Tarjáni Acél, 1995 (45. évfolyam, 1-24. szám)

1995-01-13 / 1. szám

2 TARJÁNI ACÉL Évindító munkásgyűlés (folytatás az 1. oldalról)) 964-en vagyunk Talán az Önök tenniakará­­sa közelítette meg leginkább a számításainkat, bár őszin­tén meg kell mondani, hogy e tekintetben is sokkal egysé­gesebb, elszántabb, s végre a céltalan kritizálgatás helyett sokkal kezdeményezőbb és főleg cselekvőbb együttműködésre számítottunk. 1994-ben főleg az export­tervünk maradt el jelentősen a tervezettől. Ennek sem a kereslethiány volt az oka, ha­nem az, hogy az alacsony termelés és főleg a nagyon alacsony termelékenység, s az ezzel összefüggő igen ma­gas állandó költségeink miatt az árainkkal nem tudtunk megfelelni. Az 1993. évi tényleges termelésünkhöz, valamint az 1994. évi üzleti tervünkhö­z képest a várható számadatok alapján a következő teljesít­ményeket értük el 1994-ben: A huzalmas teljesítés 20500 tonna, ami a bázishoz képest 191 %-os, a tervhez viszonyítva pedig 86 %-os. A kovácsológyár 800 tonnája 105 %-os a bázishoz, és 80 %-os a tervhez képest. A Feldolgozó Gyáregység 3400 tonnányi termelése a bázis­hoz 87 %-os, a tervhez ké­pest pedig 70 %-os teljesítést jelent. Vállalati összesenben 24700 tonna termék készült, ami 149 %-os a bázishoz és 83 %-os a tervhez viszonyít­va. Az árbevételünk a men­­­nyiségi teljesítés szerint ala­kult gyárrészlegenként is, és vállalati összesenben is. Az 1650 ezer forintos ár­bevétel a bázishoz képest 120 %-os, a tervhez képest viszont 83 %-os teljesítést je­lent. 1994-ben részlegenként és a társaság összesenjében is készült önköltség- csökkentési terv. Noha ej tervek sem való­sultak meg­ maradéktalanul minden területen, mégis­­ erő­teljesen hozzájárultak ahhoz, hogy a termelés-és szolgálta­tás területén keletkezett vesz­teségeink a 83 %-os árbevé­tel ellenére sem haladják meg a tervezettet. A múlt év­ben szükségessé vált, hogy két év szünet után ismét se­lejtezzünk a kihasználhatat­lan tárgyi eszközeink és készleteink közül. December hónapban a polinkát átadtuk az Önkormányzatnak, mely vagyonátadás ismét vesztesé­get okozott a társaságnak. Ezek mind eredményt rontó tényezők, de elkerülhetetle­nek voltak. E tényezőket is figyelembe véve az 1993. évi 480 millió forint és az 1994. évre tervezett 193 millió fo­rint veszteséggel szemben várhatóan 230 millió forint körül fog alakulni az idei veszteségünk. Létszámunk az évközi korengedményes nyugdíjazás és leépítés hatására 190 fővel csökkent és december 31-re 964 főre alakult. 1994-ben - ha nagyon mérsékelten is, - de a növek­vő teljesítmények elismerésé­re végre ismét tudtunk fizetni mintegy 7,5 millió forint mozgóbért - a teljes éves bérköltségünk több mint 2 %-át , míg a vezetők részére - akik természetesen mozgó­bérből nem részesülhetnek - a kitűzött prémium 20 %-át előlegként fizettük ki. A ter­­vezett 18,5 %-os bérfejlesz­tés és az előbb említett kifi­zetések hatására a bérszínvo­nalunk 19 %-ka­l, míg az át­lagkereset 25 %-kal növeke­dett és ezzel az átlagkereset elérte a 25.000 Ft/hó/főt. Említésre méltó fejlesztést 1994. évben pénz hiányában nem tudtunk megvalósítani és karbantartásra, felújításra is csak nagyon szerény pénz­keretet tudtunk fordítani. En­nek következményeként gé­peink és épületeink állapota erősen romlik, melyet már nem tudunk tovább elviselni. Összességében az 1994. év tehát a fordulat éve volt. Si­került a vállalatot egy fejlődő pályára állítani, de ez nagyon kevés ahhoz, hog meg tud­junk állni a saját lábunkon. Ehhez egy­­ talán a múlt évi­nél is keményebb, mindenki­től teljes erőfeszítést igénylő maximális munkavégzés szükséges. Fel kell végre ismernünk, el kell hinnünk, hogy most már csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e munkahelyün­ket tartani. Mindenkinek tud­nia kell, hogy nem máson, hanem saját magán múlik az, hogy szükség lesz-e a jövő­ben a munkájára. Hogy a ki­lábaláshoz minden vezetőnek és beosztott dolgozónak tel­jes odaadó, a 8 órai munkai­dőre kiterjedő, minden tudá­sát igénybe vevő munkájára­ van szükség. De, azt is hig­­­gyü­k el, hogy la működőké­­­pességünk megtartása ma már nemcsak remény, nem­csak­ vágy, hanem kézzelfog­­ható valóság.­­1995-ben további 1 "lényeges előrelépéssel számolunk. Az üzleti tervünk még nem végleges, de a fő szá­mok már megfogalmazódtak. Ezek szerint ez évben a­ Hu­zalmas gyárrészleg 25000 tonna mennyiséget tervez, 1­500 millió forint értékben, ami a bázishoz képest 122 %-os, a Kovácsoló gyár 1100 tonnát, 200 millió forint ér­tékben, ami a bázishoz ké­pest 138 %-os, a Feldolgozó gyáregység 5600 tonnát, 560 millió forint értékben, ami a bázishoz képest 173 %-os, a Szolgáltató gyáregység pedig 250 millió forint értékű árbe­vételt tervez, ami a bázishoz képest 110 %-os. Bérleti dí­jakra 70 millió forint érték­ben számítunk, ami a bázis­hoz képest 100 %-os. Válla­lati összesenben 31700 tonna mennyiséget terveztünk 2600 millió forint értékben, ami a bázishoz képest 128 %-os. Tovább kell takarékoskodnunk költségeinkkel melyre már összeállítottuk a tervezett fel­adatokat. Ezek egy része nem egyszerűen kevesebb költekezést jelent, hanem mi­nőségfejlesztést, technológia korszerűsítést, a termékek to­vábbi feldolgozása révén a faj­lagos költségeket csökkentik, ugyanakkor az értékesítés bővítését is szolgálják. Termelésbővüléssel és a fajlagos költségek csökkenté­sével el kell érnünk, hogy 3 év után 1995-ben már ne le­gyünk veszteségesek. Az idei célkitűzések közül azt hi­szem ez lesz a legnagyobb feladat, de egyben a legfon­tosabb is, mert csak így bizo­nyíthatjuk, hogy életképesek vagyunk. A pénzügyi finanszírozás­hoz a december 18-ai kormá­nyülésen a borsodi kohászati reorganizáció folytatására hozott döntésben minket érintően is fontos határozatok születtek. Ennek értelmében 300 millió forint támogatást kapunk veszteségeink pótlá­sára, és 200 millió forint hi­tel felvételéhez állami garan­ciát, mely hitelt fejlesztésre és felújításra használhatjuk. Ez a döntés lehetővé teszi, hogy ha mellette kellően ta­karékoskodunk, ha az értéke­sítés árbevételét rendszeresen behajtjuk, ha a kintlévősége­inket tovább csökkentjük, ak­kor 1995-ben finanszírozni tudjuk magunkat, és ez alapvetően fontos pozitív dolog az idei műkö­dőképességünkhöz. Az alapanyag beszerzé­­sünkbentt ma még elég sok a bizonytalanság, de annak rendezésére is meg­vannak az elképzeléseink. . A bővülő értékesítés vevői oldalról részben biztosított, de a kereskedőinknek, sőt va­­­­lamennyiü­nkneki keményein i kell do­lgozni ahhoz, hogy­­ a 28 %-os termelésbővülést ér­tékesíteni is tudjuk. Az érdekeltségi rend­szerünk az eddig vázolt gaz­dasági tervet támasztja alá. Sajnos még 1995-ben is to­vábbi létszámleépítéssel kell számolni. Abból kell kiindul­nunk, hogy bértömegünk 1995-ben nem növekedhet az 1994. évi ténylegeshez viszonyítva. A létszámcsökke­nést a nem termelő gépen dol­gozók köréből, elsősorban korengedményes nyugdíjazás­sal kívánjuk megoldani, de számolunk felmondással is. Bérfejlesztést az előbb említett elvnek megfelelően tervezünk, tehát a létszám­­csökkenésnek megfelelő mértékben. Ennek is csak a kisebb részét tervezzük alapbéresíteni, a hagyomá­nyoknak megfelelően, míg a nagyobbik részét személyi bérként határoznánk meg, melynek kifizetését a rész­­legi feladatok teljesítéséhez kötnénk, havi kiértékelés­­sel, így a bérnek ez a része is havi bérként jelentkezne, amennyiben a tervek telje­sülnek. A szociális tervben nagy­részt a tavalyihoz hasonló juttatásokat tervezünk. Noha úgy a bérfejlesztés­nél, mint a szociális területen tudjuk, hogy többre volna igény, de nagy hiba lenne a jövőnket most felélni és ké­sőbb drágán megfizetni mai mohóságunkat. Természetesen az érdekelt­ségi rendszer tekintetében meg kell állapodnunk az ér­dekvédelmi szervezetekkel és az 1995. évi tervet el kell fo­gadnia az igazgatóságnak is ahhoz, hogy az hivatalossá váljék. Előre kell lépni a privatizációban A tervszámok az egyezte­tések során még változhat­nak, azonban ahhoz, hogy 1995-ben végre stabilan megalapozzuk a jövőnket, az ismertetett fő célkitűzéseket meg kell valósítanunk. Szük­séges ez elsősorban azért, hogy tényleg elmúljon a ve­szély a vállalat feje felül, de szükséges azért is, hogy vég­re lépjünk előre a privatizá­ció területén is. Veszteséges vállalat értékesítése nagyon nehezen képzelhető el. A privatizációhoz az üzleti terv teljesítése mellett szük­séges az is, hogy a még mindig meglévő nyomasztó adósságainkat is rendezzük, részben elengedés, részben különböző konverziók, rész­ben olyan megállapodások révén, melyek teljesítésére képesek leszünk. Csak ez­után kerülhet sor a privati­záció folytatására, melyet szintén jó lenne már befe­jezni. 1995-ben tehát további fejlődéssel számolunk, és lé­nyeges változást kell elér­nünk a veszteség megállítá­sában, a tartozásaink rende­zésében és a privatizációban is. Feladatunk, munkánk tehát lesz bőségesen, a kérdés az, hogy vezető és beosztott dol­gozó felelősséget érez-e saját munkájáért, a gyártott termé­keink és szolgáltatásaink mi­nőségéért, hogy vezető és be­osztott ne mástól, hanem sa­ját magától várja a legjobb teljesítményt, hogy könyörte­lenül szigorúak legyünk első­sorban önmagunkkal szem­ben, de ne nézzük el mások hanyagságát sem. Csak akkor számíthatunk kitűzött céljaink elérésére, ha munkánk mennyisége és fő­leg annak minősége is nö­vekszik. Van realitása a megvalósításnak Az 1995. évi célkitűzése­ink teljesítésére is egy feszí­tettebb feladat, mint az előző évi volt, de megvalósításának minden tekintetben megvan a realitása. Azt azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy megvaló­sítása mindenkitől nagyobb erőbedobást, fegyelmet és odaadást igényel. Kérem te­hát Önöket, hogy az itt nem lévő munkatársaikat is állít­sák maguk mellé, mert csak együtt érhetünk el ered­ményt. A társaság vezetése, az igazgatóság és az ügyvezetés is azon van, hogy biztosítsa a működéshez szükséges esz­közöket 1995-ben is számítunk a vállalat valamennyi alkalma­zottja erejének és tudásának teljes bevetésére egy olyan gazdasági év megvalósításá­hoz, mellyel a tulajdonosunk, de elsősorban saját magunk meg leszünk elégedve. Ehhez kívánok mindannyi­­uknak erőt, egészséget, sok türelmet és megértést, mun­kájukban és magánéletükben egy igazán sikeres új évet! Erre a szakkultúrára szükség van Finta András, az Rt igaz­gatóságának elnöke az új évi jókívánságokat követően megköszönte a gyár dolgozó­inak az 1994-es esztendőben végzett munkáját, amely nél­kül - mint mondta - a vezér­­igazgató nem tudott volna kedvező tendenciákról beszá­molni. Finta úr ezután szólt arról a fél milliárdos támoga­tásról is, amelyet az acélgyár - bár más reorganizációs te­rületekkel együttműködve - de mégiscsak az itteni munka elismeréseként kapott. Hang­súlyozta, hogy a vállalatnál még meglévő szakkultúrára­­ immár több országos támo­gatással igazoltan is­­ szük­ség van, s bízik benne, hogy a mostani összeget is a cég fellendülésére használják. Az aktuális feladatok közül Finta úr a termékek feldolgozási fokának bővítését valamint a költségek további csökkenté­sét emelte ki. Az igazgatóság munkájá­ról szólva elmondta, hogy - mint ahogyan azt az elmúlt évben is tették - testületi döntéseikkel és személyes ta­lálkozások útján 1995-ben is segíteni kívánják a cég ki­bontakozását és fejlődését. Befejezésül azt kérte a dolgozóktól, hogy bízzanak vezetőikben és főleg önma­gukban. 1994. január 13. A gépjármű­­biztosítás 1995-ben A kötelező gépjármű fele­lősségbiztosítási díjak idei változásáról részletes adato­kat közöl a Magyar Közlöny 1994/124-es száma. Eszerint 1995. január 1-jétől decem­ber 31-ig az­ alábbi díjak ér­vényesek a határozatlan idő­re szóló biztosításokra. Személygépkocsik: 850 köbcentiméter lökettér­fogatig 7920, 851-től 1150 köbcentiméterig 10.080, 1151-től 1500 köbcentimé­terig 12.240, 1501-től 2000 köbcentiméterig 25.440, 2000 köbcentiméter felett 36.960 forint. Motorkerékpárok: 50 köbcentiméter lökettérfo­gatig 1.296, 151-től 350 köbcentiméterig 1.776, 350 köbcentiméter felett 5.544 forint. Autóbuszok: 10-19 fé­rőhelyig 15.840, 20-79 fé­rőhelyig 27.960, 80 férő­hely felett 48.000 forint. Trolibusz: 5.200 forint. Tehergépkocsik: 2 tonna teherbírás alatt 21.696, 2-től 6 tonnáig 35.400, 6 tonna teherbírás felett 44.664 forint. Vontató: 47.100 forint. Nehéz pótkocsi, kön­­­nyű pótkocsi 1.992 forint, személygépkocsi-utánfutó, lakókocsi 948, motorke­rékpár-utánfutó 1.716 fo­rint, mezőgazdasági von­tató 3.468 forint, lassú jár­mű 1.452 forint, segédmo­toros kerékpár 960 forint. Kevesebb energiával Februárban olvassák le az órákat, márciusban kapjuk az­ első számlát az új energiaárak alapján. Mint köztudott, január el­sejétől az áram átlagosan 65 százalékkal, a gáz­ 56 százalékkal drágul. Januártól többet fizetünk az áramért és a gázért Egy­részt mert a kormány fel­emelte az energiaárakat, másrészt mert a jelenlegi tíz százalék helyett 12 százalé­kos általános forgalmi adó terheli az árakat. Eszerint a gáz köbméterenként 9,01 forintról 13,79 forintra, áfá­val együtt 15,44 forintra emelkedik. Az áramszámlában to­vábbra is megmarad a mos­tani háromféle tarifa, to­vábbra is kevesebbet fize­tünk az éjszaka, mint a nappal felhasznált áramért. A nappali áram első 50 ki­lowattórájának ára kilowat­tóránként 3,70-ről 6,50-re, áfával együtt 4,37-ről 7,28 forintra nő. 50-ről 300 kilo­wattóráig 5,30-ról 8,50-re, áfával 5,83-től 9,52-re nő. Havi 300 kilowattóra felett 7,50-ről 10,50-re, áfával 8,25-ről 11,76 forintra nő az áram ára. Drágul a hőszolgáltatás is, az erőművek átlagosan 34 százalékkal adják­ drá­gábban a hőt a távfűtő mű­veknek. Emiatt a távfűtés is drágul, de hogy mennyivel és mikor, azt az önkor­mányzatok döntik el. Ilyen energiaárak mel­lett már különösen fontos, hogy mindenki a lehető legkevesebb energiát használja fel. - K. J.

Next