Tarjáni Acél, 1988 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1988-07-15 / 28. szám

a Szeptembertől Új helyijárati autóbusz­­menetrend a városban Megszületett a megyeszék­­hely helyijárati közlekedé­sének új rendjéről szóló ter­vezet. Az átszervezésre — s ezzel párhuzamosan új buszpályaudvarok tájára — azért volt kialakt­szük­ség, mert még ebben az év­ben megkezdődik az új 21- es út belvárosi szakaszának építése. A városi tanács és a Nóg­­rád Volán legfrissebb tájé­koztatása szerint szeptem­berben már az új rendnek megfelelően indulnak a já­ratok, azaz addig elkészül a déli decentrum — a nagy­állomás szomszédságában — és az úgynevezett északi forduló — a Karancs utca végén. A városban három helyen megrendezett társadalmi vi­tában is kitűnt, hogy az ese­tenként ellenkező érdekek sűrűjében kell megtalálni az optimális megoldást. A zagy­­varónaiak például felvetet­ték, hogy az onnan induló já­ratok nem érintik a vásár­­csarnokot. A jelzésekre a Volán úgy döntött, hogy néhány külön jelzéssel ellá­tott busz betér majd az északi fordulóba, hiszen az eredeti járatvonal szerint Baglyassal kötné össze a te­lepülésrészt. Igényként me­rült fel az M jelzésű jára­tok minden megállóban történő megállása, ami meg­oldódik, hiszen a jövőben ez a megjelölés eltűnik. A ,,hosszú” vonalak esetén — például: Zagyvaróna—Bog­lyas — a könnyebb meg­jegyezhetőség végett a ko­rábbi 1-es és 4-es megje­lölést összevonva alkalmaz­zák. Ily módon lesz a 31- es járat — a bányagép­gyár és az ötvözetgyár kö­zött,­­ vagy 71-es a Keme­rovo krt. és az Ötvözetgyár között. Új vonalon jár a 37- es jelzésű busz: a déli cent­rumot köti össze a Keme­rovo körúttal a rendelőin­tézet érintésével. A 2B-s járat 2T-sre mó­dosul, miután országosan így jelölik a telkes járato­kat. A buszok nagy többsé­ge egyébként a most épülő északi fordulóból indul majd. A megnövekedett számú átmenő buszok miatt, vala­mint az információáramlás — pótjáratkérés, műszaki hiba stb. — javítására va­lamennyi autóbuszt URH- rádióval szerelnek fel. Ugyancsak URH-készülé­­kek segítségével csökkentik minimálisra az acélgyári sorompó lezárási idejét, el­kerülve az útépítés miatt várható dugókat. Az átmenő vonalak ese­tében mindenképpen a régi Tanácsköztársaság téri ta­rifahatár marad érvényben, azaz aki ezt átlépi, dupla viteldíjat köteles fizetni. Kifizették a beiskolázási segélyt Vállalati bizalmi testüle­tünk ebben az évben is cé­lul tűzte ki a nagycsaládo­sok és gyermeküket egyedül nevelő szülők beiskolázási segélyét. Erre a célra az 1988. évi szociális tervünk­ben elkülönítetten a segélyek között 200 000 forintot bizto­sítottunk. Az előkészítő munka jú­nius közepén megkezdődött annak érdekében, hogy a munkahelyi bizalmi testüle­tek körültekintő munkával mérhessék fel a segélyre rá­szoruló tagjainkat. Ennek eredményeként a kifizetések július 12-én megkezdődtek 69 fő részére. B kétéltű htafo Folyókon és a parton is egész éven át használható a vízi jármű, amelyet nemrég Gorkijban, egy szárnyas ha­jók szerkesztésével foglalko­zó tervezőirodában konstru­­áltak. E kétéltű hajó külön­leges módon létrehozott lég­párnán mozog. A Bruan tí­pusú hószántól kölcsönzött motorja ugyanis a vízszint­­tes hajtás mellett emelni is képes a különleges jármű­vet, amely százkilós ön­súlyánál kétszer több terhet tud óránként 50 kilométeres sebességgel vízen szállítani. A hajótestet egy közönsé­ges sílécnél nem hosszabb darualuminium csővázból és a levegőt át nem eresztő könnyű szövetből alakították ki. E két fő szerkezeti ele­met kapronszálas rögzítés helyett, küliön­leges géppel varrták egymáshoz. Telekhatár: itt a határ, hol a határ? Rossz szomszédság, török átok — tartja a közmondás. Bizony gyakran fordul elő, hogy emberek életét mérgezi meg a rossz szomszéd, aki a kerítés jogosságát, annak elhelyezését vitatja nem egé­szen jogszerű eszközökkel. Az ilyen perpatvaroknál — ha nagyon elmérgesdnek a dolgok — a szomszédok nagy egyetértésben köpködik egy­mást a vitatott kerítésen ke­resztül, pillanatokon belül megvalósul egy tucat becsü­­letsértési és rágalmazási tényállás, a könnyű testi sértés vétségétől pedig ép­pen az a fránya kerítés tart­ja vissza a feleket. A telek­­tulajdonosok sok estben nem értenek egyet a határokkal, hivatkoznak arra, hogy az ingatlannyilvántartás sze­rint nagyobb terület járna neki és meg vannak győződ­ve arról, hogy a szomszéd közrehatása miatt csökkent a területük. 1979-ben az ingatlannyil­vántartást újraszerkesztet­ték, ennek során, illetve ezt megelőzően telekkialakítá­sokra is sor került. Sok he­lyen közutat létsítenek és emiatt módosítják a telekha­tárokat. Ezekből a tevékeny­ségekből is sok vita fakad. A polgári törvénykönyv szomszédjogoknál tárgyalja a a telekhatárt is. Jó tudni, hogy a telekhatár megálla­pítását bármikor, bármelyik fél kérheti a bíróságtól is. Amennyiben csak a kerítés elhelyezése a vitatott, akkor államigazgatási jogkörbe tar­tozik az ügy elbírálása, ha pedig már az ingatlan tu­lajdonjogát (annak területét­ vitatják a jelentős felek, akkor pedig a bíróság jár el. A bírósági eljárás során földmérő szakértőt rendel­nek ki, aki az ingatlannyil­vántartási térképek alapján a helyszínen kiméri az in­gatlanok alapterületét és megállapítja, sok esetben ki is tűzi a valódi határt. Ez persze sok esetben megegye­zik az eredeti határral. Nem árt tudni, hogy 30 cm tűréshatár, tehát ezen belül a a bíróság nem módosít a telekhatáron. Sok ügyben előfordult már, hogy több éves véres pereskedés után az ötödik szakértő is csak 25 cm-ben határozta meg az eltérést a telekhatáron. Na persze a szakértői költséget a felperes viselte az utolsó fillérig... Dr. Kaszás József SKÜ. szb-jogtanácsos AACÉL Tükör elött a letolás után Nesze nekem! Hát bizony ezt megint el­szúrtam. Neheztel is a főnök keményen. Csörög a telefon és pénteken a Tarjáni ACÉL megjelenése után kapok né­ha egy kis fejmosást, fönt­ről, lentről egyaránt. Ilyen­kor minden vagyok csak „nagyságos úr” nem. Hiába , a tanulópénzt meg kell fi­zetni kamatostól. Elírt ne­vek, egy-két felcserélt kép, és kész a baj. Hiába a nyom­dahiba, az elnézett kézirat, a téves információ, ha az én nevemet olvassák a cikk vagy tudósítás alatt, akkor bizony kár másban keresni a tévedés okát. Aki kilép a közszereplés bármely szín­padára annak bizony meg kell szoknia, hogy ne csak tapsot várjon a nagyérde­műtől, hanem olykor elhar­­san egy-két füttyszó is vagy repül a tojás. Hogy „csak az nem hibá­zik, aki nem dolgozik” — meglehet. Az is lehet, hogy mi magyarok hivatkozni bár­miről, bármire nagyon tu­dunk saját hibáink kapcsán. Lehet, hogy mumpszos volt a mosómedvénk, szemünkbe sütött a vezércikk, vagy el­lett a macskánk és a túlsó parttal szemben lehet az in­nenső — mindegy. Saját munkámért, saját produkció­mért magamnak jelen eset­ben egy kezdő újságcsináló­­nak kell a felelősséget vál­lalnom — no meg a szer­kesztőnek, hisz ő a felelős. — Szabó Péter — Új Tükör verseny Encsen Az Új Tükör szerkesztő­sége és az encsi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ a 10 fordulós levelező rejt­­vényfejtő versenyen ered­ményesen szereplőket hívta meg Encsre az országos dön­tőre. Egyéni verseny megrendezé­sére került sor, ahol 92 résztvevő indult. A verseny különlegessége, hogy itt nincs mesterfok és haladó fok, a két kategória együtt versenyzik. Ilyen kemény mezőnyben csapatunk tagja dr- Mező Imre 1 hibapont­tal a 4. helyen végzett, csu­pán három mesterfokú ver­senyző előzte meg őt. A csa­patversenyen Balassagyar­mat csapata szerezte meg a harmadik helyet 4 hibával, míg klubunk első csapata (Horuczi Endréné, dr. Kuti István, dr. Lendvai József és dr. Mező Imre felállásban) 14 hibával a hatodik helyen végzett. A feladat nehézsé­gét jól érzékelteti, hogy az első helyezettnek is 4 hiba­pontja volt csupán, a beadás időpontja döntött a sorrend­ben. A verseny előtt „fele sem igaz”, és „keresztkérdés” já­ték is volt, ahol csapatunk tagjai eredményesen szere­peltek. Pótlás A múlt heti lapszámunk­ban közöltük az 1988. évi kommunista műszak segély­felosztását. A felsorolásból véletlenül négyen kimarad­tak. Ezt most pótoljuk- 2000 Ft-ot kapott: Angyal G­ János: 1900 Ft-ot kapott Rubi Márton és Varga 5. Pál: 1000 Ft-ot kapott: Tóth G. István. ­■yö8 JüL 1 § 198*. JÚLIUS 15. Hogyan alakul labdarúgásunk? Vállalkozás a sportcélok érdekében Beszélgetés Girtl Józseffel, az SNSE ügyvezető elnökével A sport, de különösen a labdarúgás kérdése közügy nálunk, s nem hogy minden ilyen véletlen, kérdés iránt nagy az érdeklődés. Városunkban, a gyár köz­vetlen környezetében most különösen két téma kavar­ta fel a kedélyeket, váltotta ki a találgatásokat a pro és kontra vitát. Az egyik az SBTC-vel kapcsolatos hírek a másik az SKSE vállalko­zásai. Ezért kerestük meg Girtl Józsefet, az SKSE ügyvezető elnökét, hogy vá­laszoljon kérdéseinkre. — A város labdarúgó­sportjával kapcsolat­ban érdeklődést váltott ki az a hír, hogy az SBTC megszűnik. Ezt nemcsak a szénbányák vállalat nehéz gazdasá­gi helyzetével magya­rázzák, hanem azzal is, hogy a bányászcsapat kiesett az NB Tudom, hogy ön II-ből, nem illetékes az SBTC-ről beszélni, mégis azt kér­dezem, mi lesz a bá­nyász labdarúgók sor­sa? — Való igaz, hogy erről beszélni nem vagyok illeté­kes, mivel kellő informáci­ókkal sem rendelkezem, ugyanakkor nem ismerem a városi sportvezetés teléseit sem — kezdte el kép­vá­laszát az SKSE ügyvezető elnöke. — Tekintettel arra, hogy az SKSE labdarúgó­­csapata utcahosszal nyerte meg a megyei bajnokságot és az NB III-ban folytatjuk a munkát, természetes, hogy erősíteni szeretnénk csapa­tunkat. Mivel arról van tu­domásom, hogy a bányai sportlétesítményeket akarják adni, ez felveti bá­el­nyász sportegyesület jövő­jének kérdését is. Nevezete­sen azt, hogy mi lesz példá­ul az SBTC labdarúgók sorsa. Az SKSE már rég­óta foglalkozik azzal a gon­dolattal, hogy szeretnénk átvenni a labdarúgó-után­pótlás nevelését a városban. Ezt több minden indokolja, így például az is, hogy bá­zisvállalatunk közvetlen környezetében működik sporttagozatos Petőfi Általá­­­nos Iskola. Érthető, hogy minket is érdekel az SBTC labdarúgók sorsa és szívesen átvesszük azokat a játéko­sokat, akik nálunk kívánják folytatni pályafutásukat. — Különböző talál­gatások, híresztelések járják a volt NB II-es bányászcsapat sorsáról. Mi lehet az igazság? — Pontosan nem tudom mi az igazság, annyi azon­ban bizonyos, hogy a jelen­legi zűrzavaros meg lehetett volna helyzetet előzni. Ha a város sportvezetése egy negyedévvel előbb jól előkészíti az SBTC szakosz­tályainak sorsát, akkor egy­értelműbb lenne a helyzet. Nagy kár, hogy nem lesz a városban NB II-es labdarú­gócsapat, mert az országban már nincs olyan megye­­székhely, ahol legalább NB II-es csapat ne működne. Ha tehát a bánya nem tud­ja tovább tartani a sport­egyesületet elő kellett volna készíteni a szakosztályok át­irányítását. Úgy tudom, hogy a labdarúgók tekintetében rólunk is, meg a síküveg­gyárról is szó volt. Nálunk jobbak a lehetőségek és kel­lő erősítéssel fel tudtuk vol­na vállalni az NB II-es csa­patot is. — Ezt meg tudná csinálni az SKSE? — Igen, úgy gondolom, hogy a jelenlegi támogatá­si rendszer mellett meg tudnánk csinálni. Bármi történik is azonban az SBTC-vel, nekünk egyéb­ként is tovább kell lépnünk a labdarúgással. — Ha az SBTC-től nem kapunk játékoso­kat, hogyan alakul lab­darúgócsapatunk jö­vője? — Úgy gondolom, két-három éven belül hogy mi magunk is képesek leszünk az utánpótlás ismeretében arra, hogy egy még maga­sabb bajnoki osztályban áll­junk helyet. A mi, kizárólag nagyrészt 19 éves játéko­sokból álló csapatunk ös­­­szeszokott, olyan egységet alkot, hogy fiatal kora el­lenére képesnek tartom ar­ra, hogy az NB III-ban helytálljon. Nincsenek vér­mes reményeink, de az osz­tályban való bennmaradást reális lehetőségnek tartom. Viszont megfelelő erősítés­sel, ha azokat az SBTC já­tékosokat megkaphatnánk, akikre igényt tartunk, több­re lesz képes ez a csapat. Ha nem jönnek a bányász­játékosok, akkor sem esünk kétségbe. Egy nagyon tisz­tességes szakmai munka alapján jutottunk el idáig és képesek leszünk a tovább­lépésre is. Kétségtelen, hogy meggyorsítaná a tempót, ha az általunk jónak ítélt SBTC labdarúgókat megkap­hatnánk. — Ennek mik a fel­tételei? — Mindenekelőtt a mű­ködési feltételek, anyagi eszközök. Bizonyos, hogy magasabb osztályban több­letkiadások jelentkeznek, amiket fedezni kell valaho­gyan. .. — Én úgy gondolom, hogy csak addig nyúj­tózzunk, ameddig a ta­karónk ér. Kétségtelen jó lenne a városnak az NB II-es labdarúgó­csapat, örülne neki a közvélemény, a sport­­szerető közönség, azon­ban ennek igen nagy az anyagi vonzata, napság pedig nehéz Ma­a pénzt előteremteni sportcélokra is. Marad­va az SKSE keretei és lehetőségei között, mit tett a labdarúgócsapat erősítése érdekében? — Eddig két átigazolást bonyolítottunk le. Az SBTC- től Hunyás Attilát és a sík­üveggyártól Klontsik Lász­lót igazoltuk át. Ez utóbbi játékos azonban érdekes módon 48 órán belül vissza­vonta az átigazolását. Való­színű nem magától. Tehát újabb játékosok után kell néznünk, különösen kapusra lesz szükségünk az NB III­­ban. A csapat erősítése ér­dekében más játékosokkal is folytatunk tárgyalásokat. — Arról szereztünk tudomást, hogy az SKSE, a kohászati üze­mek által nyújtott anya­gi támogatás kiegészíté­se érdekében vállalkozói tevékenységbe fogott. Mi az igazság ebből? — Ez az igazság, hogy ezt megtehessük Ahhoz, meg kellett változtatnunk az alapszabályt. Ezt a legutób­bi küldött közgyűlési rangra emelt elnökségi ülésen meg­tettük. A vállalkozáshoz szükséges engedélyek, hiva­talos okmányok készítése fo­lyamatosan történik. Rész­letkérdésekről különöseb­ben nem kívánok nyilatkoz­ni, de annyi bizonyos, hogy az általunk elképzelt és részben már megindított melléküzemági tevékenysé­günk többletpénzhez juttat­ja egyesületünket. Egyez­tetve a kohászati üzemek, bázisvállalatunk vezetésével egyenlőre 6 darab gépkocsi­val teherfuvarozást végzünk, de keressük a további vállal­kozási lehetőségeket. — Felkészült erre a sportegyesület? — Nem volt felkészült, s nem volt könnyű a szemé­lyeket sem összeszedni egy ilyen vállalkozás beindításá­hoz. Egy vállalkozáshoz szükséges végzettségű embe­rek eddig nem dolgoztak nálunk, de találtunk ilyen embereket. Az akadályok el­hárultak, a munkához hoz­­zákezdtünk. — Milyen anyagi hasznot remélnek a vállalkozástól és mire fordítják a pénzt? — Nehéz megítélni, hogy milyen hasznot remélhe­tünk, és erről egyenlőre hadd ne nyilatkozzak. Csu­pán annyit, hogy számításaink szerint előzetes meg­érte belevágni. A többletbe­vétel felhasználására pedig megvannak az elképzelése­ink. Egy részét fejlesztések­re akarjuk fordítani, a má­sik részét pedig differenci­áltan, a keményen dolgozó, jól működő és eredménye­­ket felmutató szakosztályok működési támogatására akarjuk felhasználni. Ha ed­dig eljutunk természetesen egy átgondolt konkrét prog­ramot teszünk az elnökség asztalára, hogy dönthessen a pénz felhasználásáról. Ta­lán ennek a segítségével ha­marább meg tudunk valósí­tani például egy négysávos automata tekepályát, ami egyértelműen a tömegsport céljait szolgálná, mivel ver­senyszakosztályt nem aka­runk létesíteni. Meggyőző­désem, hogy csak úgy tu­dunk továbblépni, ha bát­ran, vállalkozó szellemmel, de nagyon tisztességes esz­közökkel végezzük mun­kánkat, felvállalva a sport­célok érdekében folyó mun­kánk mellett ezt a mellék­üzemági tevékenységet is — fejezte be szavait Girtl Jó­zsef egyesületi ügyvezető el­nök. p. a. — A Salgótarjáni Kohászati üzemek ___ ____ w pártbizottságának lapja. ‘■“j JK M Felelős szerkesztő: TtHjlgl­TlLVr­i » PADAK ANDRÁS. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján. Kohászati üzemek, Malinovszkij u. S3. Telefon: 10-466 17-33 mellék Terjesztik az Üzemi sajtófelelősök. Kiadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: BÁLINT TAMÁS igazgató. Előállítja: a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat. Felelős vezető: KELEMEN GÁBOR igazgató.

Next