Tarjáni Acél, 1999 (49. évfolyam, 1-20. szám)

1999-01-22 / 1. szám

2 Huzalmas évindítás - Egy - a termelés szem­pontjából - gyenge decembert a vártnál kedvezőbb január kö­vetett részlegünknél. - tájékoz­tatott Szőcs Tibor, a huzalmv­­­ezetője. Az évindítás két do­log miatt is reménykeltő. Egy­részt azért, mert már az első munkahét végére sikerült fel­tornásznunk rendelésállomá­nyunkat 300-ról ezer tonnára. Ez elsősorban a kereskedőknek köszönhető, akik már január 4- től - egy héttel a termelés bein­dulása előtt - elkezdték mun­kájukat. A másik biztató do­lognak azt tartom, hogy a dol­gozók kezelésbe vették mun­kagépeiket, letakarították, fel­újították, sok helyen be is fes­tették azokat. Ezúton is szeret­­nék köszönetet mondani a dróthúzó, fémbevonó, szegverő és C02 dolgozóinak, remélve, hogy ez a nemes kezdeménye­zés a jövőben is folytatódik. Szőcs Tibor elmondta azt is, hogy jelentős munkálatok foly­nak a vállalatnál a 40 szálas horganyzó tetőszerkezetének rendbetétele, belső festésének megvalósítása érdekében, vég­zik a regeneráló villamos fel­újítását és a szerverő tetőszer­kezetének rendbehozatalát is.­­ A januári átszervezéssel - és sajnos létszámleépítéssel is­­ indítottuk, 13 főtől kell meg­válnunk. Elsősorban a C02- ben és a hozzá kapcsolódó te­rületeken dolgozóktól - mivel itt visszaállítjuk az egy műsza­kos termelést -, de a leépítés az irodai alkalmazottakat is érinti. Legfontosabb feladatunknak a rendelésállomány növelését tartom. - hangsúlyozta Szőcs Ti­bor. A piaci viszonyok ismereté­ben sajnos az prognosztizálható, hogy nehéz év elébe nézünk. Vevőket kell szerezni. Szeren­csére a LAFIL üzem rendelésál­lománya biztató és február végé­re talán végre a berendezést is sikerült tökéletessé tenniük a MINŐ szakembereinek. Kérdőjelek Az új év kezdetén szokás is, meg illő is számvetést készíteni arról, ami elmúlt, ami mögöttünk van, megállni ebben az őrült rohanásban és visszatekinteni mindarra, ami az óévben történt. Mindez feltétele annak, hogy okuljunk az elkövetett hibákból - feltéve, ha van erre készség - és reális terveket készítsünk a problémák orvosolására, az előttünk álló felada­tok végrehajtására. Év elején különösképpen jó lenne tudni, vajon mit hoz számunkra az előttünk álló esztendő, hogyan fordul sorsunk kereke? Kérdőjelek sorjáznak sűrű egymás­utánban, kérdőjelek az egyénnek, a családnak, a tágabb kö­zösségnek, az egész országnak. Az új év mindig reményekkel, vágyakkal, fogadkozásokkal és elhatározásokkal teli, így van ez most is. Reményeinket - hosszú idő, talán több mint tíz év után - van mire alapozni, jelesül arra a kétségbevonhatatlan tényre, miszerint az elmúlt esztendőben jelentősen javult a magyar gazdaság teljesítmé­­nye. Egy, a minap közzétett nemzetközi összehasonlítás sze­rint hazánkat a gazdasági növekedés ütemében tavaly a világ országai közül egyedül Kína előzte meg: az előzetes számítá­sok szerint mintegy 5 %-kal nőtt a nemzeti össztermék (GDP), csökkent a nettó államadósság, és jelentős mértékben visszaesett az infláció mértéke is, miközben nőtt a beruházá­sok volumene és az export is. A vállalkozói átlagkeresetek több mint 19, a költségvetési szférában csaknem 21 %-kal voltak magasabbak mint egy évvel korábban. Természetesen tudni érdemes - mi több, tudnunk kell! -, hogy egy vagy két év javuló makrogazdasági mutatóiból nem következik szükségszerűen az életkörülmények látványos javu­lása. Különösképpen nem úgy, hogy a gazdaság teljesítményi muatói területenként is differenciáltak, s Nógrád megye még az elmúlt évben sem jeleskedett, jelzőszámai többségükben az országos átlag alatt maradtak, tovább nyitva az amúgy is meglévő „ollót". Az 199S. /­///. negyedévi statisztikai adato­kat megfigyelve legalábbis ezt látjuk. Hogy csak egy-két pél­dát említsek: a megye iparában működő 10 fő feletti vállalko­zások ter­elési volumene 2 %-kal haladta meg az előző év azonos időszakát, míg országosan 15,6 %-kal (!) bővült a vo­lumen. Vagy: az iparban alkalmazásban állók bruttó átlagke­resete ugyan 16,8 %-kal növekedett ugyan, az emelkedés mértéke azonban így is elmaradt az országostól. S ha tovább sorolnám a példákat, tovább gyarapodnának a kérdőjelek is: mi lesz veled Nógrád gazdasága, mi lesz ve­led Nógrád lakossága? Mikor jön már el a várva várt fel­­emelkedés? Halvány reménysugarat csak a vidékfejlesztési programokban való kedvezményezettség, és a területfejleszté­si támogatás jelenthet; szerencsénkre a kormány által elfoga­dott - a területfejlesztési bizottság által benyújtott - javaslat „új helyzetet" teremtett, jelentős kedvezmény az idei pályáza­ti rendszerben fellelhető pénzforrások 10 százalékának elkü­lönítése a területfejlesztési programokra, ami új források be­vonását teszi lehetővé Már „csak" élni kell a lehetőséggel: ez pedig a megye vezető területfejlesztési, gazdasági szakem­bereinek feladata és felelőssége lesz elsősorban. Nagy kér­dés: üstökön tudják-e ragadni a felkínált esélyt? Készülnek tehát rövidesen a pályázatok, a programok, ter­vek, amelyek remélhetőleg lejtőn való továbbzuhanásunk megállítását, a talpraállítást - s mily örvendetes lenne! -, ta­lán már a felemelkedést is zászlajukra tűzik. S akkor még nem szóltam az ipari parkokban, a vállalkozási övezetekben rejlő lehetőségről, amelyek nagyban elősegíthetik a gazdasá­gélénkítést. Amikor kifejezem reménykedésemet az előbbi fej­lesztési programok sikerében, szabad legyen két fontos ténye­zőre - amelyet egyébként mindenki tud, mégis oly gyakran­­ elfelejt - felhívnom a figyelmet. Először is arra, hogy minden program csak akkor ér valamit, ha meg is valósul, méghozzá maradéktalanul, másodszor pedig arra, hogy ésszerűbb, cél­szerűbb és eredményesebb is lenne, ha civil társadalom szak­embereit, képviselőit nem az elkészült anyagok átolvasásába vonnák be, hanem igénybe vennék őket már a programkészí­tés folyamatában. Mert megyénkről, közös sorsunkról van szó, s az erőket összegezve eredményesebb lehet a megvalósítás, így fogyhat­nak el az év elején sorjázó kérdőjelek. Baráthi Ottó TARJÁNI ACÉL Bordázott csőgyártás Salgótarjánban? Az 1998-ban 130. életévét betöltő SAC Rt-nek folyamatos és gazdaságos műkö­dése, versenyképességének megőrzése ér­dekében minden időben szüksége volt - bár lehetősége nem - gyártmányszerkeze­tének, az alkalmazott technológiáinak fej­lesztésére. A megváltozott gazdasági környezet, a fokozott piaci verseny, az erős bel- de főleg külföldi konkurencia hagyományos termé­keink körében egyre inkább arra kényszeríti a vállalatot, hogy újabb termékek előállítá­sa érdekében tegyen erőfeszítéseket. Ennek eredményeként került sor a LAFIL beruhá­zásra, így került tervbe a készremunkált ko­vácsolt alkatrészek előállítása, a szállítópá­lya gyártás fejlesztése. Ugyancsak a fent le­írtak szellemében hangozhatott el az évin­dító munkásgyűlésen az alábbi mondat: De mi is a spirálisan bordázott cső és hogyan került vele kapcsolatba a SAC Rt? A spirálisan bordázott acélcső gyártása és alkalmazása elsősorban az amerikai kon­tinensen terjedt el a nagyobb átmérőjű vas­beton csövek alternatívájaként. Felhaszná­lási területe igen széles. Alkalmazzák fel­színi és talajvíz elvezetés célját szolgáló át­ereszek, hálózatok és kiegészítő létesít­mények készítésénél, utak, autópályák, vasutak, repülőterek, bányák és mezőgazda­­sági területek védelme érdekében is. Fel­­használhatók árvízvédelmi berendezések­nél, hidak, aluljárók, szervízalagutak építé­sénél, beton oszlopok zsaluzásánál. Alapanyaga bevonatlan, vagy bevont acélszalag, mely vastagsága a felhasználási cél függvényében: 1,2-4,2 mm, szélessége a cső átmérőtől függően, 300-915 mm között változhat. A gyártható csövek átmérője 152 mm - 3,6 m között mozoghat. A csőgyártó berendezések tervezésére, építésére, beruházására szakosodott egyik legnagyobb USA vállalat a Pacific Roller Die, Inc. /PRD/. Az Applied Energy Services /AES/ multinacionális cég magyarországi vállala­tai által kezdeményezett „COMET Fejlesz­tési Programok” keretein belül magyar és külföldi vállalatok és pénzügyi befektetők bevonásával egy gyártóüzem létrehozását tűzte ki célul Magyarország észak-keleti ré­giójában. Az AES és a SAC Rt májusi-júniusi elő­zetes tárgyalásai után, 1998. augusztusában került sor a PRD, AES, SAC Rt vezetői­nek közös tárgyalására. Ezen megegyezés született, hogy a PRD és SAC Rt közösen nemzetközi piackutatást végeztet, minek eredményeit felhasználva elkészíttetik a le­hetséges közös vállalat üzleti tanul­mánytervét. A tanulmányterv elkészítésének pénzügyi finanszírozása céljából tárgyalások folytak, majd a PRD és SAC Rt közös kérelemmel fordult az US Trade and Developmer Agency-hez a támogatás érdekében. A kö­zös kérelem elkészítésében részt vett a DFI International Rt /USA/, a Pál & Associa­tes és a GfK Hungária Kft is. A kérelem /ami egy megközelítőleg 3 millió USD értékű projekt tanul­mánytervére vonatkozik/ elbírálása 1999. január hóban történik meg. Pozitív döntés esetén tíz hét alatt el kell végeztetni a piac­kutatást vállalatunk 500 km-es körzetében. A piackutatás eredményeinek függvényé­ben - ami reményeink szerint pozitív lesz - folytatódhat a közös vállalat kialakítási munkája. Amennyiben az üzleti terv elkészülte is pozitív eredmény elérését igazolja, úgy megnyílik a lehetőség a SAC Rt területén egy új üzem, egy amerikai-magyar közös vállalat létrejöttére. Ez azt hiszem mind­annyiunk közös érdekét szolgálná, s újabb sikeres esztendőket jelenthetne a SAC Rt számára. Sípos Ákos Beindítjuk a spirálisan bordázott csö­vek nemzetközi és hazai piacfelmérését. r 1999. január 22. Vízke­reszttől farsangig a vízkereszt és a far­sang közötti időszak éte­lei nem árulkodnak bő­ségről. Ha nem is tipiku­san böjtösek, de vissza­fogottak, inkább egysze­rűek, mint ünnepiek. Igaz, erre az időszakra esik Magyarországon a disznóölések időszaka, tehát mindez nem jelenti a hústól való megtartóz­tatást. Az említett sza­kácskönyv-kalendárium a következő ételeket em­líti, mint ilyenkor tipikus fogásokat: malacapró­­lék-leves, máj rizs­leves, káposztás sertésborda, rakott hurka, császár­­morzsa, aranygaluska borsodóval, lekváros rizsgombóc. Ezek közül a májrizs­­leves és a káposztás ser­tésborda receptjét ismer­tetjük. A máj­rizsleveshez 25 deka borjúcsontot (amely lehet húsos ka­rajcsont is) egy szál sár­garépával, egy petrezse­lyemgyökérrel, kis da­rabka karalábéval és kiskanálnyi ételízesítővel másfél liter vízben kifő­zünk. Ez lesz az alaplé. 25 deka borjú- vagy ser­tésmájat apró darabokra vágunk, egy közepes nagyság­ú vö­rös­hagymát finomra aprítunk, s együtt 3 deka zsíron vagy olajon megpirítunk. Az alaplében megfőtt zöldséget az így elkészí­tett májjal együtt finom lyukú húsdarálón kétszer átdaráljuk, hogy egyen­letes, pépes anyagot kapjunk. Ezután 3 deka lisztből és ugyanannyi vajból vagy olajból vilá­gos rántást készítünk, beleteszünk egy kávéska­nálnyi finomra vágott petrezselyemzöldet, kés­hegynyi pirospaprikát és feleresztjük az alaplévet. Ezután beletesszük a megdarált májas pépet, sózzuk, borsozzuk, és vé­gül 4 deka rizst főzünk bele. Tálalás előtt tejföl­lel ízesítjük. A káposztás sertésbor­dához az egyenként kb. 15 dekás sertésbordasze­leteket kissé kiverjük, megsózzuk, utána lisztbe forgatjuk és forró zsír­ban vagy olajban mind­két oldalát pirosra süt­jük. A húst kiemeljük, a zsiradékban megpirítunk egy nagyobb fej finomra vágott vöröshagymát, el­keverjük késhegynyi pi­rospaprikával és egy evőkanál sűrített paradi­csommal. A hússze­leteket visszatesszük. Két deci vízzel felöntjük az egészet és megpároljuk. Párolás közben ráte­szünk fél kiló, jól kinyo­mott savanyú káposztát, majd annyi vizet öntünk hozzá, hogy a káposztát ellepje. Ha puhára páro­lódott, felöntjük két deci tejföllel, felforraljuk és forrón tálaljuk.

Next