Tarjáni Acél, 1987 (37. évfolyam, 1-51. szám)
1987-03-27 / 13. szám
2 Bravó! A színházi készülődés mindig izgalommal jár. Komolyzenei hangverseny előtt nálam még egy kis félelem is társul hozzá. Ez utóbbit a még ismeretlen publikum okozza. Vajon, megint csak gyenge, fél házra telik 50 ezres városunk zenekedvelőinek köréből! Néhány napja minden kedvezőtlen előjel együtt volt egy újabb negatív nézőcsúcs beállításához. A szombat esti — tv által is közvetített — koncertet másnap a kora esti órákban Salgótarjánban megismételni - ez aztán meredek dolog. (Az első igazán tavaszi napon mindenki igyekszik a szabadba kirándulni, vagy kertet rendezni; az esti órákban a szombati krimi folytatása a televízióban stb.) A József Attila Művelődési Központ előcsarnokában azonban kezdtem Az ismerős arcok megnyugodni között városunk vezetői közül is felfedeztem jó néhányat. Jóleső érzés volt látni, hogy az SKü dolgozói közül is sokan voltak kíváncsiak erre az ismeretlen együttesre. A hangverseny kezdete előtt a zenekar nálunk sajnos, szokatlan — fegyelmezettsége jelezte nem holmi vidéki útra” érkezett hozzánk a „hakSzovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara. Az együttes már Wágner-nyitány alatt bemelengedett. A komolyzenei slágernek számító Mendelssohn emoll hegedűversenyét Szabadi Vilmos közreműködésével oly nagyszerűen tolmácsolták, hogy a nézőteret csaknem teljesen megtöltő közönség is kezdett tűzbe jönni. A második félidő romantikus sorozatában a Csajkovszkij-, Szkrjabin- és Rimszkij-Korszakov-művek hangzásvilága, mind jobban magával ragadta a hallgatóságot. A koncert hivatalos részének a végére aztán elszabadult a „mennyei pokol". Ráadást ráadás követett. A népszerű művek lelkes előadása továbbemelte a nézőtér hangulatát. Bravó! — hangzott fel itt is, ott is. Valóban nagyszerű volt a zenekar, de a közönség is, mely fel tudott oldódni a kitűnő muzsika hallatán. A „harmadik félidőben" Csajkovszkij, Mendelssohn, Brahms örökzöld melódiáit hallottuk. Jurij Szimonov az est kiváló karmestere Berlioz Rákócziindulójával vetett véget a szűnni nem akaró ünneplésnek. Milyen szerencse, ha nem ez jut eszébe, talán még a hétfő reggeli műszakkezdést is lekéstük volna. -sija- Gondolatok egy ünnepség kapcsán A KISZ zászlóbontása 30. év emlékezetes eseményein, évfordulójának ünnepségére s jókorákat nevettünk, örüljöttünk össze. Alapítók, egy- tünk egy-egy mások számákori aktivisták és mai KISZ- ra is emlékezetes epizódon, esek. Már a gyülekezés során, Vezérigazgatónk — megra— a távolabbi, egykori kolgadva és kihasználva az allégák, barátok üdvözlései, kaimat — pohárköszöntőjében kézfogásai, vállveregetései nem véletlenül kérte az jelezték — ez a mai nap néhányuk életében ismét szebbik, a sokat emlegetettek a közé fog tartozni. „öreg” KISZ-eseket, segítsék a mai fiatalokat hogy az új gondok, a mai problémák feloldásában, törekvéseik Papinitz Sanyi egyéni han- megértésében. Ez a mag még gy visszaemlékezése gyorsan ma is képes lehet arra, hogy elhitette velünk, hogy gyon közeli még ennek na együttesen előmozdítsa az ifajúsági mozgalmat, akcióké- harminc évnek az emléke, pesebbé tegye a fiatalokat. Szinte szemem előtt láttam Pb-titkárunk — a KISZ-btmagam is az acélöntödei sazottság egykori titkárainak lakhegyet, a Czaglidarut és egyike — többek között felaz ott dolgozó, izzadó, poro- idézte egy már köztünk nem sohó, de a társadalmi mum- lévő örök ifjú KISZ-titkárunk kát mindig lelkesen végző — Demény Laci alakját. S fiatalokat, azaz magunkat, csak fokozódott a meghatott- Kiben így, kiben amúgy fel- ság, amikor Demény néni neidéződött a közelmúlt, az is- hány keresetlen szóval emjúság, fékezett e társadalmi rend-Az iizált” újjáalakított, „moder-szerért élni, dolgozni, s halni KISZ-klubban tök kész fiára. Gizi néni meghíben azt a sarkot, kályhát, vála igen jó célt szolgáló csészéket keresték és fedezni, amelyik vélték felegykoron lekedet volt. Többen arról regéltek, milyen kedves emléket ha nem igaz, hogy ennek a higyott, ahol az első szerelem cső KISZ-es kornak már szálai fűződtek, vagy éppen harminc éve. Még mások épegy életre szóló barátság fejben azt jegyezték meg — lődött ki. Kis csoportokba verőleg a „lányok”, hogy egykedve átfutottunk a harmincünk másikunk megkopaszodott, pocakosodott vagy, hogy megöregedett — ezutóbbit inkább csak mások fülébe súgva. Jó néhányan igénybe vették közülünk táncparkettet is, míg a zöme a csak beszélgetett, borospoharakba, bele-belekóstolgatva idézte a múltat. Mi tagadás egy kis időre mellőztük a ma gondjait, és örültünk az egykori sikereknek, hogy módunk volt erre annak az ifjúságunkat jelentősen befolyásoló időszakról beszélgetni azokkal, akikkel együtt éltük át a KISZ hőskorát. Mai szóhasználattal élve mondhatnánk azt is, hogy nosztalgiáztunk egy kicsit. Hiszen egy kis időre visszatért a „hegyek-völgyek között zakatol a vonat” időszaka is. Köszönjük, hogy erre az estre sor kerülhetett, hogy legszebb korunk felidéződhetett. De a nosztalgiázásnál azért több volt ez a márciusi este, mert amikor a megemlékező ünnepség végén a műsorközlő bejelentette, hogy végezetül hallgassuk meg a DIVSZ-indulót — ez az „öreg” ifjúság spontán, de cselekvően vett részt annak előadásában. Minket egy kicsit azt hiszem maga a lemez zavart. Én ebben egy olyan szimbólumot véltem felfedezni, ami ténylegesen jellemző volt ránk: aktívan részt venni mindenben és nem mástól, másoktól várni a tettet. De szimbólumot véltem felfedezni abban is, hogy amikor elkezdtünk énekelni a ténylegesen fiatalok is csatlakoztak hozzánk és énekelték velünk együtt, hogy „.. .egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk”. Csak ők valahogy bátortalanabbul énekelték, mintha nem hinnék, nem éreznék az induló soraiban azt, ami minket áthatott, ami a mi szívünket még ma is megdobogtatja. A hitet, a magabiztosságot kellene erősíteni fiataljainkban. S ebben valóban többet tehetnénk mi is. - jl - j l\j ■ í • ■Av-v ’’V‘,.. ... Egy filatelista csemege: a találkozó résztvevői megörökítették nevüket egy ünnepi postai kiadványon. Március 28: Horgász-környezetvédelmi nap 1985 elején a MOHOSZ zott a MOHOSZ felhívásához Elnöksége felhívással fordult és 1987. március 28-án mega szövetség szerveihez és a hirdeti a környezetvédelmi horgásztársadalomhoz, hogy napot. Értesítjük horgászmárcius utolsó szombatjára társainkat, hogy március 28- szervezzenek országos horgász- ám — szombaton - 8 óra 30 környezetvédelmi napot. perctől — 13 óráig környezet-Felhívjuk kulturált vízi és védelmi napot tartunk. Gyüvízparti környezetet szerető lekező a Horgásztanya előtt, és óvó horgásztársaink figyel- Munkafeladatok: az út, a mét, hogy az SKÜ-horgász- part, valamint a mólók karegyesület vezetősége csatlakoban tartása. A közös reggeli_________________ hez szalonnát, kenyeret biztosítunk. Egyben felhívjuk sporttársak figyelmét, hogy a a befizetési határidő március 31. Vezetőség Bélyeggyűjtőink anyagai Kecskeméten A tavaszi fesztivál ’87 országos programsorozatához ezúttal a bélyeggyűjtők is csatlakoztak. A VIII. országos motívumfilatéliai kiállítást Kecskeméten, az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központban rendezték meg. Farkas József megyei népfront titkár üdvözlő szavait követően Kocsis Tamás, a MABÉOSZ elnöke mondott megnyitó beszédet: „Biztos vagyok benne, hogy az itt látható gyűjtemények sok gyönyörűséget, maradandó élményt nyújtanak minden látogatónak. Bízom abban is, hogy akik megtekintik kiállításunkat, örömmel fedezik fel a bélyegek mögött az alkotó gondolatot is. Ez lesz az igazi elismerés a szervezők, rendezők, a kiállítók számára.” E zárószavak után sor a díjak kiosztására, került a gyűjtemények értékelésére. Az első díjat a nagy aranyozott ezüstérem rangjában dr. Jobb Sándor Anyaság című gyűjteményével érdemelte ki, s e mellé megkapta dr. Romány Pál megyei első titkár különdíját is. A salgótarjániak — azaz a kohászok — közül Juhász Ildikó A népiesség irodalma és a realizmus kialakulása című gyűjteménye ezüstérem-díjazást és a Magyar Posta különdíját nyerte. Pádár András Hazai és külföldi népviseletek és Valer Nándor A magyar irodalom című kiállítási anyaga egyaránt bronzérem rangú elismerésben részesült. A motívumkiállításon közel két és fél ezer albumlapon 32 gyűjtemény került bemutatásra: a magyar irodalom, a zene, a színház, a képzőművészet, a népművészet valamint az európai építészet, festészet, a filmművészet és az iparművészet egy-egy területéről. A kiállítás jól reprezentálja, hogy a bélyeggyűjtés tudatos kulturális tevékenység, amely kiállítási anyag formájában képes egész világunk: az emberiség ősi kultúrájától napjaink művészetéig elért eredményeit az apró színes, sokszorosított művészi kisgrafikákon bemutatni, — jl — TARJAT« ACÉC Március 29-án Nyári időszámítás A kikapós férjek jó lesz, hogyha egy órával lerövidítik március 29-i kimaradásukat, mivel vasárnap kezdődik az idén a nyári időszámítás. Az órák mutatóit ezen a napon két órakor kell előre igazítani három órára. A nyári időszámítás célja, hogy a nappali világosság jobb kihasználásával villamos energiát takarítson meg a gazdaság. A kikapós férjek szeptember 27-én kapják vissza „elvesztett” órájukat, ugyanis a nyári időszámítás akkor ér majd véget. 1987. március 27; 70 éve történt (2.) fiz Áprilisi tézisek útmutatása 1987-ben a hetven év előtti oroszországi forradalmakra emlékezünk. 1917. a forradalmak éve volt. Ennek állítunk emléket a négy részből álló cikksorozattal. Február 28-án reggel megdőlt a sok évszázados cári uralom, aminek következtében sajátos, bonyolult, korszak következett Oroszországban, a kettős hatalom időszaka. A cár lemondásával egyidejűleg, Lvov herceg vezetésével ideiglenes kormány alakult, amely alapvetően a burzsoázia hatalmát jelentette. Az ideiglenes kormány mellett azonban létezett egy nem hivatalos munkáskormány, a szovjet, amely kifejezte a legszegényebb rétegek érdekeit, s amely szintén jelentős hatalommal rendelkezett. Lenint a februári oroszországi polgári demokratikus forradalom győzelmének híre Svájcban érte. Az események jelentős hatást gyakoroltak rá. Minden igyekezete arra irányult ekkor, hogy még hazatérte előtt innen, Svájcból útmutatásokat, segítséget adjon harcostársainak. Hazaküldött cikksorozatában, amely „Levelek a távolból” címet viseli, elemzi a februári forradalom győzelme után kialakult oroszországi helyzetet, s tanácsokat fogalmaz meg a további tennivalókra vonatkozóan. A bolsevik párt vezetője 1917 április első napjaiban tért haza. A forradalmi változás jelentőségét már a pályaudvaron méltatta, s beszédében egyben vázolta az elkövetkezendő időszak főbb célkitűzéseit. Az Áprilisi téziseket április 4-én (17-én) Pétervárott, azon a gyűlésen hozta nyilvánosságra, amelyet a bolsevik párt központi bizottságának irodája hívott össze a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek országos tanácskozásán résztvevő küldöttek számára. Az Áprilisi tézisek sok vitát kiváltó, de azóta is időtálló gondolatai a Svájcban írt cikkeknél is reálisabban mutatnak rá a kialakult helyzet lényeges vonásaira, az átmenetiségre. Hangsúlyozzák: az átmeneti állapot a jelen helyzetben azt fejezi ki, hogy forradalmi átalakulás már túlment a hagyományos polgári demokratikus forradalom szintjén. A cárizmust megdöntötték, a burzsoázia hatalomra jutott, ami által reális közelségbe került a munkásosztály és parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának megvalósítása. Az ez irányban történő továbblépés lehetőségei adottak voltak, a bolsevik párt és a tömegek ereje nőttön-nőtt. Lenin és a bolsevik vezetés többsége jól érzékelte 1917 áprilisában, hogy a kialakult ideiglenes helyzet, az átmeneti állapot sokáig nem tartható fenn. Céljuk az volt ekkor, hogy a permanens forradalom lenini elméletét alkalmazzák a sajátos helyzetben, s ez ekkor az átmenetiség megváltoztathatóságát, a szovjetek hatalmának kizárólagosságát, a bolsevik többség elérését foglalta magába. Ez a stratégia nem jelentett mást, mint a proletáriátus diktatúrájáért folyó folyamatos harcot, a forradalom szocialista szakaszába történő átmenetet, aminek elején a kettős hatalom, a végén pedig — a szovjetek hatalmának formájában — a szocialista forradalom megvalósítása állt. Az erőviszonyokat, valamint a felfegyverzett néptömegek súlyát figyelembe véve az átmenet békés útja lehetségesnek látszott ekkor. Ezt a célkitűzést fejezte ki a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó is. Az események azonban rövid időn belül másként alakultak. A forradalom előrehaladását megállítani erők durva fellépése következtében, a kedvező szándékozó lehetőség elmúlt. 1917 nyarán a reakciós erők átmeneti felülkerekedése következtében taktikát kellett változtatni, s a bolsevikoknak korábbinál súlyosabb helyzetben kellett feladatukat meghatározni. Mindezek ellenére az áprilisi tézisek jelentősége igen nagy, elméleti és gyakorlati tanulságai máig érvényesek. Megfogalmazásai az akkori valóságos osztályerőviszonyokat fejezték ki, és az egyedüli valóban járható utat jelölték meg. Lenin nagyfokú gyakorlati érzékről tett tanúbizonyságot, amit többek között bizonyít az is, hogy 1917 tavaszán, mivel az ideiglenes kormány hatalmának megdöntése irreális célkitűzés lett volna, fokozatosan, több lépés megtételével akarta a szocialista forradalom győzelmét kivbmi. Elmondható, hogy csakis ez, vagyis egy rugalmas stratégia és taktika, az Áprilisi tézisekben kielölt politikai vonal fejezte ki ekkor a társadalom objektív fejlődésének szükségletét, s mutatta meg az adott történelmi helyzetben egyedül a lehetséges forradalmi utat. Dr. Bozó Gyula tanácstagi beszámolók — kérdőjelekkel Őszintén gondokról, tennivalókról A közelmúltban, a népfront szervezésében tanácstagi beszámolókat tartottak. Ezúttal, a Kohász Művelődési Központban Fülöp Istvánná, Tóth Zoltán és Fájd Lászlóné tanácstag állt választói elé, hogy számot adjon az elmúlt esztendő munkájáról. A beszámolón több mint hatvanan voltak jelen, és tizenheten kértek szót. Elsőként a tanácstagok tájékoztatót adtak a városi tanács tevékenységéről, Salgótarján fejlesztéséről, az építkezésekről, amelyek minden salgótarjáni polgárt érintenek és foglalkoztatnak, majd saját munkájukról szóltak. A beszámolót követően a hozzászólásokra került sor. Többen is felvetették, többek között Kovács Józsefné és Oszvald Gyula, hogy mire lehet számítani a Béke út, a közismertebb nevén Kisamerika régi, elavult házainak elhatározott szanálásában? Mivel egyértelmű válaszokat eddig sem kaptak az ottlakók. Magyarán nem tudják a családok, hogy egyáltalán, érdemes-e még költeni a lakásokra, avagy nem. Felmerült az is, hogy az ottlakók többsége nem szeretne elkerülni a város más részeire. Ezért kérték, hogy ha itt a környéken megürül egy-egy lakás, az lehetőleg jusson a kisamerikaiaknak. Sajnos — ez régi gyakorlat — a tanácsi kiküldöttek, nem lévén szakemberek, nem tudtak érdemleges választ adni erre a nagyon sokadat foglalkoztató felvetésre, így a kérdezők írásban kapnak majd választ harminc napon belül a tanácstól. Elhangzott az is, Czene Gyula iskolaigazgató felvetésében, hogy ez a három tanácstagi körzet „külterületnek” számít, ezért joggal vetődhet fel, meddig város a város? .. . Ugyanis jóformán semmi fejlesztést nem kapott ez a rész az elmúlt néhány évben. Gondot jelent a Ferenc-telepen, hogy a munkásszállító autóbuszok buszban felgyülemlett szementet itt ürítik ki, gyakran kell utánuk takarítani. Kisvády Tibor azt vetette fel, hogy a Salgó-kapuval szembeni élelmiszerbolt ellátása nem megfelelő. Sok az idős ember, akiknek nem mindegy, főleg télen hidegben, hogy helyben meg tudják-e vásárolni a szükséges élelmiszert, vagy a távolabbi ABC-be kell menniük Jogos a kérdés: nem lehetne segíteni a bolt ellátásán? A Művész-telepen lakók nevében Takács László kifogásolta, hogy a buszok igen gyorsan mennek, nincs zebra, nem biztonságos a közlekedés. Visszatérve a penélők gondaira, Ferenc teleelhangzott, hogy az Izsó Miklós úton van egy nagyfeszültségű oszlop, amely szemmel láthatóan süllyed, és nincs körülkerítve. Félő, hogy a süllyedés még tovább tart, azt kérik a családok, hogy illetékes szakemberek vizsgálják meg az oszlop állapotát. A telepen az ottlakók nem tudják a szennyvizet hova vezetni. Felmerült már régebben, hogy a városi tanács kötelezni akarja a családokat, hogy az udvarokban derítőt építsenek. Már most sok udvarban van kút, félő, hogy a szennyvíz megfertőzné a kutakat. Mindenképpen szeretnének megnyugtató megoldást találni. Az egyik választópolgár elmondotta, hogy a 9-es számú orvosi körzetben az orvosi ellátást helyettesítéssel oldják meg, sokat kell várakozni, a hetesek nem tudják mikor menjenek, előfordul, nem is kerül rájuk sor, hogy azt kérik, hogy ezen változtassanak. Végül mielőbb pedig az egész Salgó úton megoldatlan a csapadékvíz elvezetése. Jogos a kérdés, történik-e valami ezen a téren? A választópolgárok várják a tanács írásbeli válaszát, de méginkább a hathatós intézkedéseket. .. _