtt ezen a területen értékesítésből és szerelésből 80 millió forintos eredményt tűztünk ki magunk elé. Tervünket sikerült elérni. A Rapistan a nyereséges termékünk, s másik ez a volumenhatáron túl annak is köszönhető, hogy a felfutáson már túl vagyunk, „megtanultuk a szakmát”. A Reck-ner.ézállványgyártás eléggé ellentmondásos. A licence megvételekor, 1976-ban, úgy tervezték, hogy mintegy 5 évig „él” majd a termék. Tény, hogy a Keck tovább él, életképesebbnek bizonyult, mint ahogy az előzetes tervekben szerepelt. Tavaly az ÁCSI 1200 tonna körüli megrendelést prognosztizált, ezt meghaladóan, az 1600 tonnás tervünket sikerült túlteljesítenünk. Lényeges azonban, hogy a jövőben megváltoztassuk a műszaki hátteret, kelendőbbé tegyük a termékünket, mert jelenleg néhány hétre szóló megrendelési állománnyal rendelkezünk. A fonatgyártás sajnos, szintén nem jelent stabilitást terveinkben. Mindenesetre megrendelési állomány hiánya ellenére eleve az alacsony mérce elkerülése végett, az idei évre 1300 tonnát terveztünk. A csövet illetően a megrendelésállományunk adott, szinte az év végéig előre tudjuk, hogy mit fogunk Nem mindegy, hogy gyártani lesz a várhatóan termékösszetételünk az elmúlt évnek megfelelő), de az biztos, hogy a 9800 tonnát, ami ez évi tervünk, el fogjuk tudni adni. Csőtermékünknél is sürget a fejlesztés, a választékbővítés. Vaspál Dávid Termékeink jelenlegi átlagos műszaki színvonala elfogadhatónak mondható. Ha viszont hosszabb távon gondolkodunk, mondjuk a VII. ötéves terv végéig, akkor már nem ilyen egyértelmű ez a kijelentés. Két vonalon, gyártmány és a gyártás vonalán kell futtatnunk a fejlesztést. A Reck, mint eléggé anyag- és konstrukció, munkaigényes, nem sorolható be a piacon levő legkorszerűbb termékek közé. Ennek ellenére eladási problémák az elmúlt időszakban nem voltak, viszont a fejlesztés elodázhatatlan, mivel a technológia gépesítési foka alacsony, az élőmunkaigénye pedig túlzottan nagy. Nem megfelelő az alapanyag-választékunk, s ugyancsak elavult a felületvédelmi technológia. Tehát a Reck egy teljes felülvizsgálásra szorul, a kiindulási anyagtól kezdve, a felületbevonásig. A fonat mintegy kétharmad részét automata gépeken, korszerű módon termeljük, az egyharmadát pedig hagyományos kézi fonással állítjuk elő. A gyártáskorszerűsítés, illetve az elavult kézi fonógépek kiváltásához újabb automata gépek beállítására lenne szükség. A legkorszerűbb termékünk, a Rapistan—Salgó, illetve az ACSI-Salgó. Gondként jelentkezik a sokféle alkatrész, szerelvény miatti gyártáskövetés. Itt olyan tipizálást kéne végrehajtanunk, ami egyszerűsítené a gyártás-előkészítést, programozást és gyártást. Növelni tudnánk a szériákat, olcsóbban tudnánk termelni, eladni, ezáltal a piac számára is vonzóbb lenne a termék. Elképzeléseinkben még termékünk PLC szerepel szabadon programozható vezérléssel való ellátása, s a korszerűbb, esztétikusabb, színesebb bevonatok alkalmazása. A csőüzemben az idén fogunk egy automata darabológépet beállítani, amit leasingben használunk, s a kölcsönadónak termékkel fizetünk érte. Szűkös fejlesztési lehetőségünk 1986-ban a Reck megújítását, Rapistan-fejlesztési témákat és néhány új csőtípus gyártását tartalmazza. Kiss Gábor A „régi” üzemről talán kevesebb szó esik, pedig valamikor itt ringatták a gyáregység bölcsőjét. Itt találhatóak a Reck, a fonatgyártás telephelyei, valamint itt vannak a szolgáltatóüzem dolgozói és az irodai dolgozók nagy része is. Az elmúlt 10 év alatt közel 20 ezer tonna Reck-nehézállvány hagyta el az üzemet. Az utóbbi 2 évet leszámítva a gyártáshoz szükséges résállomány biztosított rendevolt. Mint tudjuk, az utóbbi években a beruházások erőteljesen visszafogottak a szűkös pénzeszközök miatt, melyek kihatnak az új raktárak építésére, így a nehézraktári állványok megrendelésére is. Ezt főleg ebben az évben érezzük, hiszen jelenleg az első negyedévben mintegy 200 tonna Reck-rendeléssel rendelkezünk a szükséges 4—600 tonnával szemben. A régi üzem másik terméke a horganyzott fonat. Éves tervünk 1300 tonna. A szükséges rendelésállománnyal pillanatnyilag itt sem rendelkezünk, de megvan az esélyünk vevőink megtartására, vagy újabbak megnyerésére, amennyiben a minőséget javítani tudjuk. Jelenleg igen nagy gond a Reck-gyártásnál, az ott dolgozók folyamatos munkával való ellátása. A dolgozók keresetkiesésének elkerülésére, a gazdasági vezetés kérte az ACSI-t, hogy a Reck-en kívül más vasszerkezetet is adjon gyártásra. A műszaki háttér felfrissítésén kívül elengedhetetlenül szükség van a festősor problémájának orvoslására, mivel az ott dolgozók szinte embertelen körülmények között végzik mindennapi munkájukat, és igyekeznek eleget tenni növekvő minőségi követelményeknek. A régi üzem területén, mintegy 200 fő dolgozik, párttagok aránya 23—24 százalék. Párttagjaink nagy része szocialista brigádokban dolgozik. Kilenc brigádból hétnek párttag a vezetője. Ezenkívül minden élén párttagok tömegszervezetnek. Nemcsak a tevékenykedszervezeti munkában, munkásőrségben, hanem a gazdasági munkában is helytállnak, példamutatóan dolgoznak. Üzemünk dolgozói nagy figyelemmel kísérték az új vállalatirányítási forma, a vállalati tanács megalakulásának előkészületeit, megválasztásának lebonyolítását. Tudjuk, hogy a vállalati tanács létrejöttével nekünk is sok újdonsággal kell megismerkedni, hiszen nem könnyű a szélesedő demokrácia adta lehetőségekkel azonnal okosan élni. Dolgozóink a megalakulástól természetesen életszínvonalunk, keresetünk emelkedését is várják. Gyáregységünk dolgozóinak továbbra is töretlen az a munkalendülete, mely alapozhatja a kollektíva mégtovábbi életkörülményeinek javítását. Szervezettebb, és odaadóbb munkával nagyban hozzájárulhatunk a vállalati tanács munkájához. Hadd említsem még meg, hogy a gyáregység KISZ-alapszervezete egyre jobban aktivizálja magát, és segít valóra váltani eredményeinket, céljainkat. Kormos Gábor A csőgyártó üzem nagy előrelépést hajtott végre azzal, hogy nyereségesen zárta az évet. Ez azért is bír nagy jelentőséggel, mivel az elmúlt években a csőgyár veszteségessége negatív irányba húzta az egész gyáregység eredményét. Ez a tény a dolgozók körében, hangulatában is jelentkezett. A fordulópont elérése látszólag könnyű volt, de komoly munkabefektetések rejlenek mögötte. A területen dolgozók csőgyártás örömmel fogadták a pozitív eredményt, az emberek most már igazán magukénak érzik a munkaterületet, ragaszkodnak a munkahelyükhöz és nem kívánnak elmenni tőlünk. Természetesen a sikeres változás — az adott lehetőségeken belül — a dolgozók alapfizetésében is kifejezést nyert. A jelenlegi körülmények között a legfontosabbnak tartom nyereséges eredményünk megőrzését, stabilizálását. El kell azonban mondani, hogy a csőnél csak akkor lehet elérni a nyereség további fokozását, hogyha megfelelő befektetés is történik. Apróbb dolgokat meg tudunk még valósítani ugyan, de jelentős változásokat csakis komoly fejlesztéssel lehet elérni. A csőgyártást struktúrájában nézve nem tehetünk különbséget, csakis kifogástalan terméket állíthatunk elő. A gazdaságossági szempontok vizsgálatánál azonban a horganyzott cső gyártását az ésszerűség keretein belül kell prognosztizálni. Úgy érzem, összességében zökkenőmentes gyártási folyamat biztosítható. Az alapanyag-ellátásunk sokat javult az elmúlt 5 évhez képest, amiben azonban nem tudtunk hatékonyan előrelépni, az az alapanyag-minőség kérdése. Problémáink nagy része rendszerint e tárgykörből fakad. Kereskedelmi szempontból rendelésellátotttságunkat jónak ítélem meg. Műszaki vonatkozásban a fejlesztésről az előzőekben már szóltam, hogy mást ne mondjak, nagy s szükségünk volna egy új palástköszörűre. Szikora György A vállalat munkaügyi főosztályán belül nagy önállósággal bír az itteni munkaügyi csoportunk. Saját hatáskörünkben operatívabb munkavégzést tudunk ellátni a helyi feladatok ismeretében. Természetesen minden nagyobb horderejű kérdés, döntés előtt kikérjük a főosztály véleményét. a Jelenleg az alkalmazotti és szakmunkás vonalon van munkaerőhiányunk. Alkalmazotti létszámhiány, a gyártáselőkészítés és technológia területén mutatkozik. Szakmunkáslétszámunk hiánya pedig az egyre nagyobb igényeket támasztó előállításánál Rapistan-termékek okoz problémát. Minden évben megpróbáljuk az üzemi létszámterveket a termelési feladatok függvényében kialakítani, ami évenként majdnem minden esetben megegyezik az üzem véleményével is. Vannak ugyan kisebb-nagyobb problémák, de adott létszámon belül dolgozunk, amihez igazodnunk szükséges. Létszámhiányunkon igyekszünk segíteni, már jól bevált külső koopenzációs kapcsolataink fejlesztésével. Jó dolognak tartom, hogy az elmúlt évek során kialakult egy olyan törzsgárda gyáregységnél, amely az egyre nehezebb gazdasági helyzetben hatékonyabban tudja segíteni a termelési feladatok ellátását, mint egy laza egységű közösség. A termékösszetétel-változások során mintegy hatvan fő távozott el az elmúlt években gyáregységünkből. Olyan termék gyártása szűnt meg, mint például a PVC-vel bevont, huzal, az itt felszabadult létszám jelentős részét megpróbáltuk a csősorra és a Rapistanra átirányítani. Az átirányított létszám azonban nem minden esetben maradt nálunk. A bérfeszültség, úgy érzem, nem jellemző nálunk, a végzett munka arányában vannak az anyagi ösztönzési rendszerek kialakítva. Természetes, hogy az előttünk álló időszakra a nyereségesebb termékek felé próbáljuk meg orientálni a bérfejlesztéseket, és a jutalmazást is olyan értelemben, hogy aktív magot, törzsgárdát alakítsunk ki a fontos munkaterületeken. Szakember-utánpótlási gondjainkon a gépipari technikummal és az ISZI-vel való kapcsolat igyekszik enyhíteni. Ivitz Lászlóné Beosztásom révén, számvitelvezetőként legfontosabb feladatom, hogy a gyáregység gazdasági tevékenységét elősegítsem. Mint szakszervezeti főbizalmi, ugyancsak sokat tehetek az előző mondatban megfogalmazott feladatért, hiszen a szakszervezeti tagságnak is az az elsőrendű feladata, hogy nyereségesen gazdálkodjunk. Ezt tudva vállaltam el a főbizalmiságot, miután bizalmat kaptam. Habár a közösségi és egyéni érdekek nem mindig hozhatók közös nevezőre, lehetőségeink szerint, a jogos igények figyelembevétele mellett, igyekszünk őket kielégíteni. A közösségi érdekről szólva fontos dolognak tartanám, a gyáregységi nagyberuházások idején elmaradt szociális létesítmény építésének folytatását, hiszen már le vannak rakva, alapjaik Dolgozóinknak ez reális igénye, mivel a felvonulási épületben helyet kapott szociális létesítmény állaga igencsak leromlott. Persze a régi üzemben vannak jogos igények, elvárái sok. Itt elsősorban a fűtéskorszerűsítésre gondolok, a műhelyek fűtése nem megoldott igazán. Ugyancsak kritikán aluli a Beck-festősor helyzete. Gyáregységünk szocialista brigádjai, a versenymozgalom keretén belül elsősorban a tervteljesítés, az exportfeladatok behajtását maradéktalan végtűzték ki célul maguk elé. A resszusi felszabadulási és kongmunkaversenybe 16 brigád kapcsolódott be, 228 fővel. Ezenkívül létrejött még három komplex brigád melyek operatív feladatokra alakultak. Egy a csőgyártással Rapistan kapcsolatosan, egy a görgőspálya-rendszer termelésfelfuttatására, és egy a Reck szerkezeti elemekkel kapcsolatosan. A brigádok tevékeny részt vállaltak a mozgalomban, nagy részük van a nyereségi mutatónk elérésében. Társadalmi munkaórából például, több mint 1400 órát teljesítettek brigádtagjaink. Részt vettek a kommunista műszakokon, óvodák, fák, parkok szépítésében, iskoilletve az előzőek patronálásában. A múlt évben először sikerült megvalósítani Kisterenyén a munka- és művelődési hónapot, a Kohász Művelődési Központ értékelése szerint színvonalasan, eredményesen. Az 1986-os mozgalmi évre 15 brigádunk nevezett be, 238 fővel. Gazdasági célkitűzéseink mellett kiemelt feladatnak tekintjük a minőségi munka javítását, valamint a munkafegyelem megszilárdítását. Hegyi Mihály Fekete Sándor Fontos dolognak tartom, hogy a mindenkori zetés és a szocialista üzemrebrigád dók vezetői között jó munkakapcsolat alakuljon ki, munkaverseny szervezése során magunk is erre törekszünk.Úgy néz ki, hogy 1986- ban két brigádvezetői csere lesz. Lényeges szempont az is, illetve annak elérése, hogy valamennyi dolgozó brigáda tag legyen, mert a brigádban gazdasági munkát, tanulást, és az emberi kapcsolatokat egyaránt magas fokon lehet művelni. Sőt Négy nagyon fontos ténytemlítettünk a legutóbbi brigádvezetői gyűlésen: a tervek határidőre történő teljesítését, a minőségi munkát, a takarékosságot, az újítói mozgalom kiszélesítését. Ezen szempontok megvalósítása a gazdasági munkában, igen nagyot lendíthet a gyáregységen. Ugyancsak hangsúlyoztuk a munkaidő hatékony kihasználását, az üzemek jobb jó szervezettségi fokát, a termelés folyamatos biztosításához. A képzési formákban szintén előre szeretnénk lépni. A vállalati irányvonalak adottak, mind a gazdaság, mind a kultúra területén. Igyekszünk ezeknek eleget tenni, hogy a vállalásainkban, munkánkban kellő visszhangot kapjanak. ☆ 10 év telt el. Egy gyáregység 10 éve. Egyetlen termékkel a Reckkel kezdtek, majd a területbővülést a termékskála kiszélesítése követte. Többször is eleve veszteségesre tervezték be a gyáregységet, ugyanakkor a gyáregység vezetése és dolgozói igyekeztek minél előbb számszakilag eredményessé válni. Törekvésüket siker koronázta, s amelis lett, hogy a jövőben — mint az a fentiekből is kitűnt — a fejlesztésre elengedhetetlenül szükség lenne, a következő 10 évre a megszerzett sikerélmény mindenképpen fontos indulótőkének bizonyulhat. Az üzem utolsó „pecsétjei” közé tartozik a gondos csomagolás. A Rapistan-termék nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bátonyterenyei feldolgozó gyáregység az egész országban ismertté vált.