Tarka Világ és Képes Regélő, 1869 (1. évfolyam, 1-23. szám)

1869 / 12. szám

540 nolem lapjain, é­s ezért kárhoztatni sem lehet bennünket. Hogy azonban a Solferino és szadovai események után is oly könnyen tette ismét vazall­­jává a nemzetet, annak nem Ausztria, hanem maga a magyar az oka. Ez, ha mással nem, dr. Beuszt a reischtagban tartott beszédével magával igazol­ható, ki egész világ hallatára bebizonyította német kollegáinak, hogy a magyarok ennyire békülékeny s engedékeny hangulatáról az események után Ausztriára ily kedvezőn álmodni sem mert volna. Függelék: Napi parancs. Az olaszhoni magyar segéd­sereg szolgálati viszonyát illetőleg lényeges intézkedések szüksége fordult elő, melyek annak helyzetét módosítják, a­nélkül, hogy változtatást tennének akár a sereg rendeltetésében, akár a tiszti karnak s legénység­nek egyrészt a haza, másrészt ő felsége Viktor Emánuel király kormánya iránti kötelességeiben. Ezen intézkedéseket a dandárparancsnokság tudtára adandja a seregnek, s azokkal egyetemben fel fogja azt világosítani viszonyaink s kötelessé­geik természetéről. Ezzel az olaszhoni magyar segéd­sereg úgy­szólván az újjászületés korszakába lép. S a korszak reggelén édes anyánknak, a szen­vedő hazának szent nevében szólunk a sereghez, hogy azt öszvesen és egyenként nemes hivatására figyelmeztessük. E sereg fennállása az olasz királyi kormány részéről jelképül szolgál a világ előtt, hogy az olasz és magyar nemzet között szövetség van a közös ellenség ellen, kitől a magyar haza oly leir­­hatatlanul sokat szenvedett. Részünkről egy hangos tiltakozás az a hazánk hóhérjaival bármi kialkuvás kísérletei ellen. Remény-horgony az, melyhez a kilátás kötve van, hogy hős királya körül sorakozva az olasz­nemzet nekünk nemcsak alkalmat, de támaszt is nyújt, hogy a siker reményével emelhessük fel újra a szabadságharcz zászlaját, hazánk szent föl­dén megboszulandók a kiontott hazafivért, — le­­törlendők a siralom könyvit szenvedő véreink sze­meiről, s a nyomorúság véres verejtékét a sanyar­gatott nép homlokáról; — valósitandók az 1849-ben nemzetileg ünnepélyesen kimondott függetlenségi nyilatkozatot; és a magyar hazát, melyet az osz­trák német tartománynyá akar sülyeszteni, a sza­bad és független nemzetek sorába emelendjük. És ha Isten kegyelme felhozza ránk a szabad­ságharcz óhajtott napját, e sereg számára van kije­lölve a dicső hivatás: magkövet képezni, mely körül a magyar nemzet bajnokainak százezrei harczra s győzelemre sorakoztatni reményijének. Lehet-e magyar, lehet-e férfi, kinek kebelét, ha bajnoki szív dobog benne, e gondolat büszke önérzete nem hevítené? Ezen önérzetre hivatkozva figyelmeztetünk titeket vitézek véreink! bajtársaink! hogy ti letéte­ményesei vagytok hazánk szent érdekeinek, letété­­ményesei a magyar név becsületének! Figyelmeztetünk titeket különösen, hogy ti a magyar név becsületének letéteményesei vagytok az olasz királyi kormány, az olasz nemzet irányá­ban, melynek annyi hálával tartozunk a sereg fennállásáért, fenntartásáért, s mindazon hazafius reményekért, melyek a sereg fennállásához kötve vannak. Mi a magyar becsületbe bízva kezességet vállalánk e baráti kormány, e szövetséges nemzet előtt, hogy a magyar segéd­sereg öszvesen és egyankint, dicső hivatásához méltóan viselendi ma­gát. Nem magyar, nem bajnok, de czudar volna az, ki szégyent hozna a magyar névre, s minket a nevekben adott szóért pirulni kényszerítene. Ti ezt nem fogjátok tenni, vitézek! Ha volna, ki kötelességeiről megfeledkeznék, azt ugyan az igazságos szigor kérlelhetetlenül utól érné,­­ de mi szégyenlenék magunkat önmagunk előtt, ha magyar bajnokoknál e szó haza, s e szó becsület, nem volna elég azt eszközölni, mit a szigor és fe­­nyiték még a zsoldosnál is eszközöl. Mi bizunk bennetek! Legyetek gonddal, hogy e bizalmat meg­érdemeljétek! — Éljen a haza! Kelt Turinban, május 22-ikén 1861. A magyar nemzeti igazgatóság Kossuth. Klapka. Tiszti parancs. A feladott panaszok, melyek Türr altábor­nagy urnák kiküldetését szükségessé tették, úgy­szólván kirekesztőleg a tiszti karban lábra kapott­nak állított botrányos kórállapotra vonatkoznak. Alaposak-e e panaszok vagy nem ? s ha ala­posak, kik azok, kiket a felelősség terhel? azt a vizsgálat fogja megmutatni. S a bűnösök érezni fogják a törvénynek tel­jes, kérlelhetetlen, de igazságos szigorát. Azonban a hazafias bánat mély szomorúságá­val kell kijelentenünk, hogy ha a tudtunkra, s az olasz királyi kormány tudtára hozott súrlódások, csakugyan igazak, azoknak okozói a szegény sokat szenvedett magyar haza legszentebb érdekeivel könnyelmű játékot űztek, s azért nemcsak a legszi­gorúbb megtorlásra, hanem azon felül még a nem­zet átkára is érdemesek. Nem tudunk példát a történet iratban, hogy egy oly kisded csapat maroknyi tiszti karának kezeibe egy oly nagy, oly szent közérdekek megőr­zése volt volna letéve. Otthon a hazában az osztrák egyrészt a nemzetiségeket egymás iránt ingerelve, másrészt a német tartományok provincziális érde­keit a birodalmi egység eszméjével ellenünk fel­használva, mindent elkövet, hogy nemzetünket valami alkuba sodorja, mely a magyar nemzet karját, s érvényét a bécsi udvar kényének vetvén alá, hazánk függetlenségének sírt ásson, s nemze­

Next