Tarsadalmi Szemle – 1949.
8–9. szám - Horváth Márton: Lobogónk: Petőfi
Lobogónk: Petőfi" írta: HORVÁTH MÁRTON Száz évvel ezelőtt esett el Petőfi Sándor és bukott el vele együtt a magyar nép forradalma és szabadságharca. S mégis: nem a gyász, hanem a kivívott diadal büszke hangjaival ünnepli a haladó emberiség a világirodalom egyik legnagyobb költőjét, a világszabadság és a magyar szabadság egyik legnagyobb költőjét, Petőfi Sándort. Moszkvában, a szakszervezetek székházának oszlopcsarnokában, a szovjet főváros munkásai gyűlnek ma össze, hogy meghallgassák a szovjet költők megemlékezését Petőfiről, aki az ő költőjük is. A fehéregyházi síkon, Petőfi jeltelen sírja közelében a román nép kormánya rendez emlékünnepet a költőnek, aki a román népet is lelkesítette száz éven át a harcra és a szabadság szeretetére. Pozsonyban ma Petőfi szavai fűzik szorosabbra a szlovák és magyar nép testvéri barátságát, Prágában, Varsóban és Szófiában s a világ megszámlálhatatlan városaiban Petőfire emlékeznek azok, akik szeretik a népet, a szabadságot és költészetet. A nagy szavak kicsivé válnak, a szép mondatok fényüket vesztik, a dicséret dadogássá válik, ha Petőfiről van szó. De ha a szó kevés és kicsit a tett elég nagy arra, hogy méltó emléket állítson száz év előtti harcos elődeinknek. Kevés szóval, de sok tettel emlékeztünk Petőfire. A költő a bukás felé rohanó szabadságharcból három évszázad elveszett szabadságküzdelmeire nézett vissza. „Hányszor kelünk fel három század, óta — írta „Vesztett csaták, csúfos futások" című versében — Lerázni hősleg a bilincseket! — S kardunk mindig behullt a vérfolyóba, — Mely meghasított keblünkből eredt. — S ájulva amint a földön feküdtünk, kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk." Népünk vezére, Rákosi Mátyás, ugyanerről beszél idén március 15-én: „A magyar nép szinte minden évszázadban elvesztett egy szabadságharcot. Elveszett a Rákóczi-felkelés, melynek zászlajára Pro Libertate, A szabdságért jelszó volt írva. Elveszett az 1848—49-es szabadságharc. Leverték az 1919-es forradalmat is. Mindezeket a verségeket főleg idegen, reakciós erők okozták, amelyek a magyar nép belső ellenségeinek külföldről jöttek segítségére ..." De azért beszélhetünk arról, hogy tettekkel emlékezünk Petőfire, mert mi megtörtük a bukott forradalmak, elveszett szabadságharcok sorát. A múltról ugyanazt mondotta a győzedelmes magyar nép vezére, mint a költő — de a jelenről máskép szólhatott: „Először fordult elő modern történelmünk folyamán — mondotta —, hogy a magyar dolgozó nép végre hozzájutott a rég várt szabadsághoz. Végre önállóan, független állami életet élve, szabadon szentelheti erőit annak a feladatnak, hogy pótolja elmaradottságát és felsorakoztassa hazáját a haladó népek élvonalába. Évszázadok óta először rendelkezhet gazdagságával, munkaerejével, kultúrájával és évszázadok óta először fordul elő, hogy felemelkedését nem gátolják, hanem támogatják szomszédok, elősegíti a nemzetközi helyzet." • Horváth Márton beszéde 1949 július 30-án. Petőfi halálának 100 éves évfordulója alkalmából.