Tarjáni Acél, 1988 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1988-01-08 / 1. szám
7 KI(SZ) ’88-ESA BELEPSZ» —a reményből faragják eredményt — Nem akarunk nagy csinnadrattát művelni — hallottam az egyik KISZ-vezetőtől tavaly márciusában, nem sokkal a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója előtt. — Nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy a KISZ dicsfényben akar tündökölni — folytatta, amikor az előkészületekről kérdeztem. Nos, a csinnadrattának fokozatai is lehetnek, mert nem azt művelni szándékozása ellenére még egy „házi” videokamera is , szemmel kísérte” az ünnepség pillanatait. Rögtön hozzáteszem, hogy szerintem nem az a KISZ-vezető szervezte ezt így, akivel beszéltem. Mellesleg: miért ne lehetne egy 30 éves születésnapot vizuálisan is megörökíteni az utódok számára ?... Az utódok számára — írtam ezz előző mondatban, s ezzel rá is pattantam „vesszőparipám” hátára, aminek korábbi heves „fújtatásai” hozzászólásokra ösztönöztek néhány régebbi KISZ-tagot. Mert hát az utódok, az utódlás kérdésében — bármi is legyen színtér — mindig heves viták a bontakoztak ki. „Túlkoros” KISZ-tagok (a KISZ KB-nak az ideális KISZ-es korhatár közzététele után ilyen is léteik. ..) próbáltak arról meggyőzni, hogy igenis, órájukég mindig szükség van. Feleslegesen... Mármint az érvelésük volt felesleges, mert az ellen én sem kardoskodtam soha, hogy ne legyenek idősebb, tapasztaltabb KISZ- esek a szervezetben. Csakhogy azt őnekik is sértődés nélkül kell tudomásul venni: órájuk már nem lehet alapozni az ifjúsági szervezetet, a közprogramokat, őnekik elsősorban már a tapasztalatok hasznosításában van a szerepük. Szakmai és mozgalmi ismereteik révén ezt megtehetik mind a munkahelyükön, mind a pártalapszervezetekben, de természetesen a KISZ is ide sorolható. Az elmúlt évben a legkülönbözőbb akciók, mint például a Jövőnk a tét ellenére nem sikerült az elvárásoknak megfelelően fejlődnie az ifjúsági szervezetnek. Még mindig várat magára a „vérfrissítés”, a fiatal „donorok” vénája — úgy tűnik — egyelőre kitapinth a tatlen a KESZ-vezetők számára. Legyünk azért tárgyilagosak: a „KISZ-szel nyugvó, KISZ-szel kelő” igazán lelkiismeretes ifjúsági vezetők sem képesek egyelőre közelebb férkőzni azokhoz a bizonyos vénákhoz. Egyre anyagiasabb szemléletűvé váló hétköznapjainkban a mozgalmi munkában való részvétel hovatovább véráldozatnak tűnik. Hiszen kell az energia máshová, oda ahová a nyolcórai munka után, vagy a hétvégeken szólítja a szükség az életszínvonalat tartani akaró többségnek szükség az embereket. Hadd ne soroljam ezeket. .. — Márpedig nincs szükségünk alvadt vérre — mondja a szelektálást, a minőségi munkát még nem felejtő „KISZ-szel nyugvó, KISZ-szel kelő” ifjúsági vezető. S mondta valaki már vagy öt éve is egy KISZ-taggyűlésen: — inkább kevesen legyünk, de azok ne csak KISZ-tagságikönyv-tulajdonosok legyenek. Nem új keletű tehát a probléma, öt, tíz, de talán „KISZ-félúton”, 15 éve is elhangzottak már reményt vesztett dünnyögések a taggyűléseken. Vagyis: ugyanígy, szakaszokban tekintve a múltat, egyik szakaszban sem sikerült tényekben és tettekben, a realitásokat nem nélkülöző programokat készíteni. Fentebb már leírtam, hogy legyünk tárgyilagosak, s az azt követő kettősponthoz tulajdonképpen az a megállapítás is hozzáérthető, hogy közelmúltunk különböző szakaszaiban társadalmi-gazdasági alakulatunk más pontjain híja volt a jövőbe látó csodais gömbnek. De talán ne is emlegessük a csodagömböt, mivel az már — 1987-ben különös hangsúllyal — kiderült, hogy csodákra várni, csodákban bízni dőreség, idő- és pénzpocsékolás. Az előzőekből következik, hogy egy újságcikktől sem lehet csodákat várni („habár némelyik lavinát is indít”), mégsem tartom szükségtelennek felhívni az illetékesek figyelmét arra az ősi igazságra, ami talán még egy ősközösségi-összközösségi tűznél kelt szárnyra, s táboremigyen szól: egységben az erő. Ha másra nem is — mivel tettem kitérőket az írásban — de témánkra igazán lehetne alkalmazni. A megértést még jobban elősegíti, hogy helyi példáról lesz szó. Az SKÜ KISZ-bizottsága az elmúlt öt évben négy, a nagyüzemi pártbizottság szintén négy vezetőt, KISZ-titkárt, illetve párttitkárt számlált. Azért nem írtam, hogy számlálhatott, mert esetleg cinikusnak hatna. Ha csak matematikailag szemléljük a felvetést, akkor is szemet szúr. Dehát (és legyünk őszinték) a sűrű vezetőváltásoknak visszhangja is volt ám a dolgozók körében. Tapasztalataim rint a suttogások akkor szeritkulnak, amikor az illető vezető legalább már egy évet eltöltött, illetve betöltött pozíciójában. Ám az évek és a vezetők váltják egymást, s ha a suttogás egyre gyakoribb, akkor zaj lesz belőle. Márpedig ez nem használ senkinek. Sem az egyénnek, sem egy vállalatnak, sem az országnak. Ilyeténformán, minden további felesleges boncolgatás helyett, a helyi KISZ-bizottságtól is csak akkor lehet majd az elvárások teljesítését számon kérni, ha a mi „tábortüzünknél” is egységben lesz az erő. Tény, az önállóság „társadalmasításával” a KISZ-nek is el-el kell engedni a kezét, de mint ahogy mást, szükség esetén fel is kell karolni. 1987 novemberével az egykor huzamosabb ideig a KISZ- bizottság titkári tisztjét betöltő (a vezetésével számos sikert ért el a KISZ-bizottság) Lakatos József lett az SKÜ pártbizottságának titkára. Tavaly márciusban a KISZ-es oldal-összeállításban azt írtam címként a róla szóló sorok fölé: „Józsi, Józsi hol vagy?... ” — bevallom nem minden él nélkül... Nos, hát itt van, újra itt van. Remélhetőleg nem négy évig, s remélhetőleg szerencsésen fogja majd az itt is, ott is szerzett tapasztalatait ötvözni a KISZ érdekében (is). Mert mindannyian, a KISZ is, beléptünk az 1988-as esztendőbe, amikor a reményekből erényt kell faragni — nem pedig feladni. .. B M. Évértékelő, évbúcsúztató szb-ütés Még tavalyi dátummal keltezi a krónika a legutóbbi, kibővített szb-ülést. A Kohász Művelődési Központban találkoztak 1987. december 29-én, a vállalat szakszervezeti aktivistái, továbbá dr. Szabó István SKÜ-vezérigazgató és Kadlót Sándor, az SZMT szervezője. Merlák Ervin vszb-tiktára éves áttekintésében olyan lényegi elemek kaptak helyet, mint az szb kapcsolata a vállalat más társadalmi és gazdasági szerveivel, a gazdasági munka hatékonysága, ennek megelevenítése az eredményekben, s nem utolsósorban a szakszervezeti tisztségviselők munkájának értékelé 1988. mindannyiunkkal szemben szigorúbb elvárásokat támaszt — mondta Merlák Ervin, s ez a gondolat kifejezésre jutott dr. Szabó István hozzászólásában is, aki nem titkolta, hogy a várható nehézségeket fokozzák a még nem tisztázott feltételrendszerek, egyéb bizonytalanságok A vezérigazgató pozitívan értékelte az SKÜ, s ezzel együtt a dolgozói kollektíva 1987-es gazdasági tevékenységét. Mint említette: a várható bérszínvonalat jócskán meghaladó árszínvonal-emelkedés új helyzetet teremt, ami nem kis feladatot ró majd a vállalatvezetésre. Ebben az új helyzetben a progresszív többség javára kell értelmes kompromisszumot alkalmazni, vagyis a már eddig is sokat emlegetett, s óhajtott anyagi nyereségdifferenciálást szükséges széleskörűen alkalmazni. Kadlót Sándor — a vállalat elmúlt évi gazdasági mutatóinak a felelevenítésén túl — hangsúlyozta, hogy ebben az évben minden bizonnyal bonyolultabbá válik a tervezőmunka, ami nagy körültekintést igényel a vezetőktől, beosztottaktól egyaránt. A kibővített szb-ülés utolsó részében rövid, megható ünnepségre került sor. A szakszervezeti bizottságon évtizedek óta belső munkatársként dolgozó Galicza Jánosnét búcsúztatták, aki vonult nyugdíjba az év végén , ám a szakszervezeti munkától továbbra sem szakad el. T TKRTXm ACpfi 1988. janruár K A Kohász Művelődési Központ felelős szerepe A kultúra legyen tömegcikk Gyakran mondogatjuk, hogy áruvá vált a kultúra, méghozzá kemény pénzt igénylő áruvá. A kultúra „eladói” azzal érvelnek, hogy megfelelő anyagi háttér, támogatás nélkül rákényszerülnek, hogy az őáltaluk — vagy a közvetített — előadottakért többet kérjenek. — Nem akarunk mi megtollasodni — mondják —, viszont egy történelmi témájú színdarabot nem adhatnak elő farmernadrágban, vagy garbóban a művészek. Vagy: tájékoztatást, s általában a kultúra terjesztését, azt sokoldalú tevékenységet, amit a még a szuperintelligensek sem képesek maradéktalanul tárolni, ugyanúgy csak egyre nagyobb anyagi áldozatok árán kaphatjuk meg, mint annyi mást. Abban a kérdésben tehát már nyugvópontra jutottunk, hogy „ez van, ezt kell szeretni”. A nagy általánossághoz csak részletekben hasonlítható a Kohász Művelődési Központ helyzete, ők nem is diktálnak, viszont életüket ugyanúgy meghatározzák az anyagi természetű ügyek. Ebben az évben, amikor, ahol csak tudnak, faragnak a kiadásokból, igyekeznek minél többet megtakarítani (nem is mindig a maguk javára), különösen hangsúlyosan vetődik fel: mire lesz képes, egyáltalán képes lesz-e újítani, vagy csak éppen a színvonalat tartani egy művelődési központ? A „kicsiket” még jobban húzza a megszorítások nehézségi ereje, mert nekik az eddigi kevesebből kell még kevesebbel beérni. Ugyanakkor a színvonalat, annak megtartását elvárják tőlük is. A „kicsik” mezőnyébe KMK nagy tettekkel, sorolható zajos tapasztalatokkal évszábüszkélkedhet. A gazdasági fékek irányukba talán nem is érvényesülnek olyan nagy mértékben, mint az ifjontinak nevezhető, pár évtizedes múlttal rendelkező művelődési központok, művelődési házak, s egyéb klubok esetében. Ez részben a tekintélynek, a hagyománytiszteletnek szól, s forintban elevenedik meg, másrészt viszont a KMK „termelőerejének”, a kultúra közvetítése iránti fogékonyságának köszönhető, amit ebben az esetben is megtartóképességnek nevezünk. ■ Azért nem annyira rózsás természetesen a kép, hogy azt egy szépen kivitelezett, hosszú mondatfüzérrel kielégítően jellemezni tudnánk. A KMK igazgatónőjével folytatott tavaly őszi beszélgetésünkkor felszínre is kerültek azok a gondok, problémák, melyek ellen a kultúra harcosainak hadba kell indulniuk. Mik is ezek? Sorrendet nehéz felállítani, ezért a továbbiakban leírt tételek egymásutánisága ne engedtessen erre következtetni. A művészeti csoportok munkáját az utánpótlás hiánya, illetve kevés volta legalább úgy hátráltatja, mint a szűkösebbé váló anyagi helyzet. A KMK kultúrmunkásain népművelőin, áll szinte egyedülállóig, hogy milyen csatornákon tudnak amatőrművész-utánpótlást préselni a kottaállványok elé, a balett-terembe, a színpadi deszkákra. Kapcsolatot tartanak több középiskolával is, bázis tehát mutatkozik, a jövő fontos feladata, hogy maradjék meg... A KMK házon belül már elkezdte azt a folyamatot, amit a gazdaságban decentralizálás néven ismerünk. Persze a szó csak megfogalmazásbeli hasonlatot jelent, nem pedig azonosságot, bár ..., szeretnék, ha a művészeti csoportok — felismerve az önmagukban rejlő lehetőségettehetséget — önmegvalósításukat nemcsak a próbatermekben folytatnák. A kitárulkozáshoz természetesen kereslet kell, hiszen a művészetet — az amatőrt nem kevésbé — el kell adni. Az eladni tudáshoz pedig tudás kell. Felvértezve, nem felszínes jelmezbe öltözve kell közönség, a nagy nyilvánosaság elé állni. Ebben a tekintetben nincs ok panaszra, hiszen agilis, igényes közösségi emberek irányítják a csoportok munkáját. A munkahelyi művelődést továbbra is olyan területként kell kezelni, ahol a dolgozók iránt való tisztelet és elsőbbségadás érvényesüljön. Itt nem lehet stop, sőt, a munka- és művelődési hónapok összeállítása kidolgozásánál gyakorlattá kéne tenni, hogy a „kétkeziek és a szellemiek” minél népiesebb tábora legyen beavatott. A dolgozók gyermekeinek nyári foglalkoztatása érzékeny pontja a KMK-nak. Nem elsősorban azért, mert nem készültek fel belőle. Volt eddig is programjuk, kapacitásuk. Inkább az érdeklődés volt gyér. És emiatt érzékeny ez a pont, hiszen valamivel „meg kell fogni” a gyerekeket. Videós világunkban nem könnyű programversenyt vívni, de ígéretükhöz híven, ők nem adják fel (a dolgozóknak sem kéne ...). A kiállítások nem sűrűn voltak találhatók a KMK kínálatának tavalyi palettáján. Úgy érzem, folytatni sem kell. Mármint a gondolatot, hogy mi következik feladatként ebből... is Művelődési központunkban érezteti hatását az az igényváltás, ami az informatika területén tapasztalható. A rohanó életmód alapjaiban megváltoztatta az információ iránti igény struktúráját. Kevesen ülnek már le egy író-, olvasó találkozóra, még kevesebben forgatnak klasszikusoktól könyveket. Annál több azoknak a száma, akik a naprakész információt újságban, lényegretörő keresik; szakköryben, prospektusban, netán 30—40 perces TIT-előadáson. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, de azért abba sem lehet belenyugodni, hogy a klasszikusokat többször érinti a tollseprő. Biztosak vagyunk abban, hogy a KMK-nak a közelmúltban sok személyi változáson átment gárdája, a megszorítások közepette is képes lesz kiteljesedésre, amihez nagymértékben hozzájárulhat a „szakfelügyelő”, a társadalmi vezetőség. Közös munkájuk gyümölcseként a kultúra így nem árucikként, hanem mindenki által hozzáférhetően tömegcikké válik. Benkő Mihály Mit vár 1988-től ? Ön hogyan zárja a most induló évet? Így év eleje tájt óhatatlan, hogy az ember el ne töprengjen azokon az eseményeken, amelyek már mögötte vannak, illetve számot vessen az előtte álló feladatokkal. Ez a mostani nem is olyan könnyű időkben dolog, ez mindenki előtt tudvalevő. Megkérdeztünk néhány embert a gyárban, hogy mit vár 1988-tól. Fodor Mátyás párttitkár — A kislányom most áll érettségi előtt Szeretném, ha jól sikerülne a vizsgája, s felvennék az esztergomi óvónőképzőbe. Nagyon szeretném, és ez mindannyiunk érdeke, ha a kovácsológyárban, amely a kenyerünket adja és meghatározó szerepet tölt be gyárban, továbbra is a tavaalyihoz hasonlóan tudnánk teljesíteni tervünket. Ez közös összefogással megvalósítható. S mint magánember és politikai vezető várom és segítem, hogy a kibontakozás politikája megvalósuljon, és úgy az ország, mint a mi vállalatunk boldogulni tudjon- Bogár Gyuláné nőfelelős — Legelsősorban békét várok, hogy nyugodtan élhessünk, nevelhessük a gyerekeinket Ez a legfontosabb De ugyanennyire fontos közelebbi környezetünk, a munkahely is- Azt várom és szeretném, a többiekkel együtt, akik itt dolgozunk, hogy mindenkor legyen a gépiekhez elég anyag, tudjunk teljesíteni, hiszen ez adja a megélhetést. Szeretném még, ha családom minden tagja egészségben töltené ezt az évet, azután jöhet minden más terv. Pilinyi László ügyvezetőelnök-helyettes — Remélem az én számomra nyugodtabb évet hoz 1988. Nagy változásoknak nézek elébe, ugyanis a tavaly megkezdett lakásépítésemet az idén minden bizonnyal sikerül befejezni. Ha minden jól megy, a nyáron költözünk, ezért érthető a várakozás. De nem tudok elszakadni a sporttól sem, ezért várom és remélem, hogy az SKSE atlétái, vívói, kosarasai, birkózói, labdarúgói nagyszerű eredményeket érnek el a versenyeken. Babus Gyula fejlesztési főmérnök — Bizonyára mások is kezdték már ezzel, de nem tudok mást mondani, minthogy egészégesen és békében éljünk. Várom és hogy vállalatunk nem remélem, kerül rosszabb gazdasági helyzetbe, mint eddig volt- Kibírjuk, átvészeljük a nehezebb időnket, ahogy mondani szokták, gödörből kifelé jöjjünk Várom még azt is, hogy a műszaki fejlesztés lehetőségei javuljanak, mert szükség van s jó szakemberre Nemcsak a mi gráfunkban, hanem országszerte. Dr Ablonczy Lászlóné KMK igazgatója — Létbiztonságot várok, azt hogy lábon tud maradni az ország és ezzel együtt mi is. Várom a megújulást, az összefogást. Hiszek abban, hogy a becsületes munka — ez vonatkozik a mi intézményünkre is — meghozza a kibontakozás lehetőségét. Mindent összevetve, ez az év se legyen rosszabb, mint a tavalyi, hogy a lehetőségekhez képest jó érzésekkel, kiegyensúlyozottan, a jól végzett munka örömével tudjunk élni. szervezőbizottság vezetője — 1988-tól azt várom, hogy földünkön uralkodóvá az enyhülési politika, a váljék különböző társadalmi rendszerben élő népek együttműködése. Hazánkban érjünk el konkrét eredményeket a gazdasági-társadalmi kibontakozás gyakorlati megvalósításában. Várom, hogy vállalatunk kollektívája továbbra is megszámítását. Mint találja szakszervezeti tisztégviselő réméiért, hogy ebből a munkából a közös bölcsességre alapozva vesszük ki részünket. Mint magánember pedig azt, hogy a munkához legyen nagyobb türelmünk, egészségünk, egymáshoz pedig megértésünk, tiszteletünk- Győri Lászlóné csoportvezető — Ami az idei évvel kapcsolatban leginkább foglalkoztat az a nagyobbik lányom és az ő családja. Szertném és kívánom, hogy a lányomnak sikerüljenek a vizsgái a kaposvári tanárképző főiskolán. Másodjára nagyon szeretném ha ebben az esztendőben befejezhetnék az épülő házukat és beköltözhessenek. Ami a munkámat illeti kívánom, hogy az eddigieknél nyugodtabb légkörben, idegeskedésektől mentesen tudjunk dolgozni. Becsüljük meg egymást, mindjárt könnyebb lesz a közös feladatok elvégzése. Jó lenne, ha mindig lenne elegendő alapanyag a dróthúzóban, mert ebből következik, hogy mi is folyamatosan tudnánk dolgozni. Gyöngyösi Róbertné vöröskeresztes titkár — A Magyar Vöröskereszt az elmúlt év decemberében tartotta kongresszusát, ahol meghatározta. a mi számunkra is a továbblépés lehetőségét, feladatokat. Hogy mindezeknek eleget tudjunk tenni, sok segítséget várok az alapszervezeti titkároktól és a vezetőségektől. Legyenek még aktívabbak, mozgósítsák az embereket, neveljenek az egészséges életmódra- De várom azt a vállalatvezetéstől és valamennyi tömegszervezettől, hogy adjanak támogatást, segítséget a véradások szervezésénél, mert ez nagyon fontos tennivaló Kívánok még havas telet, hogy a nálunk dolgozó emberek délutánjaikat és a hét végenkét egészségesen jó levegőn töltsék a vállalat sípályáján. — cse — Sebők János