Tarka Világ és Képes Regélő, 1869 (1. évfolyam, 1-23. szám)
1869 / 12. szám
Egy terem Debreczenben. Hejh Debreczen, Ha rád emlékezem! . . . Sokat szenvedtem én te benned, És mind a mellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. Pápista nem vagyok, És még is voltak böjtjeim, pedig nagyok. Jó, hogy az embernek csont foga van, Ezt bölcsen rondolék az istenek, Mert hogyha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna meg. Aztán a télnek kellő közepében fogja szépen A fűtőszalmám, S hideg szobában alvám. Tarka Világ. Ha fölvevém kopott gubám, Elmondhatám, Mint a czigány, ki a hálóból néze ki: „Juj,de hideg van oda ki’!“ S az volt derék, Ha verseiért! Ujjam megdermedt a hidegben, És ekkor mire vetemedtem? Hát mit tehettem egyebet? Égő pipám Szoritgatám, Míg a fagy végre engedett. Ez ínségben csak az vígasztala, Hogy ennél már nagyobb ínségem is vala. Petőfi Sándor: 67