Tarjáni Acél, 1988 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1988-01-08 / 1. szám

7 KI(SZ) ’88-ESA BELEPSZ» —a reményből faragják eredményt — Nem akarunk nagy csin­nadrattát művelni — hallot­tam az egyik KISZ-vezetőtől tavaly márciusában, nem sok­kal a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója előtt. — Nem akarjuk azt a látszatot kelte­ni, hogy a KISZ dicsfényben akar tündökölni — folytatta, amikor az előkészületekről kérdeztem. Nos, a csinnadrattának fo­kozatai is lehetnek, mert nem azt művelni szándékozás­a ellenére még egy „házi” video­kamera is , szemmel kísérte” az ünnepség pillanatait. Rög­tön hozzáteszem, hogy szerin­tem nem az a KISZ-vezető szervezte ezt így, akivel be­széltem. Mellesleg: miért ne lehetne egy 30 éves születés­napot vizuálisan is megörökí­teni az utódok számára ?... Az utódok számára — írtam ezz előző mondatban, s ezzel rá is pattantam „vesszőpari­pám” hátára, aminek koráb­bi heves „fújtatásai” hozzá­szólásokra ösztönöztek néhány régebbi KISZ-tagot. Mert hát az utódok, az utódlás kérdé­sében — bármi is legyen színtér — mindig heves viták a bontakoztak ki. „Túlkoros” KISZ-tagok (a KISZ KB-nak az ideális KISZ-es korhatár közzététele után ilyen is léte­ik. ..) próbáltak arról meg­győzni, hogy igenis, órájuk­­­ég mindig szükség van. Feleslegesen... Mármint az érvelésük volt felesleges, mert az ellen én sem kardoskod­tam soha, hogy ne legyenek idősebb, tapasztaltabb KISZ- esek a szervezetben. Csakhogy azt őnekik is sértődés nélkül kell tudomásul venni: órájuk már nem lehet alapozni az ifjúsági szervezetet, a köz­programokat, őnekik elsősor­ban már a tapasztalatok hasz­nosításában van a szerepük. Szakmai és mozgalmi isme­reteik révén ezt megtehetik mind a munkahelyükön, mind a pártalapszervezetekben, de természetesen a KISZ is ide sorolható. Az elmúlt évben a legkü­lönbözőbb akciók, mint pél­dául a Jövőnk a tét­ ellené­re nem sikerült az elvárások­nak megfelelően fejlődnie az ifjúsági szervezetnek. Még mindig várat magára a „vér­­frissítés”, a fiatal „donorok” vénája — úgy tűnik — egye­lőre kitapinth­ a tatlen a KESZ-vezetők számára. Legyünk azért tárgyilago­sak: a „KISZ-szel nyugvó, KISZ-szel kelő” igazán lelki­ismeretes ifjúsági vezetők sem képesek egyelőre közelebb férkőzni azokhoz a bizonyos vénákhoz. Egyre anyagiasabb szemléletűvé váló hétköznap­jainkban a mozgalmi munká­ban való részvétel hovato­vább véráldozatnak tűnik. Hi­szen kell az energia máshová, oda ahová a nyolcórai mun­ka után, vagy a hét­végeken szólítja a szükség­­ az élet­­színvonalat tartani akaró többségnek szükség­ az embe­reket. Hadd ne soroljam eze­ket. .. — Márpedig nincs szükségünk alvadt vérre — mondja a szelektálást, a minőségi munkát még nem felejtő „KISZ-szel nyugvó, KISZ-szel kelő” ifjúsági vezető. S mond­ta valaki már vagy öt éve is egy KISZ-taggyűlésen: — in­kább kevesen legyünk, de azok ne csak KISZ-tagsági­­könyv-tulajdonosok legyenek. Nem új keletű tehát a probléma, öt, tíz, de talán „KISZ-félúton”, 15 éve is el­hangzottak már reményt vesz­­tett dünnyögések a taggyűlé­seken. Vagyis: ugyanígy, sza­kaszokban tekintve a múltat, egyik szakaszban sem sikerült tényekben és tettekben, a re­alitásokat nem nélkülöző programokat készíteni. Fentebb már leírtam, hogy legyünk tárgyilagosak, s az azt követő kettősponthoz tu­lajdonképpen az a megállapí­tás is hozzáérthető, hogy kö­zelmúltunk különböző szaka­szaiban társadalmi-gazdasági alakulatunk más pontjain híja volt a jövőbe látó csoda­is gömbnek. De talán ne is emlegessük a csodagömböt, mivel az már — 1987-ben különös hangsúl­­­lyal — kiderült, hogy cso­dákra várni, csodákban bízni dőreség, idő- és pénzpocséko­­lás. Az előzőekből következik, hogy egy újságcikktől sem lehet csodákat várni („habár némelyik lavinát is indít”), mégsem tartom szükségte­lennek felhívni az illetékesek figyelmét arra az ősi igazság­ra, ami talán még egy őskö­­zösségi-összközösségi tűznél kelt szárnyra, s tábor­emi­gyen szól: egységben az erő. Ha másra nem is — mivel tettem kitérőket az írásban — de témánkra igazán lehetne alkalmazni. A megértést még jobban elősegíti, hogy helyi példáról lesz szó. Az SKÜ KISZ-bizottsága az elmúlt öt évben négy, a nagy­üzemi pártbizottság szintén négy vezetőt, KISZ-titkárt, il­letve párttitkárt számlált. Azért nem írtam, hogy­ szám­lálhatott, mert esetleg cini­kusnak hatna. Ha csak mate­matikailag szemléljük a fel­vetést, akkor is szemet szúr. Dehát (és legyünk őszinték) a sűrű vezetőváltásoknak vissz­hangja is volt ám a dolgozók körében. Tapasztalataim rint a suttogások akkor sze­rit­kulnak, amikor az illető veze­tő legalább már egy évet el­töltött, illetve betöltött pozí­ciójában. Ám az évek és a ve­zetők váltják egymást, s ha a suttogás egyre gyakoribb, ak­kor zaj lesz belőle. Márpedig ez nem használ senkinek. Sem az egyénnek, sem egy válla­latnak, sem az országnak. Ilyeténformán, minden továb­bi felesleges boncolgatás he­lyett, a helyi KISZ-bizottság­­tól is csak akkor lehet majd az elvárások teljesítését szá­mon kérni, ha a mi „tábor­tüzünknél” is egységben lesz az erő. Tény, az önállóság „társa­dalmasításával” a KISZ-nek is el-el kell engedni a kezét, de mint ahogy mást, szükség esetén fel is kell karolni. 1987 novemberével az egy­kor huzamosabb ideig a KISZ- bizottság titkári tisztjét be­töltő (a vezetésével számos sikert ért el a KISZ-bizottság) Lakatos József lett az SKÜ pártbizottságának titkára. Ta­­valy márciusban a KISZ-es oldal-összeállításban azt írtam címként a róla szóló sorok fölé: „Józsi, Józsi hol vagy?... ” — bevallom nem minden él nélkül... Nos, hát itt van, újra itt van. Remélhe­tőleg nem n­égy évig, s remél­hetőleg szerencsésen fogja majd az itt is, ott is szerzett tapasztalatait ötvözni a KISZ érdekében (is). Mert mind­annyian, a KISZ is, beléptünk az 1988-as esztendőbe, amikor a reményekből erényt kell fa­ragni — nem pedig feladni. .. B M. Évértékelő, évbúcsúztató szb-ütés Még tavalyi dátummal kel­tezi a krónika a legutóbbi, kibővített szb-ülést. A Ko­hász Művelődési Központban találkoztak 1987. december 29-én, a vállalat szakszerve­zeti aktivistái, továbbá dr. Szabó István SKÜ-vezérigaz­­­gató és Kadlót Sándor, az SZMT szervezője. Merlák Ervin vszb-tiktár­a éves áttekintésében olyan lé­nyegi elemek kaptak helyet, mint az szb kapcsolata a vál­­lalat más társadalmi és gaz­dasági szerveivel, a gazdasági munka hatékonysága, ennek m­egelevenítése az eredmé­nyekben­­, s nem utolsósor­ban a szakszervezeti tisztség­­viselők munkájának értékelé­ 1988. mindannyiunkkal szem­ben szigorúbb elvárásokat tá­maszt — mondta Merlák Er­vin, s ez a gondolat kifeje­zésre jutott dr. Szabó István hozzászólásában is, ak­i nem titkolta, hogy a várható ne­hézségeket fokozzák a­­ még nem tisztázott feltételrendsze­rek, egyéb bizonytalanságok A vezérigazgató pozitívan ér­tékelte az SKÜ, s ezzel együtt a dolgozói kollektíva 1987-es gazdasági tevékenységét. Mint említette: a várható bérszínvonalat jócskán meg­haladó árszínvonal-emelke­dés új helyzetet teremt, ami nem kis feladatot ró majd a vállalatvezetésre. Ebben az új helyzetben a progresszív többség javára kell értelmes kompromisszumot alkalmaz­ni, vagyis a már eddig is sokat emlegetett, s óhajtott anyagi nyereségdifferenciá­­lást szükséges széleskörűen alkalmazni. Kadlót Sándor — a vállalat elmúlt évi gazdasági muta­tóinak a felelevenítésén túl — hangsúlyozta, hogy ebben az évben minden bizonnyal bo­nyolultabbá válik a tervező­­munka, ami nagy körültekin­tést igényel a vezetőktől, be­osztottaktól egyaránt. A kibővített szb-ülés utolsó részében rövid, m­egható ün­nepségre került sor. A szak­­szervezeti bizottságon évtize­dek óta belső munkatársként dolgozó Galicza Jánosnét bú­csúztatták, aki vonult nyugdíjba az év végén , ám a szakszervezeti munkától to­vábbra sem szakad el. T TKRTXm ACpfi 1988. janruár K A Kohász Művelődési Központ felelős szerepe A kultúra legyen tömegcikk G­yakran mondogatjuk, hogy áruvá vált a kultúra, méghozzá kemény pénzt igénylő áruvá. A kultúra „el­adói” azzal érvelnek, hogy megfelelő anyagi háttér, tá­mogatás nélkül rákényszerül­nek, hogy az őáltaluk — vagy a közvetített — előadottakért többet kérjenek. —­ Nem akarunk mi meg­­tollasodni — mondják —, vi­szont egy történelmi témájú színdarabot nem adhatnak elő farmernadrágban, vagy garbóban a művészek. Vagy: tájékoztatást, s általában a kultúra terjesztését, azt sokoldalú tevékenységet, amit a még a szuperintelligensek sem képesek maradéktalanul tá­rolni, ugyanúgy csak egyre nagyobb anyagi áldozatok árán kaphatjuk meg, mint annyi mást. Abban a kérdésben tehát már nyugvópontra jutottunk, hogy „ez van, ezt kell szeret­ni”. A nagy általánossághoz csak részletekben hasonlít­ható a Kohász Művelődési Központ helyzete, ők nem is diktálnak, viszont életüket ugyanúgy meghatározzák az anyagi természetű ügyek. Eb­ben az évben, amikor, ahol csak tudnak, faragnak a ki­adásokból, igyekeznek minél többet megtakarítani (nem is mindig a maguk javára), kü­lönösen hangsúlyosan vetődik fel: mire lesz képes, egyálta­lán képes lesz-e újítani, vagy csak éppen a színvonalat tar­tani egy művelődési központ? A „kicsiket” még jobban húzza a megszorítások nehéz­ségi ereje, mert nekik az ed­digi kevesebből kell még ke­vesebbel beérni. Ugyanakkor a színvonalat, annak megtar­tását elvárják tőlük is. A „ki­csik” mezőnyébe KMK nagy tettekkel, sorolható zajos tapasztalatokkal évszá­büsz­kélkedhet. A gazdasági fékek irányukba talán nem is érvé­nyesülnek olyan nagy mér­tékben, mint az ifjontinak ne­vezhető, pár évtizedes múlt­tal rendelkező művelődési központok, művelődési házak, s egyéb klubok esetében. Ez részben a tekintélynek, a ha­gyománytiszteletnek szól, s forintban elevenedik meg, másrészt viszont a KMK „ter­melőerejének”, a kultúra köz­vetítése iránti fogékonyságá­nak köszönhető, amit ebben az esetben is m­egtartóképes­­ségnek nevezünk. ■ Azért nem annyira rózsás természetesen a kép, hogy azt egy szépen kivitelezett, hosszú mondatfüzérrel kielé­gítően jellemezni tudnánk. A KMK igazgatónőjével folyta­tott tavaly őszi beszélgeté­sünkkor felszínre is kerültek azok a gondok, problémák, melyek ellen a kultúra har­cosainak hadba kell indulniuk. Mik is ezek? Sorrendet nehéz felállítani, ezért a továbbiakban leírt té­telek egymásutánisága ne en­gedtessen erre következtetni. A művészeti csoportok munkáját az utánpótlás hiá­nya, illetve kevés volta leg­alább úgy hátráltatja, mint a szűkösebbé váló anyagi hely­zet. A KMK kultúrmunkásain népművelőin, áll szinte egyedülállóig, hogy milyen csatornákon tudnak amatőr­­művész-utánpótlást préselni a kottaállványok elé, a balett-te­rembe, a színpadi deszkákra. Kapcsolatot tartanak több kö­zépiskolával is, bázis tehát mutatkozik, a jövő fontos feladata, hogy maradjék meg... A KMK házon belül már elkezdte azt a folyamatot, amit a gazdaságban decentra­lizálás néven ismerünk. Per­sze a szó csak megfogalma­zásbeli hasonlatot jelent, nem pedig azonosságot, bár ..., szeretnék, ha a művészeti cso­portok — felismerve az ön­magukban rejlő lehetőséget­­tehetséget — önmegvalósítá­sukat nemcsak a próbater­mekben folytatnák. A kitárulkozáshoz termé­szetesen kereslet kell, hiszen a művészetet — az amatőrt nem kevésbé — el kell adni. Az eladni tudáshoz pedig tudás kell. Felvértezve, nem felszí­nes jelmezbe öltözve kell közönség, a nagy nyilvános­a­ság elé állni. Ebben a tekin­tetben nincs ok panaszra, hi­szen agilis, igényes közösségi emberek irányítják a csopor­tok munkáját. A munkahelyi művelődést továbbra is olyan területként kell kezelni, ahol a dolgozók iránt való tisztelet és elsőbb­ségadás érvényesüljön. Itt nem lehet stop, sőt, a mun­­­ka- és művelődési hónapok összeállítása kidolgozásánál gyakorlattá kéne tenni, hogy a „kétkeziek és a szellemiek” minél népiesebb tábora legyen beavatott. A dolgozók gyermekeinek nyári foglalkoztatása érzé­keny pontja a KMK-nak. Nem elsősorban azért, mert nem készültek fel belőle. Volt eddig is programjuk, kapaci­tásuk. Inkább az érdeklődés volt gyér. És emiatt érzékeny ez a pont, hiszen valamivel „meg kell fogni” a gyereke­ket. Videós világunkban nem könnyű programversenyt vív­ni, de ígéretükhöz híven, ők nem adják fel (a dolgozóknak sem kéne ...). A kiállítások nem sűrűn voltak találhatók a KMK kí­nálatának tavalyi palettáján. Úgy érzem, folytatni sem kell. Mármint a gondolatot, hogy mi következik feladat­ként ebből... is Művelődési központunkban érezteti hatását az az igényváltás, ami az informa­tika területén tapasztalható. A rohanó életmód alapjaiban megváltoztatta az információ iránti igény struktúráját. Ke­vesen ülnek már le egy író-, olvasó találkozóra, még ke­vesebben forgatnak klassziku­soktól könyveket. Annál több azoknak a száma, akik a nap­rakész információt újságban, lén­yegretörő keresik; szak­­köryben, prospektusban, ne­tán 30—40 perces TIT-előadá­­son. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, de azért abba sem lehet bele­nyugodni, hogy a klasszikuso­kat többször érinti a toll­­seprő. B­iztosak vagyunk abban, hogy a KMK-nak a kö­zelmúltban sok személyi változáson átment gárdája, a megszorítások közepette is­ ké­pes lesz kiteljesedésre, ami­hez nagymértékben hozzájá­rulhat a „szakfelügyelő”, a társadalmi vezetőség. Közös munkájuk gyümöl­cseként a kultúra így nem árucikként, hanem mindenki által hozzáférhetően­­ tö­megcikké válik. Benkő Mihály Mit vár 1988-től ? Ön hogyan zár­ja a most induló évet? Így év eleje tájt óhatatlan, hogy az ember el ne töp­rengjen azokon az eseménye­ken, amelyek már mögötte vannak,­ illetve számot ves­sen az előtte álló feladatok­kal. Ez a mostani nem is olyan könnyű időkben dolog, ez mindenki előtt tudvalevő. Megkérdeztünk néhány em­bert a gyárban, hogy mit vár 1988-tól. Fodor Mátyás párttitkár — A kislányom most áll érettségi előtt­ Szeretném, ha jól sikerülne a vizsgája, s fel­vennék az esztergomi óvónő­képzőbe. Nagyon szeretném, és ez mindannyiunk érdeke, ha a kovácsológyárban, amely a kenyerünket adja és meg­határozó szerepet tölt be gyárban, továbbra is a tava­a­lyihoz hasonlóan tudnánk tel­jesíteni tervünket. Ez közös összefogással megvalósítható. S mint magánember és poli­tikai vezető várom és segí­tem, hogy a kibontakozás po­litikája megvalósuljon, és úgy az ország, mint a mi válla­latunk boldogulni tudjon- Bogár Gyuláné nőfelelős — Legelsősorban békét várok, hogy nyugodtan él­hessünk, nevelhessük a gye­rekeinket Ez a legfontosabb De ugyanennyire fontos kö­zelebbi környezetünk, a mun­kahely is- Azt várom és sze­retném, a többiekkel együtt, akik itt dolgozunk, hogy min­denkor legyen a gépiekhez elég anyag, tudjunk teljesíte­ni, hiszen ez adja a megélhe­tést. Szeretném még, ha családom minden tagja egész­­­ségben töltené ezt az évet, azután jöhet minden más terv. Pilinyi László ügyvezetőelnök-helyettes — Remélem az én számom­ra nyugod­tabb évet hoz 1988. Nagy változásoknak nézek elébe, ugyanis a tavaly meg­kezdett lakásépítésemet az idén minden bizonnyal sike­rül befejezni. Ha minden jól megy, a nyáron költözünk, ezért érthető a várakozás. De nem tudok elszakadni a sport­tól sem, ezért várom és remé­lem, hogy az SKSE atlétái, ví­vói, kosarasai, birkózói, lab­darúgói nagyszerű eredménye­ket érnek el a versenyeken. Babus Gyula fejlesztési főmérnök — Bizonyára mások is kezd­ték már ezzel, de nem tudok mást mondani, minthogy egészégesen és békében él­jünk. Várom és hogy vállalatunk nem remélem, kerül rosszabb gazdasági helyzetbe, mint eddig volt- Kibírjuk, átvészeljük a nehezebb idő­n­ket, ahogy mondani szokták, gödörből kifelé jöjjünk Várom még azt is, hogy a műszaki fejlesztés lehetőségei javuljanak, mert szükség van s jó szakemberre Nemcsak­ a mi gráfunkban, hanem or­szágszerte. Dr­ Ablonczy Lászlóné KMK igazgatója — Létbiztonságot várok, azt hogy lábon tud maradni az ország és ezzel együtt mi is. Várom a megújulást, az összefogást. Hiszek abban, hogy a becsületes munka — ez vonatkozik a mi intézmé­nyünkre is — meghozza a ki­bontakozás lehetőségét. Min­dent összevetve, ez az év se legye­n rosszabb, mint a ta­valyi, hogy a lehetőségekhez kép­est jó érzésekkel, kiegyen­súlyozottan, a jól végzett munka örömével tudjunk él­ni. szervezőbizottság vezetője — 1988-tól azt várom, hogy földünkön uralkodóvá az enyhülési politika, a váljék kü­lönböző társadalmi rendszer­ben élő népek együttműködé­se. Hazánkban érjünk el konk­rét eredményeket a gazdasá­gi-társadalmi kibontakozás gyakorlati megvalósításában. Várom, hogy vállalatunk kol­lektívája továbbra is meg­számítását. Mint találja szak­szervezeti tisztégviselő rémé­iért, hogy ebből a munkából a közös bölcsességre alapozva vesszük ki részünket. Mint magánember pedig azt, hogy a munkához legyen nagyobb türelmünk, egészségünk, egy­máshoz pedig megértésünk, tiszteletünk- Győri L­ászlóné csoportvezető — Ami az idei évvel kap­csolatban leginkább foglalkoz­tat az a nagyobbik lán­yom és az ő családja. Szertném és kí­vánom, hogy a lányomnak si­kerüljenek a vizsgái a kapos­vári tanárképző főiskolán. Másodjára nagyon szeretném ha ebben­ az esztendőben be­fejezhetnék az épülő házukat és beköltözhessenek. Ami a munkámat illeti kívánom, hogy az eddigieknél nyugod­­tabb légkörben, idegeskedések­­től mentesen tudjunk dolgoz­ni. Becsüljük meg egymást, mindjárt könnyebb lesz a kö­zös feladatok elvégzése. Jó lenne, ha mindig lenne ele­­gendő alapanyag a dróthúzó­­ban, mert ebből következik, hogy mi is folyamatosan tud­nánk dolgozni. Gyöngyösi Róbertné vöröskeresztes titkár — A Magyar Vöröskereszt az elmúlt év decemberében tartotta kongresszusát, ahol meghatározta. a mi számunk­ra is a továbblépés lehetősé­gét, feladatokat. Hogy mind­ezeknek eleget tudjunk ten­ni, sok segítséget várok az alapszervezeti titkároktól és a vezetőségektől. Legyenek még aktívabbak, mozgósítsák az embereket, neveljenek az egészséges életmódra- De vá­rom azt a vállalatvezetéstől és valamennyi tömegszerve­­zettől, hogy adjanak támoga­tást, segítséget a véradások szervezésénél, mert ez na­gyon fontos tennivaló Kívá­nok még havas telet, hogy a nálunk dolgozó emberek délutánjaikat és a hét vége­n­két egészségesen jó levegőn töltsék a vállalat sípályáján. — cse — Sebők János

Next