Tarjáni Acél, 1995 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1995-01-13 / 1. szám
2 TARJÁNI ACÉL Évindító munkásgyűlés (folytatás az 1. oldalról)) 964-en vagyunk Talán az Önök tenniakarása közelítette meg leginkább a számításainkat, bár őszintén meg kell mondani, hogy e tekintetben is sokkal egységesebb, elszántabb, s végre a céltalan kritizálgatás helyett sokkal kezdeményezőbb és főleg cselekvőbb együttműködésre számítottunk. 1994-ben főleg az exporttervünk maradt el jelentősen a tervezettől. Ennek sem a kereslethiány volt az oka, hanem az, hogy az alacsony termelés és főleg a nagyon alacsony termelékenység, s az ezzel összefüggő igen magas állandó költségeink miatt az árainkkal nem tudtunk megfelelni. Az 1993. évi tényleges termelésünkhöz, valamint az 1994. évi üzleti tervünkhöz képest a várható számadatok alapján a következő teljesítményeket értük el 1994-ben: A huzalmas teljesítés 20500 tonna, ami a bázishoz képest 191 %-os, a tervhez viszonyítva pedig 86 %-os. A kovácsológyár 800 tonnája 105 %-os a bázishoz, és 80 %-os a tervhez képest. A Feldolgozó Gyáregység 3400 tonnányi termelése a bázishoz 87 %-os, a tervhez képest pedig 70 %-os teljesítést jelent. Vállalati összesenben 24700 tonna termék készült, ami 149 %-os a bázishoz és 83 %-os a tervhez viszonyítva. Az árbevételünk a mennyiségi teljesítés szerint alakult gyárrészlegenként is, és vállalati összesenben is. Az 1650 ezer forintos árbevétel a bázishoz képest 120 %-os, a tervhez képest viszont 83 %-os teljesítést jelent. 1994-ben részlegenként és a társaság összesenjében is készült önköltség- csökkentési terv. Noha ej tervek sem valósultak meg maradéktalanul minden területen, mégis erőteljesen hozzájárultak ahhoz, hogy a termelés-és szolgáltatás területén keletkezett veszteségeink a 83 %-os árbevétel ellenére sem haladják meg a tervezettet. A múlt évben szükségessé vált, hogy két év szünet után ismét selejtezzünk a kihasználhatatlan tárgyi eszközeink és készleteink közül. December hónapban a polinkát átadtuk az Önkormányzatnak, mely vagyonátadás ismét veszteséget okozott a társaságnak. Ezek mind eredményt rontó tényezők, de elkerülhetetlenek voltak. E tényezőket is figyelembe véve az 1993. évi 480 millió forint és az 1994. évre tervezett 193 millió forint veszteséggel szemben várhatóan 230 millió forint körül fog alakulni az idei veszteségünk. Létszámunk az évközi korengedményes nyugdíjazás és leépítés hatására 190 fővel csökkent és december 31-re 964 főre alakult. 1994-ben - ha nagyon mérsékelten is, - de a növekvő teljesítmények elismerésére végre ismét tudtunk fizetni mintegy 7,5 millió forint mozgóbért - a teljes éves bérköltségünk több mint 2 %-át , míg a vezetők részére - akik természetesen mozgóbérből nem részesülhetnek - a kitűzött prémium 20 %-át előlegként fizettük ki. A tervezett 18,5 %-os bérfejlesztés és az előbb említett kifizetések hatására a bérszínvonalunk 19 %-kal, míg az átlagkereset 25 %-kal növekedett és ezzel az átlagkereset elérte a 25.000 Ft/hó/főt. Említésre méltó fejlesztést 1994. évben pénz hiányában nem tudtunk megvalósítani és karbantartásra, felújításra is csak nagyon szerény pénzkeretet tudtunk fordítani. Ennek következményeként gépeink és épületeink állapota erősen romlik, melyet már nem tudunk tovább elviselni. Összességében az 1994. év tehát a fordulat éve volt. Sikerült a vállalatot egy fejlődő pályára állítani, de ez nagyon kevés ahhoz, hog meg tudjunk állni a saját lábunkon. Ehhez egy talán a múlt évinél is keményebb, mindenkitől teljes erőfeszítést igénylő maximális munkavégzés szükséges. Fel kell végre ismernünk, el kell hinnünk, hogy most már csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e munkahelyünket tartani. Mindenkinek tudnia kell, hogy nem máson, hanem saját magán múlik az, hogy szükség lesz-e a jövőben a munkájára. Hogy a kilábaláshoz minden vezetőnek és beosztott dolgozónak teljes odaadó, a 8 órai munkaidőre kiterjedő, minden tudását igénybe vevő munkájára van szükség. De, azt is higgyük el, hogy la működőképességünk megtartása ma már nemcsak remény, nemcsak vágy, hanem kézzelfogható valóság.1995-ben további 1 "lényeges előrelépéssel számolunk. Az üzleti tervünk még nem végleges, de a fő számok már megfogalmazódtak. Ezek szerint ez évben a Huzalmas gyárrészleg 25000 tonna mennyiséget tervez, 1500 millió forint értékben, ami a bázishoz képest 122 %-os, a Kovácsoló gyár 1100 tonnát, 200 millió forint értékben, ami a bázishoz képest 138 %-os, a Feldolgozó gyáregység 5600 tonnát, 560 millió forint értékben, ami a bázishoz képest 173 %-os, a Szolgáltató gyáregység pedig 250 millió forint értékű árbevételt tervez, ami a bázishoz képest 110 %-os. Bérleti díjakra 70 millió forint értékben számítunk, ami a bázishoz képest 100 %-os. Vállalati összesenben 31700 tonna mennyiséget terveztünk 2600 millió forint értékben, ami a bázishoz képest 128 %-os. Tovább kell takarékoskodnunk költségeinkkel melyre már összeállítottuk a tervezett feladatokat. Ezek egy része nem egyszerűen kevesebb költekezést jelent, hanem minőségfejlesztést, technológia korszerűsítést, a termékek további feldolgozása révén a fajlagos költségeket csökkentik, ugyanakkor az értékesítés bővítését is szolgálják. Termelésbővüléssel és a fajlagos költségek csökkentésével el kell érnünk, hogy 3 év után 1995-ben már ne legyünk veszteségesek. Az idei célkitűzések közül azt hiszem ez lesz a legnagyobb feladat, de egyben a legfontosabb is, mert csak így bizonyíthatjuk, hogy életképesek vagyunk. A pénzügyi finanszírozáshoz a december 18-ai kormányülésen a borsodi kohászati reorganizáció folytatására hozott döntésben minket érintően is fontos határozatok születtek. Ennek értelmében 300 millió forint támogatást kapunk veszteségeink pótlására, és 200 millió forint hitel felvételéhez állami garanciát, mely hitelt fejlesztésre és felújításra használhatjuk. Ez a döntés lehetővé teszi, hogy ha mellette kellően takarékoskodunk, ha az értékesítés árbevételét rendszeresen behajtjuk, ha a kintlévőségeinket tovább csökkentjük, akkor 1995-ben finanszírozni tudjuk magunkat, és ez alapvetően fontos pozitív dolog az idei működőképességünkhöz. Az alapanyag beszerzésünkbentt ma még elég sok a bizonytalanság, de annak rendezésére is megvannak az elképzeléseink. . A bővülő értékesítés vevői oldalról részben biztosított, de a kereskedőinknek, sőt valamennyiünkneki keményein i kell dolgozni ahhoz, hogy a 28 %-os termelésbővülést értékesíteni is tudjuk. Az érdekeltségi rendszerünk az eddig vázolt gazdasági tervet támasztja alá. Sajnos még 1995-ben is további létszámleépítéssel kell számolni. Abból kell kiindulnunk, hogy bértömegünk 1995-ben nem növekedhet az 1994. évi ténylegeshez viszonyítva. A létszámcsökkenést a nem termelő gépen dolgozók köréből, elsősorban korengedményes nyugdíjazással kívánjuk megoldani, de számolunk felmondással is. Bérfejlesztést az előbb említett elvnek megfelelően tervezünk, tehát a létszámcsökkenésnek megfelelő mértékben. Ennek is csak a kisebb részét tervezzük alapbéresíteni, a hagyományoknak megfelelően, míg a nagyobbik részét személyi bérként határoznánk meg, melynek kifizetését a részlegi feladatok teljesítéséhez kötnénk, havi kiértékeléssel, így a bérnek ez a része is havi bérként jelentkezne, amennyiben a tervek teljesülnek. A szociális tervben nagyrészt a tavalyihoz hasonló juttatásokat tervezünk. Noha úgy a bérfejlesztésnél, mint a szociális területen tudjuk, hogy többre volna igény, de nagy hiba lenne a jövőnket most felélni és később drágán megfizetni mai mohóságunkat. Természetesen az érdekeltségi rendszer tekintetében meg kell állapodnunk az érdekvédelmi szervezetekkel és az 1995. évi tervet el kell fogadnia az igazgatóságnak is ahhoz, hogy az hivatalossá váljék. Előre kell lépni a privatizációban A tervszámok az egyeztetések során még változhatnak, azonban ahhoz, hogy 1995-ben végre stabilan megalapozzuk a jövőnket, az ismertetett fő célkitűzéseket meg kell valósítanunk. Szükséges ez elsősorban azért, hogy tényleg elmúljon a veszély a vállalat feje felül, de szükséges azért is, hogy végre lépjünk előre a privatizáció területén is. Veszteséges vállalat értékesítése nagyon nehezen képzelhető el. A privatizációhoz az üzleti terv teljesítése mellett szükséges az is, hogy a még mindig meglévő nyomasztó adósságainkat is rendezzük, részben elengedés, részben különböző konverziók, részben olyan megállapodások révén, melyek teljesítésére képesek leszünk. Csak ezután kerülhet sor a privatizáció folytatására, melyet szintén jó lenne már befejezni. 1995-ben tehát további fejlődéssel számolunk, és lényeges változást kell elérnünk a veszteség megállításában, a tartozásaink rendezésében és a privatizációban is. Feladatunk, munkánk tehát lesz bőségesen, a kérdés az, hogy vezető és beosztott dolgozó felelősséget érez-e saját munkájáért, a gyártott termékeink és szolgáltatásaink minőségéért, hogy vezető és beosztott ne mástól, hanem saját magától várja a legjobb teljesítményt, hogy könyörtelenül szigorúak legyünk elsősorban önmagunkkal szemben, de ne nézzük el mások hanyagságát sem. Csak akkor számíthatunk kitűzött céljaink elérésére, ha munkánk mennyisége és főleg annak minősége is növekszik. Van realitása a megvalósításnak Az 1995. évi célkitűzéseink teljesítésére is egy feszítettebb feladat, mint az előző évi volt, de megvalósításának minden tekintetben megvan a realitása. Azt azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy megvalósítása mindenkitől nagyobb erőbedobást, fegyelmet és odaadást igényel. Kérem tehát Önöket, hogy az itt nem lévő munkatársaikat is állítsák maguk mellé, mert csak együtt érhetünk el eredményt. A társaság vezetése, az igazgatóság és az ügyvezetés is azon van, hogy biztosítsa a működéshez szükséges eszközöket 1995-ben is számítunk a vállalat valamennyi alkalmazottja erejének és tudásának teljes bevetésére egy olyan gazdasági év megvalósításához, mellyel a tulajdonosunk, de elsősorban saját magunk meg leszünk elégedve. Ehhez kívánok mindannyiuknak erőt, egészséget, sok türelmet és megértést, munkájukban és magánéletükben egy igazán sikeres új évet! Erre a szakkultúrára szükség van Finta András, az Rt igazgatóságának elnöke az új évi jókívánságokat követően megköszönte a gyár dolgozóinak az 1994-es esztendőben végzett munkáját, amely nélkül - mint mondta - a vezérigazgató nem tudott volna kedvező tendenciákról beszámolni. Finta úr ezután szólt arról a fél milliárdos támogatásról is, amelyet az acélgyár - bár más reorganizációs területekkel együttműködve - de mégiscsak az itteni munka elismeréseként kapott. Hangsúlyozta, hogy a vállalatnál még meglévő szakkultúrára immár több országos támogatással igazoltan is szükség van, s bízik benne, hogy a mostani összeget is a cég fellendülésére használják. Az aktuális feladatok közül Finta úr a termékek feldolgozási fokának bővítését valamint a költségek további csökkentését emelte ki. Az igazgatóság munkájáról szólva elmondta, hogy - mint ahogyan azt az elmúlt évben is tették - testületi döntéseikkel és személyes találkozások útján 1995-ben is segíteni kívánják a cég kibontakozását és fejlődését. Befejezésül azt kérte a dolgozóktól, hogy bízzanak vezetőikben és főleg önmagukban. 1994. január 13. A gépjárműbiztosítás 1995-ben A kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díjak idei változásáról részletes adatokat közöl a Magyar Közlöny 1994/124-es száma. Eszerint 1995. január 1-jétől december 31-ig az alábbi díjak érvényesek a határozatlan időre szóló biztosításokra. Személygépkocsik: 850 köbcentiméter lökettérfogatig 7920, 851-től 1150 köbcentiméterig 10.080, 1151-től 1500 köbcentiméterig 12.240, 1501-től 2000 köbcentiméterig 25.440, 2000 köbcentiméter felett 36.960 forint. Motorkerékpárok: 50 köbcentiméter lökettérfogatig 1.296, 151-től 350 köbcentiméterig 1.776, 350 köbcentiméter felett 5.544 forint. Autóbuszok: 10-19 férőhelyig 15.840, 20-79 férőhelyig 27.960, 80 férőhely felett 48.000 forint. Trolibusz: 5.200 forint. Tehergépkocsik: 2 tonna teherbírás alatt 21.696, 2-től 6 tonnáig 35.400, 6 tonna teherbírás felett 44.664 forint. Vontató: 47.100 forint. Nehéz pótkocsi, könnyű pótkocsi 1.992 forint, személygépkocsi-utánfutó, lakókocsi 948, motorkerékpár-utánfutó 1.716 forint, mezőgazdasági vontató 3.468 forint, lassú jármű 1.452 forint, segédmotoros kerékpár 960 forint. Kevesebb energiával Februárban olvassák le az órákat, márciusban kapjuk az első számlát az új energiaárak alapján. Mint köztudott, január elsejétől az áram átlagosan 65 százalékkal, a gáz 56 százalékkal drágul. Januártól többet fizetünk az áramért és a gázért Egyrészt mert a kormány felemelte az energiaárakat, másrészt mert a jelenlegi tíz százalék helyett 12 százalékos általános forgalmi adó terheli az árakat. Eszerint a gáz köbméterenként 9,01 forintról 13,79 forintra, áfával együtt 15,44 forintra emelkedik. Az áramszámlában továbbra is megmarad a mostani háromféle tarifa, továbbra is kevesebbet fizetünk az éjszaka, mint a nappal felhasznált áramért. A nappali áram első 50 kilowattórájának ára kilowattóránként 3,70-ről 6,50-re, áfával együtt 4,37-ről 7,28 forintra nő. 50-ről 300 kilowattóráig 5,30-ról 8,50-re, áfával 5,83-től 9,52-re nő. Havi 300 kilowattóra felett 7,50-ről 10,50-re, áfával 8,25-ről 11,76 forintra nő az áram ára. Drágul a hőszolgáltatás is, az erőművek átlagosan 34 százalékkal adják drágábban a hőt a távfűtő műveknek. Emiatt a távfűtés is drágul, de hogy mennyivel és mikor, azt az önkormányzatok döntik el. Ilyen energiaárak mellett már különösen fontos, hogy mindenki a lehető legkevesebb energiát használja fel. - K. J.