Tarjáni Acél, 1986 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-31 / 5. szám

­98. január 31.' TAR­TANI ACffi t *í ft sikereimen!? fontos indulótőke Kerekasztal-beszélgetés a 10 éves bátonyterenyei gyáregységben A sikerélmény fontos Indulótőke. Ez, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek bátonyterenyei feldolgozó gyáregységében akár vezérgondolat is lehet a VII. ötéves terv kezdő évé­ben. Ezen talán csak azok ingatják a fejüket, akik kevés­bé ismerik a gyáregység rövid múltját, s azt a küzdelmet, melynek révén átszállást biztosítottak maguknak a nyere­séges gazdálkodást hozó új szakaszba. 1975: próbaidőszak, ekkor kezdődött el a DS—Reck ne­hézállvány gyártása bérmunkában. 1976. január 1.: a meg­kezdett gyártás folytatódik, de immár az SKÜ kötelékében. 1979: felavatják a gyáregység új, modern üzemcsarnokát, elkezdődik a cső, illetve a Stapistan gyártása. Az elmúlt 10 év során számos tudósításban számoltunk be a gyáregység életéről, most megalakulásának 10 éves évfordulóján kerekasztal-beszélgetésen találkoztunk a gyár­egység irányítóival, aktivistáival, Orosz Béla gyáregység­vezetővel, Vaspál Dávid főmérnökkel, Kiss Gábor gyáregy­ségi diszpécserrel, a „régi” üzem párttitkárával, Kormos Gábor üzemvezetővel, Szikor­a György munkaügyi osztály­­vezetővel, Ivitz Lászlóné számvitelvezetővel, szakszervezeti főbizalmival, Fekete Sándor termelésszervezési osztályveze­tővel és Hegyi Mihály Beck-csoportvezetővel, munkaverseny-felelőssel a gyáregység jelenéről, gyáregységi eredmé­nyeikről, terveikről, lehetőségeikről beszélgettünk. Szer­kesztőségünket Benkő Mihály képviselte. Orosz Béla Bár a pontos adatok „mérlegben” jelennek meg, de a közelítőleg már kész ered­mények állnak rendelkezé­sünkre az elmúlt évi teljesí­tésről. Az éves operatív ter­vünket 96—97 százalék kö­zött zártuk, teljesítettük. Ér­­tékmutatónk viszont 105— 106 százalék közötti. A harmadik fontos szám­adat, de talán az első helyre kívánkozó, a nyereség. A mó­dosított „eredménytervünk” mínusz 4,4 millió forint volt, ezzel szemben a fényünk plusz 15 millió forint körüli. A szá­mokból is látható, hogy elég­gé ellentmondásos évet hagy­tunk magunk mögött, ez azon­ban talán végső soron pozitív vetületet kapott. A csőüzem volumenében 96 százalék körül, értékben min­denképp 100 százalék fölött teljesített. A nyereségünknek elég nagy hányadát a cső hozta az elmúlt évek elmara­dásaival szemben. A Rapistan-gyártási tervünk eddig minden évben nőtt. Egy évvel ezelőtt ezen a te­rületen értékesítésből és sze­relésből 80 millió forintos eredményt tűztünk ki ma­gunk elé. Tervünket sikerült elérni. A Rapistan a nyereséges termékünk, s másik ez a volumenhatáron túl annak is köszönhető, hogy a felfu­táson már túl vagyunk, „megtanultuk a szakmát”. A Reck-ner.ézállvány­gyártás eléggé ellentmondá­sos. A licence megvételekor, 1976-ban, úgy tervezték, hogy mintegy 5 évig „él” majd a termék. Tény, hogy a Keck tovább él, életképesebbnek bizonyult, mint ahogy az elő­zetes tervekben szerepelt. Ta­valy az ÁCSI 1200 tonna kö­­­rüli megrendelést prognoszti­zált, ezt meghaladóan, az 1600 tonnás tervünket sikerült túl­teljesítenünk. Lényeges azon­ban, hogy a jövőben megvál­toztassuk a műszaki hátteret, kelendőbbé tegyük a termé­künket, mert jelenleg néhány hétre szóló megrendelési állo­mánnyal rendelkezünk. A fonatgyártás sajnos, szin­tén nem jelent stabilitást ter­veinkben. Mindenesetre­ megrendelési állomány hiánya­­ ellenére eleve az alacsony mérce elkerülése végett, az idei évre 1300 tonnát tervez­tünk. A csövet illetően a megren­delésállományunk adott, szin­te az év végéig előre tudjuk, hogy mit fogunk Nem mindegy, hogy gyártani­ lesz a­­ várhatóan termékösszetétel­ünk az elmúlt évnek megfelelő), de az biztos, hogy a 9800 tonnát, ami ez évi tervünk, el fogjuk tudni adni. Csőtermékünknél is sürget a fejlesztés, a választékbővítés. Vaspál Dávid Termékeink jelenlegi átla­gos műszaki színvonala elfo­gadhatónak mondható. Ha viszont hosszabb távon gon­dolkodunk, mondjuk a VII. ötéves terv végéig, akkor már nem ilyen egyértelmű ez a kijelentés. Két vonalon, gyártmány és a gyártás von­­a­lán kell futtatnunk a fejlesz­tést. A Reck, mint eléggé anyag- és konstrukció, munkaigé­nyes, nem sorolható be a pi­acon levő legkorszerűbb ter­­mékek közé. Ennek ellenére eladási problémák az elmúlt időszakban nem voltak, vi­szont a fejlesztés elodázhatat­lan, mivel a technológia gé­pesítési foka alacsony, az élőmunkaigénye pedig túl­zottan nagy. Nem megfelelő az alapanyag-választékunk, s ugyancsak elavult a felület­védelmi technológia. Tehát a Reck egy teljes felülvizsgá­lásra szorul, a kiindulási anyagtól kezdve, a felületbe­vonásig. A fonat mintegy kétharmad részét automata gépeken, kor­szerű módon termeljük, az egyharmadát pedig hagyomá­nyos kézi fonással állítjuk elő. A gyártáskorszerűsítés, illetve az elavult kézi fonógépek ki­váltásához újabb automata gépek beállítására lenne szük­ség. A legkorszerűbb termékünk, a Rapistan—Salgó, illetve az ACSI-Salgó. Gondként jelent­kezik a sokféle alkatrész, sze­relvény miatti gyártáskövetés. Itt olyan tipizálást kéne vég­rehajtanunk, ami egyszerűsí­tené a gyártás-előkészítést, programozást és gyártást. Nö­velni tudnánk a szériákat, ol­csóbban tudnánk termelni, el­­adni, ezáltal a piac számára is vonzóbb lenne a termék. Elképzeléseinkben még termékünk PLC szerepel szaba­don programozható vezérlés­sel való ellátása, s a korsze­rűbb, esztétikusabb, színesebb bevonatok alkalmazása. A csőüzemben az idén fo­gunk egy automata daraboló­gépet beállítani, amit leasing­­ben használunk, s a kölcsön­adónak termékkel fizetünk érte. Szűkös fejlesztési lehetősé­günk 1986-ban a Reck meg­újítását, Rapistan-fejlesztési témákat és néhány új csőtípus gyártását tartalmazza. Kiss Gábor A „régi” üzemről talán ke­vesebb szó esik, pedig vala­mikor itt ringatták a gyáregy­ség bölcsőjét. Itt találhatóak a Reck, a fonatgyártás te­lephelyei, valamint itt vannak a szolgáltatóüzem dolgozói és az irodai dolgozók nagy ré­sze is. Az elmúlt 10 év alatt közel 20 ezer tonna Reck-nehéz­­állvány hagyta el az üzemet. Az utóbbi 2 évet­ leszámítva a gyártáshoz szükséges résállomány biztosított rende­volt. Mint tudjuk, az utóbbi évek­ben­ a beruházások erőtelje­sen visszafogottak a szűkös pénzeszközök miatt, melyek kihatnak az új raktárak épí­tésére, így a nehézraktári állványok megrendelésére is. Ezt főleg ebben az évben érezzük, hiszen jelenleg az el­ső negyedévben mintegy 200 tonna Reck-rendeléssel ren­delkezünk a szükséges 4—600 tonnával szemben. A régi üzem másik termé­ke a horganyzott fonat. Éves tervünk 1300 tonna. A szük­séges rendelésállománnyal pillanatnyilag itt sem rendel­kezünk, de megvan az esé­lyünk vevőink megtartására, vagy újabbak megnyerésére, amennyiben a minőséget javí­tani tudjuk. Jelenleg igen nagy gond a Reck-gyártás­­nál, az ott dolgozók folyama­tos munkával való ellátása. A dolgozók keresetkiesésének el­kerülésére, a gazdasági veze­tés kérte az ACSI-t, hogy a Reck-en kívül más vasszer­kezetet is adjon gyártásra. A műszaki háttér felfrissítésén kívül elengedhetetlenül szük­ség van a festősor problémá­jának orvoslására, mivel az ott dolgozók szinte emberte­len körülmények között vég­zik mindennapi munkájukat, és igyekeznek eleget tenni növekvő minőségi követelmé­n­­yeknek. A régi üzem területén, mintegy 200 fő dolgozik, párttagok aránya 23—24 szá­­­zalék. Párttagjaink nagy ré­sze szocialista brigádokban dolgozik. Kilenc brigádból hét­nek párttag a vezetője. Ezen­kívül minden élén párttagok tömegszervezet­nek. Nemcsak a tevékenyked­szervezeti munkában, munkásőrségben, hanem a gazdasági munkában is helytállnak, példamutató­an dolgoznak. Üzemünk dolgozói nagy fi­gyelemmel kísérték az új vál­lalatirányítási forma, a vál­lalati tanács megalakulásának előkészületeit, megválasztásá­nak lebonyolítását. Tudjuk, hogy a vállalati tanács létre­jöttével nekünk is sok újdon­sággal kell megismerkedni, hiszen nem könnyű a széle­sedő demokrácia adta lehető­ségekkel azonnal okosan él­ni. Dolgozóink a megalaku­lástól természetesen életszín­vonalunk, keresetünk emelke­dését is várják. Gyáregységünk dolgozóinak továbbra is töretlen az a munkalen­dülete, mely alapozhatja a kollektíva még­to­vábbi életkörülményeinek ja­vítását. Szervezettebb, és oda­­adóbb munkával nagyban hoz­zájárulhatunk a vállalati ta­nács munkájához. Hadd em­lítsem még meg, hogy a gyár­egység KISZ-alapszervezete egyre jobban aktivizálja ma­gát, és segít valóra váltani eredményeinket, céljainkat. Kormos Gábor A csőgyártó üzem nagy elő­relépést hajtott végre azzal, hogy nyereségesen zárta az évet. Ez azért is bír nagy je­lentőséggel, mivel az elmúlt években a csőgyár veszte­ségessége negatív irányba húz­ta az egész gyáregység ered­ményét. Ez a tény a dolgo­zók körében, hangulatában is jelentkezett. A fordulópont elérése lát­szólag könnyű volt, de ko­moly munkabefektetések rej­lenek mögötte. A területen dolgozók csőgyártás örömmel fogadták a pozitív eredményt, az emberek most már igazán magukénak érzik a munkate­rületet, ragaszkodnak a mun­kahelyükhöz és nem kívánnak elmenni tőlünk. Természetesen a sikeres vál­tozás — az adott lehetősége­ken belül — a dolgozók alap­fizetésében is kifejezést nyert. A jelenlegi körülmények között a legfontosabbnak tar­tom nyereséges eredményünk megőrzését, stabilizálását. El kell azonban mondani, hogy a csőnél csak akkor lehet el­érni a nyereség további fo­kozását, hogyha megfelelő be­fektetés is történik. Apróbb dolgokat meg tudunk még va­lósítani ugyan, de jelentős változásokat csakis komoly fejlesztéssel lehet elérni. A csőgyártást struktúrájá­ban nézve nem tehetünk kü­lönbséget, csakis kifogástalan terméket állíthatunk elő. A gazdaságossági szempontok vizsgálatánál azonban a hor­ganyzott cső gyártását az ésszerűség keretein belül kell prognosztizálni.­ Úgy érzem, összességében zökkenőmentes gyártási fo­lyamat biztosítható. Az alap­anyag-ellátásunk sokat javult az elmúlt 5 évhez képest, amiben azonban nem tudtunk hatékonyan előrelépni, az az alapanyag-minőség kérdése. Problémáink nagy része rend­szerint e tárgykörből fakad. Kereskedelmi szempontból rendelésellátotttságun­kat j­ó­­nak ítélem meg. Műszaki vo­natkozásban a fejlesztésről az előzőekben már szóltam, hogy mást ne mondjak, nagy s szükségünk volna egy új pa­lástköszörűre. Szi­kora György A vállalat munkaügyi fő­osztályán belül nagy önálló­­sággal bír az itteni munka­ügyi csoportunk. Saját hatás­körünkben operatívabb mun­kavégzést tudunk ellátni a he­lyi feladatok ismeretében. Természetesen minden na­gyobb horderejű kérdés, dön­tés előtt kikérjük a főosztály véleményét. a Jelenleg az alkalmazotti és szakmunkás vonalon van munkaerőhiányunk. Alkalma­zotti létszámhiány, a gyártás­­előkészítés és technológia terü­letén mutatkozik. Szakmunkás­létszámunk hiánya pedig az egyre nagyobb igényeket tá­­masztó előállításánál Rapistan-termékek okoz problé­mát. Minden évben megpróbál­juk az üzemi létszámterveket a termelési feladatok függvé­nyében kialakítani, ami éven­ként majdnem minden eset­ben megegyezik az üzem vé­leményével is. Vannak ugyan kisebb-nagyobb problémák, de adott létszámon belül dol­gozunk, amihez igazodnunk szükséges. Létszámhiányun­kon igyekszünk segíteni, már jól bevált külső koope­n­zációs kapcsolataink fejlesz­tésével. Jó dolognak tartom, hogy az elmúlt évek során kiala­kult egy olyan törzsgárda gyáregységnél, amely az egy­­­re nehezebb gazdasági hely­zetben hatékonyabban tudja segíteni a termelési felada­­tok ellátását, mint egy laza egységű közösség. A termékösszetétel-válto­zások során mintegy hatvan fő távozott el az elmúlt években gyáregységünkből. Olyan termék gyártása szűnt meg, mint például a PVC-vel bevont, huzal, az itt felsza­badult létszám jelentős részét megpróbáltuk a csősorra és a Rapistanra átirányítani. Az átirányított létszám azonban nem minden esetben maradt nálunk. A bérfeszültség, úgy ér­zem, nem jellemző nálunk, a végzett munka arányában vannak az anyagi ösztönzési rendszerek kialakítva. Ter­mészetes, hogy az előttünk álló időszakra a nyeresége­sebb termékek felé próbáljuk meg orientálni a bérfejlesz­téseket, és a jutalmazást is olyan értelemben, hogy aktív magot, törzsgárdát alakít­sunk ki a fontos munkaterü­leteken. Szakember-utánpótlási gondjainkon a gépipari tech­nikummal és az ISZI-vel va­ló kapcsolat igyekszik eny­híteni. Ivitz Lászlóné Beosztásom révén, számvi­telvezetőként legfontosabb feladatom, hogy a gyáregység gazdasági tevékenységét elő­segítsem. Mint szakszerveze­ti főbizalmi, ugyancsak sokat tehetek az előző mondatban megfogalmazott feladatért, hiszen a szakszervezeti tag­ságnak is az az elsőrendű fel­adata, hogy nyereségesen gaz­dálkodjunk. Ezt tudva vál­laltam el a főbizalmiságot, miután bizalmat kaptam. Habár a közösségi és egyé­ni érdekek nem mindig hoz­hatók közös nevezőre, lehe­tőségeink szerint, a jogos igé­nyek figyelembevétele mel­lett, igyekszünk őket kielégí­teni. A közösségi érdekről szólva fontos dolognak tartanám, a gyáregységi nagyberuházá­sok idején elmaradt szociá­lis létesítmény építésének folytatását, hiszen már le vannak rakva, alapjaik Dol­gozóinknak ez reális igénye, mivel a felvonulási épületben helyet kapott szociális léte­sítmény állaga igencsak le­romlott. Persze a régi üzemben vannak jogos igények, elvárá­­i sok. Itt elsősorban a fűtés­korszerűsítésre gondolok, a műhelyek fűtése nem meg­oldott igazán. Ugyancsak kri­tikán aluli a Beck-festősor helyzete. Gyáregységünk szocialista brigádjai, a versenymozgalom keretén belül elsősorban a tervteljesítés, az export­feladatok behajtását maradéktalan vég­tűzték ki célul maguk elé. A resszusi felszabadulási és kong­munkaversenybe 16 brigád kapcsolódott be, 228 fővel. Ezenkívül létrejött még három komplex brigád melyek operatív feladatok­ra alakultak. Egy a csőgyár­tással Rapistan kapcsolatosan, egy a görgőspálya-rend­­szer termelésfelfuttatására, és egy a Reck szerkezeti ele­mekkel kapcsolatosan. A brigádok tevékeny részt vállaltak a mozgalom­ban, nagy részük van a nye­­reségi mutatónk elérésében. Társadalmi munkaórából pél­dául, több mint 1400 órát teljesítettek brigádtagjaink. Részt vettek a kommunista­­ műszakokon, óvodák, fák, parkok szépítésében, isko­il­letve az előzőek patronálásá­­ban. A múlt évben először sikerült megvalósítani Kiste­­renyén a­­ munka- és művelő­dési hónapot, a Kohász Mű­velődési Központ értékelése szerint színvonalasan, ered­ményesen. Az 1986-os mozgalmi évre 15 brigádunk nevezett be, 238 fővel. Gazdasági célkitű­zéseink mellett kiemelt fel­adatnak tekintjük a minősé­gi munka javítását, valamint a munkafegyelem megszilár­dítását. Hegyi Mihály Fekete Sándor Fontos dolognak tartom, hogy a mindenkori zetés és a szocialista üzemre­brigád dók vezetői között jó munka­­kapcsolat alakuljon ki, munkaverseny szervezése so­­­rán magunk is erre törek­szünk.Úgy néz ki, hogy 1986- ban két brigádvezetői csere lesz. Lényeges szempont az is, illetve annak elérése, hogy valamennyi dolgozó brigád­a tag legyen, mert a brigádban gazdasági munkát, tanu­lást, és az emberi kapcsola­tokat egyaránt magas fokon lehet művelni. Sőt Négy nagyon fontos tényt­említettünk a legutóbbi brigádvezetői gyűlésen: a tervek határidőre történő tel­jesítését, a minőségi mun­kát, a takarékosságot, az újí­tói mozgalom kiszélesítését. Ezen szempontok­­ megvalósí­­tása a gazdasági munkában, igen nagyot lendíthet a gyáregységen. Ugyancsak hangsúlyoztuk a munkaidő hatékony­ kihasználását, az üzemek jobb jó szervezettségi fokát, a terme­lés folyamatos biztosításához. A képzési formákban szin­tén előre szeretnénk lépni. A vállalati irányvonalak adottak, mind a gazdaság, mind a kultúra területén. Igyekszünk ezeknek eleget tenni, hogy a vállalásainkban, munkánkban kellő visszhan­got kapjanak. ☆ 10 év telt el. Egy gyáregység 10 éve. Egyetlen termék­kel a Reckkel kezdtek, majd a területbővülést a termék­skála kiszélesítése követte. Többször is eleve veszteségesre tervezték be a gyáregységet, ugyanakkor a gyáregység veze­tése és dolgozói igyekeztek minél előbb számszakilag eredményessé válni. Törekvésüket siker koronázta, s amel­is lett, hogy a jövőben — mint az a fentiekből is kitűnt — a fejlesztésre elengedhetetlenül szükség lenne, a következő 10 évre a megszerzett sikerélmény mindenképpen fontos in­­dulótőkének bizonyulhat. Az üzem utolsó „pecsétjei” közé tartozik a gondos cso­magolás. A Rapistan-termék nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bá­tonyterenyei feldolgozó gyáregység az egész országban is­mertté vált.

Next