Tarjáni Acél, 1987 (37. évfolyam, 1-51. szám)

1987-03-27 / 13. szám

2 Bravó! A színházi készülődés min­dig izgalommal jár. Komoly­zenei hangverseny előtt nálam még egy kis félelem is társul hozzá. Ez utóbbit a még isme­retlen publikum okozza. Vajon, megint csak gyenge, fél házra telik 50 ezres városunk zene­kedvelőinek köréből! Néhány napja minden ked­vezőtlen előjel együtt volt egy újabb negatív nézőcsúcs be­állításához. A szombat esti — tv által is közvetített — kon­certet másnap a kora esti órákban Salgótarjánban meg­ismételni - ez aztán meredek dolog. (Az első igazán tava­szi napon mindenki igyekszik a szabadba kirándulni, vagy ker­tet rendezni; az esti órákban a szombati krimi folytatása a te­levízióban stb.) A József Attila Művelődési Központ előcsarnokában azon­ban kezdtem Az ismerős arcok megnyugodni­ között váro­sunk vezetői közül is felfedez­tem jó néhányat. Jóleső érzés volt látni, hogy az SKü dolgo­zói közül is sokan voltak kí­váncsiak erre az ismeretlen együttesre. A hangverseny kezdete előtt a zenekar­­ nálunk sajnos, szo­katlan — fegyelmezettsége je­lezte nem holmi vidéki útra” érkezett hozzánk a „hak­Szov­jetunió Állami Szimfonikus Ze­nekara. Az együttes már Wágner-nyitány alatt bemele­n­gedett. A komolyzenei sláger­nek számító Mendelssohn e­­moll hegedűversenyét Szabadi Vilmos közreműködésével oly nagyszerűen tolmácsolták, hogy a nézőteret csaknem teljesen megtöltő közönség is kezdett tűzbe jönni. A második félidő romanti­kus sorozatában a Csajkovszkij-, Szkrjabin- és Rimszkij-Kor­­szakov-művek hangzásvilága, mind jobban magával ragadta a hallgatóságot. A koncert hivatalos részének a végére aztán elszabadult a „mennyei pokol". Ráadást rá­adás követett. A népszerű mű­vek lelkes előadása tovább­emelte a nézőtér hangulatát. Bravó! — hangzott fel itt is, ott is. Valóban nagyszerű volt a zenekar, de a közönség is, mely fel tudott oldódni a kitű­nő muzsika hallatán. A „har­madik félidőben" Csajkovszkij, Mendelssohn, Brahms örök­zöld melódiáit hallottuk. Jurij Szimonov az est kivá­ló karmestere Berlioz Rákóczi­­indulójával vetett véget a szűn­ni nem akaró ünneplésnek. Mi­lyen szerencse, ha nem ez jut eszébe, talán még a hétfő reg­geli műszakkezdést is lekéstük volna. -sija- Gondolatok egy ünnepség kapcsán A KISZ zászlóbontása 30. év emlékezetes eseményein, évfordulójának ünnepségére s jókorákat nevettünk, örül­­j­öttünk össze. Alapítók, egy- tünk egy-egy mások számá­­kori aktivisták és mai KISZ- ra is emlékezetes epizódon, esek. Már a gyülekezés során, Vezérigazgatónk — megra­­— a távolabbi, egykori kol­­gadva és kihasználva az al­­légák, barátok üdvözlései, kaimat — pohárköszöntőjében kézfogásai, vállveregetései nem véletlenül kérte az jelezték — ez a mai nap né­­hányuk életében ismét szebbik, a sokat emlegetettek a közé fog tartozni. „öreg” KISZ-eseket, segítsék a mai fiatalokat hogy az új gondok, a mai problémák feloldásában, törekvéseik Papinitz Sanyi egyéni han- megértésében. Ez a mag még gy visszaemlékezése gyorsan ma is képes lehet arra, hogy elhitette velünk, hogy gyon közeli még ennek na­ együttesen előmozdítsa az if­­a­júsági mozgalmat, akcióké- harminc évnek az emléke, pesebbé tegye a fiatalokat. Szinte szemem előtt láttam Pb-titkárunk — a KISZ-bt­­magam is az acélöntödei sa­­zottság egykori titkárainak lakhegyet, a Czaglidarut és egyike — többek között fel­­az ott dolgozó, izzadó, poro- idézte egy már köztünk nem sohó, de a társadalmi mum- lévő örök ifjú KISZ-titkárunk kát mindig lelkesen végző — Demény Laci alakját. S fiatalokat, azaz magunkat, csak fokozódott a meghatott- Kiben így, kiben amúgy fel- ság, amikor Demény néni ne­­idéződött a közelmúlt, az is- hány keresetlen szóval em­­júság, fékezett e társadalmi rend-Az iizált” újjáalakított, „moder-­szerért élni, dolgozni, s halni KISZ-klubban tök­ kész fiára. Gizi néni meghí­­ben azt a sarkot, kályhát, vála igen jó célt szolgáló csé­széket keresték és fedezni, amelyik vélték fel­­egykoron lekedet volt. Többen arról regéltek, milyen kedves emléket ha­ nem igaz, hogy ennek a hi­­gyott, ahol az első szerelem cső KISZ-es kornak már szálai fűződtek, vagy éppen harminc éve. Még mások ép­­egy életre szóló barátság fej­­ben azt jegyezték meg — lődött ki. Kis csoportokba ve­­rőleg a „lányok”, hogy egyk­­­edve átfutottunk a harminc­­ünk másikunk megkopa­szodott, pocakosodott vagy, hogy megöregedett — ez­utóbbit inkább csak mások fülébe súgva. Jó néhányan igénybe vették közülünk táncparkettet is, míg a zöme a csak beszélgetett, borospo­harakba, bele-belekóstolgatva idézte a múltat. Mi tagadás egy kis időre mellőztük a ma gondjait, és örültünk az egykori sikereknek, hogy módunk volt erre annak az ifjúságunkat jelentősen befo­lyásoló időszakról beszélget­ni azokkal, akikkel együtt éltük át a KISZ hőskorát. Mai szóhasználattal élve mondhatnánk azt is, hogy nosztalgiáztunk egy kicsit. Hiszen egy kis időre vissza­tért a „hegyek-völgyek kö­zött zakatol a vonat” idő­szaka is. Köszönjük, hogy er­re az estre sor kerülhetett, hogy legszebb korunk felidé­­ződhetett. De a nosztalgiá­zásnál azért több volt ez a márciusi este, mert amikor a megemlékező ünnepség vé­gén a műsorközlő bejelen­tette, hogy végezetül hallgas­suk meg a DIVSZ-indulót — ez az „öreg” ifjúság spon­tán, de cselekvően vett részt annak előadásában. Minket egy kicsit azt hiszem maga a lemez zavart. Én ebben egy olyan szim­bólumot véltem felfedezni, ami ténylegesen jellemző volt ránk: aktívan részt venni mindenben és nem mástól, másoktól várni a tettet. De szimbólumot véltem felfedez­ni abban is, hogy amikor elkezdtünk énekelni a tény­legesen fiatalok is csatlakoz­tak hozzánk és énekelték ve­lünk együtt, hogy „.. .egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk”. Csak ők valahogy bátorta­lanabbul énekelték, mint­ha nem hinnék, nem érez­nék az induló soraiban azt, ami minket áthatott, ami a mi szívünket még ma is meg­dobogtatja. A hitet, a magabiztosságot kellene erősíteni fiataljaink­ban. S ebben valóban többet tehetnénk mi is. - jl - j l\j ■ í • ■Av-v ’’V‘,.. ... Egy filatelista csemege: a találkozó résztvevői megörökí­tették nevüket egy ünnepi postai kiadványon. Március 28: Horgász-környezetvédelmi nap 1985 elején a MOHOSZ zott a MOHOSZ felhívásához Elnöksége felhívással fordult és 1987. március 28-án meg­­a szövetség szerveihez és a hirdeti a környezetvédelmi horgásztársadalomhoz, hogy napot. Ér­tesítjük horgász­március utolsó szombatjára társainkat, hogy március 28- szervezzenek országos horgász- ám — szombaton - 8 óra 30 környezetvédelmi napot. perctől — 13 óráig környezet-Felhívjuk kulturált vízi és védelmi napot tartunk. Gyü­­vízparti környezetet szerető lekező a Horgásztanya előtt, és óvó horgásztársaink figyel- Munkafeladatok: az út, a mét, hogy az SKÜ-horgász- part, valamint a mólók kar­­egyesület vezetősége csatlako­­ban tartása. A közös reggeli­­_________________ hez szalonnát, kenyeret bizto­sítunk. Egyben felhívjuk sporttársak figyelmét, hogy a a befizetési határidő március 31. Vezetőség Bélyeggyűjtőink anyagai Kecskeméten A tavaszi fesztivál ’87 or­szágos programsorozatához ezúttal a bélyeggyűjtők is csatlakoztak. A VIII. országos motívumfilatéliai kiállítást Kecskeméten, az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központ­ban rendezték meg. Farkas József megyei nép­front titkár üdvözlő szavait követően Kocsis Tamás, a MABÉOSZ elnöke mondott megnyitó beszédet: „Biztos vagyok benne, hogy az itt lát­ható gyűjtemények sok gyö­nyörűséget, maradandó él­ményt nyújtanak minden lá­togatónak. Bízom abban is, hogy akik megtekintik kiállí­tásunkat, örömmel fedezik fel a bélyegek mögött az al­kotó gondolatot is. Ez lesz az igazi elismerés a szervezők, rendezők, a kiállítók számá­ra.” E zárószavak után sor a díjak kiosztására, került a gyűjtemények értékelésére. Az első díjat a nagy ara­nyozott ezüstérem rangjában dr. Jobb Sándor Anyaság című gyűjteményével érdemel­te ki, s e mellé megkapta dr. Romány Pál megyei első tit­kár különdíját is. A salgótarjániak — azaz a kohászok — közül Juhász Il­dikó A népiesség irodalma és a realizmus kialakulása című gyűjteménye ezüstérem-díja­zást és a Magyar Posta külön­­díját nyerte. Pádár András Hazai és külföldi népvisele­tek és Valer Nándor A ma­gyar irodalom című kiállítási anyaga egyaránt bronzérem rangú elismerésben részesült. A motívumkiállításon közel két és fél ezer albumlapon 32 gyűjtemény került bemutatás­ra: a magyar irodalom, a ze­­ne, a színház, a képzőművészet, a népművészet valamint az európai építészet, festészet, a filmművészet és az iparmű­vészet egy-egy területéről. A kiállítás jól reprezentálja, hogy a bélyeggyűjtés tudatos kulturális tevékenység, amely kiállítási anyag formájában képes egész világunk: az em­beriség ősi kultúrájától nap­jaink művészetéig elért ered­ményeit az apró színes, sok­szorosított művészi kisgrafi­­kákon bemutatni, — jl — TARJAT« ACÉC Március 29-án Nyári időszámítás A kikapós férjek jó lesz, hogyha egy órával lerövidí­tik március 29-i kimaradásu­kat, mivel vasárnap kezdődik az idén a nyári időszámítás. Az órák mutatóit ezen a na­pon két órakor kell előre iga­zítani három órára. A nyári időszámítás célja, hogy a nappali világosság jobb kihasználásával villamos energiát takarítson meg a gazdaság. A kikapós férjek szeptem­ber 27-én kapják vissza „el­vesztett” órájukat, ugyanis a nyári időszámítás akkor ér majd véget. 1987. március 27; 70 éve történt (2.) fiz Áprilisi tézisek útmutatása 1987-ben a hetven év előtti oroszországi forradal­­makra emlékezünk. 1917. a forradalmak éve volt. En­nek állítunk emléket a négy részből álló cikksorozattal. F­ebruár 28-án reggel megdőlt a sok évszázados cári uralom, aminek következtében sajátos, bonyolult, korszak következett Oroszországban, a kettős ha­talom időszaka. A cár lemondásával egyidejűleg, Lvov her­ceg vezetésével ideiglenes kormány alakult, amely alapvető­en a burzsoázia hatalmát jelentette. Az ideiglenes kormány mellett azonban létezett egy nem hivatalos munkáskor­mány, a szovjet, amely kifejezte a legszegényebb rétegek érdekeit, s amely szintén jelentős hatalommal rendelke­zett. Lenint a februári oroszországi polgári demokratikus for­radalom győzelmének híre Svájcban érte. Az események jelentős hatást gyakoroltak rá. Minden igyekezete arra irá­nyult ekkor, hogy még hazatérte előtt innen, Svájcból út­mutatásokat, segítséget adjon harcostársainak. Hazaküldött cikksorozatában, amely „Levelek a távolból” címet viseli, elemzi a februári forradalom győzelme után kialakult oroszországi helyzetet, s tanácsokat fogalmaz meg a továb­bi tennivalókra vonatkozóan. A bolsevik párt vezetője 1917 április első napjaiban tért haza. A forradalmi változás jelentőségét már a pályaudva­ron méltatta, s beszédében egyben vázolta az elkövetkezen­dő időszak főbb célkitűzéseit. Az Áprilisi téziseket április 4-én (17-én) Pétervárott, azon a gyűlésen hozta nyilvánosságra, amelyet a bolsevik párt központi bizottságának irodája hívott össze a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek országos tanácskozásán résztvevő küldöttek számára. Az Áprilisi tézisek sok vitát kiváltó, de azóta is időt­álló gondolatai a Svájcban írt cikkeknél is reálisabban mu­tatnak rá a kialakult helyzet lényeges vonásaira, az átme­netiségre. Hangsúlyozzák: az átmeneti állapot a jelen hely­zetben azt fejezi ki, hogy forradalmi átalakulás már túl­ment a hagyományos polgári demokratikus forradalom szintjén. A cárizmust megdöntötték, a burzsoázia hatalom­ra jutott, ami által reális közelségbe került a munkásosz­tály és parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának megvalósítása. Az ez irányban történő továbblépés lehető­ségei adottak voltak, a bolsevik párt és a tömegek ereje nőttön-nőtt. Lenin és a bolsevik vezetés többsége jól érzékelte 1917 áprilisában, hogy a kialakult ideiglenes helyzet, az átme­neti állapot sokáig nem tartható fenn. Céljuk az volt ek­kor, hogy a permanens forradalom lenini elméletét alkal­mazzák a sajátos helyzetben, s ez ekkor az átmenetiség megváltoztathatóságát, a szovjetek hatalmának kizárólagossá­gát, a bolsevik többség elérését foglalta magába. Ez a stratégia nem jelentett mást, mint a proletáriátus diktatúrájáért folyó folyamatos harcot, a forradalom szo­cialista szakaszába történő átmenetet, aminek elején a ket­tős hatalom, a végén pedig — a szovjetek hatalmának for­májában — a szocialista forradalom megvalósítása állt. Az erőviszonyokat, valamint a felfegyverzett néptömegek súlyát figyelembe véve az átmenet békés útja lehetségesnek látszott ekkor. Ezt a célkitűzést fejezte ki a „Minden ha­talmat a szovjeteknek!” jelszó is. Az események azonban rövid időn belül másként alakul­tak. A forradalom előrehaladását megállítani erők durva fellépése következtében, a kedvező szándékozó lehetőség elmúlt. 1917 nyarán a reakciós erők átmeneti felülkereke­­dése következtében taktikát kellett változtatni, s a bolsevi­koknak korábbinál súlyosabb helyzetben kellett feladatu­kat meghatározni. Mindezek ellenére az áprilisi tézisek jelentősége igen nagy, elméleti és gyakorlati tanulságai máig érvényesek. Megfogalmazásai az akkori valóságos osztályerőviszonyo­­kat fejezték ki, és az egyedüli valóban járható utat jelöl­ték meg. Lenin nagyfokú gyakorlati érzékről tett tanúbi­zonyságot, amit többek között bizonyít az is, hogy 1917 tavaszán, mivel az ideiglenes kormány hatalmának meg­döntése irreális célkitűzés lett volna, fokozatosan, több lé­pés megtételével akarta a szocialista forradalom győzelmét kivbmi. E­lmondható, hogy csakis ez, vagyis egy rugalmas stra­tégia és taktika, az Áprilisi tézisekben kielölt poli­tikai vonal fejezte ki ekkor a társadalom objektív fejlődésének szükségletét, s mutatta meg az adott történel­mi helyzetben egyedül a lehetséges forradalmi utat. Dr. Bozó Gyula tanácstagi beszámolók — kérdőjelekkel Őszintén gondokról, tennivalókról A közelmúltban, a népfront szervezésében tanácstagi be­számolókat tartottak. Ezúttal, a Kohász Művelődési Köz­pontban Fülöp Istvánná, Tóth Zoltán és Fájd Lászlóné ta­nácstag állt választói elé, hogy számot adjon az elmúlt esztendő munkájáról. A beszámolón több mint hatvanan voltak jelen, és ti­zenheten kértek szót. Első­ként a tanácstagok tájékozta­tót adtak a városi tanács te­vékenységéről, Salgótarján fejlesztéséről, az építkezések­ről, amelyek minden salgó­tarjáni polgárt érintenek és foglalkoztatnak, majd saját munkájukról szóltak. A beszámolót követően a hozzászólásokra került sor. Többen is felvetették, többek között Kovács József­né és Oszvald Gyula, hogy mire le­het számítani a Béke út, a közismertebb nevén Kisame­­rika régi, elavult házainak el­határozott szanálásában? Mi­­vel egyértelmű válaszokat ed­dig sem kaptak az ottlakók. Magyarán nem tudják a csa­ládok, hogy egyáltalán, érde­mes-e még költeni a lakások­ra, avagy nem. Felmerült az is, hogy az ottlakók többsége nem szeretne elkerülni a vá­ros más részeire. Ezért kér­ték, hogy ha itt a környéken megürül egy-egy lakás, az le­hetőleg jusson a kisamerikai­­aknak. Sajnos — ez régi gyakor­lat — a tanácsi kiküldöttek, nem lévén szakemberek, nem tudtak érdemleges választ adni erre a nagyon sokadat foglalkoztató felvetésre, így a kérdezők írásban kapnak majd választ harminc napon belül a tanácstól. Elhangzott az is, Czene Gyula iskolaigazgató felveté­sében, hogy ez a három ta­nácstagi körzet „külterület­nek” számít, ezért joggal ve­tődhet fel, meddig város a város? .. . Ugyanis jóformán semmi fejlesztést nem kapott ez a rész az elmúlt néhány évben. Gondot jelent a Fe­­renc-telepen, hogy a mun­kásszállító autóbuszok buszban felgyülemlett szeme­n­tet itt ürítik ki, gyakran kell utánuk takarítani. Kisvády Tibor azt vetette fel, hogy a Salgó-kapuval szembeni élel­miszerbolt ellátása nem meg­felelő. Sok az idős ember, akiknek nem mindegy, főleg télen hidegben, hogy hely­ben meg tudják-e vásárolni a szükséges élelmiszert, vagy a távolabbi ABC-be kell men­niük Jogos a kérdés: nem lehetne segíteni a bolt ellá­tásán? A Művész-telepen lakók nevében Takács László kifo­gásolta, hogy a buszok igen gyorsan mennek, nincs zeb­ra, nem biztonságos a közle­kedés. Visszatérve a pen­élők gondaira, Ferenc­ tele­­elhang­zott, hogy az Izsó Miklós úton van egy nagyfeszültségű osz­lop, amely szemmel látható­an süllyed, és nincs körülke­rítve. Félő, hogy a süllyedés még tovább tart, azt kérik a családok, hogy illetékes szak­emberek vizsgálják meg az oszlop állapotát. A telepen az ottlakók nem tudják a szennyvizet hova vezetni. Felmerült már régebben, hogy a városi tanács kötelezni akarja a családokat, hogy az udvarokban derítőt építse­nek. Már most sok udvarban van kút, félő, hogy a szenny­víz megfertőzné a kutakat. Mindenképpen szeretnének megnyugtató megoldást talál­ni. Az egyik választópolgár el­mondotta, hogy a 9-es számú orvosi körzetben az orvosi el­látást helyettesítéssel oldják meg, sokat kell várakozni, a hetesek nem tudják mikor menjenek, előfordul, nem is kerül rájuk sor, hogy azt kérik, hogy ezen változtassanak. Végül mielőbb pedig az egész Salgó úton megol­datlan a csapadékvíz­ elveze­tése. Jogos a kérdés, törté­nik-e valami ezen a téren? A választópolgárok várják a tanács írásbeli válaszát, de méginkább a hathatós intéz­kedéseket. .. _

Next